Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
"Az írott szöveg olvasása közben kevésbé aktiválódik az agyunk empátiáért felelős területe, ami könnyen a vita eldurvulását okozhatja. Nehezebben vesszük észre, ha túl messzire mentünk...
"Törekedjünk tudatosan az empátiára, próbáljuk megérteni, hogy minden ember más kultúrát hordoz magában, nem kell mindenről ugyanazt gondolnunk, és senki sem tudja mindenre a helyes választ. Igyekezzük nyitottan, közbeszólás nélkül végighallgatni a másikat, és erőszakmentesen kommunikálni." (24.hu)
Ui.: 1. 2018-ban elég alaposan elbeszélgettünk a mestereiről, különösen az egyikről ;-))
"...Bay Bélától, Szűts Jánostól és Hátszeghy Hatz Józseftől sajátíthatott el mindent, amit a vívómesterségről csak tudni lehet." (Párbajtőr, kard, tőr.)
Tegnap ünnepelte "*** 79. *** születésnapját Németh Árpád, az egyik legidősebb aktív magyar vívómester, és a vívó relikviák nemzetközileg elismert gyűjtője és szakértője.
Kecskeméten született 1940. február 5-én, 10 éves korában itt ismerkedett meg a vívással, első mestere Gaál Tibor volt. Érettségi után, 1958-ban Budapestre költözött, egyetemre jelentkezett, de származása miatt nem vették fel.
Szakmát tanult, így 1961-ben, mint munkásszármazású, már felvették az akkor induló TF vívómesterképző ma már legendás 1. évfolyamába, ahol többek között Pézsa Tibor, Szőcs Bertalan, Gyuricza József és Páldi Péter voltak az évfolyamtársai, és Bay Bélától, Szűts Jánostól és Hátszeghy Hatz Józseftől sajátíthatott el mindent, amit a vívómesterségről csak tudni lehet. Eközben a BVSC-ben versenyzett is.
1964-ben szerzett vívómesteri diplomát, majd 1965-től Tuniszban lett szövetségi edző. Előtte 3 olasz és 2 francia mester hagyott ott fel idő előtt a reménnyel, hogy megteremti a tuniszi vívósport alapjait, és a sportvezetők azt várták, hogy mint a többi külföldi, ő is el fog menni, de Németh Árpád minden este 6-8-ig a ott volt a vívóteremben, aztán egyszer csak megjelentek az első bámészkodó 7 év elteltével pedig már több, mint 90 olyan vívót nevelt fel, akik nemzetközi szinten is versenyeztek, és sorra nyerték a regionális seregszemléket.
Időközben 4 évig itthon is volt az utánpótlás válogatott szövetségi kapitánya, majd ismét külföldön, Kuwaitban edzősködött.
Nyugdíjba vonulása óta is aktív edzőként dolgozik, csupán a vívás iránti szeretetből hetente 2x foglalkozik a Vasas párbajtőr versenyzőivel.
Nemcsak mint vívómester alkotott és alkot ma is maradandót és nem utolsó sorban rengeteg volt tanítványa évtizedek elteltével is rajong érte de nemzetközi szinten is kiemelkedő gyűjteménnyel rendelkezik, kezdve a több száz vívó szakkönyvtől a muzeális fegyverek, sisakok, kesztyű, vívócipők százain át egy csodás éremgyűjteményig. Évtizedek óta a világ 3 legnevesebb vívórelikvia gyűjtője közé tartozik, és gyűjteményét folyamatosan bővíti, a FIE rendszeresen kölcsönöz tőle kiállítási tárgyakat a világversenyeket kísérő kiállításokhoz. Ma pedig már legendaszámba megy, hogy a FIE elnöke, Uzmanov úr (aki nem mellesleg a világ 30-40 leggazdagabb embere közé tartozik), megválasztása után meg szerette volna vásárolni Németh Árpád gyűjteményét, hogy Lausanne-ban vívómúzeumot nyisson az anyagból, és bár gyakorlatilag bármilyen összeget hajlandó lett volna fizetni a kollekcióért, Németh Árpád nem akart megválni kincseitől, itthon szeretné tartani, rendezni és gyarapítani azt.
Jó egészséget és még sok-sok ifjú tanítványt és különleges régi vívórelikvia felkutatását kívánjuk a ma 79 éves Németh Árpádnak!"
"2019. február 16-án immáron 12. alkalommal kerül megrendezésre a hagyományos Baranta stílusú szablya vívó verseny, ami Balassi Bálint nevéhez kötődik..."
Tibor (Osprey, 21. o.): "a litván huszárok lóra szállás után a bal oldalra erősítettek egy strucctollakból készített hatalmas szárnyat, ami a ló egész oldalát, és a lovas lábát bokáig fedte."
Na, ilyen képet még nem láttam. Nehezen tudom elképzelni, hogy a lábvédelmet tollakkal oldották volna meg. Egyébként strucctollak valószínűleg csak ezredeseknek jártak.
Úgy néz ki, hogy ez a későbbi klasszikus változat (hátvértre szerelhető szárny). Nem tudom, te hogy látod, de nekem úgy tűnik, hogy a páncélos lovas előbb szépen felült a lóra, utána pedig beilleszették a zsanér alsó, páncélra szerelt részeibe a szárnyat, végül lazán rögzítették a bőrszíjjal (pl. rátekeréssel a legalsó csuklópántnál). Elképzelhető, lovaglás közben a szárnyak függőlegesen el tudtak a fordulni valamennyire.
A Stockholmi tekercs (1605) egy részlete (pontosabban másolat).
A nyerges rögzítésnél a szárnyak nem érnek magasabbra, mint a huszár feje.
"Tezę takš potwierdza siedemnastowieczna ikonografia ukazujšca husarzy z niskimi czarnymi skrzydłami umieszczonymi na tylnym łęku siodła. Skrzydła te sš niskie, nie wychodzšce ponad głowę husarza, na dodatek pióra sš w nich bardzo rzadko powtykane, tak, że nie tworzš jednej płaszczyzny. Taki sposób mocowania skrzydeł znajduje także potwierdzenie w ródłach pisanych z poczštku XVII w. W 1608 roku dla Tomasza Zamoyskiego wykonano dwa siodła husarskie po 4 złp 20 gr, do których mocowano skrzydła."
1608-ban egy lengyel vizéz számára két huszárnyerget készítettek 4,2 zlotyért, a nyergekhez szárnyakat is rögzítettek.
Én azt hámoztam ki, hogy többnyire dekoratív, felvonulási célt szolgáltak. Éles hadjáraton, csatában nem igen használták mindennapi felszerelési elemként.
Ezt erősíti meg az Osprey vonatkozó kötete (Warrior 094). Parádén, győzelmi felvonuláson, koronázáson, esküvőn, stb. került elő főleg.
Abban viszont kétségtelenül igazad van, hogy volt a nyergen is, és fel is szálltak így. Az Osprey írja a 21. oldalon: A konzervatív litvánok maradtak a régimódi nyeregre erősített szárnyaknál: "a litván huszárok lóra szállás után a bal oldalra erősítettek egy strucctollakból készített hatalmas szárnyat, ami a ló egész oldalát, és a lovas lábát bokáig fedte."
A mondat utolsó részével nem tudok mit kezdeni, mert mintha azt sugallná, hogy védte a csatában a lovast. De ahhoz meg lefele kéne lógatni a szárnyat, hogy a ló oldalát, meg a lábamat védje. (?)
Azt viszont továbbra sem tartom életszerűnek, hogy valaki éles helyzetben azzal szórakozzon, hogy szárnyakat csatoljon a nyeregre felszállás után, ami aztán akadályozza a fegyverek forgatását.
Nem vagyok szakértője a témának, de más forrásokból tudjuk, hogy először egy szárny volt a nyergen, ide-oda helyezve (középen, bal oldalt, hogy ne zavarja a kopját), utána jelenik meg dupla szárny, vegül a dupla változat felkerül a hátvértre.
Olyanról is lehet olvasni, hogy régi huszárpáncélokat (ekkor még a nyergen voltak a szárnyák) később úgy alakítottak át, hogy a háton lehessen viselni ezeket a jellegzetes lengyel cuccokat. Az új páncelokon már eleve ide kerültek a szárnyak.
Csak hogy okoskodjak: nem letezik, hogy a muvesz a jobb lathatosag es a kompozicio miatt mutat csak egy szarnyat? Ket fekete szarnyal a tollak stb sokkal kevesbe kiveheto, es csak egy hatalmas paca latszana.
Elképzelésem sincs, hogy a lengyel huszárok miként szálltak lóra, viszont az egész biztos, hogy több forrásból tudható: használat közben is volt a nyergen szárny, nemcsak ajándék paripák bemutatásakor. (Úgy látom, lesz erről egy külön bejegyzés.)
Ha megnézed az előző hsz. utolsó két képet (Rolka Sztokholmska, III. Zsigmond lengyel király bevonulása, 1605), akkor a szárny elhelyezkedéséből, meg dőlésszögéből is látszik, hogy akkoriban csak 1 db volt belőle, és azt a nyereghez rögzítették. Kivehető, hogy huszárok valami párducbőrt (?) viselnek a hátukon, ami leér egészen a nyeregig, és innen indul a szárny. (Ez különösen jól tanulmányozható a fekete párducbőrt viselő huszáron, akit hátulról, nem pedig oldalról ábrázolt a festő).
Kösz a képeket! Nekem meg lovasként eszembe nem jutott, hogy a nyergen legyen a szárny, ezért egész nap a hozzászólásodon gondolkodtam. ;)
Leszállni még oké, mert én is előrefele szeretek leszállni, azaz átdobom a jobb lábam a ló nyaka felett, és lecsúszok bal oldalra háttal a lónak. Ez veszélyes, de menő.
Felszállni viszont csak kaszkadőrmutatványokkal lehetne a nyeregre szerelt szárnyak mellett, de felcsatolt szablyával még azt sem.
Néztem és néztem a második képet (az ajándék lovakról), és csak az zakatolt a fejemben, hogy az a ló így használhatatlan, nem tudnék felszállni rá. Az, hogy egy szolga rakja fel és veszi le minden felszállásnál, se nem praktikus, se nem életszerű.
Aztán a másik ló hirtelen megvilágosított. Az íjászfelszerelés felfüggesztését elég sokat kutattam. Azt biztosan merem állítani, hogy az íj és a nyíltegez használatra kész állapotában soha nem volt a lószerszámra akasztva, mindig a harcoson volt, mindegyik kultúrában. Csak pihenéshez, utazáshoz... vagy épp ajándékozási céllal rakhatták így a lóra. Szerintem ez a helyzet a szárny esetében is. Rárakták, mert LENGYEL ló az ajándék, de nem használták így. Emiatt írhatják azt, hogy eleinte a nyergen volt.
Tehát végül is mindkettőnknek igaza van. Volt a nyergen is, de akkor diplomácia céllal. ;)
Mivel nem tudok lovagolni, így nem is gondolkodtam el azon, egy ilyen szerkezet mennyire zavarta volna a lengyel huszárokat lóra szálláskor. Nekem valahogy tök természetesnek tűnt, hogy pl. előbb felszállt a lovas, utána a szolga a helyére pattintotta a szárnyakat.
És itt következett a kulturális kalandozás. Picit utánaolvastam. Az a szép az egészben, hogy neked is igazad van, meg én sem írtam túl nagy hülyeséget.
Eredetileg a nyereghez rögzítették, de a XVII. sz. során pedig átkerült a hátvértre.
"Ursprünglich wurden sie auf dem Sattel, im Laufe des 17. Jahrhunderts dann auf dem Rückenpanzer befestigt. Die Flügel sollen beim schnellen Ritt einer größeren Einheit ein deutlich hörbares Geräusch produziert haben, wobei dies auch auf die charakteristischen und obligatorischen Stoffwimpel an der Lanzenspitze zurückzuführen sein konnte." [német wiki: Hussaria#Flügel]
(Erről több helyen lehet infókat találni.)
Az alábbi kép alapján még nem lehet eldönteni: pontosan hova rögzítették a szárnyakat. (Olyasmiről is lehet olvasni, hogy kezdetben csak egy szárny volt.)
Magam is meglepődtem, hogy *eddig* milyen kevés hozzászólásban volt szó a karabeláról. Gondoltam egyet, és írtam egy rövid bejegyzést erről a lengyel szablyáról:
Értem én, hogy a karabela egy érdekes markolatú szablya.
Viszont egészen biztos, hogy a zsinorral szépen körbetekert, nem túl vastag, kengyeles markolat sokkal kényelmesebb. Idővel a kiemelkedő fokél is eltűnt a pengékről.
Nem is kevés! Terveim szerint lesz majd egy blogbejegyzés, ahol röviden áttekintem, hogy - tudomásom szerint - mi változott a Nosztalgiázás (II. rész) hozzászóláshoz képest.
Karabela. Nekem akkor is a * kengyeles szablya * tetszik a legjobban.
"Élvezetes egy év volt. Kellemes érzés összeállítani az aktív topiklakók [...] listáját: - tőr- és botvívó, - X danos kendós, - HEMA-kutató, aki a XVII. sz. magyar szablyavívás megismerésével foglalkozik
és könyvet írt a témában, - mameluk hagyományőrző, aki a Magyar Szablyavívó Iskola (MSZVI) edzéseit látogatja, - kenjutsus, aki szablyavívó versenyre is elmegy, - Japánban élő és edző jodós, - az Ars Ensis (AE) egyik oktatója, - a kínai kardvívás iránt érdeklődő kungfus, - koryu iaijutsut gyakorló, - barantás oktató, - egy lelkes blogíró, aki korábban az MVSZI-hez járt vívni [...], - AE-tag vívó, - szablyavívó (grundvívó). [...]
Egyszóval, lassan elmondható, hogy nincs olyan vívóirányzat vagy -iskola Magyarországon, amelyik ne lenne képviselve a topikban vagy amellyel kapcsolatban a topiktársak ne rendelkeznének személyes vívóélménnyel.
Megpróbalom felsorolni: - baranta szablya-, lándzsa-, kéteszközös vívás - francia botvívás - Fülöp-szigeteki vívórendszerek - hagyományőrzők által művelt szabadvívás (különböző lovagrendek, Mare Temporis,
Egri Vitézlő Oskola stb.) - HEMA-vívás (Ars Ensis, Kard Rendje, AULE, Sárkányosok stb.) - a japán vívás által inspirált rendszerek (Bujutsu-kai Kensin-ryu, magyar Nitojutsu
(kétkardos Sz.A.-féle rendszer)) - iaidó, iaijutsu - kendó - kenjutsu - olimpiai vívás: kard, tőr, párbajtőr - szablyavívás (Aranyszablya, Ősi Tűz (MTHE), Szablya Iskolája, Bajvívó Magyarok, MSZVI stb.)
Hiányzik: - sinkendó - a kínai szabadvívás
Az országban nincs olyan nagyobb (nem olimpiai) vívóverseny, ahol ne lenne képviselve a topik: - az OBSZ által szervezett versenyek (Balassi Kupa, Kárpát Kupa, Zrínyi Kupa), - a Csobánci Bajviadal, - a szegedi Vár-vívás, - a Pintér Tamás Emlékverseny, - a különböző HEMA-versenyek.
Érdekelne, hogy hazánkban van-e olyan vívórendszer vagy -iskola, amely kimaradt volna a felsorolásból? [...]"
Annyit kellett rajt dolgoznom, hogy a jól mozog - jól véd - olcsó/könnyen elkészül hármasból talán a "könnyen" nem lett igaz. :D
Ez most már a gyakorlatban is vizsgázott. Miután nagy nehezen megszültem a szabásmintáját, illetve kidolgoztam a részleteit, után gyártani nem nehéz. Gumilemez az alapja, az olyan kb. mint a marhabőr, csak olcsóbb. Igényesebb kivitelben bőrből is lehet. A bélése 5-6mm-es polietilén hab (jógaszőnyeg), ez így már önmagában is masszív védelem. Ahol viszont a szablya kosara mellett fájdalmas találatokat lehet bekapni, ott 2mm-es Kydex lemezt formáztam rá. Az már elég masszív védelem. A hüvelykujj teljes egészében Kydexből van formázva.
Az hogy kétujjas kivitel, nem tudom mennyire rossz mondjuk hosszúkardhoz, nekem a szablyához nem kell nagyobb mobilitás. Mivel hajlékony az egész, minimális mozgást enged az ujjaimnak.
"A topiklakók között van: - tőr- és botvívó, - kendós, - szablyavívó, - olyan kenjitsus, aki szablyavívó versenyre is elmegy, - HEMA [...] kutató, aki a XVII. sz. magyar szablyavívás megismerésével foglalkozik, - és olyan mameluk hagyományőrző, aki a Magyar Szablyavívó Iskola edzéseit látogatja."
"Az aktív topiklakók közt van: - tőr- és botvívó, - ... danos kendós, - szablyavívó, - kenjitsus, aki szablyavívó versenyre is elmegy, - HEMA-kutató, aki a XVII. sz. magyar szablyavívás megismerésével foglalkozik, és akinek hamarosan könyve jelenik meg a témában, - mameluk hagyományőrző, aki a Magyar Szablyavívó Iskola (MSZVI) edzéseit látogatja, - a kínai kardvívás iránt érdeklődő kungfus.
Az elmúlt időszakban csatlakozott hozzánk: - egy barantás oktató, - egy lelkes blogíró, aki korábban az MVSZI-hez járt vívni, és a jelen blog segítségével talált rá az indexes fórumra."
Megérkezett az a két vívószablya, amit az egyetemi könyvtár kapott ajándékként az Országos Baranta Szövetségtől (OBSZ). *** Hálás köszönet érte! ***
Külön köszönet jár a szablyák készítőjének, Kerstner Róbertnek, az ő közreműködése nélkül ez nem történhetett volna meg.
Eddig is ilyen kardokat használtunk, némileg módosított hárítólappal stb., de így most már mindenkinek jut vívóeszköz. A közös edzéseken nem kell majd arra várni, hogy sorra kerüljön az ember, a szabadvívással párhuzamosan mehetnek a páros gyakorlatok, vagy a technikák önálló csiszolása. (Korábban csak két db polifoamos szablyánk volt, a srácok éppen elkezdték tervezni a GoNow szablyák beszerzését.)
Persze azonnal kipróbáltuk a barantás szablyákat, a kétkardos vívást is, ezt is elég régen terveztük.
"...amikor időrendben sorban kirakom a fegyvereket, és kézbe vehetik azokat a XI. századi lovagi kardtól kezdve a sportkardig."
Ez pontosan olyan, mint amikor múzeumok rendeznek "fegyvertapogatókat"; annyi különbséggel, hogy nálatok sokkal szakszerűbb magyarázatokat kapnak az érdeklődők a használattal kapcsolatban, sőt bizonyos dolgokat azonnal ki is lehet próbálni.
Pár éve voltam egy március 15. alkalmából megrendezett "tapogatón". Itt mindent elmondott a kardokról a nagyon készséges múzeológus, meg is lehetett suhogtatni stb., csak éppen legérdekesebb rész maradt ki: némi gyakorlás. (Egy enyhén zizzent fickó elég ön- és közveszélyes módon próbált "huszárkodni" az egyik szablyával, szerencsére mindenki túlélte a huszáros suhogtatást.)