Az 1849. október 6-án kivégzett miniszterelnököt évtizedekig gyászolták a Zichy-nővérek. Antónia volt a felesége, Karolina a szeretője. Ők tették a reformkor meghatározó államférfijává. Tovább »
"Ha 1848-49-ben osztrákok és magyarok háborúztak volna nemzeti célokért, földterületért, ez a kivetítés akkor is vitatható lett volna. Másfélszáz évvel, és tucatnyi ausztriai rendszerváltással ezelőtti események mit vesznek el a maiak akár jogos, akár indokolatlan kritikájából?" - fogalmaz Lőrinc László, a cikk szerzője, aki ezután több adattal is alátámasztja, a szabadságharcban mind a Habsburgok oldalán, mind az új alkotmány mellett harcolók között találhatunk magyarokat vagy németajkúakat egyaránt.
Ráadásul az aradi vértanúk között bőven akadt magyarul egyáltalán nem vagy csak felnőttkorára meganuló tábornok is. Köztük a hazánkban csak Pöltenberg Ernőként ismert osztrák tiszt is, aki szintén nem tudott magyarul.
Bécs és Budapest '48-as szembeállítása már csak azért is helytelen megközelítés az írás szerint, mert "Kossuth Lajos március 3-án Pozsonyban nemcsak a magyaroknak, de az osztrákoknak is alkotmányt követelt. Mikor pedig részben éppen ennek hatására 13-án Bécsben kirobbant a forradalom, a kirakatokba Kossuth arcképei kerültek ki."
Lőrinc végül konklúzióként még egyszer egyértelműsíti, hogy a szabdságharc nem két nemzet között, "hanem különféle nemzetiségű liberálisok, hazafiak és a nemzetek feletti birodalom konzervatív hívei között" zajlott.
Elolvasva e topic hozzászólásait, nekem mint pártatlan, siriusi megfigyelônek az alábbiak jöttek át.
1848. március 15-én reggel Petofi Sándor orosz ügynök, leendô bukott képviselôjelölt valamint hôsi halott ôrnagy, másnaposan zavargásokat szított a nem létezô Pilvax (Pillvax) kávéház biliárdasztalán. Késôbb a Nemzeti Múzeum lépcsôjén nem szavalta el amúgy is csak félig összetákolt fércmüvét, helyette Orbán Viktor beszélt az ott megjelent bértapsoló tehéncsordának.
Továbbá háromféle kokárda viselete ajánlott e napon, egyik sem helyes, de attól függôen, hogy valaki náci, libsi vagy cionista, szabadon választhat ezek közül, feltéve, hogy belép a FIDESZ-be.
Továbbá a fenti besorolás (náci/libsi/cionista) alkalmazandó minden történelmi figurára, aki részt vet az eseményeken avagy távol volt esetleg elítélte azokat.
W. valóban lúzer volt. Utódja, Haynau gonosz figura, de viszonylag hátrányos helyzetből, a két komáromi csatával kezdve Temesvárig szorította a magyar sereget. Temesvárnál az ellenfele sajnos nem a tehetséges Görgey volt, hanem a vereség szakembere, Dembinsky. Dembinskyt súlyos Kossuth-hiba volt főparancsnokká kinevezni. A temesvári csatában számszerint kb. egyenragú hadseregek ütközete óriási magyar vereséggel végződött. Haynau nagyon idős volt, de profi tábornok. Sajnos.
Ha nektek ez elfogadható, akkor, mint irtam egy másik topikban, elfogadjátok hogy újbol akarnak Moszkva teret és megérjük hogy Hruscsov egyik unokájának valami dicsőség emlékérmet adnak át október 23-án, netán visszaállitják a Sztálin szobrot és újratemetik Rákosit
Az Aradi-13 forog a sirjában!
Sok minden után azt gondoltam nincs lejebb. Lismerem van!
Tudod, amit egyszer Viktor magára vesz, az nekem többet nem kell. Mindent kisajátít, lejárat, elkoptat. Szavak, fogalmak válnak értelmetlenné és hideglelőssé miatta. A nemzet, a zember, a polgár, a keresztény stb. Ja, meg a kétharmad!
Magyarország polgárai 1848. március 15-én a jövőt választották. Az 1848. április 11-én kihirdetett törvények a polgárosodás, a nemzet összefogásának programjává váltak. A márciusi ifjak, Széchenyi, Deák és Kossuth nemzedékeinek emléke arra ösztönöz bennünket, hogy ma is összefogásra hívjuk fel a nemzetet: A XXI. század első választása meghatározza Magyarország, fiatal polgári demokráciánk jövőjét. Ezért a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület azzal fordul hazánk polgáraihoz és közösségeihez, hogy az új évezred küszöbén most is a jövő mellett döntsenek.
Az idei áprilisi döntésünk legyen méltó az egykori "áprilisi törvényekhez"! Erre kötelez bennünket történelmünk, erre ösztönöznek hagyományaink, és erre sarkall bennünket a Kossuth-emlékév is. Legyen most is a nemzeti szalag összefogásunk jelképe! Március elejétől tegyük ki mindannyian ablakainkba, autóinkra a nemzeti szalagot, és március 15-én, hagyományaink szerint tűzzünk szívünk fölé mindannyian kokárdát! Arra kérünk mindenkit, aki csatlakozik a Nemzeti Szalag Mozgalomhoz, hogy nemzeti trikolórjainkat tartsák ablakaikban, autóikon, és kokárdájukat viseljék szívük fölött egészen az országgyűlési választások végéig!
Fejezzük ki ezzel is összetartozásunkat! Hirdesse minden kis nemzeti szalag és kokárda, hogy a nemzeti összefogás programja ma is a polgárosodás programja!
A nemzetiszínű kitűző a tavalyi választási kampányban néhány hónap alatt a jobboldali pártszimpátiát kifejező jelképpé vált. A "polgári oldal" szervezeteken felülálló összetartozását kifejező mozgalmat még jóval március 15. előtt, 2002 februárjában a Professzorok Batthyányi Köre közreműködésével indították el. A professzorok kokárdával együtt osztogatott felhívását Orbán Viktor szegedi kampánynyitóján minden résztvevő megkapta, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület a közszolgálati televízióban reklámozta, hogy a nemzeti érzelmű választók a szavazásig viseljék a szalagot.A kampány idején a nemzeti színek gyakorlatilag kiszorították a Fidesz és az MDF pártlogóit.
A klasszikus újraválasztási kampányt már az első forduló előtt kiegészítette egy másik kampány, a jobboldalt a nemzeti gondolat egyetlen hiteles képviselőjeként kommunikáló kokárda-mozgalom, amely a Professzorok Batthyányi Köre felhívására indult, de Orbán Viktor csatlakozásával a Fidesz kampányának stratégiai elemévé vált.