Volt egyszer egy szegény ember, aki olyan szegény volt, hogy már dolgozni sem szeretett. Csak ült az árok szélén és várt. Arra jött egy tündér és kérdezte:
Volt három fa. Egy tölgy, egy fűz és egy nyár. Nyár volt és nyárfa felkérte táncra a tölgyet, Ott hajladoztak a szélben, mire megsusogta a fűz: fűz vagyok még, vigyetek táncba! Aztán így hármasban modernül éltek tovább.
Volt egyszer két kutya. Az egyiket Elseje-nek, a másikat Májusnak hívták. Ezek a kutyák minden május elsején kivonultak és ugattak: " Itt van május elseje, tánc és ugatás köszöntse....". Aztán megitták a sörüket, megették a virslijüket és visszabujtak a lánchoz kötött nyakörvbe.
Élt egyszer a harang népe. Nem volt neki gépe. De volt neki egy fája bár nem volt hozzá fájlja. Kivágta a fáját és ment bút tolva, boot-olva az erdőbe.
Egyszer volt egy ember, ő volt a lengyel. Volt neki egy lánya, aki nem volt fránya. Velük volt egy kutya, aki nem volt kuka! Éltek, éldegéltek, mentek, mendegéltek, ettek, edégeledettélek.
Élt egyszer egy kislány, Panna. Testvére volt Barna. Kézen fogta Barnát Bernát, aki barátjává fogadta Pannát. Így mentek hármasban az erdőbe. Aztán később haza mentek.
