hahooooo, apropos Don Carlos
állitolag kedden solkkal jobb volt, mint vasárnap
egyébként szegény Nyesztyerenko is a pálya végén van, vasárnap egy jellegtelen, érdektelen előadás volt...sajnos. én a negyedik sorban ültem, és hallottam valamit a Tokodybol, sokkal rosszabbra számitottam H.
araike: Lehet, hogy Tokody Ilona hangja már nem olyan mint akkor, amikor Domingoval bekerült a Rekordok könyvébe a színháztörténet leghosszabb tapsa címszó alatt egy berlini Otello után, de akkora LELKE SENKINEK NINCS
Domingo is beleesett abba a hibába, amelyikbe szinte minden lehanyatlott világnagyság: nem tud idejében elköszönni a színpadtól, és ezzel nem tesz egyebet, mint a saját mitoszát rombolja. Kár !! Jómagam is, ha mindent tényezőt mérlegelek, a legnagyobb tenornak tartom, noha egyes szempontból voltak jobbak nála. Voltak, mégpedig sokan, akiknek jobbak voltak a magas hangjai (Gedda, Pavarotti, Kraus, Corelli, stb), volt akinek még jobb volt a stílusérzéke (Gedda), de azt a komplexitást, amelyet ő elért egy szerepben, zene és dráma teljes egységét, valószínűleg senki nem tudta elérni. Ami egyébként most Bécsben történt vele, nem az első esete volt, nagyon hasonló megtörtént két éve a Scala második Otello előadásán és tavaly a MET Andrea Chenier premierjén is. Domingo két jelentős amerikai operaházat igazgat, vezényel, tanít, és a bécsi előadásra közvetlenül egy amerikai fellépés után érkezett. Nem lehet, nem szabad így becsapni a közönséget! Megérteni nem tudom, miért nem hagyja abba időben, miért nem hagy szép és teljes emléket magáról és művészetéről. De ezt, sajnos, magyar nagyságokról is el lehet mondani. Aki hallotta Tokody Ilonát tegnapelőtt a Don Carlosban, megérti mire gondolok. Teljesen elvesztette a hangját, a szerep kétharmadában egyáltalán nem hallatszott, hogy engedheti az Operaház vezetősége világsztárok mellett színpadra? Ekkora hangon már csak szobakoncertet adhatna, de semmiképpen nem énekelhetne operát. Úgy, hogy a közönség felemelt helyárakon, a földszinten 10000 forintért kénytelen hallgatni.
Nem szeretem a sztárokat. Domingót viszont sztárként is. Egyszer volt szerencsém találkozni vele, mikor Rómában bemutatták Wagner-lemezét. Nyilvánosan elmondtza: sajno silyet színpadon már nem vállalna, de úgy érzi: ezzel még adós, ezért énekli föl kedvenc Wagner-jeleneteit. Ez nem megjátszott szerénység: ez nagyság. Pavarotti talán még nagyobb hangi tehetség, de ő lealacsonyította magát Bocelli-szintre. Domingo színésznek sem akárki!
Domingo nemcsak kivételesen nagy énekes. Ennél sokkal több: nagy muzsikus és kiváló ember. Ezt személyesen is megtapasztaltam. Izléstelennek tartom, ha olyan dolog miatt kezdi ki a bulvársajtó, ami egy természetes fizikai, élettani folyamat része. Természetesen az is igaz, hogy csak kevesen tudják pályájuk csúcsán letenni a "lantot".
Domingot én is a védelmembe kívánom venni - az egyik kedvencem. Tény, hogy azért lassanként be kellene látnia, örökké nem fog tudni énekelni. Viszont amit már eddig is produkált, az fantasztikus. Igazi tenor, ráadásul 'értelmesen' énekel. Nekem személy szerint egy Carmenre lett volna jegyem még korábban, ám erről már valószínűleg egy életre lemaradtam...
Én is ajnálom Domingót, de 60 fölött ez már biztos nem véletlen. Egyébként magamat is sajnálom mert jegyem volt arra az előadásra, ami helyett már Tosca ment hétfőn. Még szerencse, hogy időben megtudtam, és nem utaztam ki.
Remélhetőleg nem az utolsó alkalom lett volna hallani Őt.
Én sajnálom. Bárkinek lehet rossz napja, pláne 60 felett. Aztán persze mindenki - pláne a sajtó - rajta csámcsog. Ugyanaz a sajtó, amelyiknek egy csodálatos alakítás nem számít eseménynek...
