MAD SCIENTISTS – VISSZA A NOBEL-DÍJAKAT!
Huszonkét Nobel-díjas atomfizikus felelős az atombombáért, Csernobilért, Fukusimáért,
(Rutherford, Einstein, Bohr, …Joliot, Fermi, Hahn,…Wigner, Kapitsa ), amiért életünk a 60-as években többször is hajszálon múlott:
Kuba-krízis, téves riasztás, lezuhant H-bomba-hordozó, orosz atom-tengeralattjárók New York-nál.
A tudományos ámokfutást Rutherford kezdte, amikor nitrogénből oxigént csinált (mintha nőből férfit),
folytatta Heisenberg az Urán Egyesülettel, koronázták a művet a Manhattan-projekt „tudósai” az első atombombával,
amely Hirosimában pillanatok alatt 70 ezer civilt ölt meg – nyilván nem Alfred Nobel béke-szellemében.
(Emiatt Otto Hahn maghasító kis híján öngyilkos lett.) Marie Curie és férje (az első sugáráldozatok) fanatikus bolondok voltak,
megszállottjai egy tudománybabonának, nem láttak az orruknál tovább. Nem olvasták Faustot, sem Az ember tragédiáját.
Nem Nobel-díj kellett volna nekik, hanem kijózanító kúra. Vejük, Joliot, társaival már figyelmeztettek,
aztán mégis egymást taposva rohantak a postára pokoli fölfedezésükkel 1939-ben.
Szilárd Leó is megpróbálta a tucat atomfizikus kollegát megfékezni, aztán fűhöz-fához szaladgált,
hogy elindítsa az A-bomba építését. Wigner Jenővel 1939 nyarán Einsteint keresték, hogy írja alá az atomkérvényt,
de mikor nem találták a házát, Szilárd visszakozni próbált: „Meglehet, szörnyű hibát követünk el, ha ebben az ügyben
Einstein segítségével valamilyen hatósághoz fordulunk. Amit az állam megkaparint, nem ereszti többé…”
(A hatalom szereti a tömény, központi dolgokat, pl. a centrális atomreaktor-energiaszolgáltatást - a decentrális lázadásnak számít.)
Ám Wigner erősködött: „Kötelességünk így cselekedni, ez a mi hozzá járulásunk egy szörnyű katasztrófa elhárításához.”
Úgy hitték, Hitlernek atombombája lesz, aztán menet közben látták a bombagyár elképesztő méreteit:
150 000 ember dolgozott Los Alamos-ban. Wigner azt a katasztrófát idézte elő, amit meg akart akadályozni.
Einstein utólag szabadkozott, nem értette, miféle leveleket írt alá.
Jobban teszi Szilárd és az egész társaság: Teller, Wigner, Weisskopf, Neumann, ha nem is portásként,
de legalább is szerény fizika-professzorként élik le életüket?
(Max Born asszisztensnőjével, Majoranna és mások kihátráltak; Oppenheimer meghurcolása után is átkozhatta az egészet).
Végül egyikük sem akart kimaradni a buliból, ha már az úgyis beindult. „Megcsinálják mások” – ez érv? Hogy nemcsak a tábornokok,
de az atomfizikusok is okulatlan, hajlíthatatlan népség, mutatja, hogy az urán- és a plutóniumbomba után,
amikor a katasztrófa már tény volt, Teller Ede nem hagyja ki a H-bombát, habár nem voltak benne biztosak,
hogy a láncreakció nem terjed-e ki az egész légkörre?
1955-ben 18 Nobel-díjas közzé teszi a MAINAUER ERKLAERUNG kiáltványt (majd a GÖTTINGER ERKLAERUNG-ot)
amelyben kétségbeesetten intik a világot azon fegyverek bevetésétől, amelyeket ők maguk hoztak létre.
A nukleáris fegyverkezési őrület aztán a részleges leszereléssel a nyolcvanas években véget ért,
nem utolsó sorban köszönve a béke-mozgalomnak. (Reagan bonni látogatásakor 1981-ben 300 ezren tüntettünk).
Löbsack 1974-ben Versuch und Irrtum c. könyvében így ír: „A nagyagyú ember hagyta volna a világrejtélyt.
Jobban tette volna, ha konkrét létezési problémák megoldásán fáradozik, hogy a korlátlan elszaporodásnak idejében elejét vegye
és az embert megfelelő magatartások kialakításával eredeti otthonába, a természetbe beillessze. Az ember, agyának kénye-kedvére
kiszolgáltatva, a földről ismét el fog tűnni – és vele az a szerv is, amelynek fölemelkedését és bukását köszönheti.”
Napjainkban, amikor Fukusimának se vége, se hossza, amikor pár centrifuga választ el az iráni atomháborútól, vagy Észak-Korea
atom-őrületétől, újra kell értékelni a mad scientist-féle társaságokat és azt, milyen és mennyi technikát engedjünk be életünkbe!
Szerveződik a Fővárosi Túlélő csoport!
Brutális következményekkel járt egy Kazahsztánban végrehajtott 1956-os nukleáris kísérlet. Bár a teszt mindenki előtt ismert volt, a hatásokat évtizedeken át titkolták a szovjet hatóságok. Egy most fellelt dokumentum szerint a Szemipalatyinszk térséget érő sugárszennyezés következményei sokkal súlyosabbak voltak a csernobili baleseténél.
ÚT AZ ATOMKORSZAKBA – Egy mellőzött könyv DER WEG IN DAS ATOMZEITALTER Armin Hermann (www.okobetyar.blog.hu)
Az ATOMZEITALTER tudománytörténeti alapkönyv, enciklopédikus, részletes, sok kézirattal-fényképpel, kimerítő szakkönyv (szó szerint) - igazából csak fizikusok és kémikusok élvezhetik. Hogyan tudtak a magyarok mellette elfutni? (Egyetlen példány az MTA-n!).
A tudományos forradalom termékei közül (számítógép, autó, orvoslás) egyik sincs olyan végzetes hatással ránk, mint az A-bomba és az A-erőmű, tekintettel arra, hogy bármikor – akár véletlenül is – kilőhetnek ránk egy atomrakétát vagy elzárhatják az atomáramot. Irán, Észak-Kórea, Oroszország de a NATO “baráti” nukleáris fegyverei is naponta fenyegetnek bennünket, ha ez nem is tudatosul bennünk. Az atomenergia tehát most már örökké „áldás vagy átok” marad számunkra. (A magyaroknak félő, Paks II miatt, inkább átok).
Ha az atomkor kapuja német, akkor azt legjobban egy német tudja megírni: Armin Hermann. Régi motoros a szakmában (Heisenberg-, Planck-monográfiák; fizika-lexikon, Hogyan vesztette el a tudomány ártatlanságát, stb.) A többé-kevésbé kronologikusan sorakozó fejezetek hol egy (atom)fizikai elmélethez, hol azok megfogalmazóihoz - hol városokhoz, hol politikához kötődnek. (Relativitás-, kvantumelmélet; Einstein, Laue, Hahn; Salzburg, Berlin; nemzetiszocialisták, Harmadik Birodalom). Rokonszenves módon emberi oldalukról mutatja be a kutatókat, a kemény atomfizikát személyes sztorikkal, sok-sok fotóval, dokumentummal föllazítva.
VILÁGUNK - EGY HÁLÓZATOS RENDSZER Katalógus a vándorkiállításhoz
www.okobetyar.blog.hu (1 hét múlva)
1.Mi a rendszer? 2.Hogyan hatnak a dolgok egymásra? 3.Hogyan hatnak a dolgok vissza önmagukra? 4.Ha összefüggéseket figyelmen kívül hagyunk 5.Hogyan tanuljuk megérteni az összefüggéseket 6.Hogyan rontjuk el beavatkozásokkal a rendszereket 7.Hogyan használjuk ki a rendszerek önirányítását 8.Mi magunk, mint az egész része
Frederic Vester
UNSER WELT - EIN VERNETZTES SYSTEM Katalog zur Wanderausstellung
www.okobetyar.blog.hu (In 1 Woche)
1.Was ist ein System? 2.Wie wirken die Dinge aufeinander? 3.Wie wirken die Dinge auf sich selbst zurück? 4.Wenn man zusammenhänge mißachtet 5.Wie man Zusammenhänge verstehen lernt 6.Wie man Systeme durch Eingriffe kaputtmacht 7.Wie sich die Systeme durch Selbststeuerung nutzen lassen 8.Wir selbst als Teil des Ganzen
Az atombomba feltalálói alkotói annyiban bűnösök, hogy feltaláltak egy tömegpusztittó fegyvert. Ha ők nem alkotják meg akkor megcsinálja más. A technika töbnyire a háborúk alatt fejlődött a leggyorsabban. A háboru alatt fejlesztettèk ki az internetet, Gps, atomreaktórt, telefon mai rendszerèt ès mèg sorolhatnám. Mindezeket èlvezzük a hètköznapi èletben. Bármit is alkotnak, mindent lehet jóra ès rosszra is használni.
Száz év múlva, amikorra az exobolygó-kutatók feltérképezik a Galaktika minden lakható bolygóját, kiderülhet, hogy az életnek és értelemnek legalább annyiféle változata van, ahány égitest, de csak egyedül a Földön bukkan fel újra meg újra az önpusztító technikai civilizáció, a kisbolygó-becsapódások időnkénti regulája ellenére.
"...újra kell értékelni a mad scientist-féle társaságokat és azt, milyen és mennyi technikát engedjünk be életünkbe! Szerveződik a Fővárosi Túlélő csoport!"
Nagyszerű!
Két kérdésem van:
- Meg tudjátok-e oldani a csoport önellátását (élelmezés, ruházkodás, otthon melege) anélkül, hogy azzal mások (pl. másféle csoportok) érdekeibe ütköznétek? Vagyis mik a túlélési esélyeitek egy vallási-etnikai-környezetvédelmi III. Világháború után?
- Ha mindegyik általad említett tudós visszaadná a Nobel-díját (amihez néhányuknak ki kellene kelniük a sírból, illetve összegyűlni a szétszórt hamvakból), vajon jobbak lennének-e az emberiség jövőbeli kilátásai? Vagyis mely technikai eszközök használatát hagyná ki a Fővárosi Túlélő Csoport a továbbiakban? Pl. az Internetet használnátok?
Hadd idézzek az idézetedből:
"...a korlátlan elszaporodásnak idejében elejét vegye,,,"
Kétségtelen, hogy ez a problémák gyökere! Ha nem szaporodnának az emberek korlátlanul, hanem csak olyan fékező tényezők mellett, mint a többi földi élőlény, vagyis az évszaktól és a táplálék mennyiségétől függően, akkor nem lenne szükség a fegyverekre, vagyis az indirekt létszámcsökkentésre. Felmerül a gyanú, hogy valamelyik korábbi civilizációnk során végrehajtott génmódosítással szándékosan idézték elő távoli őseink ezt a bármikor szaporodásra képes állapotot, mert túlságosan jó dolguk volt. Ám ezen változtathatunk, ha mindenki úgy akarja.
Könyvtárnyi köteteket lehetne megtölteni annak a taglalásával, hogy az emberiség történelme során mennyi kárt, szörnyűséget okozott a kés használata. Ezért be kellene tiltani mindenféle kést, annak bármilyen használatát, sőt még a kés lehetőségének a gondolatát is!
Hatalmas szobrot kellene emelni - tanulságul - a kés ismeretlen feltalálójának, hogy mindenki láthassa: ő az emberiség szégyene! Minden alkotmányba bele kellene venni egy késről szóló cikkelyt!
Tél fut az éjen át, nyílik a jégvirág,
Új bölcsőben sírdogál egy élet
Apja emeli föl, ebből a gyerekből
Fegyverkovács lesz, ha addig élek
Így is lett, bizony, de szólt egy szép napon
Ne csináljunk soha többé fegyvert
Nem lesz háború, könnyes, szomorú
Boldognak látok majd minden embert
Kis harangot önt, vándorruhát ölt
A haranggal a világot bejárja
Halkan zeng a dal, mit senki meg nem hall
S nevet rajta mindenki, ha látja
Egy nap visszatér, megáll, alig él
Már nem az, ki elment lehunyt szemmel
Apja jót nevet, nyisd ki két szemed
Ilyen a világ, s kell a fegyver
Tudom, tudom, tudom, tudom, fáj a szíved Ohhh Mégis, mégis, mégis, mégis meg kell értsed
OhhhTudom, tudom, tudom, tudom, fáj a szíved
Ohhh Mégis, mégis, mégis, mégis meg kell értsed...
MAD SCIENTISTS – VISSZA A NOBEL-DÍJAKAT! Huszonkét Nobel-díjas atomfizikus felelős az atombombáért, Csernobilért, Fukusimáért, (Rutherford, Einstein, Bohr, …Joliot, Fermi, Hahn,…Wigner, Kapitsa ), amiért életünk a 60-as években többször is hajszálon múlott: Kuba-krízis, téves riasztás, lezuhant H-bomba-hordozó, orosz atom-tengeralattjárók New York-nál. A tudományos ámokfutást Rutherford kezdte, amikor nitrogénből oxigént csinált (mintha nőből férfit), folytatta Heisenberg az Urán Egyesülettel, koronázták a művet a Manhattan-projekt „tudósai” az első atombombával, amely Hirosimában pillanatok alatt 70 ezer civilt ölt meg – nyilván nem Alfred Nobel béke-szellemében. (Emiatt Otto Hahn maghasító kis híján öngyilkos lett.) Marie Curie és férje (az első sugáráldozatok) fanatikus bolondok voltak, megszállottjai egy tudománybabonának, nem láttak az orruknál tovább. Nem olvasták Faustot, sem Az ember tragédiáját. Nem Nobel-díj kellett volna nekik, hanem kijózanító kúra. Vejük, Joliot, társaival már figyelmeztettek, aztán mégis egymást taposva rohantak a postára pokoli fölfedezésükkel 1939-ben.
Szilárd Leó is megpróbálta a tucat atomfizikus kollegát megfékezni, aztán fűhöz-fához szaladgált, hogy elindítsa az A-bomba építését. Wigner Jenővel 1939 nyarán Einsteint keresték, hogy írja alá az atomkérvényt, de mikor nem találták a házát, Szilárd visszakozni próbált: „Meglehet, szörnyű hibát követünk el, ha ebben az ügyben Einstein segítségével valamilyen hatósághoz fordulunk. Amit az állam megkaparint, nem ereszti többé…” (A hatalom szereti a tömény, központi dolgokat, pl. a centrális atomreaktor-energiaszolgáltatást - a decentrális lázadásnak számít.) Ám Wigner erősködött: „Kötelességünk így cselekedni, ez a mi hozzá járulásunk egy szörnyű katasztrófa elhárításához.” Úgy hitték, Hitlernek atombombája lesz, aztán menet közben látták a bombagyár elképesztő méreteit: 150 000 ember dolgozott Los Alamos-ban. Wigner azt a katasztrófát idézte elő, amit meg akart akadályozni. Einstein utólag szabadkozott, nem értette, miféle leveleket írt alá.
Jobban teszi Szilárd és az egész társaság: Teller, Wigner, Weisskopf, Neumann, ha nem is portásként, de legalább is szerény fizika-professzorként élik le életüket? (Max Born asszisztensnőjével, Majoranna és mások kihátráltak; Oppenheimer meghurcolása után is átkozhatta az egészet). Végül egyikük sem akart kimaradni a buliból, ha már az úgyis beindult. „Megcsinálják mások” – ez érv? Hogy nemcsak a tábornokok, de az atomfizikusok is okulatlan, hajlíthatatlan népség, mutatja, hogy az urán- és a plutóniumbomba után, amikor a katasztrófa már tény volt, Teller Ede nem hagyja ki a H-bombát, habár nem voltak benne biztosak, hogy a láncreakció nem terjed-e ki az egész légkörre?
1955-ben 18 Nobel-díjas közzé teszi a MAINAUER ERKLAERUNG kiáltványt (majd a GÖTTINGER ERKLAERUNG-ot) amelyben kétségbeesetten intik a világot azon fegyverek bevetésétől, amelyeket ők maguk hoztak létre. A nukleáris fegyverkezési őrület aztán a részleges leszereléssel a nyolcvanas években véget ért, nem utolsó sorban köszönve a béke-mozgalomnak. (Reagan bonni látogatásakor 1981-ben 300 ezren tüntettünk).
Löbsack 1974-ben Versuch und Irrtum c. könyvében így ír: „A nagyagyú ember hagyta volna a világrejtélyt. Jobban tette volna, ha konkrét létezési problémák megoldásán fáradozik, hogy a korlátlan elszaporodásnak idejében elejét vegye és az embert megfelelő magatartások kialakításával eredeti otthonába, a természetbe beillessze. Az ember, agyának kénye-kedvére kiszolgáltatva, a földről ismét el fog tűnni – és vele az a szerv is, amelynek fölemelkedését és bukását köszönheti.” Napjainkban, amikor Fukusimának se vége, se hossza, amikor pár centrifuga választ el az iráni atomháborútól, vagy Észak-Korea atom-őrületétől, újra kell értékelni a mad scientist-féle társaságokat és azt, milyen és mennyi technikát engedjünk be életünkbe! Szerveződik a Fővárosi Túlélő csoport!
