"Mai nap 490 éve, hogy meghalt a nagy zsarnok, Európát leigázni és muzulmánná tenni készülő I. Szulejmán."
Pontosabban 450 éve halt meg. Egész jó lett volna, ha már ugye 1526-ban beadja a kulcsot, és be se teszi a lábát Magyarországra, de sajna nem így történt...
"Zrínyi Miklós állt csak ellene és feltartóztatta a török inváziót."
Meg még egy páran. Pl. Dobó István, Szondy és még egy jó pár, nem csak a saját birtokai védelmét szem előtt tartó, teszem hozzá: nem horvát, hanem magyar államférfi. Hogy aztán ezek a "nemes" urak a "dolgos hétköznapok" alatt hányszor erőszakoltak meg nőket, sikkasztottak, követtek el birtokháborítást, ütöttek agyon jobbágyokat, mint valami kutyát, az már ugye elhalványul az egyszeri, dicső tetteik mellett. A két Bálint, Balassi és Török például hírhedt nemi erőszakoló férfiállat volt, tele tesztoszteronnal... Na igen, Zrínyi ugye, aki törökös módon öltözködött, törökös módon gyilkolt - Ferdinánd menekülő hadvezérének (Katzianer) a fejét levágta, és ezüst tálcán felküldte Bécsbe. Tisztelem Zrínyit a szigetvári tettéért, még mindig inkább, mint aki elfutott, és nem vállalta fel a harcot, de nem szabad elfelejteni, hogy a politikus a 16. században is érdekember volt, ugyanúgy mint napjainkban. Úgy vagyok vele, hogy én inkább azokra vagyok büszke, akit nem őrzött meg név szerint az emlékezet, de tiszta szívvel küzdöttek az országért. Ha nem is tiszta fejjel, egy kis magyar bortól megrészegülve, de azért küzdöttek!:)
Mai nap 490 éve, hogy meghalt a nagy zsarnok, Európát leigázni és muzulmánná tenni készülő I. Szulejmán. I. Zrínyi Miklós állt csak ellene és feltartóztatta a török inváziót. Érdemes lenne filmet forgatni az életéről olyan kalandos. És nem utolsó sorban az ő hőstette a mai napokban rendkívül aktuálissá vált.
Az újkori európai történelem fordulópontja a spanyol örökösödési háború volt.
Amiben a britek a Habsburgokat támogatták, hogy a francia kontinentális hegemónia ne valósulhasson meg.
(helyette kaptunk rá nem egészen 200 évre egy francia-brit hegemóniát, aminek 2 világháború lett az eredménye, ugye nem is volt olyan rossz üzlet, brit barátaink? :->)
Tehát minden olyan mellékes hadjárat, amiben akár az osztrák, akár a francia fél kifáradt és kimerült volna, ragyogó alkalom lett volna, hogy ennek esélyeit csökkentsék. Bár Lajos már 1695 után tényleg számolatlanul vette fel a kölcsönöket... tudta, Fülöpnek már csak néhány éve van hátra.
A legkeresztényibb Napkirály nem sokáig tetszelgett a kereszténység védelmezőjének szerepében. Bár tény, hogy ideológiailag belpolitikai vetülete is volt a törökellenes harcoknak. Egy sor kalamajkát okozni képes francia arisztokrata vezethette le fölös energiáit a hit védelmében folytatott harcokban. Akár a kandiai háborúban, akár Magyarországon, de ekkor turnéztatta végig a flottáját is Lajos az észak-afrikai kalózbázisokat ágyúztatni. :-)
Ugyanakkor a Birodalmon belül a "francia párt" szervezgetése is folyt már, így a francia részvétel birodalmi részvételnek is számított. Politikailag talán kényesebb lett volna kimaradni.
Azért ez nem teljesen igaz. A török ellen a létszámokat nagyon meg kellett növelni. Ennek pénzügyi finanszírozását a Habsburgok képtelenek voltak biztosítani, mindenhonnan kuncsorogtak pénzt, s Európa hatalmasságai, a birodalmi rendek igen szép pénzt adtak össze a cél érdekében. A császár tiszti kinevezéseket is "árusított" a dicsőségre vágyó gazdag nagyuraknak. Erős Ágost is javarészt ennek köszönheti főparancsnoki kinevezését, amit az egyetlen jelentős mezei csatavesztés követett. És hát végeredményben hatalmas új adósság maradt a háború után.
Ami meg a logisztikát illeti: a magyar hadszíntér egy ideig képes volt a hadsereget kiszolgálni "kedvezőtlen cserearányok" mellett is. De amikor a hadszíntér az ország közepére került, akkor a településhálózat és népesség hiánya miatt egyre nagyobb szerepe lett a kényszerfuvaroztatásnak, ami nem volt valami népszerű dolog.
Talán illett volna kihasználni a Napkirály készségességét
Miért, mert a töröknek 170 év Mo. elleni uszításával éppen felhagyott a francia külpolitika az európai közvélemény nyomására (v más geopolitikai célok miatt)...?
Talán illett volna kihasználni a Napkirály készségességét, bár nem a korabeli francia sajtó nevezte a vasvári békét szégyenteljesnek (hanem a magyar történészek utólag), de tudtommal azért nem dicsérték meg Lipótot érte.
Eredetileg az Österreichische militärische Zeitschrift, 0048-1440. 2006. 3. p. 307-322. jelent meg.
És valóban, Montecuccoli nem volt abban a helyzetben, hogy akár csak megkísérelje támadó művelettel kihasználni a győzelmet. Az tisztán védelmi csata volt, és önmagában a győzelem nem volt semmilyen formában megrendítő a törökre nézvést.
A nagy felszabadító háborúknál ugyanakkor nem lehet eléggé hangsúlyozni a Habsburg katonai felsővezetés kiválóságát. A potenciálból fakadó elvárásokat messze meghaladó eredményeket voltak képesek sorozatosan szállítani.
Amellett - részben a nagy vereségek hatására - belső zavargások és feszültségek is támadtak az oszmán birodalomban, meg elkezdtek össze-vissza kapkodni, félévenként váltogatták a nagyvezéreket stb.
Ez sem tett túl jót a hadsereg harci moráljának - rövid időre Köprülü Musztafa nagyvezér állította meg a hanyatlást és ki is verte az osztrákokat Szerbiából és Észak-Bulgáriából, de 1691-ben Szalánkeménnél egy iszonyatosan véres csatában megsemmisítő vereséget szenvedett a Habsburgoktól, ő maga is elesett vagy 20 ezer oszmán katonával együtt.
Ez egy akkora zakó volt, amit még egy olyan hatalmas és népes birodalom, mint az oszmán is csak hosszú évek alatt volt képes kiheverni.
1697-ben aztán Jenő herceg Zentánál megadta nekik a kegyelemdöfést:-)
A szentgotthárdi csata kétesélyes volt, lehetett volna egy igen nagy nyugati zakó is belőle.
Néhány oszmán parancsnok alapvető baklövéseket követett el, ez és a nyugati csapatok fegyelmezettsége és fejlettebb taktikai hadrendje hozták meg Montecuccolinak a fényes győzelmet.
1683 után sem egycsapásra változtak meg a katonai erőviszonyok, de az oszmánok sorozatos vereségei (pl. a kevésbé ismert párkányi csata, majd 1684-1686-ban a Buda környéki csatározások) világossá tették az osztrák hadvezérek előtt, hogy mik az oszmán hadsereg gyönge pontjai és hogy hogyan verhetők.
Ebben a háborúban egyre inkább kijöttek az oszmán hadsereg gyöngeségei, pl. a taktikai fejletlenségük, fegyelmezetlenségük, pánikra való hajlamuk, tüzérségük és kézi tűzfegyvereik elmaradottsága stb.
Az elért harctéri, taktika fölény önmagában nem volt elégséges az oszmánok legyőzéséhez. Logisztikai képességekben és a pénzügyi finanszírozás tekintetében még komoly akadályok voltak a Habsburg hadszervezet előtt.
Sztem is...
ezeket az akadályokat 3 tényező segített áthidalni :
1. Az osztrák abszolutizmus létrehozása
2. Az a tény, h a magyar király egyben német császár is volt : tehát a német birodalmi erőforrások felhasználása nemcsak a Vasvári békekötelezettséget jelentették, hanem azoknak a mo-i felszabadító háborúra való igénybevételét is.
3. Lipót szélsőséges katolicizmusa - uis a pápa nyomása és pénze döntő jelentőségű volt Lotharingiai Károly hadászati érvei mellett....
Az elért harctéri, taktika fölény önmagában nem volt elégséges az oszmánok legyőzéséhez. Logisztikai képességekben és a pénzügyi finanszírozás tekintetében még komoly akadályok voltak a Habsburg hadszervezet előtt.
Az oszmánok az 1735-39-es háborúban is képesek voltak még lecsavarni a Birodalmat, pedig a nagy péteri reformokkal izmosított Oroszország is harcolt velük.
Minden baja és a rothadás ellenére az Oszmán Birodalom a 18. század elején is elsőrangú katonai hatalomnak számított.
Montecuccoli pont azt bizonyította be, hogy igenis kellően megfontolt taktikával a 17. század közepi-végi török mezei sereg verhető volt.
Ám ha mégis kitartunk amellett, hogy ez nem így volt, csak egy balszerencsés epizód volt a szentgotthárdi csata... akkor mégis mi fordította meg a "hadiszerencsét" 1683 után egy csapásra?
"a katonai hanyatlás 1683 előtt a külső szemlélő számára egyáltalán nem volt evidens."
Lipót és hadvezérei nem voltak külső szemlélők. Elsőrangú kémeik voltak és elég jól beleláttak a török hatalmi történésekbe.
Nyilván 1683 előtt Lipót hatalmi érdekei nem igazán sürgették a keleti hadszintéren való beavatkozást, miután a végvári lánc még mindig úgy-ahogy ki tudta szolgálni a török támadások megakasztását...
Igen, erősen vitatható, hogy tkp. mikorra hanyatlott le annyira az oszmán szárazföldi hadsereg, hogy már simán verhető volt.
Az 1656-1676 közti időszak pont a Köprülü-korszak volt, amikor két egymást követő erélyes nagyvezér (Köprülü Mehmed és Köprülü Ahmed, apa és fia) átmenetileg megszilárdították a hadsereget.
Sőt még a következő nagyvezér, Kara Musztafa hivatali időszakának első felében is sikert sikerre halmoztak az oszmánok pl. a lengyel hadszíntéren, tehát a katonai hanyatlás 1683 előtt a külső szemlélő számára egyáltalán nem volt evidens.
Kivéve egyet: igen későn látott hozzá a török kiűzéséhez, amikor pedig az oszmánok igazi (szárazföldi, mezei seregbeli) hadereje már javában lehanyatlófélben volt.
De ez télleg így van ?
El kell-e higgyük a magyar romantikus és az annak következtetéseire ideológiailag (mindennek a németek az okai) is támaszkodó szocialista történetírás olyan megállapításait, melyek példának okáért pont ellentétesek az osztrák történetírással...?
Nyilván, ha tárgyilagosan nézzük a dolgokat (mármint nem vakít el minket a Habsburg-gyűlölet), akkor Lipótnak kb. majdnem mindenben igaza volt.
Kivéve egyet: igen későn látott hozzá a török kiűzéséhez, amikor pedig az oszmánok igazi (szárazföldi, mezei seregbeli) hadereje már javában lehanyatlófélben volt.
Zrínyi hadjárata azért is vallott kudarcot, mert a németek (és a Habsburgok) nem támogatták.
Ha akkor (1663-64 fordulóján) még mélyebbre hatol Belgrád irányába, erőteljes támogatással akár még Belgrád is bevehető lett volna.
Azért a vasvári béke mindenképpen Lipót stratégiai gyengeségét igazolta.
Túlságosan sok embert és területet áldozott be, túlságosan sokat kivárt, míg elszánta magát a török kiűzésére. Ez Erdély és az alföldi területek szempontjából legalább 40-45 elvesztegetett év volt... és maradt, mindmáig.
"Ez a Tököli tatár hordákat vezetett Erdélyre, aztán mégis egy főutat neveztek el róla......"
A történelem már csak ilyen. olyan is volt hogy szarrá bombázták Budapestet, és szép teret neveztünk el a nagyfőnökükről. Vagy éppen a utat a szövetségesének főnökéről. bizony ilyen fura dolog a történelem
Ez a Tököli tatár hordákat vezetett Erdélyre, aztán mégis egy főutat neveztek el róla......
Végül is Rákosinak is csak az pechje, h a mai történelmi emlékezethez képest sokkal kézzelfoghatóbb közelségben élt, mint Tököli....különben ennyi erővel ma is egy csomó közterület viselné a nevét....
Ez a Tököli volt, aki még Zentánál is a Magyarországot ismét megszállni induló török oldallán harcolt, megbújt a török hullák között, aztán meztelenül úszott át a folyón...
Ez a Tököli tatár hordákat vezetett Erdélyre, aztán mégis egy főutat neveztek el róla......
Végül is kik alkották a Magyarországot a török uralom alól felszabadító haderőt ?
Nagyrészt németek....magyarok is kis részben, de ennyiben is csak azért, mert a váradi pasa elfogatta azt a Tökölit, akinek sikerült 4 részre szabdalni az országot török vazallusként....
Mi van, ha Zrínyi, nemcsak mint hadvezér vallott kudarcot (Új-Zrínyivár, Kanizsa ostroma), hanem, mint az általános európai helyzetet nem értő politikus ?
De hát Zrínyi, mint hadvezér miért lett volna egy szinten Montecuccolival, aki az újkori hadi forradalom élvonalának egyik képviselője volt, aki először verte+ a történelemben az oszmán fősereget mezei ütkozetben..?
