Ezt a topikot azzal a szándékkel nyitom, hogy az általam érdekesnek tartott cikkeket, amik jellemzően a mai Magyarországon elsorvadó demokrácia védelmében íródtak valamilyen formában más is elolvashassa, ha esetleg más forrásból még nem botlott bele.
Március 15-e hagyományához, állította a miniszterelnök, akkor vagyunk hűségesek, ha megvédjük magunkat a betelepülni szándékozóktól. Vagyis hogy a szlovák származású Petőfi, a szlovák-horvát Táncsics, a lengyel Bem és Dembinszki, a szerb Damjanich, az angol-franciának született és török pasaként elhunyt Guyon Richárd, a német Aulich Lajos szelleméhez ezzel vagyunk hűségesek.
Tudjuk persze, hogy a mostani, tömeges migráció súlyos feszültségeket fog okozni, hogy tanulni kell egymást hosszú időn át, amíg együtt tudunk élni békében, emberhez méltó módon. Az lenne a felelős magatartás, ha minél körültekintőbben igyekezne Európában minden kormány felkészíteni a belépőket arra,milyen szokások, kultúrák várják itt őket; és a befogadókat is arra, hogy milyen hagyományokat, szellemi örökséget, vallási felfogásokat hoznak magukkal a befogadást várók.
1937-ben József Attila ezt írta: „új gyalázat egymás ellen / serkenti föl a fajokat". Thomas Mann ugyanakkor így figyelmeztetett: „Európa, vigyázz!" Alig egy hete mondta Ferenc pápa: „Nem szabad bezárni a kapukat előttük. (...) A migránsok a szabad ég alatt, élelem nélkül szenvednek, és nem léphetnek be, nem érzik a befogadást. Én azt szeretem nagyon hallani, hogy a nemzetek és kormányzóik megnyitják a szívüket és megnyitják a kapukat." Ha nem akarjuk, hogy a terroristáknak legyen igazuk, hogy a lelkekben ők győzzenek, akkor ezt az utat kell követni. Mert a történelem arra tanít, hogy az elzárkózás, az ellenségképzés, a félelem- és gyűlöletkeltés mindig katasztrófához vezet.
Juhász Péter, az Együtt politikusa Facebookon osztotta meg sikerélményét. Illetve egy rendőr, valamint egy díler vallomását.
Úgy tűnik, a fehér por gyanújának fekete fellege nem csak a szombathelyi fideszes titánokat érintheti érzékenyen, hanem egy olyan országosan ismert képviselőt is, mint Deutsch Tamás (igaz, azt még nem tudjuk, hogyan fog minderre reagálni pártja). Ma hirdettek ítéletet ugyanis abban a perben, amit a fideszes politikus indított az ellenzéki Juhász Péter ellen, amiért az tavaly azt állította a nyilvánosság előtt, hogy a Fidesz-titán juttatott már a szervezetébe kábítószert. A keresetet ma pedig elutasította a bíróság, mondván, nem sérült a jó hírneve.
Juhász Péter Facebook-profilján az egyes vallomásokat is közzétette, amik nem csak azt állítják, hogy Deutsch bőszen szippantgatott, de az is kiderül belőlük, hogy izgalmas helyeken tehette ezt. Már ha ezek az állítások igazak.
Nagy tisztaságú spanyol kokaint fogyasztott a night klubban, amit "kizárólag prominens emberek voltak képesek megfizetni"
„információt kaptunk, hogy a Margit utcában üzemel egy kupleráj, ahol kábítószer terjesztés és fogyasztás zajlik. Kiérkezésünk után a helyszínen kokaint találtunk. Az ott tartózkodó személyeket igazoltattuk. Közöttük Deutsch Tamást ismertük fel, viselkedése ismét zavart volt, tudatmódosító szer hatása alatt lehetett. Ám mentelmi joga miatt őt nem igazoltathattuk, és nem állíthattuk elő. Parancsnokunk gondoskodott az elszállításáról. ”
- ezt egy rendőr mondta a politikusról, a történet 1998-as.
„1995 nyarán az Extacy 2000 night club üzletvezetőjeként dolgoztam, ahol törzsvendég volt Deutsch Tamás. Ezen a helyen rendszeresen fogyasztott velem együtt kokaint, mivel az üzlet akkori tulajdonosa közvetlen beszerző volt az abban az időben Spanyolországból beszállított kokainnak. Ez a kokain kb. 60%-os volt, ezért kizárólag prominens emberek voltak képesek megfizetni. Ez a tisztaságú kokain utcai forgalomban nagyon ritka, ezért jártak oda ezek az emberek.”
„1995 június, július, augusztusában tőlem vásárolt kokaint, összesen 50-60 grammot. ”
„Az Extacy 2000 emeleti részén zárt irodában történt általában a fogyasztás, illetve pár alkalommal lent a tánctér melletti szeparéban közösen a lányokkal, akik ott dolgoztak. Egy este több alkalommal is fogyasztottunk, mert a kokain olyan, hogy addig fogyasztja az ember amíg van.”
- ez pedig egy díler tanúvallomásából származik.
Juhász azt is írta, hogy négyen írásban nyilatkoztak, amiből ketten ma nem tudtak személyesen megjelenni, de ha idézte volna őket a bíróság, eljöttek volna, hogy személyesen is elmondják. A bíróság viszont nem idézte már meg őket újra, hanem ítéletet hozott. Az ellenzéki politikus teljes bejegyzése itt érhető el, mi pedig ismét elővesszük kollégánk témában fogant audiovizuális alkotását, ha már ismét aktuálissá vált: COUB
Az új kód akkor jelenik meg a böngészőben, ha hatósági utasításra tiltották le a hozzáférést. Sok ilyen eset van, így a felhasználók is tudni fognak róla.
Az internetes szabványokért felelős testület (IETF) Internet Engineering Steering csoportja (IESG) pénteken bejelentette, hogy új státuszkódot fogadtak el, az „Error 451”-et, mely akkor jelenik meg majd a böngészőkben, ha a felhasználó azért nem ér el egy tartalmat, mert a hozzáférést valamilyen hatóság rendelete alapján tiltották le. Vagyis a felhasználók ezek után az egyéb kódokat (pl. 404: nem található az oldal) akkor látják, ha a hozzáférés megtagadása feltehetően technikai okokból történt, megszűnt az oldal stb., egyéb esetekben az új kód jelenik meg.
A testület azért döntött az új kód bevezetése mellett, mivel az egész világon jellemző, hogy a hatóságok, kormányok mind több hozzáférést tiltanak le törvényességi okokra hivatkozva, és a szakemberek úgy vélik, hogy erről a felhasználóknak joga van értesülni.
A szám egyébként Ray Bradbury klasszikussá vált, 1953-as regényére utal, a Fahrenheit 451-re, mely az állami agymosás és cenzúra máig egyik legjobb ábrázolása – a cím maga az a hőmérsékleti pont, melyen a papír meggyullad.
Szerződés bontott Ákossal a Magyar Telekom, ezt a kommunikációs cég sajtóosztálya erősítette meg az Indexnek. Az énekes nemrég az Echo TV-ben beszélt arról, hogy szerinte a nőknek nem dolguk annyit keresni, mint a férfiaknak, és a női egyenjogúság nem egyezik a normalitással. Az énekes ma és a holnap is nagykoncertre készül a Budapest Arénában, amit az előadó egyik főszponzora, a Magyar Telekom is támogatott volna.
A Magyar Telekom Csoport elkötelezett abban, hogy nőknek és férfiaknak egyaránt azonos munkafeltételeket és karrierlehetőséget biztosítson és minden körülmények között fenntartsa a vállalaton belüli nemi egyenjogúságot. Emellett kiemelt figyelmet fordít arra, hogy támogasson olyan kezdeményezéseket, sőt indítson olyan önálló programokat, amelyek lebontják a meglévő társadalmi és nemi akadályokat a munkaerőpiacon, és egyenlő feltételek és lehetőségek mellett teszik lehetővé mind a nők, mind a férfiak számára a magánéletben, és a munkában egyaránt sikeres élet megvalósítását." - írta megkeresésünkre a Magyar Telekom sajtóosztálya.
Az a fideszes szemfényvesztés, hogy a Nyugat válságban van, súlyos áldozatokat fog követelni a magyar néptől, amelynek nagy részének - fogalmazzunk finoman - nincsen pontos képe arról, hogy mi tesz egy civilizációt sikeressé.
Kollektív meg nem értés van azzal kapcsolatban, miért fontos intézmény a piac, amelyet az állam szabályozzon átláthatóan és hatékonyan (van erre tér), de ha elkezdi becsmérelni és rombolni, korrumpálni és hazugságokkal övezni, akkor az automatikusan és szükségszerűen hozza magával egy közösség erkölcsi romlását és elszegényedését. A minél szabadabb (egyensúlyi) piac forráselosztó és értékteremtő képessége páratlan. A lehető legkisebb veszteséget termeli, a lehető legtöbb embernek nyújtja azt a lehetőséget, hogy (eladható) értéket teremtsen, önmagát “megtalálja” és fejlessze, hozzájáruljon a közösség boldogulásához. Minél fejlettebb, műveltebb, tanultabb emberek kapcsolódnak be a piaci mechanizmusba, az annál nagyobb hozzáadott érték előállítására képes. A tudásnak nem alternatívája a “munka”: az országot belőni arra a közműveltségi szintre, ahova fideszes urai tették, egyenes út az elszegényedés felé.
Alapvető dolgokkal nincsen tisztában a magyarok többsége. A kapitalizmus folyamatos versenyhelyzetet teremt, amely egyszerű elven nyugszik: a jobb győz. Kell ennél igazságosabb mérce egy versenyben? Ha vannak árnyoldalai, azok nem a piaci logika hibáiból, hanem a szabályozás (az állam) korruptságából erednek. A lobbizás, a cronyzmus és az oligarchia, a versenyjog gyengesége, a közbeszerzés átláthatatlansága, az asztal alatti egyezségek, az adókörnyezetek egyenlőtlensége világszerte probléma, és világszerte az államok “sara”, ami a piaci szereplők – egyébként önmagában érthető, bár immorális – érdekeivel találkozva rombolja az egyensúlyi piacot (döntően a nem piaci alapú, tehát veszteségeket okozó döntések elszaporodása miatt). Ezért kell a centralizált államok illetékességét jelentősen csökkenteni a közpénzek elosztásában, illetve kizárólag a közszolgáltatásokra és az igazságosság alapvetői szempontjainak érvényesítésére korlátozni. De ha ez a mai, korrupt állapot az államok reformja helyett a piac egyoldalú kritikájába torkollik; ha maga a probléma (a korrupt állam) tűnik fel az egyetlen intézményes “megoldás” színében, mint Magyarországon; ha a “Nyugatot” és a kapitalizmust alapjában, és nem a rátelepülő hibás mechanizmusok miatt támadják, akkor az elszegényedés szükségszerűen még radikálisabb ütemre vált át. Ennek látjuk már jeleit Magyarországon, amely folyamatos lecsúszásban van már a régiós versenytársai mögött is.
Magyarországon a kormányzást már régóta handabandázás és a korrupció helyettesíti. A politikai alkalmazottak könyékig turkálnak a piac által előállított GDP-ben, rombolják az erőforrásokat, élősködnek, közben gyalázzák a béna és félvak, de még mindig működő értékteremtési rendszert. Közben a magyarok bedőlnek a nacionalista, államelvű, Nyugat-ellenes propagandájuknak, mert nincsenek ismereteik – tegyük fel, egy részük látja is őket – a zürichi, monacói, aix-en-provence-i, New York-i, szingapúri kirakatok mögött rejlő komplexebb intézmények működéséről, amelyek nélkül ezek a kirakatok nem volnának. A magyarok könnyű szívvel azt hiszik, van királyi út a gazdagsághoz, konkrétan nem kell ehhez kapitalistává válnia egy ország gazdasági kultúrájának, és amit ez jelent: alapvetően erkölcsös társadalmat, átlátható államot, és a magántulajdont üzemeltetni. Azt hiszik, Felcsúton jött el újra a Megváltó. Nem az jött el. Egy politikai szélhámos jött el, amelyik, mint minden szélhámos, precízen tudja, mit szeretnének tőle hallani az áldozatai. És lám.
Pablo Iglesias Turrión nyolc évvel ezelőtt ... arra kérte politológus hallgatóit, álljanak fel a székeikre és mondják el: mit és hogyan csinálnának, ha ők vezetnék az országot. Azt kérte, hogy szakítsanak a konvenciókkal, lépjenek ki a fásultságból (ami akkor és még sokáig jellemezte a spanyol társadalom többségét) és egyfajta Holt költők társaságaként értsék meg és jelentsék ki: a hatalom felelősségre vonható.
2013 végén, az EP választások előtt a közvéleménykutatók döbbenten szembesültek azzal, hogy a spanyol emberek jókora hányada szavazna egy olyan pártra, amely párt nem is létezik. Ezek a potenciális szavazók nem tudták a párt nevét, sokszor még Pablo Iglesias nevét sem. Csak azt tudták, hogy az a fülbevalós srác, aki oltári jól nyomja.
Ekkor kezdődött a kapkodás és jött létre a Podemos (meg tudjuk csinálni/menni fog), mint párt. A pártot 2014. januárjában sikerült bejegyeztetni, ekkor még négy hónap volt az EP választásokig. Az induláshoz 50 ezer szavazatra volt szükség, ezt a Podemos 24 óra alatt megszerezte.
Az EP választásokon (2014. májusában) 1,2 millió szavazatot kapott és öt mandátumot szerzett a párt.
Most pedig, 2015. december 20-án választások lesznek Spanyolországban. A héten megtartott vitanapot (ott van ilyen) fölényesen nyerte Pablo Iglesias – még az ellenzék véleménye szerint is. Hamarosan kiderül, lesz-e új kormánya Spanyolországnak. Mégpedig baloldali kormánya.
“Nézze, én egy egyszerű háziasszony vagyok…” - mondta Lévai Anikó múlt héten az Ökumenikus Segélyszervezet jótékonysági mézeskalács-sütésén a 24.hu kamerájába. Azt nem tudjuk, hogy Orbán Viktor feleségét is Habony Árpád látja-e el kommunikációs tanácsokkal, de azt biztosan tudjuk, hogy a magyar, átlagos “egyszerű” háziasszony életkörülményei, lehetőségei köszönő viszonyban sincsenek Lévai Anikó irigylésre méltó életével.
Azt régóta láthatjuk, hogy a milliárdos Orbán köré tanácsadói tudatosan az egyszerű ember image-ét építik, hogy érezhesse minden magyar ember: “végtére ő is csak egy közülünk”, aki hétköznapjaiban kockás favágó ingekben vagy épp bermudanadrágban fényképezkedik és mindig valamelyik gyereke által kinőtt hátizsákkal jár a Parlamentbe. Ó, de szép, mondhatnánk, ha éppen nem a közelmúltban került volna fel az Orbán-család a 6,9 milliárd forintosra becsült vagyonával a tekintélyes Forbes gazdasági magazin legvagyonosabb családjait rangsoroló listára. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen az elmúlt 5 évben a szemünk előtt annyi közpénz, EU-s fejlesztési pénz vándorolt már Orbán apjához, vejéhez, gázszerelőjéhez, fogorvosához, edzőjéhez és barátaihoz, amennyi egy komolyabb város éves költségvetését fedezné.
És akkor jön a miniszterelnök felesége és mosolyogva azt mondja egy kamerába: “én egy egyszerű háziasszony vagyok”.
Az egyszerű magyar háziasszonyok ugyanis nem svábhegyi villában laknak, gyermekeik nem méregdrága svájci iskolákba járnak és nincsen nekik huszonévesen gellérthegyi öröklakásuk, férjük magánköltségen és magánrepülőn nem jár európai kupadöntőkre, ezzel ellentétben hónap végén filléres problémáig vannak.
Mi lenne, ha szembenézne azzal, hogy mindenfajta morális és keresztény elvek hangoztatása mögött Önök alapvetően tolvajok, és a magyar embereket lopják meg nap, mint nap?
Ami a gyermekéhezés felszámolására létrejött Nemzeti Minimum Programmal történt, az jól példázza, hogyan tudnak mérhetetlen támogatottsággal rendelkező pártok rátelepedni a civilekre és tönkretenni nagyon fontos kezdeményezéseket.
Történt ugyanis, hogy lelkes civilek pártállástól függetlenül összefogtak lelkes művészekkel annak érdekében, hogy megteremtsék azt a “nemzeti minimumot”, amellyel mindenki egyet tud érteni: ne éhezhessen napjainkban Magyarországon több tízezer gyermek és várandós édesanya. (Arra nyilván nem szükséges kitérni, hogy milyen fontos dolog az, hogy civilek és művészek tucatjai mozdultak meg ingyen, önkéntes alapon egy ilyen fontos ügyért.) Ezt követően a program szervezői megkerestek valamennyi parlamenti pártot, kérve támogatásukat az ügyhöz. Egyetlen kikötésük volt, senki ne telepedjen rá és senki ne próbálja kisajátítani a programot, csupán adják nevüket és aláírásukat e nemes kezdeményezéshez, hogy láthassa a választópolgár is, ha kell, ilyen fontos kérdésben képesek egy szolid együttműködésre az egymással máskor szemben álló pártok.
Gondolhatnánk ez egy egyszerű és méltányolható kérés és ilyen esetben minden párt és politikus háttérbe tudja tenni saját pártpolitikai érdekeit, de úgy látszik mindig akad néhány túlmozgásos szereplő, aki egy-egy ügy magához ragadásában látja felemelkedése lehetőségét.
De amit ezután a PM társelnöke, Szabó Tímea művelt, ahogy gyilkos öleléssel magához vonta a civilek kezdeményezését, majd soha többet el nem eresztette, az már joggal ver ki minden biztosítékot azoknál, akiknek valóban a gyermekek és várandós édesanyák, nem pedig egyes politikusok médiaszereplésének segítése volt a céljuk.
Igen, végre volt egy ügy, amiben nemcsak a demokratikus ellenzéki pártok tudtak ideig-óráig összefogni, hanem a mindenki által kiátkozott Jobbik és a semmilyen közös kezdeményezésben korábban soha részt nem vevő Fidesz is adta hozzá nevét, aláírását.
Az a nagy helyzet, hogy volt egy olyan ügy és egy olyan program, amire még a Fidesz sem tudott nemet mondani. Lehet ugyan, hogy komolyan gondolták még az elején a kormányközeli erők, hogy a gyermekéhezés felszámolása olyan fontos ügy, amelynek támogatásából nem maradhatnak ki, akárki is kezdeményezi. De még inkább valószínű, hogy szívesen kimaradtak volna már akkor, csak ehhez még nekik sem sikerült megfelelő indokot találni.
Mert ugye senki nem olyan naiv, hogy azt gondolta, a Fidesz-KDNP támogat majd egy olyan programot, amelyet egy ellenzéki politikus arra használ nap mint nap, hogy az ő politikájukat bírálja a nyilvánosságban. Ugye senki nem gondolta azt, hogy ez a kormány majd pénzt különít el egy olyan projektre, amit az emberek már szintén ellenzéki (és nem civil) kezdeményezésként tartanak számon.
"Ha a környezetében összevetik az egészségügy helyzetét a stadionépítésekre elköltött milliárdokkal, beszáll a vitába? És ha beszáll, mivel védi a stadionokat?"
Köszönöm, hogy te is színesíted a cikkek palettáját. A cikk rávilágít arra, hogy sehol sincs minden rendben, így az USÁ-ban sem. S mint ahogy a mellékelt demokrácia-index térképen létható van a Földön nem egy hely, ahol jobban működik a demokrácia, mint az USÁ-ban.
Sajnos ezen körbe nem vagyunk benne. Míg az USA a 2. legjobb kategóriába lett sorolva, addig mi a 4-be. A minősítés a 2012-es állapotot tükrözi, ez azóta mintha romlott volna is. Persze ebből nem következik automatikusan az alacsonyabb kategóriába csúszás.
A világ legdemokratikusabb államai: Kanada, Izland, Norvégia, Svédország, Finnország, Dánia, Svájc, Ausztrália és Új-Zéland.
Az arab tavasz állapotát mutatja a térkép, azóta Líbia és Egyiptom visszaesett, de Tunézia megelőzte Marokkót is.
S az is kiolvasható a térképről, hogy nem nagyon célszerű az orosz birodalom felé kacsingatni. Mo. 2006 óta 2/3 egységet veszítve (7,53 -> 6,90) egy kategóriát visszacsúszott, míg a Birodalom ugyanezen időszak alatt a főmedve jóvoltából (5,02 -> 3,39) két kategóriát is.
--
Összegezve először a saját házunk előtt sertepertegéljünk, s mikor már itt csillog-villog minden, azután minősítsünk másokat, nehogy visszaböfögjenek, hogy bagoly mondja verébnek ...
Nyilván lesznek, kik nem fogadják el a készítő szervezett kompetenciáját, de azok szerintem sok minden mást sem.
Borókai Gábor főszerkesztő maga kérdezte a sok évi légióskodás után Szombathelyre idén visszatérő focistát. Egészen kedélyes beszélgetés, mígnem Borókai rátér a stadionépítésekre, hogy Király is hálálkodhasson egy sort, amiért lassan több a stadion az országban, mint szökőkút a felújított főtéren.
"B: De a Király Szabadidősport Egyesület vagy kapusiskola sem egy libalegelőre hívja a gyerekeket, mert oda nem mennének.
K: Ez igaz. A körülményeket sem becsülöm le. Elismerem, az akadémiákkal elindult valami, de a sikert nem az intézmények és a formák teremtik meg: a szép kórházak is értéktelenek jó orvosok nélkül. Nálam a minőségi munka az első."
Borókai megkérdezi, hogy Király szerint miért vannak kevesen a magyar stadionokban, a kapus szerint a magyar nézők hozzászokhattak a tévében látott minőségi focihoz, a labdarúgás pedig szerte Európában kezd veszíteni a népszerűségéből.
És ekkor kibukik Borókaiból a kérdés:
"B: Akkor igazuk van azoknak, akik bírálják a stadionok építését?
K: Nem tisztem igazságot tenni. De azt mondhatom, hogy a közönséget mindenhol igyekeznek kiszolgálni. A futballal és a korszerű környezettel is. Azok a régi boltok vagy mozik is elveszítik a közönségüket, amelyek nem követik az új vásárlói igényeket."
Végül még egy fontos kérdés. A magyar-norvég meccsen Borókainak feltűnt, hogy egyedül Király nem énekelte a Himnuszt,
Király azt válaszolta, hogy az igazán fontos dolgokat belül éli meg.
A mai közvéleményben széles körben elfogadott, hogy a liberális demokrácia alapján működtetett államvezetési modellek a legalkalmasabbak arra, hogy a népakaratot a leghatékonyabban közvetítsék a törvényhozás részére, és a szükséges korrekciók is időben megtörténjenek. A liberális demokrata modell egyben korlátozásoktól mentes működési szabadságot ad a tőkének, abból a megfontolásból, hogy ez teszi lehetővé a legversenyképesebb működést. A versenyképességnek azonban nem találkozunk a globálison túli kisebb egységekre, országokra bontott definíciójával. Francis Fukuyama a nyolcvanas években odáig ment a modell dicséretében, hogy művében egyenesen a történelem végét vizionálta, egy olyan állapotot, amikor már nincs változtatásokra szükség, az emberiség kiegyensúlyozott, rendezett körülmények között élhet.
Az időközben eltelt negyedszázad azonban sok tényt a felszínre dobott, ami a lelkesedést a liberális demokráciamodell iránt egyre inkább beárnyékolja. Többszörösen bebizonyosodott, hogy az idealizált demokrácia modelljét bizony meg lehet „fúrni”, s ha úgy tetszik, lehetséges a megheckelés is. Szeptember 11. mint hivatkozás, rést ütött az alapvető emberi jogokon. Kiderült, hogy nincs mindenkinek egyforma joga a törvény előtti védelemre. Vannak, akikre már előtte lesújthat a törvény, mégpedig halálosan. A hazafias törvény (patriot act) ugyanis lehetővé teszi, hogy biztonsági érdekből bárkit likvidáljanak, beleértve amerikai állampolgárokat is akár az Egyesült Államok határain belül is. Kétlem, hogy ez találkozott volna a választók előzetes akaratával, hiszen esetleges alkalmazása semmiben sem különbözik abszolút uralkodók vagy diktátorok cselekedeteitől. Ilyen esetekben ők is államérdekekre szoktak hivatkozni.
A demokrácia megcsúfolása a legtöbb esetben a tőke szabad és minden korlátozástól mentes működése érdekében történt az elmúlt évtizedekben.
A 2008-as pénzügyi válság után felmerült az igény, hogy az Egyesült Államok központi bankjaként szolgáló Federal Reserve könyveit számvizsgálatnak vessék alá (korábban ez szóba sem jöhetett). A törvénytervezetet sikerült a Kongresszusban elhasaltatni, de két szenátor munkájának eredményeként fény derült arra, hogy a bank a válság kapcsán tizennyolcezermilliárd dollár ingyenhitelben részesített külföldi gigászi cégeket, egyebek mellett német és angol bankot is. Az összeg több mint az Egyesült Államok éves GDP-je, és bár a Federal Reserve magánbank, a dollár mégis az Egyesült Államokkal szembeni külföldi követelést testesít meg, így nemzetbiztonsági ügy, ami érinti a szuverenitást is.
Évek óta folyik a küzdelem azért is, hogy a Pentagon könyvelését is vessék alá könyvvizsgálatnak, eddig eredmény nélkül. A legkirívóbb esetet éppen Luxemburg, és annak hajdani pénzügyminisztere és miniszterelnöke, a Európai Bizottság mai elnöke, Jean-Claude Juncker szolgáltatta. Arra a kérdésre, hogy a luxemburgi adóparadicsom miként jöhetett létre, azt válaszolta, hogy törvényesen. Valójában igaza is volt. Miniszterként vagy kormányelnökként a passzusokat a parlament elé terjesztette, a beavatott és többnyire érdekelt képviselők pedig azokat megszavazták. Ennyiben áll a dolog törvényessége, akárcsak abban is, hogy a megrabolt országok pedig elfelejtettek adócsalás elleni törvényeket hozni, és az ott megtermelt adóalapokat az országukban tartani. Az egyetértés bájos liezonja aztán Junckert oda emelte, ahol a rendszer működéséről immár uniós szinten gondoskodhat. A demokráciát törvényes alapon megcsúfoló hazai és nemzetközi eseteket vég nélkül lehetne sorolni, erre bő lehetőséget ad az elmúlt negyedszázad. Nem kerülhetjük azonban meg a hatékonyság kérdését, azaz hogy többet tesz-e a népakarat érdekében a liberális demokrácia, mint amit tett (ha tett) egy abszolút uralkodó vagy egy diktátor.
Mára azt mondhatjuk, hogy a törvények a minden kötöttségtől megszabadult tőke szempontjai szerint készülnek. A népakarat közvetítői is részben ilyen kiválasztottak, hiszen a képviseleti demokrácia nagyrészt a pénzről szól. Különösen így van ez nemzetközi szinten, mint az unióban is.
Ezeken a fórumokon pedig ügyesen szervezhető a demokrácia törvényes megcsúfolása a Juncker-modell szerint. A törvényeket diktálók (sugalmazók) mindig a háttérben maradnak és leválthatatlanok. A „demokratikusan” választottak pedig csereszabatosak és könnyen eltávolíthatók. Baj csak akkor adódik, ha a választók ragaszkodnak hozzájuk. Akkor nem a demokráciát elcsúfító törvényeket sugalmazókat szokták diktátornak titulálni, hanem azokat, akik vigyáznak a választói akaratra.
Nem Zouheirnek hívják ugyan, hanem Salim Toorabally-nak, de a kacsának kikiáltott történet mégis igaz. Az afrikai migráns muszlim fiatalembernek a történtek után rendőrök azt mondták: lehet, hogy éppen most mentette meg Franciaországot. A Daily Mail megtalálta őt.
Ha minden úgy megy, ahogy a terroristák november 13-án tervezték, akkor ma a Stade France stadion neve egyet jelentene a horrorral. Az egyik párizsi támadó, a 20 éves Bilal Hadfi azért nem tudott bejutni a stadionba, ahol 80 ezer néző ült, köztük Francoise Hollande elnök is, és felrobbantani magát a zsúfolt lelátón, mert Salim Toorabally nem engedte be.
Ha ő nem szúrta volna ki Hadfit a sok ezer beáramló szurkoló közül, akkor több száz nézőt lemészárolhattak volna – talán maga az államfő is köztük lett volna.
Salim Toorabally azt mondja: Akik ezt csinálták, csalók, a rossz üzenetet közvetítik. És hozzáteszi: ő akkor jött Franciaországba, amikor 16 éves volt. Ez az az ország, ahol sikeres tudott lenni. Büszke arra, hogy francia.
Elfogatta magát az ásotthalmi úton, kirgiz menekültnek mondta magát, aztán végigcsinálta a valódi migránsokkal azt az eljárást, ami Magyarország várt az illegális határátlépőkre augusztusban. Erről szólt az indexes Nyilas Gergely cikke. A klasszikus beépülős riport miatt azonban vádat emelt ellene az ügyészség, miután az Index egyik olvasója feljelentette őt és hivatalból is elkezdtek vizsgálódni.
Az ügyészség végül arra jutott, hogy az újságíró, amikor az idegenrendészeti eljárás során Georgij Kulakov néven jelentkezett be és írt alá egy papírt, megtévesztette a hatóságokat, továbbá közokirat-hamisítást követett el. A Győri Nyomozó Ügyészség a nyomozást megszüntette, és Nyilas Gergelyt megrovásban részesítette.
Csakhogy Nyilas szerint ő nem írt alá semmilyen közokiratot. Egy tolmáccsal beszélgetett, aki közben egy hivatalosnak nem nevezhető A4-es papírra írogatott, majd megkérte őt, hogy írja alá cirill betűkkel. Az idegenrendészet számítógépes rendszerébe erről a papírról másolták be a fiktív adatokat.
Ráadásul a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010-es törvény 8. § (1) szakasza éppen az ilyen esetekről szól, mint ez a riport is. .
"A médiatartalom-szolgáltató, annak munkavállalója vagy a médiatartalom-szolgáltatóval munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy nem vonható felelősségreolyan jogsértésért, amelyet valamely közérdekű információ megszerzésével összefüggésben követett el, és az adott információ általa nem, vagy csak aránytalan nehézséggel lett volna más módon megszerezhető, feltéve, hogy az így elkövetett jogsértés nem okoz aránytalan vagy súlyos sérelmet, továbbá az információ megszerzésére nem a minősített adatok védelméről szóló törvény megsértésével került sor."
26 éve június 16-án volt a rendszerváltó nagy temetés, ott és akkor végre tisztességesen elbúcsúzhattunk a forradalom kivégzett miniszterelnökétől és több ezer mártírjától. Göncz Árpád volt az egyik fontos előkészítője a rendszerváltásnak… Elment ő is, egy nép szeretett Árpi Bácsija, a nemzet apja, védelmezője. Sokan gyűltünk ide, hogy osztozzunk Göntér Zsuzsának, drága feleségének, hűséges társának és szép családjának bánatában. Négy gyermekednek, hat unokádnak, három dédunokádnak fogsz nagyon hiányozni. És nekünk, barátaidnak, az 50-es zárkatársaknak, munkatársaidnak, ismerősöknek – rengeteg embernek, akik, ha személyesen nem ismerhettek, mégis úgy érezték, velük vagy, értük vagy. Megtöltöttük a temetőt.
Árpi – ezt látva, mosolyogva feltápászkodna a ravatalról, közénk szaladna, és ahogy szokta, mindenkihez lenne egy-egy kedves mosolya, szava, ölelése, simogatása, csókja. De hát nem lehet, az emberlét már csak ilyen. Emlékké varázsolódik mindaz, ami ő volt. Köztünk van és szeret minket. Egész életében a szeretet volt számára a legfontosabb, amely párosult a gonoszság és az önzés gyűlöletével.
Drága Barátom, történelmi korszakokat és nehéz életszakaszokat éltél át, és mindig a jó, az igaz, az emberséges oldalon álltál. Nem csoda, hogy 1956 őszén a magyar diáksággal, a néppel együtt lélegzett, remélt és cselekedett. Amikor a világ legnagyobb szárazföldi hadserege hitszegő módon másodszor is ránk tört, brutálisan vérbe fojtotta szabadságharcunkat, Bibó István államminiszer, Árpi jó barátja a helyén maradt s képviselte Magyarországot. Göncz Árpád juttatta külföldre nyilatkozatait. Fontos szerepe volt a nemzeti ellenállásban. Letartóztatták őket, életüket félteni kellett, Bibóval együtt életfogytiglani börtönre ítélték. A gyermekeivel magára maradt Zsuzsa harcolt férjéért és megélhetésükért. Számunkra Ő a bibliai erős asszony, csodálatos lélek. Isten áldjon meg Téged, drága Zsuzsa.
Árpi a börtönben, asszonya és négy gyermeke otthon – és erős volt, és nem adta fel, megtanult angolul, a rab fordító irodában, hazakerülve az ország egyik legkiválóbb műfordítója lett. Éjt nappallá téve dolgozott, fordított, remekül újraalkotta a híres műveket, közben íróvá is vált. Együtt kerestük a kapcsolatot nemcsak 56-os társainkkal, de a bimbódzó-formálódó demokratikus ellenzékkel, mindezt a rendszer titkosszolgálatának sunyi aknamunkája közepette. Végül egyesültünk és győztünk, ’56 hős halottainak segítségével. Hiszen a Nagy Temetés után gyorsultak meg a rendszerváltás esélyei. Árpinak ebben is jelentős szerepe volt. Közös erővel és akarattal sikerült a kerekasztal tárgyalásokon létrehoznunk a magyar történelem első demokratikus jogállamát, a MAGYAR KÖZTÁRSASÁGOT. Nagyrészt teljesültek 56-os követeléseink, a nemzet vágyai, szabad lett hazánk, többpártrendszert vezettünk be, elkezdett épülgetni a piacgazdaság. Az első választáson, történelmünk legnagyobb liberális pártja második lett. a győztes miniszterelnök, Antall József felajánlotta nekünk Göncz Árpád személyében a köztársasági elnöki szerepet, ha közösen leépítjük a felelős kormányzást akadályozó 2/3-os törvényeket. A paktum józan volt és bölcs, így lett az Írószövetség elnöke, az SZDSZ ügyvivője a Magyar Köztársaság első, nagyszerű elnöke, aki a lehetséges maximális ideig, 10 évig tölthette be ezt a funkciót.
Árpi abszolút komolyan vette elnöki feladatait. Elősegítette a liberális jogállam megszilárdulását, a hatalmi ágak „elfészkelődését”, az Alkotmánybíróság hatékony tevékenységét.
Tíz éven át megnemesítetted hazánk hírnevét szerte a világban. Köszönjük, Árpi, köszönjük, Elnök úr. Rendkívül magasra tette a mércét. Utódai közül senki sem közelítette meg, egyre szomorúbb lett a ”választék”. Két év múlva Oroszország elnöke látogatást tett Parlamentünkben és megkövette a magyar népet. Sajnos a 301-es parcellában fekvő bajtársaink, ezt nem hallhatták meg.
A NATO, majd az Európai Unió tagjai lettünk, a magyarság régi álmai teljesültek. Országunknak soha ilyen nagy lehetőségei nem voltak. Mégis miért nem boldogul az ország? Miért van letargia? Miért van pseudo demokrácia? Egykori „fiatal demokraták” szembefordulva elveikkel bebetonozták hatalmukat, központosítottak szinte mindent, új komprádor kizsákmányoló réteget építenek, mindezt a szegények pénzéből. Intézményesítették a korrupciót, a szegénységet, a központosított parancsuralmat, minden téren visszaszorították az önkormányzatiságot. Gyűlöletet szítanak, tobzódik a félműveltség. A szeretet, amely életedet meghatározta, üldözött lett, nem kívánatos. De igazad van Árpi, sok a jó ember, csakhogy szelídek, csöndesek, nem hallatják szavukat, de ők segítenek a bajbajutottakon, hontalanokon, esetteken. Rájuk számíthatunk.
Fáj mindannyiunknak, hogy elveszítettünk téged, az emberek EMBERÉT s a reményeink is fogyatkoznak. Hiányzol, drága jó Barátom, Árpi. Hiányzol nagyon. A halk hangod, sziklaszilárd tartásod – mosolyod hiányzik. A hatalom tudatosan semmibe veszi ’56-ot és szellemiségét, Árpikám, az Általad megálmodott Öröklángot, amit közadakozásból-közakarattal hoztunk létre, a hatalom eltüntette a Kossuth térről. Most leltük meg civilek segítségével Nyergesújfalu határában, egy kőszobrász telepen. Vissza fogjuk vinni és őrizni fogjuk a lángot, melyet együtt lobbantottunk fel 1996-ban. Vissza kell állítani ezt a nagyon szép és szerény emlékművet eredeti helyére, lehetetlen, hogy a XX. század legjelentősebb magyar történelmi eseményének, az ’56-os forradalomnak és szabadságharcnak nem legyen emléke a Kossuth téren, amely a forradalom egyik legfontosabb helyszíne volt! Hogy küzdenél Te is ezért, ott lennél velünk. Hogy fájt neked is, amikor 2006-ban az akkor ellenzékben lévő párt által provokált B-közép az 50. évfordulót tönkretette, miközben több mint 56 állam és kormányfő jött ide, hogy laudálják a mi forradalmunkat és országunkat, amelynek soha nem volt ekkora tisztelete. Elég volt ebből! Visszahozzuk a Forradalom lángját! Visszahozzuk 56 szellemét! Visszahozzuk a demokráciát! Drága Árpi, Neked is, magunknak is tartozunk ezzel.
Mit tehetünk? Deák Ferenc tanácsát kell követnünk: ki kell gombolnunk a csálé mellényt és elölről, újra kell gombolnunk. Vissza kell nyúlnunk a tiszta forráshoz, a rendszerváltáshoz, annak szellemiségéhez, tisztaságához, a MAGYAR KÖZTÁRSASÁGHOZ.
Összefogás, összefogás és újra csak összefogás kell, másképpen nem lesz újra demokratikus jogállam Magyarországon! Egymással marakodó csoportocskák nem tudják demokratizálni az országot, a hatalom akaratlan díszletei maradnak.
Ígérjük Neked, nem nyugszunk, amíg a mi közös hazánkban újra ki nem süt Nap.
És nem csak a történelmünkben, hanem a szívünkben is örökre, kitörölhetetlenül ott leszel.
Kedves gyászoló család, tisztelt gyászoló gyülekezet, kérem, ahogy 1989. június 16-án, fogjuk meg egymás kezét, fogjátok meg egymás kezét, és egy mély hosszú percre csöndben gondoljunk a mi szeretett örökös elnökünkre, Göncz Árpádra.
Ezt Göncz Árpád gyermekei helyezik el. A gyászolókat arra kérték, hogy hozzanak egy szál virágot, a koszorúkra szánt pénzt pedig inkább az értelmi és halmozottan fogyatékos gyermekekről és felnőttekről gondoskodó Kézenfogva Alapítványnak juttassák el.
Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyilnék, Minden évben négyszer virágba borulnék, Nyílnék a fiúnak nyilnék én a lánynak Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.
Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék, Akárhonnan jönne, bárkit beengednék, Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött, Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.
Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék, Hogy az egész világ láthatóvá váljék, Megértő szemekkel átnéznének rajtam, Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.
Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék, Minden áldott este fényben megfürödnék, És ha egyszer rajtam lánckerék taposna, Alattam a föld is sírva beomolna.
Ha én zászló volnék, sohasem lobognék, Mindenféle szélnek haragosa lennék, Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének, S nem lennék játéka mindenféle szélnek.
