Mint tudjuk, a zenei hang keletkezésénél nemcsak a kérdéses hang (az alaphang) szólal meg, hanem vele együtt megcsendül a magasabb hangok egész sorozata. Ezeket az alaphangban benne rejlô hangokat rész- vagy felhangoknak nevezzük. (Vonós hangszereken flaggioletnek, üveghangnak hívják.) Minél magasabb a felhang sorszáma, annál gyengébben szól, tehát a 7. felhangtól a 13-ig terjedô hangok sorát elég nehezen érzékelhetjük az alaphangban. Bármilyen furcsának tûnik, de ez a természetellenesnek tûnô hangsor, melyet akusztikus hangsornak nevezünk, megtalálható a bihari román népzenében, például abban a híres siratóban, melyet Bartók Béla jegyzett le Delani-ban. Ez a hangsor alapját képezi a bartóki kromatikának s ötfokú formában megtalálható Bartók Mikrokozmosz címû hatfüzetes zongoradarab-sorozatában a 10. és 25. számú darabokban.
A zeneszerző Bartók ennek a népi klasszicizmusnak is egy zongoraminiatűr képében emelt azonnal emléket. A címe Román népdal. Az op. 9/b jelzettel kiadott Vázlatok ötödik darabja. A népzenei eredeti egy háromsoros, parlando rubato előadású, alkalomhoz nem kötött, lírai dal, a gyalányi lányok énekelték Bartóknak, aki mindazokat a stíluselemeket megtalálta benne, amelyeket utóbb a bihari román népzene ősi rétegének sajátjaiként írt le. Leginkább a g‘ alaphangú f‘-g‘-h‘-c‘-d‘‘ pentatónia eredeti szépsége ragadhatta meg, amelyben nemcsak félhanglépés van, de a bővített kvárt lépés is előfordulhat. A népdalnak azt a változatát dolgozta fel, amelyet a terepen jegyzett le. Utóbb, amikor a lejegyzést a fonogramm alapján pontosította, kiderült, hogy a dallam díszítései további hangmagasságokat is tartalmaznak: a g‘ és a h‘ között á‘-t, a d‘‘ fölött esz‘‘-t is. Így a helyszíni lejegyzés f‘-g‘-h‘-c‘‘-d‘‘ ötfokúsága úgyszólván szemünk láttára, azaz fülünk hallatára egészül ki ebben a dallamban f‘-g‘-a‘-h‘-c‘‘-d‘‘-esz‘‘ (dó-ré-mi-fi-szó-lá-ta) hétfokúsággá, amit ma – Lendvai Ernő nyomán – általában akusztikusnak nevezünk, ami Bárdos Lajos szavával a heptatonia secunda (a második hétfokúság) egyik változata, vagy ahogyan másutt írja: a természeti skála. (Olyan dallamokat is talált Bartók, amelyekben a pentatóniát kiegészítő fokok nem díszítő, hanem főhangok.) A hétfokú, de nem diatonikus módusz, amelynek alaphangja fölött bővített kvárt és kisszeptim hangzik el: ez volt a folklorista és a zeneszerző Bartók legértékesebb felfedezése az Úr 1909. esztendejében.
Egy kis segítséget kérek. Valahol azt olvastam, hogy a líd és a mixolid hangsor "keverékét" vette alapul, amelynek egy kivágása az egész hangú skála egy részével is egyezik... Ez lenne az ún. akusztikus hangsor? Miért?
Nem értek a zenéhez, de annyit olvastam már az életrajzaiban ilyen és hasonló hangsorokról, hogy szeretném, ha végre valaki fölhomályosítana, hogy mitől is olyan különleges ez, mert nagyon érdekel!!!
Hol van benne a pentatónia?
Vagy amikor pl. a 2. HV-e kezdéséről beszélget Menuhinnal: elég kromatikus, nemde? Bartók mosolyog: meg akartam mutatni Schönbergnek...
Beszélgessünk erről egy kicsit...
A vak én leszek.
