Az Első Bolgár Cárság (680-1018) és a Második Bolgár Cárság (1185-1396) történelme, a bolgárok balkáni honfoglalásától a középkori Bulgária oszmán meghódításáig
Időközben 2016 végén megjelent A. Madgearutól egy könyv a második bolgár birodalom történetéről. The Asanids. The Political and Military History of the Second Bulgarian Empire (1185-1280).
Az Aszanidák vlah származása mellé több érvet sorol, de az egyik különösen érdekes néprajzi példa arról szól, hogy a románoknál még a 20. sz. kezdetén is ismert volt a szemhéjak kifordítása, amivel a gyerekeket rémisztgették. Ez szerinte -- emlékezetem szerint -- egyfajta régi vallásos/sámánisztikus vonás továbbélése lehet. Így aztán ilyen szemhéjkifordításról lehet szó a lázadás csiholgatása során említett "vérben forgó szemű" őrültek esetében.
"A második bolgár állam megszületéséhez köthető orosz történelem.."
A "második bolgár állam megszületéséhez köthető orosz történelem.." eloszoris igazolja a Szvjatoszlav Izbornikot, mely 100 es tobb eve is Szimeon Izbornikja, Szimeon nevet lesatirozva es Szvjatoszlav nevvel paradizalva.
"Egyesitett erokkel indulnak Sztefan birtokai ellen. Egyik ejszaka viszont a Nis mellett elhelyezkedo szovetseges taborban zurzavar (rendetlenseg) tamad, a bolgarok megtamadjak a latinokat, "belhaborus" csata (harc) kezdodik es evvel egyutt megbukik az elore tervezett tamadas terve. Sztrez maga, nekiindulva Sztefan foldjei fele, eroszakos halalt hal, nyilvanvaloan nem a Raskai Nagy Zsupan kozremukodese nelkul.
Maga reszerol Mihail Komnin a nisi botrany utan bevonul Arbanonba es meghoditja Skodrat, de nem sokkal ezutan meggyilkoljak. Utoda( orokose) Teodor Komnin lefoglalja Sztrez birtokait Makedoniaban."
"Nem fogsz tudni tortenelmet csinalni a kitalalt "Ukrajnanak" (max. XVI-XIVII szd-it), a ket tolvaj, Kijevska Rusz es Moskovija egymasra kialt tolvajt."
Az a baj, hogy a legtöbb ember nem nézi végig a folyamatot részleteiben és csak simán elfogadja mit hall "orosz őstörténet" kategóriában (egész a Yamna kultúráig visszavezetve természetesen).
Szerintem nagyon pontatlan a Kijevi ruszt, Novgorodi Köztársaságot vagy Vladimir-Szuzdalt "leoroszozni". A ruszok - mármint a vezető réteg, a varégok - még csak szlávok sem voltak hanem valami nordikus nyelvet beszélő északiak (mondjuk "vikingek"; azok a Szvjatoszlavok és Igorok is igazából Sven meg Ingvar néven szerepelnek forrásokban...). De a köznép vagy Vladimir-Suzdal esetében is pontosabb a "valami szlávok" megfogalmazás, lévén se orosz identitástudat, se nyelv nem volt még sehol.
Ez után meg a mongolok szépen legyalultak mindent a környéken.
A Moszkvai Nagyfejedelemség 1283-ban jött létre de itt még ruthéniai nyelvet meg az óegyházi szláv egy változatát használták, bár már ekkor tele voltak lengyel jövevényszavakkal, meg szép számú germán, északi és turko-mongol szóval is. Plusz a Nagyfejedelemség a mongolok vazallusa volt egész 1480-ig.
Az Moszkvai cárság 1547-ben jött létre és kb. eddigre jelenik meg a közép-orosz is, mint az orosz nyelv korai verziója. A cárság a 17. századra elfoglalja a Krímet, a Kaukázust majd a 18. századra Szibériát meg minden mást keletre.
Ebből jön létre 1721-ben az Orosz birodalom Nagy Péter uralkodása alatt és ekkor jön létre - Nagy Péter reformjainak köszönhetően - a standard orosz, vagyis a mai értelemben vett orosz nyelv.
Innentől van "orosz" meg "Oroszország".
Bocs - tudom te ezekkel jobban tisztában vagy mint én, azért leírtam.
Szóval teljesen egyetértek, "oroszról", "ukránról" pont úgy nem lehet a 8-11. századokban beszélni ahogy pl. amerikairól vagy ausztrálról sem, ilyenek még nem voltak sehol. És persze az is blőd hogy az orosz lenne a legkonzervatívabban fennmaradt "ősszláv" nyelv (az, hogy a legősibb indoeurópai nyelv - ezzel találkoztam párszor mostanában - meg duplán blőd).
De akárhányszor csak megemlítek ilyesmit rögtön megkapom, hogy "szláv-gyűlölő" vagyok :) (pedig közelről sem...)
Nekem mindig furák voltak azok a térképek, amely szerint Moldova területe a Kijevi Rusz államához tartozott. Amikor a magyarok, besenyők, kunok éltek azon a területen.
Igen, ez a logikus válasz, és ellenkező adat híján nyilván így is történt, csak reméltem, hogy valaki hátha tud valamit, ami esetleg arra utalna, hogy mégsem Trnovo volt a helyszín. :)
Ha már benéztem ide, nekem lenne egy kicsit speciálisabb kérdésem.
II. András a lányát, Máriát 1221-ben megházasította II. Iván bolgár cárral, miután az csak akkor volt hajlandó átengedni a magyar királyt az országán, ha az eljegyzi a lányát vele.
A kérdésem az, hogy tudunk-e bármilyen forrásról az esküvő helyszínét illetően? Nem vagyok járatos a bolgár történelemben és szakirodalomban, ezért szívesen fogadok minden tippet.
Mikor a vlachokat a nyílt lázadás járványa kínozta, – ennek a gonoszságnak a vezetői akiket már föntebb említettem(*1077), a császár kivonult ellenük [1186 tavaszán].
Ezeket az eseményeket tehát nem hagyhatjuk figyelmen kívül lejegyzetlenül. Először a vlachok vonakodtak és elfordultak a Péter és Asan által csiholgatott fölkeléstől, görbe szemmel nézve a vállalkozás méretét. Hogy legyőzzék honfitársaik gyávaságát, a testvérek egy imaházat emeltek a Jó Mártír Demetrios nevében. Ebben összegyűlt sok ördögtől megszállott mindkét fajból; keresztben és vérben forgó szemekkel, összekuszált hajjal, és pontosan azokkal a további tulajdonságokkal, melyek a démonoktól megszállottakra jellemzőek, kitanították ezeket, hogy révületükben azt mondják, hogy a bolgárok és vlachok fajtájának istene hozzájárul a szabadságukhoz és beleegyezik, hogy lerázzák nyakukból a már oly régóta ott lévő igát; s ezen cél támogatására Krisztus mártírja, Demetrios el fogja hagyni Thessaloniké metropolisát, az ottani templomát, a rómaiak szokásos tartózkodási helyeit és át fog jönni hozzájuk, hogy segítőjük legyen az elkövetkezendő feladatban. Ezeknek az őrülteknek egy rövid ideig csöndben kellett majd maradniuk, aztán hirtelen a szellemtől megindítva holdkórosokként révületbe kellett esniük; hirtelen föl kellett állniuk és kiabálni-üvölteni, mintha ihletettek volnának, hogy nincs idő többé csöndben üldögélni, hanem fegyvert kell ragadni a kézbe és a rómaiakra kell rontani. A csatában elfogottakat nem szabad hadifogolyként kezelni vagy életben tartani, hanem le kell mészárolni, ölni kímélet nélkül őket; sem váltságdíjért nem szabad őket szabadon ereszteni, sem könyörgés hatására megenyhülni, asszonyokhoz hasonlóan ellenállni nem tudva a térdhajlítóknak. Ehelyett olyan keménynek kell maradni mint a gyémánt mindenfajta könyörgéssel szemben és minden elfogottat a halálnak kell átadni.
Az effajta jövendőmondókkal az egész nemzetet megnyerték, és mindenki fegyvert ragadott. Mivel fölkelésük azonnal sikerrel járt, még inkább úgy hitték, hogy Isten jóváhagyását adta szabadságukra. Szabadon mozogva ellenállás nélkül egy kis távon, kiterjesztették ellenőrzésüket a Zygonon kívül eső földekre. Péter, Asan testvére, aranykoszorúval övezte fejét és bíbor kothornost (a bizánci császárok félhosszú szárú díszlábbelijét – theorista) húzott lábaira. Támadást indítottak Pristhlava [Preszláv] ellen (ez egy ősi, égetett téglából létesült város, mely igen nagy területet ölel föl), de fölismerték, hogy az ostrom nem volna veszély nélküli, így elvonultak mellette. Leereszkedtek a Haimos-hegységből és váratlanul a római városokra vetették magukat, elhajtva sok szabad rómait, marhát és igásállatot, valamint nem csekély számú kecskét és juhot.(*1078)
A császár kivonult ellenük, azok pedig a nehezen járható vidéket és hozzáférhetetlen helyeket birtokolva megállták helyüket hosszasan. Azonban váratlanul sötétség támadt(*1079), [1186. április 21-én napfogyatkozás volt(*1080)] mely betakarta a barbárok által őrzött hegységet, azok ugyanis a szűkületekben állítottak kelepcéket; azonban az észrevétlenül maradt rómaiak váratlanul ütöttek rajtuk kavargó pánikba hajtva őket. A gonosztett létrehozói és a sereg parancsnokai, vagyis Péter és Asan, továbbá lázadó társaik, sebesen szaladtak az Istroshoz, úgy mint ahogyan az evangéliumi disznókonda futott a tengerbe(*1081), és átkeltek, hogy kun szomszédjaikkal egyesítsék erőiket. A császárt gátolta a hatalmas vadon abban, hogy átkelhessen Mysián. Sok város arrafelé a Haimos-hegység közelében található, többségük vagy valójában gyakorlatilag valamennyi, puszta sziklákra és fellegekbe burkolózó hegycsúcsokra épült. Így aztán csak helyőrségeket helyezett el és fölgyújtatta a kévékbe gyűjtött termést. A vlachok cselszövéseinek kitéve, akik közelről figyelték őt, haladéktalanul visszafordult a helyzetet zűrzavarosan hagyva ott [valószínűleg 1186 júliusában]. Következésképpen tovább bátorította a barbárokat, hogy még inkább gúnyolják a rómaiakat és még vakmerőbbé tette azokat.
További bőséges kiadásokkal, továbbá éves adók fizetésével (így tettek azok akik rajtunk ülnek, a rómaiak most tudják hogyan szabadítsák meg magukat az idegenektől, miközben a háztartás ügyeivel foglalatoskodnak mint a hálószoba szolgálólányai, akik a gyapjúfonással vesződnek) a keleti nemzeteket megbékítve, Isaakios úgy döntött, hogy az idegen nemzetek közt keres asszonyt magának, mivel a nő akit korábban feleségül vett meghalt.(*1069) Miután követei megkötötték az egyezséget, jegyeséül vette Bélának, Magyarország királyának leányát, aki még nem volt tíz éves sem.(*1070)
Fösvény módra ünnepelték meg a házassági szertartást [1185 végén vagy 1086 elején], közpénzeket használva, melyet saját földjeiről szabadon gyűjtöttek be. Zsugoriskodása miatt nem vettek róla tudomást, amint az Anchialos körül egyesült további városokban az adószedés után megmaradt javakat tallózta össze, ezzel arra provokálva a Haimos-hegység környezetében élő barbárokat, akiket korábban mysiaiaknak neveztek, most pedig vlachoknak hívnak, hogy hadat üzenjenek neki és a rómaiaknak.
A táj nehézségéből erőt merítve és erődjeiktől fölbátorodva, melyek többnyire közvetlenül a puszta szirteken helyezkednek el, a barbárok kérkedtek a rómaiakkal szemben a múltban; most olyan kifogást találva, mint amilyent állítólag Patroklosnak tulajdonítanak (*1071) – marháik elrablását és a maguk sérelmeit előadva – örömmel vetették magukat a fölkelésbe.
A gonosztett fölbujtói, akik az egész nemzetet felingerelték egy bizonyos testvérpár voltak, Péter és Asan, egyazon szülők sarjai. Annak érdekében, hogy lázadásukat igazolják, fölkeresték a Kypsellánál táborozó [1186 eleje] császárt, kérvényezve hogy vegyék föl őket a római seregbe, és jutalmazzák meg őket császári okiratban egy bizonyos birtokkal, ami a Haemus-hegység közelében található, hogy némi jövedelmük legyen. Kérvényük sikertelensége miatt – mivel Isten büntetése fölöslegessé teszi az emberit – zsörtölődtek, mivel meg sem hallgatták őket; igényük semmibe vétele miatt szitkokat szórtak, fölkelésre és hazaútjuk során pusztításra utaló megjegyzéseket téve. Asant, kettejük közül az arcátlanabbat és vadabbat, képen törülték és megdorgálták szemtelenségéért Jánosnak, a sebastokratornak (*1072) a parancsára.
Így tértek haza, küldetésük végezetlen és vérig sértve. Mely szavak írhatnák le, vagy fejezhetnék ki az ezen istentelen és gyűlöletes emberek miatt a rómaiakra szakadt trójai csapások végtelen sorát? De erről most ne többet; térjünk vissza az elbeszéléssel a történeti sorrendhez.
Elnézést, hogy megszakítom a gondolatot, a bolgár ducatus (IX. sz.) északi irányban meddig terjedt? Egyesek szerint Vác-Romhány-(Magyarnándor) vonalat elérte, más szerint ez csacsiság.....
