A fizika sokkal jobb helyzetben van a pszichológiával szemben, mivel aha leejtünk egy marék sörétet, akkor 100-ból 99,99 lefelé esik és így könnyű statisztikai eredményeket produkálni. Míg 100 ember ezerféle módon viselkedik. Most értse jól mindenki, hogy mire céloztam.
Attól, hogy valaki nem érti a dolgokat, attól a dolgok még léteznek. A fizikai kísérletekkel szemben a pszichológiainak sokkal nagyobb a szórása.
A pszichológiai tesztek a pillanatnyi állapotunkat méri, de a többször megismételt teszt valahol egy pont körül hozza az eredményeket és nem véletlenszerűen. Másrészről a pszichológiai tesztek nem egy matematikai teszt pontos eredményét várják, hanem a pillanatnyi hangulatunk alapján bennünk épp akkor meglévő érzésekből eredő választ. Itt nincs jó vagy rossz válasz, csak válasz van és az a jó, a válasz megléte.
A személyiségtípus-elméletek közül az MBTI ill. a BigFive a két 'legkorszerűbb', de nyilván idővel lesz ezeknél is fejlettebb. Persze csak akkor, ha kutatják, ehhez pedig nincs más út, mint a tesztelés ill. megfigyelés. Találkoztam már olyannal, hogy egy HR-es cég ezen tesztekkel keresett egy-egy álláshoz megfelelő embert.
Más egy szociális segítőnek a személyiségtípusa, mint egy hivatásos katonának, s mindezektől eltérő egy kutatóé. S ha többször többféle tesztet kitöltünk, akkor az eredmények átlaga valahol a kedvenc munkahelyre jellemző típust mutatja. Ha a hobbid a munkád, akkor sosem kell dolgoznod.
Eddigi tapasztalataim szerint az emberek egy része ragadozó, a másik részük gyűjtögető - a harmadik részük pedig "varázsló". ( utóbbiak a legönfeláldozóbbak: Ők a művészek, és a tanárok)
Véges számú személyiségtípus létezik, itt 16 felsorolt, ami nem kevés. Nézzük, miért nem lehetünk annyifélék, mint 16 faktoriálisa.
A típusok nincsenek, nem is lehetnek rangsorolva. A lehetséges 'rangokat' illető szempontok szubjektívek, önellentmondás nélkül, a ragsorok csakis típusfüggőek lehetnek.:-) Ki állítja azt, hogy bizonyos, éppen a legritkább személyiségjegyek, a legkevésbé volnának kívánatosak?
Amit már tudunk: a nagy átlag bármit, minden körülmények között normálisnak fogad el (mert ilyenek kis ügyesek vagyunk:-)) – ennyit a többségről.
(…)
De meg hogy? Milyen körülmények között vagyunk valamilyenek? Úgy általában; békeidőben vagy világégés esetén, válás előtt/alatt/után, egzisztenciális háttérrel vagy anélkül, árván vagy szerető családban felcseperedve, részegen vagy 'józanon', egy rablótámadás vagy tömegszerencsétlenség alkalmával… szóval hova sorolható bárki, ha éppen nem alszik?
Na jó. Tételezzük fel, idővel majd bizonyosat tudunk (nem lesz több kérdésünk) – bár pont e vélt bizonyosság, és annak minden következménye kerülendő, közel 60 éve. És? Mit kezdünk az eredménnyel? Első körben is, a valamilyen (nyilván a sokaság számosságán alapuló) rangsor alapján, elkezdjük lefaragni, először csak a két szélsőérték (ritka) jegyeit hordozók létszámát, majd haladunk tovább és tovább, amíg egyformákká nem válunk? Beavatkozunk majd szép szóval, ha kell, a törvény erejével, vagy még magzati állapotban?
Ki is akar, kitől… és mit is? Vagy no para, csak egy rangsort akarunk felállítani... hogy végre legyen az is, csak hogy tudjuk...:-)
szólj, ha az utolsó bekezdést is elolvastad... ;-)
>>Az önismeret keresésében biztos segít, ha valakinek erre szüksége van
biztos? azzal az ismert hatással együtt, hogy az önértékelő tesztekből mindenki azt szűri le, amit már előre 'tud' magáról? ;-) vagy amilyennek magát mutatni szeretné?
(lásd a már említett Barnum-hatást, más néven a Forer-jelenséget... - az ilyen tesztek inkább félrevezetnek, az adott esetben hamis önképre erősítenek rá... bár ez nem igazán veszélyes a dolog, ezt a megerősítést az ember nap mint nap, szinte bármilyen szituációban megszerezheti ;-)
Szerintem nem kell ennyire komolyan venni, ez egy érdekes téma és tényleg lehet arról beszélgetni, hogy kinek mit hozott ki a teszt és mennyire érzi magára igaznak a jellemzést.
Tényleg nem könnyű válaszolni minden kérdésre, mert persze van amire egyértelmű, de van amire nem. A szópároknál is többször előfordult, hogy legszívesebben vagy mind a kettőt vagy egyiket sem választottam volna.
Nem tökéletes persze a módszer, de talán nincs is tökéletes. Az önismeret keresésében biztos segít, ha valakinek erre szüksége van.
a szakmai lektor általános kompetenciáját nem vitatom, ért hozzá - de hogy mennyire olvas el egy lektor egy amúgy érdektelen tanulmányt, azt nem tudom... (úgy nézem, az írás egy EU-támogatott nemzeti fejlesztési alapos projekt egyik dokumentuma: ilyenekre produkálni kell x oldalt, felmutatni, hogy megvan, és minden rendben, mehet a pénzügyi elszámolás - ez mondjuk egy, bár tapasztalatokon alapuló, ám mégis általánosítóan cinikus hozzáállás, azért születnek ugyanilyen projektzárási okból értékes munkák is ;-)
és: a tanulmányt erősen részrehajlónak gondolom, de tény, hogy a marketing miatt az MBTI saját 'belső' (így nem igazán elfogulatlan) tanulmányai sokkal könnyebben elérhetőek, mint a rangosabb szakmai lapokban megjelenő kritikák - és ha valaki nem igazán motivált a kiegyensúlyozott értékelésre, akkor könnyen félremehet
mindezzel együtt: valóban érdekelne, hogy téged miért érdekel a dolog... hogy miért végzel el egyáltalán egy ilyen tesztet... mondjuk a hivatkozott honlapokon kihangsúlyozott önismereti céllal? úgy érzed, hogy ezen az úton fejlődhet az önismeret?
(és ha igen, akkor mit vársz/vártál a topiktól? talán hogy más is írja le, hogy ő FLKTJ/IHBRQ? minek?)
[az MBTI] egy kényszerválasztáson alapuló mérőeszköz (a szerző szerint: indikátor, azaz csaktechnikairészleteibenteszt, filozófiájában inkább segítőeszköz
ez rögtön rávilágít(hat) egy fontos problémára: még ha valóban teszt is lenne, a felhasználhatósági körén kívüli alkalmazása félrevezető, értelmetlen (sőt, potenciálisan káros - már ha valaki komolyan veszi); és ez még a valódi, licenszvédett tesztre is igaz, nem hogy a magánakciós utánzatokra... pont annyit ér, mint a Nők Lapja horoszkópjai, az ember 'magára ismerésének' mechanizmusa is azonos (Barnum-hatás)
az alaposságról még annyit, hogy látszólag nagy irodalomjegyzéket vonultat fel, de az állítása szerint az MBTI más módszerekkel való korrelációját alátámasztó (legalább) egyik irodalom (Thorne és Gough, 1991) a saját irodalomjegyzékben egyáltalán nem szerepel ;-)
>>Jelenleg évenként több mint 2 millió személy adatait dolgozzák fel, így hatalmas mennyiségu tapasztalat halmozódott fel
tapasztalat akkor halmozódna fel, ha ugyanezeket az elfogadott tesztekkel is összevetnék, ugyanazokat az embereket többször, többféle módon vizsgálva - ilyen viszont nem történik
>>...az eredményeket a megfelelo részletességgel publikálták
ezt állítja egy reklámanyag egyik mondata - de hol az a publikáció? (a korrelációk hiányát és a logikai ellentmondásokat feltáró, valóban létező publikációk elérhetőségét - illetve ezek közül néhányat - a te kezdő ajánlati linked tartalmazta)
>>Elutasítás esetén használható dolog javaslatát
mire szeretnéd használni? :-) a személyiségtesztek önmagukban használhatatlanok, egy (pszicho)terápiás folyamatban esetleg kezdőpont-szerepük lehet, és mindig csak támaszt-mellékinformációt jelenthetnek, önálló értékük-értelmük nincs...
>>ha nincs jobb, akkor meg nem értem a lehúzás okát
talán mert nincs lehúzás - a felvezetésben te vetetted fel a téma kül-topikból való átemelését, az ott hivatkozott hozzászólásod egyik mondata (másra vonatkoztatva, de talán általános érvénnyel):
"De továbbra is jelzem a tudományosság nem népszavazás vagy politikai döntés eredménye, hanem egy módszeré. Mégpedig a falszifikálhatóság, elvi cáfolhatóság kritériumának meg kell, hogy feleljen. Azaz egyrészről következtetéseit a formális logika (Frege) alapján kell leírni, részeit mindenkinek egyformán kell tudnia értelmeznie, másrészről mások általi ellenőrzés során ugyanazon eredményre kell jutni. Ha ez a folyamat nem tartható be, akkor az nem tudományos leírás."
a hozzászólásaim ezt a szálat boncolgatják, és mindeddig azt látom, hogy a módszer nem felel meg a fenti kritériumoknak (kivéve, ha valaki csak a módszert reklámozó forrásokat nézi ;-)
A Konzorcium tagjai: Eötvös Loránd Tudományegyetem Pécsi Tudományegyetem Szegedi Tudományegyetem Debreceni Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Berzsenyi Dániel Főiskola Eszterházy Károly Főiskola Károli Gáspár Református Egyetem Miskolci Egyetem Nyíregyházi Főiskola Pannon Egyetem Kodolányi János Főiskola Szent István Egyetem
---
Így véleményem szerint az MBTI-vel nagy baj nem lehet.
Vita most már szerintem az elérhető tesztek megfelelőségén lehet.
Szeretném leszögezni, hogy az ilyen típusú teszteknek a megállapításait csak erős fenntartásokkal tudom kezelni.
A teszt szerint ISTP vagyok. A mit az ISTP jellemzéséről ír az, bár sok egyezést vélek felfedezni első olvasatra könnyen meglehet, hogy nem több, mint amit a horoszkópokból lehet kiolvasni. Bár lehet, hogy tévedek, de a kérdések nagyon fekete-fehér válaszokat várnak el, így kevéssé lehet árnyalt a jellemzés.
Jelenleg évenként több mint 2 millió személy adatait dolgozzák fel, így hatalmas mennyiségu tapasztalat halmozódott fel.
Maga a kérdoíves vizsgálóeljárás pszichometriailag mintaszeruen kidolgozott: mind az egyes skálák megbízhatóságát, mind azok validitását, mind pedig a skálák belso összefüggéseit statisztikailag meggyozoen igazolták és az eredményeket a megfelelo részletességgel publikálták.
Ez ellentmond az általad mondottakkal.
Én elhiszem amit mondasz, de több infót, érvet vagy ellenérvet kérek. Elutasítás esetén használható dolog javaslatát. Vagy ha nincs jobb, akkor meg nem értem a lehúzás okát.
Már az első tesztkérdésnél elakadtam, mert csak két szélsőséges válasz közül lehet választani, a valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb. Ugyanez a helyzet a többi kérdéssel, legalábbis az első tízzel, mert aztán feladtam.
Ez egy nagyon primitív teszt, mert a két szélső válasz között legalább még nyolc átmeneti lehetőség kellene, kb. úgy, hogy: "Tíz esetből hányszor választaná ezt vagy azt a választ?"
"Általában" viselkedés nincs, mert a körülményektől függ (a társaság összetételétől, érdeklődési körétől, hangulatától, az aktualitástól, ami miatt épp kialakult a társaság, de még az időjárástól is), és az én aktuális körülményeimtől, hogy épp a társaság motorja vagyok, vagy meghúzódok a háttérben, aztán idővel változtatva a viselkedésemen, mégis beleszólok az eszmecserébe. És ugyanez vonatkozik a teszt többi kérdésére. Az egyértelmű válaszok adásának képességéhez gépnek kellene lennie a teszt kitöltőjének.
nem a wiki, hanem a wikin is linkelt tudományos publikációk (vizsgálatok, összefoglalók) azok, amelyek matematikai precizitással állapítják meg a módszer tudománytalanságát, ezt csak összefoglalja az a mondat, miszerint "egyik elméletet sem sikerült ez idáig - még a legkisebb mértékben sem - tudományosan bizonyítani" - hozzátéve azt is, hogy a neten elérhető ingyenes cuccok még csak nem is az eredetiek:
"Az információk és az ingyenes tesztek amik az interneten keringenek, általában az eredeti utánzatai vagy újraértelmezései, amelyek egyéni elgondolásokon alapulnak, vagy a Keirsey modellel vegyített változatok."
szóval szerinted is tudománytalan, de azért elfér...?
vagy érvekkel vitatod a tudománytalanságot megállapító vizsgálatok (és nem a wiki!) eredményeit?
A wiki azért nem feltétlenül tiszta tudományos alapú; a pszichológiában kevés matematikai precizitású vizsgálat adódik, így lehet sokat vitatkozni. Egyébként meg itt a tudományban mennyi igazi tudomány van? S egyébként is hadd próbálja ki más is magát.
"Az MBTI működőképessége három átfogó vizsgálaton esett át. Az egybehangzó eredmények szerint, a megállapítások a funkciókról, és mindenekelőtt a fő- és mellékfunkciós sorrendjüknek alig van köze a valósághoz, és a valós magatartáshoz. Egyáltalán nem tudtak megfelelni a tudományos vizsgálatoknak."
ha már a Tudomány topikcsoportról van szó, erre a kritikára talán válaszolni illene... (?)
vagy csak reklámnak szántad? (hivatalosan ugye MBTI® ;-))
Itt (13432) vetettem fel egy témát, de annak esetleges kibeszélése már ott offtopik. Emiatt is nyitottam. Meg persze azért is, hogy az érdeklődők tanulmányozhassák az elméletet, és ha marad bennük kérdés vagy mondandó, akkor akár itt fel/meg is tehetik.