Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2010.05.27 0 0 29

van fontosabb dolgunk is. mint Galen

mot hogy Tann elment egy hétre, pihenni a szigetre. hát akkora kupit hagyott itt, amit rendbe kéne szedni, hogy szinte fáj a fejem

albi:

átküldtem neked egy csomó kocsikibocsátási anyagot. megkaptad !!!???

Előzmény: [fidelio] Licht-Alberich (28)
[fidelio] Licht-Alberich Creative Commons License 2010.05.27 0 0 28

Többször kértük többen is, hogy ne foglalkozz Galennel. Tudjuk jól, hogy sunyi módon csak téged provokálni jött át a filmkatalógusról, de csak úgy védekezhetnél ellene, ha nem veszed föl, nem reagálsz SEMMIT(!!!!) arra amit ír. Mert ezzel csak okot szolgáltatsz arra, hogy tovább provokáljon, és a moderátornak, hogy kitiltson, ez utóbbit pedig jó néhányan nem szeretnénk.

Előzmény: Törölt nick (27)
Törölt nick Creative Commons License 2010.05.27 0 0 27

nincs mondanivalóm virius

galenről lenne. de még meg sem irtam a hozzászólásom. de már ez az "uj seprü" anélkül hogy geghallgatna törli a hozzászólásom

viszont nyiss egy " őrült naplója" topikot

garantáltan telefirkálom Galenröl

Előzmény: [fidelio] virius (26)
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.07 0 0 26
Nos, Tannhäuser és Főnix, ha a Saloméval kapcsolatban van mondanivalótok, ide megírhatjátok! :)
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 25
Végül újra jómagam: Május 29-én néztem meg a Salome előadását, az éppen húszéves rendezés jó ideje nem volt műsoron (jövőre sem lesz, ezért is néztem meg újra, no meg a sok új szerepbeállás miatt). A címszerepre hívott orosz vendégművésznő, Natalia Ushakova kezdetben nem tetszett, középhangjai kicsik voltak, nem jöttek át. De a végén magára talált, színészileg is sokat adott hozzá a figurához, ráadásul a szerephez tánctudás is kell, nos, Ushakova bravúrosan lejtette a Hétfátyoltáncot. Meglepően jó Gulyás Dénes Heródese (pár éve még Narrabothot énekelt), Temesi Mária mint Heródiás halványabb volt elődeinél (Mészöly, Kasza, Sudlik), nagyon jól énekel (és játszik!) Nyári Zoltán mint Narraboth. A régebbi szereplők közül kiemelendő Gurbán János Jochanaanja. Mivel Kovács János a Vecsernye premierjére készült, ezúttal Dénes István vezényelte a darabot, nagyszerűen.
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 24
Judit válasza: Hát, ez valójában bizony az anya, Heródiás ötlete volt, és nem Saloméé. Mivelhogy Heródes Antipás testvére feleségét vette el, és ez vérfertőzésnek számított az Ótestamentum törvényei szerint. Csak akkor vehette volna el Heródiást, ha testvére, annak előző férje már halott, de nem így volt. Keresztelő János pedig nem sz*rt be beszólni a királynak az Úr nevében, és emlékeztetni őt annak törvényeire. Ezért Heródiás gyűlölte őt, Heródes pedig ezért vettette börtönbe, mert bizony a Keresztelő nem fogta be a mocskos pofáját. Megöletni őt félt, és persze tudta jól, hogy a prófétának igaza van. Heródiás pedig ilyen módon, lánya táncának áraként szabadult meg a kellemetlen élő lelkiismerettől.
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 23
Erre pedig Tannhäuser Dezső barátunk: kedves Juditkám, és mégis az a megdöbbentö, AMIÉRT csinálja, nem "ahogy mert-mint tudjuk, ez Keresztelö János fejébe került én ugy hallottam, hogy elöször a szalome kiszenmelt énekesnöje, Richard strausst elöbb képentörölte a partiturával, majd azt földhözvágta
Előzmény: [fidelio] virius (22)
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 22
Judit pedig erre így reagált: Hát, ami a Salomét illeti, az azért... izé... hát mégiscsak valóban erről szól.
Előzmény: [fidelio] virius (21)
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 21
Kabát hsz-a átmásolva, ide illik: Találtam egy nagyon durvát: [url=http://www.youtube.com/watch?v=nBAbXZptfIk&feature=related]http://www.youtube.com/watch?v=nBAbXZptfIk&feature=related[/url]  Gyerekek ne nézzék meg!
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 20
HERÓDES (halkan Heródiáshoz)[/i] A lányod szörnyűséges, A te lányod, én mondom azt, A lányod szörnyűséges!   HERÓDIÁS Amit lányom tett, jól van így! Jó volna még ittmaradni.   HERÓDES Ah! Most bátyám neje szólt! Jöjj, én már nem kívánok ittmaradni. Jöjj, ha mondom! Meglásd, még ma végzetes baj ér! Rejtőzzünk el a palotában, Heródiás, Én máris reszketek tőle... (A rabszolgákhoz) [/i] Manassah, Izakar, Óziás, Nem kell fáklyafény. A hold sem kell, A csillagfény sem! Meglásd, még szörnyű baj ér...   SALOME Ah! Megcsókoltam hát ajkadat, Jochanaan. Ah! Megcsókoltam tehát a te szád, Ah, de keserű íze volt, Rossz volt az ajkad! Vérízű volt talán? Nem! Szerelem íze érzik rajta... Azt mondják, keserű a szerelem íze... S ha így is van? Nos, hát? Én megcsókoltam a szád, Jochanaan. Megcsókoltam az ajkad én.   HERÓDES (a katonákhoz)[/i] E nőt öljétek meg! (A katonák megrohanják és pajzsaikkal elborítják Salomét)[/i]   FORDÍTOTTA: [/i] PÁSZTOR ÁRPÁD[/i]  
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 19
SALOME: Ah! Nem tűrted el, Hogy a te szád csókom érje, Jochanaan! Lásd, most csókolom hát ajkad! Jaj, most enyém már ajkad! Csókom vár, Jochanaan! Ne mondtam-e én, Nem mondtam-e, Ugye, megmondtam én? Ah! Ah! Hadd érje most csókom! De mondd, miért nem nézel reám, Jochanaan? Szemed párja, mely oly borzasztó volt, Haraggal telt megvetéssel, Most le van zárva. De miért van lezárva? Nyissad hát fel szemed, És emeld fel pilládat, Jochanaan! Ó, miért nem nézel reám, Mondd csak, félsz talán, Jochanaan, nem akarsz ram felnézni tán? És a te nyelved egy szót se szól, Jochanaan! Ez a bíborkígyó, Mely fullánkjával felém vágott. Nemde, furcsa? Nem? De mért van, hogy ez a bíborkígyó Nem mozdul már? Ó, mért szitkozódtál ellenem: Ellenem, Salome, te, Heródiás lánya, te, Nagy Judea hercegnője! Ah! Ah! Jochanaan, Jochanaan, szép voltál! A tested mint a márványszobor, Hajad fekete sátor, A tested kert volt, gerlefészek, Ezüst liljomfényben állt. Semmi sem volt fehér, mint e test, Semmi sem volt oly sötét, mint e haj, Nem volt oly piros a föld színén, mint e száj! És a hangod tömjénillattá vált, És ha rád néztem, Bennem szólt egy bűvös muzsikaszó... Ah! Miért is nem néztél énreám, Jochanaan? Mért vontad gyönyörű szemedre a fátylát annak, Ki csak az Úrt kívánja látni? Jó, az Úristent láttad hát, Jochanaan! Ó, miért nem néztél te rám? Ó, tudom jól, hogyha látsz, Úgy bizton megszeretsz! Én tudom jól, te megszerettél volna, És hogy a titka a szívnek csodásabb, Mint bűvös titka a sírnak.
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 18
HERÓDES (kétségbeesetten)[/i] Adjátok néki azt, amit kért! Az anyja lánya! Az, valóban az! (Heródiás lehúzza a tetrarcha ujjáról a [/i] halálgyűrűt és odaadja az egyik katonának, aki azt [/i] nyomban a hóhérhoz továbbítja)[/i]   HERÓDES Gyűrűmet ki vette el? (A hóhér leszáll a ciszternába)[/i] Egy gyűrűm volt nekem, Itt volt az ujjamon. A boromat ki itta meg? Színig telve volt a serleg, Benn óbor gyöngyözött, És most valaki mind kiitta. Ó, én érzem, Balsors fog valakit érni.   HERÓDIÁS Mit Salome tett, helyes!   HERÓDES Bizton tudom, Hogy még ma szörnyű baj ér.   SALOME (a ciszternánál hallgatózik)[/i] Egyetlen hangot se hallok. Mily néma csend! Mért nem jajgat hát, miért? Ah, ha valaki engem megölni jönne, Hogy kiabálnék, magamat hogy védném, Nem tudnám elviselni! Sújts hát, sújts hát, Naaman, Mit vársz? Csapj le rá... Nem... mily szörnyű csend! De borzasztó, rémítő csend ez! Ah! Valami most a földre hullott, Hallottam, hogy lehullott A hóhér súlyos bárdja. (Az apródhoz) [/i] Jöjj hozzám, Te hű voltál Narraboth-hoz? Szólj! Nos, hát, figyelj reám: Hadd legyen itt még több holttest! Menj gyorsan az őrcsapathoz el, S rendeld el nekik nyomban A mélybe szállni s felhozni nékem Mit a király esküvel ígért, Mert enyém az! Nos, hát, katonák, Induljatok gyorsan a mély ciszternába! Hogy végre fejét hadd látom! Nagyúr! Király! Mondd meg a katonáknak, Hozzák fel Jochanaan fejét! (Egy óriási fekete kar, a hóhér karja kinyúlik [/i] a ciszternából, ezüst tálon Jochanaan fejét [/i] tartva, melyet Salome megragad)[/i]
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 17
HERÓDES (Heródiáshoz)[/i] Csend! Hozzám ne szólj! (Saloméhez) [/i] Salome, arra kérlek én, ne légy makacs! Lám, hisz mindig oly kedves voltál nekem! Talán nagyon is szerettelek. Ezért ez egyet tőlem ne kérd! Egy embernek fejét Porba hullva látni, Ó, mily szörnyű látvány! Halljad, mit mondok! Van nékem egy szép smaragdom, E kő a legszebb a nagy világon. Ezzel beéred, ugye? Hát kívánjad ezt és mindjárt tiéd lesz A drága smaragd!   SALOME Add nekem tehát Jochanaan fejét.   HERÓDES Nem hallgatsz rám, nem hallgatsz rám, Hát hallgass a szóra, Salome!   SALOME A Jochanaan fejét.   HERÓDES Csak azért kéred, hogy megkínozz, Mert mindig úgy néztelek téged! De a bájad zavart meg úgy. Ó, ó! Hozz bort, úgy szomjazom! Salome, Salome, Legyünk hát jó barátok, gondold meg! Hát értsd meg!... Ej, ej, mit akartam?... Mit is?... Ah! Tudom már, megvan! Salome, van nékem sok hófehér pávám, Büszke, hófehér, szép pávám, Mely a kertben mirtuszlomb árnyán jár-kel. Ezt kérjed hát, s mind tiéd, tiéd lesz! Bár a nagy világon nincs párjuk, Nincs másnak egy sem, de nekem van száz is, Mind a százat odaadom néked!   SALOME Add nekem hát Jochanaan fejét!   HERÓDIÁS Jól beszélsz, én leányom, (Heródeshez) [/i] És te Nevetséges vagy páváddal együtt!   HERÓDES (Heródiáshoz)[/i] Csend hát! Úgy károgsz, mint a varjú te, A te hangod kín nekem. ` Csönd legyen hát! (Saloméhez) [/i] Salome! Vigyázz, Mert ez ember hátha tán mégis az, Kit az ég leküldött! Azt mondják, szent férfi ő, Kit Isten küldött a földre le. Te várod azt, hogy balsors érjen engem? Salome, hallgass reám!   SALOME Add nekem hát Jochanaan fejét.   HERÓDES Mondd, mért nem hallgatsz engem? Légy nyugton, Salome! Én, Lásd, én nyugodt vagyok! Halld csak! Egy titkos hely rejtekén Van drágakő és sok ékszer. Anyádnak sem mondtam meg, hol őrizem. Van köztük egy nyaklánc négy sor drágagyönggyel, Topázok, mint tigrisszem, oly sárgák, Topázok, halványpirosak, mint a galambszem, És zöld topázok, mint a macskaszempár. És van sok opálom, mely mindig csillog, Oly hideg tűzzel, mint a jég. Ha akarod, mindez tiéd, halljad! (Egyre izgatottabban)[/i] Van nekem krizolitom és berillem, Krizoprázom és rubinom, Van nekem szardonikszem, hiacint-ékem És kalcedon kristályom. Elibéd szórom, És tiéd lesz ez a sok drága ékszer! Enyém a legszebb kristály, Tüzébe még soha nő-szem nem nézett! Ragyogó kagyló mélyén villog rejtve Csodafényű, tündöklő türkiz; Ha homlokodra fölteszed, Az álmokat mind megláthatod! Ezek felmérhetetlen kincsek, Mit kívánsz még többet, Salome? Bármit, akármit kérj, megadom neked, Csak egyet nem! Csak épp ez ember éltét, azt ne kérjed! A tiéd a főpap legékesebb palástja, És tiéd a „Szentek szentje" függönye, ha kívánod... (A zsidók: ó, ó, ó!)[/i]   SALOME Add nekem hát Jochanaan fejét!  
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 16
HERÓDES Nem, nem!   HERÓDIÁS Ah! Jól mondtad, jól, én leányom, Jól mondtad, jól!   HERÓDES Nem, nem, Salome, Az nem lehet, hogy ezt kívánd! Ó, ne hallgass, kérlek, az anyádra! Kártékony volt ő mindig rád, Hagyd, ne hallgass rá!   SALOME Nem érdekel sem anyám, sem más beszéde, Egyedül én vágyom bírni Jochanaan fejét, Színezüst tálon hozzák nékem! Megesküdtél nékem erre, Heródes! Megesküdtél ugye, erre, ne feledd azt!   HERÓDES Tudom, az istenekre mondtam esküt, Azt tudom jól, Esküdtem néked, esküdtem az égre, Most is csak azt kérem én, Salome, Ám legyen bármi más, amit kérsz, Bár kérjed az országomnak szebb felét, Kérd, s odaadom néked. Csak mit az ajkad most kívánt; Egyedül azt, ó, ne kérjed.   SALOME De én most tőled kérem Jochanaan fejét.   HERÓDES Nem, nem, ezt mindhiába kéred.   SALOME Te nékem szent esküt tettél, Heródes.   HERÓDIÁS Úgy, szent esküt esküvél te néki! Mind jól hallottuk szavad.   HERÓDES Csend! Asszony, hozzád nem szólok én.   HERÓDIÁS A leányom, de jól gondolta ki, Hogy Jochanaan fejét megkívánta! Csak gúnyt, szitkot szórt és átkot reám. (Heródeshez) [/i] Ím, most lásd, anyjára hogy hallgat ő! (Saloméhez)[/i] Gyermekem, ne engedj, csak tovább! Az esküje zálog nekünk!  
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 15
SALOME Szeretném; Hogy rögtön most, Színezüst tálon hoznák...   HERÓDES Színezüst tálon hoznák, - Hát hogyne, - Színezüst tálon hoznák... Milyen kedves! Nem? Mi az, mit te ezüsttel ékes tálban vágyva vágyol? Ó, kedves, drága Salome, Te, ki szebb vagy, mint Judea minden leánya? Mit hozzanak, szólj, ezüsttel ékes tálban neked? Mondd, ó, mondd! Bármit is kívánsz, nem lesz drága nekem, Minden ékszerem csak téged vár. Mondd, mi az, amit megkívántál, Salome?   SALOME Csak a Jochanaan fejét!  
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 14
HERÓDIÁS No, végre bemennénk, Hisz majd megőrjít engem e hang, rémítő! (Saloméhez) [/i] Sehogy sem tűröm, hogy addig táncba kezdj, Amíg ez itt vijjog szüntelen! (Heródeshez) [/i] Nem tűröm táncát semmiképp, Míg te rá oly merően tekintesz! Végső szavam: táncát nem tűröm, hallod-e?   HERÓDES Ne menj el, maradj, én királyi nőm, Mert nem segít semmi. Nem megyek addig, nem megyek, Míg nem táncolt! Táncolj, Salome, táncolj hát!   HERÓDIÁS Hallgass rám és ne táncolj!   SALOME Készen vagyok, nagyűr! (Salome eltáncolja a hét fátyol táncát.) [/i]   HERÓDES Ah! Szép volt Ó, mi szép! Ó, mi szép! (Heródiáshoz) [/i] Lásd, mégis táncolt nekem ő, a leányod! Jöjj hát, Salome, jöjj hát, És válaszd ki díjadat. Legyen a díj dicső, királyi! Ha bármit kérsz is, lányom, Legyen mind tiéd! Mondd el, mit kívánsz? Szólj!
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 13
HERÓDES Táncolj hát, Salome!   HERÓDIÁS Nem kell énnékem most a tánc!   SALOME Nincs kedvem most a tánchoz, uram!   HERÓDES Salome, Heródiás lánya te, Táncolj nekem!   SALOME Nincs rá most kedvem, uram!   HERÓDIÁS Ím, lássad, hogy hallgat rád.   JOCHANAAN HANGJA Királyi fényben trónon ül majd, És öltözéke drága skarlát és bíbor. És az Úr angyala lesújt majd rája szörnyen, És így lészen férgeknek martaléka.   HERÓDES Salome, Salome, Táncolj hát, ím, kérlek én. Kedvem bús ez éjszakán, Kezdj táncba hát, Salome! Táncolj hát, hogyha nekem táncolsz, Bármit kívánsz is tőlem, bármit kérsz, Én megadom tenéked.   SALOME Bármilyen óhaj az, Te nékem, királyom, teljesíted, Nagyúr!   HERÓDIÁS Hallgass rám és ne táncolj.   HERÓDES Mindent, mindent kérhetsz, Megadom neked én, Kívánjad tőlem bár a fél országom!   SALOME Hát esküdj, nagyúr!   HERÓDES Halld esküm, Salome!   SALOME Mondd, mire esküszöl nekem most nagyúr?!   HERÓDES Esküszöm neked a koronámra, A magas égre, ó, Salome, Salome, táncolj hát!   HERÓDIÁS Hallgass rám és ne táncolj!   SALOME Megesküdtél hát tetrarka, ugye?   HERÓDES Hisz megesküdtem már tenéked.   HERÓDIÁS Ó, ne táncolj, mondtam már!   HERÓDES Ha kéred, a fél országom a tiéd. Királynőknél is szebb leszel, Híred messze száll. (Borzongva) [/i] Ah! megint fázom! Jeges szél jár most át, s egyre hallom... Miért hallom a légen át, Amint zúg sötét szárnya? Ah! Mily iszonyú! Mintha egy óriási gyászmadár fenn A lombok közt elsuhogna! Hová ,száll ez a madár, mért nem látom? Suhogása mily szörnyű! Metsző, mint a zord téli szél. Ah, de nem! Nem fagyos már, forró láng! Vizet a kezemre gyorsan, Adj havat, hadd egyem, Vedd le a köpenyem, Nos, nos, vedd le a köpenyem! De nem, hagyd csak! Ez a dísz szorít, Ez a rózsa agyonéget. (Letépi a koszorút homlokáról) [/i] Ah! lélegzem végre! Most újra élek! Táncolsz nekem, ugye? Salome!   HERÓDIÁS Nem, én nem tűröm ezt a táncot!   SALOME Hát jó, táncolok néked!   JOCHANAAN HANGJA Ki az, mondd, ki jő Edomból, Ki az, mondd, ki jő Bosramból, Kinek öltönye selymes színű, Tündöklő mezben, hímes ruhában fénylik? És így jár-kel, bíbor fényben csillog? Mért van a skarlát folt ruhádon, mondd!  
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 12
JOCHANAAN HANGJA Ó, babiloni céda nő, rút kéj leánya, te! Így szól az Isten, az Úr!   HERÓDES Borzasztó lenne az, Ha a holtak felkelnének!   HERÓDIÁS Parancsolj végre már rá!   JOCHANAAN HANGJA Ezerszámra áll a nép és majd rád támad, Elborítva éles kővel megköveztetel.   HERÓDIÁS Valóban, ez gyalázat!   JOCHANAAN HANGJA A hadvezérlő férfiak Szívedbe mártják a lándzsát, És pajzsaikkal ők majd száz darabra zúznak!   HERÓDIÁS Mért nem hallgat? Mért nem hallgat?   JOCHANAAN HANGJA Eljő majd, hogy kiirtsa a vétket, Hogy híre sem lesz! Hogy mindenik asszony megtanulja, S ne járja majdan bűne átkos útját!   HERÓDIÁS Csak halld, ellenem miket mond! Te tűröd azt, Hogy ez itt bántsa a királynét?!   HERÓDES A te neved nem mondta ki!   JOCHANAAN HANGJA Majd jő egy nap, Mikor a napfény elsötétül, mint egy gyászlepel, S mint a vér, a hold oly piros lesz És a csillagok fényes égről a földre hullanak, Mint éretlen zöld füge porba hull. Majd jő egy nap, Hogy a föld nagy királyai is félnek.   HERÓDIÁS Ha! ha! Éppúgy beszél, mintha részeg volna ő... De tovább nem bírom elviselni ezt a hangot, Úgy gyűlölöm a hangját. Parancsold meg, hogy hallgasson.
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 11
HERÓDES Ám azt beszéli minden ember, Jochanaan valóban nem más, Mint a próféta Éliás.   ELSŐ ZSIDÓ Ez csak beszéd! Hogy a földön járt-kelt közöttük Éliás, Több sokkal, mint háromszáz éve annak. (Belép két nazarénus)[/i]   ELSŐ NAZARÉNUS Hittel vallom, újjászületett benne Éliás!   ELSŐ ZSIDÓ Ez csak beszéd! Hogy a földön járt-kelt közöttünk Éliás, Több sokkal, mint háromszáz éve annak.   MÁSODIK ZSIDÓ Semmiképp sehogy nem lehet ő Éliás!   HARMADIK ZSIDÓ Semmiképp, nem lehet, nem lehet, nem Éliás!   ÖTÖDIK ZSIDÓ Semmiképp, sehogy sem lehet, ő nem Éliás!   NEGYEDIK ZSIDÓ Semmiképp, nem lehet, nem lehet, nem Éliás!   HERÓDIÁS Végezz vélük   JOCHANAAN HANGJA Lásd, ím az Úrnak napja eljön immár, S hallom ím, közelgő lépteit bércek ormán, Ki majdan a világot megváltja!   HERÓDES Mondd, mit jelent az, Hogy a megváltó ő?   ELSŐ NAZARÉNUS Igen, a Messiás eljött végre!   ELSŐ ZSIDÓ Nem, a Messiás nem jött még el!   ELSŐ NAZARÉNUS Ím eljött végre, S csodákat művel, ahol jár-kél! Mondják, egy esküvőn Galileában Vizet édes borrá varázsolt, Két bélpoklost gyógyított meg Kapernaumban.   MÁSODIK NAZARÉNUS Csak puszta érintéssel!   ELSŐ NAZARÉNUS Hozzáér, s már lát a vak, És látták beszédbe elmerülve többször angyalokkal őt!   HERÓDIÁS Ohó! Nem hiszek én csodákban, Már nagyon is sokszor láttam csodát.   ELSŐ NAZARÉNUS Sőt, Jairus holt lányát új életre keltette fel!   HERÓDES (rémülten)[/i] Mit? Holtakat feltámaszt!   ELSŐ ÉS MÁSODIK NAZARÉNUS Úgy van! Holtakat feltámaszt!   HERÓDES Ezt nem engedem néki meg, Borzasztó lenne, Ha a holtak felkelnének! Ez ember most hol jár?   ELSŐ NAZARÉNUS Uram, ott van mindenütt, Ámde nehéz rátalálni.   HERÓDES Mindenáron látnom kell őt!   MÁSODIK NAZARÉNUS Úgy mondják; hogy Samariát járja be most.   ELSŐ NAZARÉNUS Pár napja múlt, hogy elhagyta Samariát. Úgy vélem, hogy csak néhány nap, S már látni fogja őt Jeruzsálem.   HERÓDES Halld hát, Én nem engedem, hogy holtakat felkeltsen!
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 10
ELSŐ ZSIDÓ Igaz, uram, sokkal jobb volna, Hogyha már minekünk átadnád.   HERÓDES Ezt nem teszem! Nem kapjátok őt meg tőlem semmi áron! Mert szent nagy férfi ő, Szent férfiú, ki látta Istent.   ELSŐ ZSIDÓ Ilyet ne mondj! Éliás óta az Istent nem látta senki sem, Ő az utolsó, ki Istent szemtől szembe látta. Ma az Úr nem száll közénk le, elrejtőzik, Nagy nyomorúság, bánat népünk ezért is érte. Ó, mi bánat!   MÁSODIK ZSIDÓ De ki tudja köztünk, Hogy Éliás csakugyan Istent látta-e? Sőt lehetséges, Hogy az Isten árnyát látta ő csupán.   HARMADIK ZSIDÓ Isten soha el nem rejtőzik, Ott van velünk minden helyen, minden időben. Velünk van rosszban éppen úgy, mint a jóban.   NEGYEDIK ZSIDÓ Nem kéne így beszélned, Mert veszélyes nézet ez nagyon, Hirdeti Alexandria; És a görög mind pogány!   ÖTÖDIK ZSIDÓ Senki sem tudja, miként tesz! Mert rejtélyes Isten útja. Hajtsuk meg fejünket akaratának, hódolva némán, Mert erős az Isten!   ELSŐ ZSIDÓ Ez az igazság, az Úr nagy, hatalmas, De, hogy Jochanaanról szóljunk, Istent nem látta ő, csupán egy látta, Éliás, Azóta senki más! Utolsó volt ő, utolsó volt ő, Ki Úristen előtt szemtől szembe állt. Ma már nem száll az Úr közénk le, elrejtőzik! Elrejtőzik. Nagy nyomorúság, bánat Népünk ezért is érte, Nagy nyomorúság, bánat népünk ezért is érte, Nagy nyomorúság, bánat, ó, mi bánat, Népünk ezért is érte!   MÁSODIK ZSIDÓ De ki tudja köztünk, Hogy Éliás csakugyan Istent látta-e? Istent látta-e? De lehetséges, hogy az Isten árnyát, De lehetséges, de lehetséges, Hogy az Isten árnyát látta ő csupán. Isten szent, ő majd megsegíti a gyöngét, A gyöngét, mint erőset, mert neki minden egy! De lehetséges, hogy az Isten árnyát látta!   HARMADIK ZSIDÓ Isten soha el nem rejtőzik, És velünk van minden órán, És minden helyen jelen van, Velünk van rosszban éppen úgy, mint jóban. Isten soha el nem rejtőzik, Minden helyen ott van velünk, Minden percben, órán, Velünk a rosszban éppen úgy, mint a jóban!   NEGYEDIK ZSIDÓ Nem kéne így beszélned, Mert veszélyes nézet ez nagyon, Hirdeti Alexandria; És a görög pogány mind! Sőt nincs is körülmetélve! Senki sem tudja, miként tesz, Mert ő erős, nagy! Senki sem tudja, Miként tesz, hatalma nagy, Mint szétzúz ő erőset, Úgy tör meg gyöngét, Isten nagy!   ÖTÖDIK ZSIDÓ Senki sem tudja, miként tesz, Mert rejtélyes Isten útja. S meglehet, hogy a dolgok, melyek jók, Nekünk épp rosszak, És a dolgok, Melyek rosszak nekünk, jók éppen. Nem tudunk mi semmiről, Nem tudunk mi semmiről, nem, semmiről!   HERÓDIÁS (Heródeshez)[/i] Végezz vélük, unalmas nagyon!
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 9
HERÓDES Hozzatok bort most! Salome, jöjj, igyál velem, Tiszta színarany bort! Cézár szőlője dísze volt! Előbb csöppnyi ajkad érjen hozzá, A te kicsiny piros ajkad, S én mohón iszom utánad!   SALOME Nem vagyok szomjas, nagyúr!   HERÓDES (Heródiáshoz)[/i] Hallod, mily szépen válaszol Ez a te leányod?   HERÓDIÁS Jól van így! Szemed mért nézi mindég őt?   HERÓDES Gyümölcsöt hozz be! Salome, jöjj, vedd el hát e szép gyümölcsöt! Ó, véssed szép kis gyöngyfogadnak mását e gyümölcsbe, Látni vágyom! Harapj le egy kicsit, Csak egy csöppet. Ha éri ajkad, Hadd egyem azt meg, mi megmarad!   SALOME Nem vagyok éhes, nagyúr!   HERÓDES No lám, Mily jól megtanulta lányod az illemet!   HERÓDIÁS Úgy, mint én, lányom is ősi királyi származás, Míg néked apád senki volt, Tevehajcsár, tolvaj s útonálló, bizony az!   HERÓDES Salome, jöjj, ülj ide fel, Te foglaljad el anyád fényes trónját!   SALOME Nem vagyok fáradt, nagyúr!   HERÓDIÁS No lásd, reád hogy hallgat.   HERÓDES Most hozz... Mit is akartam?... Egészen elhagy az eszem. Ah! Ah! Igen, tudom már!   JOCHANAAN HANGJA (a ciszternából)[/i] Lásd, a nap eljött végre, A nap, amelyről szólt igém.   HERÓDIÁS Intsd le, kérlek, Engem bánt és gúnyol!   HERÓDES Mit sem szólott most ellened. Azonkívül ő a legnagyobb próféta.   HERÓDIÁS Én prófétákban nem hiszek, Ámde te, úgy látom, tőle félsz.   HERÓDES Én nem félek senkitől sem!   HERÓDIÁS És mégis félsz, tartasz tőle te. Miért nem adod már át a zsidóknak, Kik oly rég marakodnak érte?
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 8
HERÓDES (Heródiással és kíséretével megjelenik) Hol van Salome? A hercegnő hol van? Miért nem jött a lakomához vissza? Parancsomat mért szegi meg? (Meglátja Salomét) [/i] Ah, hisz itt van!   HERÓDIÁS Ne nézz, kérlek, rája! Mért nézed mindég csak őt?!   HERÓDES Milyen sápadt a hold ma este, Arculata mily különös! Olyan épp, mint egy tébolyodott nő, Ki nem leli meg kedvesét... Mint egy megrészegült nő, Ki felhők közt imbolyog...   HERÓDIÁS Nem, a hold ma is csak hold, és semmi más. Tán jobb lesz bemenni.   HERÓDES Én még nem megyek! (Egy rabszolgához)[/i] Manassah hozz gyorsan szőnyeget! Gyúljon fáklyafény! Szeretnék vendégimmel még bort inni. (Megbotlik Narraboth holttestében) [/i] Ah, miben siklottam el? A lábam vérbe lépett, Ez mindenképpen rossz jel. De mért van itt vér? És ez a holttest? Ki ez? Ide hogy került? Ki volt ez az ember? Ne lássam tovább!   ELSŐ KATONA E holttest Narraboth, uram!   HERÓDES Adtam-é parancsot én arra, hogy őt megöljék?   ELSŐ KATONA Önmagát ölte ő meg, uram.   HERÓDES Sehogy sem értem. Szegény szír ifjú, Mily szép is volt, Jól emlékszem rá! A vágy égett szende szép arcán, Mindég Salomét nézte... El vele! (Elviszik a holttestet) [/i] Ó, hogy fázom! Mily hűvös szél! (Heródiáshoz) [/i] Érzed-e? Szólj!   HERÓDIÁS Nem, itt nincsen szél.   HERÓDES De jól figyelj! Közelg a szél, s a légen át jönni hallom, Amint zúgva a szárnya rezdül. Nos, hallod-e?   HERÓDIÁS Nem, nem hallom.   HERÓDES Most már én se hallom. Az imént jól hallottam én, Úgy zúgott rémes szárnya... Már tova szállott. Csitt! Halljátok most? Felzúgnak a rémes szárnyak...   HERÓDIÁS Menjünk be, te betegnek látszol.   HERÓDES Én nem vagyok. Ám a te lányod halálos sápadt. Nem volt ilyen sápadt még soha.   HERÓDIÁS De hányszor mondtam már, Ne nézzed örökké!
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 7
SALOME Hadd csókolom szád, ajkad, Jochanaan, Hadd csókolom szád, ajkad!   NARRABOTH Hercegnő, Salome, Ki mint a mirtusz; oly tiszta vagy Ki virágok szűz virága vagy, Ez embert, ó, ne nézd! Ilyen szókat néki ne mondj! Tovább ezt már nem bírom!...   SALOME Hadd csókolom szád, ajkad, Jochanaan, Hadd csókolom szád, ajkad! (Narraboth leszúrja magát és holtan esik [/i] Salome elé)[/i] Hadd csókolom szád, ajkad, Jochanaan!   JOCHANAAN Mondd csak, nem félsz-e, ó, Heródiás lánya?   SALOME Hadd csókolom szád, ajkad, Jochanaan!   JOCHANAAN Kéjek leánya! Csupán csak egy él, ki megválthat még, Menj, keresd! Kutasd! Könnyű sajkája lágyan ring az áron Galileában, S hívő népét ott tanítja. Térdelj le a part fövenyén, S hívjad őt! Szólítsd őt nevénél, S ha hozzád jő majd, - S mindhez eljő, ki bajában hívja! - Hullj térdre te, csókold a lábát, Mert csak ő az, ki bűnöd feloldja.   SALOME Hadd csókolom szád, ajkad, Jochanaan!   JOCHANAAN Átok rád, Te vérfertőző anya leánya! Átok rád!   SALOME Hadd csókolom szád, ajkad, Jochanaan!   JOCHANAAN Ne lássalak többé, Salome, Légy átkozott! Átkom reád, átkom reád, átkom reád! (Újból leszáll a ciszternába; a katonák [/i] visszahelyezik a ciszterna fedelét)[/i]  
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 6
SALOME Jochanaan! Szeretem én a testedet, Jochanaan! Fehér e test, mint a liljom, zöld, buja réten, Melyet sarló még nem ért! Tested fehér, mint a hó Judea bérces hátán, A rózsa, mit ápol gyönyörű királyi nő, Nincs oly fehér, mint e test. Sem a rózsa, mit őriz királyi kert, Sem az alkony sötétlő árnyú levélen, Sem a hold képe tenger kék tükrében! Nem! Semmi sem oly fehér, mint e test Tested megérintni vágyom én!   JOCHANAAN Elég! Bűn leánya te! A világra a nő hozta a bűnt! Hozzám ne szólj! Beszéded ne halljam! Halljam csupán Isten zengő szavát, Csak az Úrét!   SALOME Tested fekéllyel telt, Oly iszonyatos, mint akit rüh elborít, Olyan, mint a ködlepett, nyirkos fal, Rajt' százlábú had tanyáz, Akárcsak egy undok fal, Hol a skorpiók fészke van. Olyan nyirkos, bomló, mint a sír, Kúszó férgek tanyája! Milyen szörnyű a tested, rémes! A hajad szeretem én, Jochanaan! Hajad, mint a szőlő, sötét, édes szőlő, Amely idomban terem. Oly sűrű, mint a cédrus, Libanon szép sudár cédrusa, Oroszlánnak ad árnyat s rabló népnek. A hosszú, gyászos éjjel, Ha a hold rejtve van, Nincsen csillagfény sem, Nem oly sötét, mint a hajad! A néma erdő... Nem, semmi sem oly sötét, mint a hajad! Simogatni vágyom lágy hajad!   JOCHANAAN Elég, bűnök leánya! Hozzám ne érj! Ne mocskold be szent hajlékát, Házát az Úrnak!   SALOME Hajad mily szörnyű, És portól, szennytől sűrű, Mintha koronát .sápadt fődre Tövisből fonna rá, Mintha kígyók gúzsba kötve A vállad borítanák. Nem kell hajad most már! Csak az ajkad vágyom én, Jochanaan, Csak az ajkad vágyom én, Jochanaan! Az ajkad, mint egy skarlát folt Elefántcsont fehér haván, Éppolyan, mint a gránátalma, Ezüst pengétől két félbe szelt, - Mint a gránátalma virágzik Thyrus kertjében! Lángoló rózsa nem oly piros! Az érckürtök bíborfényű hangja, Zengve szól királyi nászra, És előtte az ellen reszket, Nem oly piros, mint az égő szád! A szád pirosabb, mint a férfiak lába, Kik a bort tapossák szüretkor, És pirosabb, mint a szentgalamb lábai, Melynek templom fészke! Az ajkad mint a korallvirág tenger hűs alkonyán, Mint a moábi hegyek lángoló szirtje, Királyok szent bíbora... Ah, e világon nincs más ily piros, Ó hadd, hogy ajkad csókoljam!   JOCHANAAN Soha, kéjek lánya te, Bűn lánya, soha!
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 5
SALOME Milyen rémes! Igazán rémes!   NARRABOTH Hercegnő, ó, kérlek, menj innen el!   SALOME Emberszem nincs még ily félelmes, rémítő, Mint átkozott barlang éje, Hol a szörnyek élnek! Mint éjszínű tó, Hol titokzatos holdfény árad! Mondd csak, fog-e még újra szólni ő?   NARRABOTH Hercegnő, ó, távozz, Ó, kérlek én, menj csak el!   SALOME Mily elgyötört szegény, Mily halvány az arca, mily hófehér, Tán szűz, olyan épp, mint a hold, És mily hűs a teste! Hűs, mint a holdsugár, Úgy vágyom közelről látni őt!   NARRABOTH Nem, nem, fenséged.   SALOME De akarom látni őt!   NARRABOTH De kérlek, de kérlek...   JOCHANAAN Ki ez a nő? Mért néz úgy rám? Szeme pillantását rám ne szögezze! Ó, mért is néz úgy reám Nagy arany szemével Rebbenő pilláin által? Nem tudom, hogy ki ő? Menjen el! Nem méltatom őt szóra!   SALOME Nevem Salome, Heródiás lánya én, Judea hercegnője.   JOCHANAAN Elég! Babiloni faj, Ne érintsd választottját az Úrnak! Elönté anyád a földnek színét kéjek bíbor borával, És a bűnök sora ím, már égbe kiált.   SALOME Beszélj, Jochanaan, Mint a hárfa, hangod úgy zeng szomjas fülembe.   NARRABOTH De kérlek, hercegnő, de kérlek!   SALOME Beszélj, beszélj, Jochanaan, És mondd, mondd, mit kell tennem?   JOCHANAAN Sodoma lánya, ne lépj te hozzám! Inkább takard el arcod, fátyolt boríts rája, Hints hamut fejedre hát, Eredj a pusztába, Keressed az ember fiát!   SALOME Mondd, ki az, Az ember fia? Van olyan szép, mint te, Jochanaan?   JOCHANAAN El tőlem, el! Mert hallom a házadban benn A halálangyal szárnysuhogását...   SALOME Jochanaan!   NARRABOTH Hercegnő, ó, kérlek, menj be már!
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 4
APRÓD Ó, jaj, most mi lesz? Tudom, hogy még iszonyú baj ér.   SALOME (Narraboth-hoz lép)[/i] Te meghallgatsz, nemde, Narraboth? Hozzád vonzódtam, ugye, mindég? Te meghallgatsz, ugyé? Csak látni akarom azt az érdekes prófétát. Az emberek oly sokat beszélnek róla, Úgy hiszem, a tetrarcha tőle fél,   NARRABOTH A tetrarcha kiváltképpen azt tiltja, Hogy bárki is e kút fedelét felemelje.   SALOME Értem csak megteszed, Narraboth! És reggel, Amikor aranyhintón arra járok, Hol a bálvány szobra van, Ott majd vigyázz, Könnyűszirmú szép kis virágot Eléd lehullatok, Egy halvány kis virágot...   NARRABOTH Hercegnőm, ne kérjed, ne kérjed!   SALOME Énértem megteszed, Narraboth! Ugye, nem kérlek hiába? És reggel majd fátylam könnyű csipkés selyme mögül Tiéd egy pillantásom Narraboth. Majd ottan rád nézek, Talán egy mosolyom érhet is majd. Nézz reám, Narraboth, nézz reám! Te is jól tudod, S megteszed azt, amire én kérlek! Oly jól tudod... Hisz értem megteszed!   NARRABOTH (a katonákhoz)[/i] Jöjjön a próféta hát elő, Hercegnőnk, Salome kívánja így!   SALOME Ah! (A katonák felemelik a ciszterna fedelét; [/i] kilép a próféta) [/i]   JOCHANAAN Hol jár ő, Kinél a bűnök kelyhe már megtelt Hol jár ő, Ki majd egy órán A népnek szemeláttára Ezüstös köpenyben meghalni fog? Lépjen ím elő, Hogy hallgassa meg az égi szózatot, Amely a pusztán És a királyok lakában jöttét hirdeti!   SALOME Kiről beszél?   NARRABOTH Azt senki sem tudja, hercegnő!   JOCHANAAN Hol a nő, Ki kacéran és lángoló szemmel hosszan álldogált, S úgy nézett festett férfiképet, S követséget is küldött a káldeus néphez?   SALOME E nő, úgy hiszem, anyám.   NARRABOTH Nem, nem, hercegnő!   SALOME Úgy van, úgy van, anyámról szól ő.   JOCHANAAN Hol jár ő. Ki az asszír vezérek ágyasa volt? Hol van ő, Ő, akit sorra csókolt nagy Egyiptom oly sok fia, Akik finom gyolcsban és jácintkővel tündökölnek, És színarany a pajzsuk, testük akár egy óriás Fel! Keljen fel hát, Átkos vérparázna, A bűnök ágyát hagyja! Hogy hallgassa meg igéjét ím, annak, Ki az Úrnak utat egyenget, Hogy bűneit majd mélyen megbánja! Ha meg nem tér rögtön, Úgy jöjjön ő elő, Mert kezében az Úr szent korbácsa van!  
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 3
APRÓD (Narrabothnak)[/i] Ó, szörnyű baj lehet! Miért nézel úgy reá?   SALOME A holdba nézni ó, be jó, A tiszta mennybolt ezüst virága Szűzfehér! Mint egy leány, ki tiszta szűzi, S mint a hó, fehér maradt.   JOCHANAAN HANGJA (m. f.)[/i] Lásd, ím az Úr eljött végre, Közelg immár küldötte!   SALOME (a katonához)[/i] Mondd, ki volt, ki hozzánk szólott most?   MÁSODIK KATONA A próféta, fenség!   SALOME Ah, a próféta! Az, kitől a király retteg?   MÁSODIK KATONA Mi erről nem tudunk, hercegnő. A próféta volt, Jochanaan, ő beszélt.   NARRABOTH (Saloméhez)[/i] Kívánod-e, hogy gyaloghintódat elhozassam, Hercegnő? Az est oly szép a kertben!   SALOME (a katonához)[/i] Ugye, borzasztó dolgot Prédikál anyámról? No szólj!   MÁSODIK KATONA Mi nem értjük meg, Mit beszél, hercegnő.   SALOME Rémítő dolgokat mond el, úgy tudom.   RABSZOLGA (belép)[/i] Hercegnő, A tetrarcha kéri, hogy a terembe visszatérj.   SALOME Én nem megyek vissza! (A rabszolga távozik) [/i] (A katonához) [/i] A próféta, mondd, öreg vajon?   NARRABOTH Hercegnő, Jobb volna tán, hogyha visszatérne, Engedje, hogy én vezessem.   SALOME (m. f.)[/i] A próféta, mondd, öreg vajon?   ELSŐ KATONA Nem, hercegnő, még ifjú ő.   JOCHANAAN HANGJA (m. f.)[/i] Ne örvendj, Palesztina, Hogy a bot, mellyel téged sújtott, összetört! Kígyó magvából, meglátod, szörnyű baziliszk támad, Amely a szálló madárt majd felfalja.   SALOME Mily különös hang ez, beszélni vágyom véle!   MÁSODIK KATONA Hercegnő, a király meg nem tűri, Ha véle bárki beszél, Sőt, még a főpapnak is megtiltá, Hogy véle szóljon!   SALOME S ha mégiscsak ezt kívánom!   MÁSODIK KATONA Minden hiába, hercegnő!   SALOME De úgy lesz, ha mondom!... Hozzad a prófétát elém!   MÁSODIK KATONA Azt nem szabad, hercegnő!   SALOME (a ciszterna nyílásához lépve, letekint)[/i] Mily rettentő vaksötét! Borzasztó lehet ily szomorú sötét barlangban élni... Olyan épp, mint a sír!... (A katonákhoz) [/i] Nem halljátok hát?! Látni kívánom most őt, Látni akarom!   ELSŐ KATONA Hercegnő, ne kérd, nem szabad! Szigorú a parancs!   SALOME (észreveszi Narrabothot)[/i] Ah!
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 2
JOCHANAAN HANGJA (a ciszternából)[/i] Majd én utánam jő egy, Aki nálam nagyobb. Nem vagyok méltó, Hogy sarujának megoldjam szíjait. Hogyha jő, Ujjonganak a kietlen falvak örvendve, Hogyha jő, A vak meglátja a fénylő arany napot, Hogyha jő, Süket fülek hallásra nyílnak!   MÁSODIK KATONA Mondd, ne szóljon!   ELSŐ KATONA Nem, nem, szent férfi ő!   MÁSODIK KATONA Nevetséges, mit fecseg összevissza.   ELSŐ KATONA Nagyon szelíd. Mindennap, mikor ételt nyújtok néki, Hálát mond!   EGY KAPPADÓCIAI Szólj, ki ő?   ELSŐ KATONA Próféta.   A KAPPADÓCIAI És a nevét mondd!   ELSŐ KATONA Jochanaan.   A KAPPADÓCIAI Honnan jött? Szólj!   ELSŐ KATONA A pusztából. Tanítványok állták mindég ott őt körül.   A KAPPADÓCIAI És mit prédikál?   ELSŐ KATONA Én meg nem értem, hogy ő miket mond.   A KAPPADÓCIAI Nem láthatom?   ELSŐ KATONA Nem, a tetrarcha ezt nem tűri.   NARRABOTH Most a hercegnő feláll! Otthagyja az asztalt. De mily izgatott! Épp erre jő!   APRÓD Kérlek, ne nézd!   NARRABOTH Épp felénk, erre tart!   APRÓD Úgy kérlek én, ne nézzed őt!   NARRABOTH Olyan, Mint megijedt gerle, nézd csak!   SALOME (izgatottan megjelenik)[/i] Tovább nem állom, tovább nem tűröm! Miért bámul a tetrarcha mindig reám Vakondok csúf szemével, egyre hunyorgó pillával? Különös az, hogy az anyámnak férje néz folyvást reám! Mily édes itt a csönd, itt feleszmélek! Míg ott benn a sok jeruzsálemi zsidó, Összeveszve a sok ceremónián, Ők egymást majd széjjeltépik. Furfangos, ravasz Egyiptom És az otromba, rossznyelvű Róma Kél odabenn vitára. Ó, mint gyűlöllek, átkos Róma!
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 1
NARRABOTH Mily szép ma este úrnőnk, Salome, ó, mi szép!   APRÓD Nézd, mi furcsa ma fönn a hold korongja! Mint asszony-árny, ki sírjából kikél.   NARRABOTH De milyen furcsa, Mint egy kis hercegkisasszony, Kinek lába hófehér galamb. Azt hinnéd, táncol talán.   APRÓD Akár egy nő, ki meghalt, Úgy száll el lassan tovább. (Lárma hallatszik a palotából) [/i]   ELSŐ KATONA Micsoda lárma! Talán vadállatok ordítoznak, bőgnek?   MÁSODIK KATONA A zsidók. Mindég ilyenek: Perelnek és vitáznak a vallásukon.   ELSŐ KATONA Nevetséges dolog ez! Mindig ilyesmin perlekedni!   NARRABOTH Mily szép ma este úrnőnk, Salome, mily sugárzó!   APRÓD Csak mind őt bámulod. De hosszan is nézed. Jaj, veszedelmes Ily szemmel oly soká nézni őt. Végzetes baj lehet.   NARRABOTH Nézd csak, mily szép, mily sugárzó!   ELSŐ KATONA A tetrarcha mily komor!   MÁSODIK KATONA Nézd, ó, nézd, mily komor!   ELSŐ KATONA Kire bámul?   MÁSODIK KATONA Azt nem tudom!   NARRABOTH Mily sápadt a hercegnő! Nem volt soha még ily halovány. Úgy, mint csak az árnya Fehér rózsaszálnak, Ezüst tükörben, ha rezdül.   APRÓD De kérlek, ne nézzed! De hosszan is nézed, Majd végül nagy baj ér!
[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 0
RICHARD STRAUSS SALOME   SZEMÉLYEK:   HERÓDES ANTIPAS, Judea tetrarchája       tenor HERÓDIÁS, a felesége                     mezzoszoprán SALOME, Heródiás leánya                  szoprán JOCHANAAN, a próféta                     bariton NARRABOTH, fiatal szíriai                tenor HERÓDIÁS apródja                         alt ÖT ZSIDÓ                                 négy tenor, egy basszus KÉT NAZARÉNUS                            tenor, basszus KÉT KATONA                               basszus EGY KAPPADÓCIAI                          basszus EGY RABSZOLGA                            mezzoszoprán   Történik Heródes palotájának teraszán

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!