az Uránusz Titánia és Oberon holdjainak óceánjai is elég melegek lehetnek ahhoz, hogy fenntartsák az életet, ami egyben azt is jelenti, hogy földön kívüli életre az ember is ott találhat jó eséllyel döntő bizonyítékot.
Számtalan életforma létezhet, nem csak a C-alapú, mint a mienk. Minek gyarmat, ha számukra haszontalan? Ahhoz elébb is ide kéne jönniök. Mire mennek a szupertudású-technikájú lények a törékeny, könnyen meghibásodó, rövid életű, önmagával is békéttlen, arrogáns emberrel?
Vagy tudjátok mit! Mégsincs. Még nem döntöttem el.
Ja.
Mert ugye, egyelőre attól függően létezik - vagy van, vagy nincs - földönkívüli élet, hogy erről mit gondolunk. Vagy mégse?
Ugyanakkor még senkitől nem hallottam, sehol nem olvastam: mit is kezdenénk annak bizonyosságával, hogy van, vagy hogy nincs; bár ez utóbbit akkor se volna szabad publikálni, ha még a mikrobák szintjén is, átfésültük volna az egész univerzum minden négyzetcentiméterét – elérve az univerzum minden határfelületét::-). Az a bizonyosság károsabban hatna ránk, mint e mostani bizonytalanság, hogyaszongya: van-e földönkívüli élet? (Ez a kvantumállapotunk.:-))
És ha van?
És ha nincs?
Gondoljunk bele. Mi változna (azonnal), ha nem csak hinnénk egyiket vagy másikat (0 vagy 1:-)), hanem ismernénk a tényeket?
(…)
Bár, ha jobban bele gondolok, inkább annak a tényével nem tudnánk mit kezdeni:(fikció!) csak ebben a galaxisban, úgy 3 ezer olyan létforma létezik (ami maximum 3 ezer bolygót jelenthetne:-)), ahol a háziállatok IQ szintje, meghaladja az emberét. Felháborító, már maga a felvetés is - nemde? Bár nem értem, attól mi miért ne tudnánk teljes életet élni a földön – a magunk szintjén.
(Mondjuk ezért már kitiltottak egy zárt halmazból – a maguk szintjén, megoldottnak látják a problémájukat.:-))
A tudomány sohasem tagadta a földön kívüli élet lehetőségét, ellenkezőleg, mindent megtesz föllelésére. Még a civilizációkat is próbálja meglelni -SETI-, csak épp ez már keményen a tér-idő korlátaiba ütközik.
Az egyház és a tudomány (először 1500 évig a dogmatikus egyház, aztán 300 évig a materialista tudomány) a jelenségek ideológikus megközelítését alkalmazza minden természeti és társadalmi jelenségnél, anélkül, hogy azokat valóban átélné, azaz megtapasztalná a valóságát!
Ezért a természeti népek tudásban és tapaszaltalatban mindig közelebb álltak a valódi tudáshoz, mint az utóbbi 2000 évben az ún. civilizált népek!
(És ha nem lenne még mindig világos, hogy mi az az ideológikus, vagyis fogalmi megközelítés: "mitokondrium" egy elnevezés, amely csak az agyadban él, mivel valamikor kritikátlanul valakitól - akinek mai napig hiszel - átvetted az elnevezését, amely semmi más, mint szómágia, vagyis ugyanaz, mint amit a teológia művel! Puszta fogalmi gondolkozással azonban sohasem lehet eljutni oda, hogy mi is a mitokondrium valójában, mivel azt személyesen kell megtapasztalni - ha viszont megtapasztalod, akkor már nem adsz nevet neki!
Ez vonatkozik egyébként minden földönkivüli és "para"-kérdésre is - fogalmi gondolkozással vagy tagadni, vagy csak elvi lehetőséget lehet adni nekik, de hogy mik is azok valójában, olyan szintre a régi gondolkozás már nem juthat el!
"ellentétben a mai földi tudománnyal, amely 17. századtól kezdve részben, a 20. század elejétől kezdve pedig teljesen a sötétség szolgálatába állt, azaz emberiség elleni elnyomás és tudati kontroll egyik kulcstényezője lett!"
--------------------------------
Ha a szerző ennyire szubjektiv,ellenséget lát ahol nincsen,akkor már nem is érdekel a cikk :)))
Ha a megismerhető tényeket (Földtörténet) figyelembe vesszük, szükségszerű a technikai civilizáció kialakulása. Kérdés csupán az, hogy az élet kialakulásának optimális körülményei között, mennyire lassul a folyamat különböző kozmikus katasztrófák miatt, és az alkotó tudat megjelenése után, mennyire fékezi azt a tévhitek eluralkodása.
"Eredményét, azaz következményeit tekintve a technikai civilizáció alighanem káros mellékjelensége az itteni bioszféra evolúciójának."
érdekes megközelítés ehhez kapcsolódóan a Médea-hipotézis, amely szerint az élet, jellegéből adódóan, öngyilkos hajlamú folyamat, amely éppen ezért igen ritkán fordulhat elő :-)
(a fenti összefoglaló csak igen rövid, de Ward könyve(i) jóval részletesebb és meggyőzőbb érveket hoznak)
Helló!
