Nem durva, semmi különös nincs abban, hogy jó érzéssel tölt el a segítés..., az ember így lett kitalálva. Soknak jólesik ezt önzőségnek nevezni, tegye, és akkor....? Mindenképpen jobb mint a nemsegítés, főleg ha semmibe sem kerül...
Ezt az egynapos-öngyilkos-csecsemős izét én sem értem, mint ahogy a "mi a jó abban, ha élvezzük" gondolatot sem.. Hát szenvedj, mondhatnám.... Minden választás kérdése, hogy TE hogyan állsz az egészhez. A körülmények huszadrangú....
A válaszoktól én is tartottam eleinte, én sem vagyok régi fórumozó, de nem kell félni, aki durván ír kimoderálják, vagy kitiltják.
Segíteni másoknak=önzetlen önzés, mint kategória(nézz utánna mit jelent).
Ha minden stimmel, akkor élvezed az életet, mert jóízűen fogyasztod az ételt, jó a sex, jó sportolni, stb. ez így van "kitalálva". Vagy nem mindig, néha fájdalmas, de az az életre káros dolgokra figyelmeztet és tanulva belőle, ha még lehet módosítani kell, orvosolni a bajt.
De direkte nem élvezni badarság.
Vagy egyéb okok miatt nem valósulhat meg, pl. betegség.
Vagy ha valaki nem akarja élvezni az életet az elmegy remetének, de mivel az is az ő választása biztos jó neki, tehát passz.
Hogy mire jó élvezni az életet?
Nem baj, ha jól érzi magát az ember a bőrében, de ha valakinek nem ez a célja, ne tegye!
A 80 éves egyén, kis szerencsével beteljesítette földi pályafutását, az 1 napos emberke meg még nem.
Én nem is értem, hogy te, mit nem értesz?
Nem vagy 1 kicsit pesszimista?
Mi a problémád?
Olyanokon agyalsz ,amin nincs mit agyalni.
A példád: a 80 éves az 1 napos ember élete nem összevethetőek, nem összehasonlíthatóak, nem életszerű.
Az öngyilk ,meg 1 külön dolog, ráadásul nem értem. Ki lesz öngy. az 1 napos? hogyan?
Meredek a gondolkodásod, nem értelek.
Hova vezet, ha élvezzük az életet?
Oda, hogy nem szenvedünk.
Igen aki a 80 évet végig szenvedi, az rosszabb lehet mint 70 et élni szenvedés nélkül.
De mi az hogy szenvedés?
Lehet a 80 évesnek is csak pl. a mi szemszögünkből szenvedés, számára meg nem.
1 kicsit összezavartál, de én ilyen kérdésekkel, ezidáig nem szembesültem, úgyhogy remélem a válaszaim valamire jók.
Lehet felületesen olvastalak, ezért nem értem-vagy te írtál felületesen, nagyolva-
Először is bocsánat hogy eddig nem néztem be, de én sohasem fórumozok meg semmi, és nem gondoltam hogy ilyen intenzitással fognak írni az emberek. (na jó, az igazság az az, hogy félek a válaszoktól, meg ettől a témától is, ne tudjátok meg meddig halogattam a kérdésfeltevést, össze kellett szednem minden erőmet hogy kiírjam azt, de most már látom hogy nem szólnak le az emberek szóval gyakrabban fogom nézni) Na aztán nekem az a meglátásom hogy az emberek nagyon egoisták. Jobban megnézve az összes élő ember az. Nézzétek meg a kommentjeiteket mindenki az emberekről ír, emberek emberek emberek, mintha csak mi léteznénk. Amúgy ez nem ide tartozik csak szerintem ez egy érdekes gondolat, hogy minden ember "egoista" (nem kell szó szerint venni) mert aki mondjuk segít másoknak az miért teszi? Na miért segít másoknak, hogy nekik jó legyen? Igen azért. De vajon csak azért? Nem, hiszem ő ettől érzi jól magát. Hogyha másoknak segít az benne jó érzéseket kelt és ő ezt keresi, magának akar jó érzéseket, ahogy minden ember bármit csinál. Ha mondjuk odaadod májad egy szegény kisgyereknek aki különben meghalna, akkor is ugyan ezt csinálod, mert neked jó érzés. Lehet hogy ez durva, de így van ez.
Na most hogy amibe már a többiek belekezdtek hogy kitérítsék a témát én nagyon jól folytattam. De az a helyzet hogy nem tudok többet mondani mint amit először leírtam csak reagálni a ti gondolataitokra. Szóval mondjátok hogy élvezzük az életet azért van. Azt meg se kérdezem hogy honnan veszitek hogy azért van, de mégis mi ajó abban hogy élvezed az életet? Jó ez hülye kérdés, de az hova vezet? Mondjuk tegyük fel hogy megszületsz és élsz egy napot aminek mind a 24 óráját élvezed, aztán meghalsz/öngyilkos leszel. Na ez miben rosszabb mint az aki mondjuk 80 évet élvezett végig (ami valljuk be, képtelenség)? Ez egy jó kérdés szerintem, várom a válaszokat. :)
Minden belülről jön, valszeg szerencse kérdése is (alkat). Van akiknek a rossz dolgai ezerszeresen fel vannak nagyítva, míg más az igazán rossz - remélhetőleg múltbéli - dolgával boldog. Mert ő _valóban_ tanult_ belőle.
Aztán azt is imádom, hogy olvassák vadul a mindenféle csodamódszereket, A titok.... ez volt a "kedvencem"(sic!)....ahelyett, hogy a Bibliát értelmezné....ér-tel-mez-né....:)
Ja értem. Tehát neked az alkohol "kellett" ahhoz, hogy rájöjj, a madárcsicsergés az egyik legjobb dolog, stb. stb....Igen, ezt általában lehet is olvasni, hogy egy betegség, egy medvetámadás(!) mennyire megváltoztatja az élethez való viszonyt. Írtál asszem vmi olyasmit is, hogy hozzáállás kérdése. Szerintem ez a kulcs. Nekem spec elegem van a rinyálókból. Persze nekik a legrosszabb...
Úgy, hogy én nem elmélkedek ilyen dolgokon, hogy,ha az egész univerzum felrobban(amit megjegyzek elég rég nem tette)hogy ,akkor mi lesz.
Lófsz, így jártunk.
Szóval, hogy válaszoljak neked: nekem már az is nagy öröm,ha az életem részét kitöltő alkoholt mellőzni tudom. Tehát nem iszom. Azért vannak jó gondolataim, mert én nem jó dolgomban agyalok, hanem örülök, hogy most kb. fél éve nem iszok.
És tudok örülni ennek az állapotomnak is, és az élet apró örömeinek.
A rigó énekének, a kutyámnak, a virágok illatának, ha aznap nem fáj valamim, ha süt a nap, ha elkerül a depresszió és még sorolhatnám.
Tehát sok egészséges ember nyűglődik, mert jó dolga van.
Mi lesz késöbb, mondjuk 70 évesen?
Valami ilyesmi, tehát úgy függ össze, hogy én örülök annak, hogy nem italozok, és a többi mellékes.
Ódejó gondolatod van neked.... már a tököm tele van a mindent elárasztó borongós létkérdésekkel... Volt életszakasz, hogy vadul kerestem én is, majd reájöttem ezekre amiket írsz...
