Leírom a történetet a kutyánk sérvéről és az állatorvosokról.
11 éves spániel-tacskó keverék a kutyánk, tavaly nyáron vettük észre hogy a hasán a jobb hátsó combtövénél egy kb fél alma nagyságú lágy tapintású dudor van. Egyébként jól volt a kutya, rendesen evett szaladgált ugatott, de azért elvittük a közeli állatorvosi rendelőbe hogy nézzék meg mi lehet ez.
A doki megtapogatta, megállapította hogy ez sérv, de nem javasolja a műtétet mert az életveszélyes a kutyának, etessük főttkajával hogy lágy széklete legyen és így néhány évig még élni fog. 5 perc volt a vizsgálat, 5000 Ft-ot kért érte.
Fél évig volt így a kutya, sem nem javult de nem is romlott az állapota egészen januárig. Januárban lett hirtelen nagyon beteg, alig evett, egész nap csak feküdt, sovány lett és megtört, és maga alá piszkított.
Elvittem egy másik állatorvosi rendelőbe (Pécs Megyeri út 24/a), itt megvizsgálta a doki és azonnali műtétet javasolt. Így is történt, egy óra alatt megvolt a műtét. Kiderült hogy nem a belei jöttek ki a sérvbe hanem a jobboldali petefészke elvándorolt hátra és az bújt ki a hasfalán. Itt kizáródott, begyulladt és feldagadt a normál méretének kb tízszeresére. Altatásban végezte a műtétet, még aludt a kutya, így vittem haza egy narancsos papírládában. Itthon varrtunk neki kutyaruhát hogy ne tudja lenyalogatni a kötést a sebről. Pár nap után már felélénkült a kutya, látszott rajta hogy gyógyul. Két hét után volt a varratszedés, de addig is 2-3 naponta kontrollvizsgálatra rendelte vissza a doki, ilyenkor kezelgette a sebet és injekciókat is adott neki. És mindezért csak 15 000 Ft-ot kért. Adtam neki 20 000-et mert tényleg hálásak vagyunk neki.
Azóta teljesen jól van a Csöpi mintha nem is lett volna ez a rémes betegsége.
A kutya orvoslásában két dolog van,ami ráadásul sok esetben egymással szemben állnak. Az egyik az, hogy az állatorvos az egértől az elefántig, melegvérűtől a hidegvérűig próbálja meggyógyítani az állatokat. (Ez olyan mintha egy autószerelő a biciklitől a forma-1-es autóig próbálja megjavítani a hibát.)
A humán gyógyászattal szemben az állat gyógyászatban páciens nem beszél,ne tudja elmondani a panaszait. Meg kell fejteni a panaszokat külső jelek alapján.
Mielőtt arra gondolnátok, hogy az állatorvosokat védem mindenek felett, jön a másik dolog: nincs igazi szakorvoslás és nincs állami finanszírozás, tehát egy kőkemény biznisz világ. Minél többet meg a páciens a rendelőbe,annál több pénzt hagy ott.
A tisztességes állatorvos jelzi azt a határt, ahol már nincs értelme a páciens életét annak már csak "vegetált, fájdalommal teli" további életként fenntartani.
Egy kutyának legalább annyi betegsége lehet,mint egy embernek, de hasonlóan sok (és másféle) betegségei vannak a macskáknak, vagy pl. a hüllőknek. Mégis csak egyfajta állatorvos van.
Nem lehet csodálkozni azon, hogy az egyik orvos ezt mondja,a másik azt.
Nekem az új kiskutyámnak alomból hozott bőrbetegsége lett. Böngésztem az interneten. Van bőrgyógyászat? Nincs!
Csak belgyógyászaton belül van bőrgyógyászati kezelés, holott a kutyák nagy részénél ilyen, vagy olyan bőrbetegség életük során előfordul.
Találtam "szakorvost", aki előjegyzéssel és heti egy napot rendel. (Vajon így milyen páciens referenciát tud felmutatni?)
A kutyusom állapota az első orvosi kezeléstől (kenőcsökkel való kezelés) számított 3 hét alatt csak romlott. Kértem teljes laborvizsgálatot (nem az orvos kérte!). 14 nap után kétféle gomba tenyészett ki a kenetekből.
Erre már lett másféle kenőcs és injekció kúra. A doki kitűnő belgyógyász hírében áll (előző kutyusomat is nagyszerűen kezelte), az előzőek után sem haragszom rá, de a szakorvosi terület hiánya ilyen következményekkel jár(hat).
A orvosi kezelések költségei bizony igen magasak, de ugyanazért a kezelésért (pl. műtétnél), jelentős árkülönbséggel kérnek el pénzt az állatorvosi rendelők.(Én is a csak 3 évet megélt régebbi kutyusom injekció kúráiért és gyógyszereiért közel 600 eFt-ot adtam ki.)
Vannak kimagasló tudású specialisták (pl. szemészek,vagy sebészek), akik nem egy rendelőben dolgoznak, és nem volt még olyan, hogy egymást ajánlják a saját pácienseinek.
Mit tehet a gazdi?
Szerencsejátékot játszik.
"Tesz egy lapot" az ajánlott orvosra és bejön,vagy "próbál új lapot húzni".
Sziasztok! Mi tegnap vesztettük el szeretett 13 éves palota pincsinket. Az Óhegyi Állatorvosi Rendelő -ben kezeltük. már 3. hete. Első alkalommal és rá következő heti ellenőrzésre prosztata gondokkal kezelték és gyógyszerezték ultrahangozták a kutyát....semmit se javúlt a helyzet.Nem tudott üríteni ,enni se és inni se, úgy kellet fecskendővel etetni.Vasárnap nagyon rosszúl lett és be vittük az ügyeletre ahol két másik doktor fogadott minket akik teljesen más állapítottak meg és azt , hogy menthetetlen a kutya. Akkor se mondták azt ,hogy altassuk el...semmit.Meg sem fordúlt a fejünkben ,hogy valami nagy gond lehet....Kedden még sétált kicsit ,de a nyelve ki lógott ,szemével előre meredt ....már érezni lehetett a csontjait annyira le fogyott.....és egy órára rá anyukám karjai között pusztúlt el. Írtam egy levelet a rendelőnek amiben felháborodásomat és a tényeket közöltem, és a hozzá nem értésüket....ha 3 héttel elötte megmondják mi a baj és menthetetlen akkor szegény kutyát 3 hétig nem szenvedtetjük.
Üdv ! Sajnos van egy ésszerüségi határ aminél el kell gondolkodni az altatáson. és ezt neked kell eldönteni. Orvos nem fog a saját zsebe ellen menni. Mindig tudnak egy kis időt nyerni,de ez ennyibe kerül. Sajnos a humán orvoslásban is ez van, és nagyon könnyű azt mondani,hogy öreg volt. És tulajdonképpen igaz is a dolog. Én 60 ezernél mondtam ,hogy nincs tovább. És szerencsém volt, a kutyám helyrejött magától.A zsebemben volt egy orvos tel .száma az egyetemről aki a szakértője a dolognak. A saját orvosom oda irányitott. Nem mentem.Jobb ha ezen nem gyötrődik az ember ,mert megkeseredik. Ahogy irod azért a kezelések hatására azért még pár évig veled volt a kedvenced. Nem lehet ezt forintositani,és csodák nincsenek . bele kell törődni,,és akutyusod igazán tisztes kort ért meg.
Kutyusom /fekete középuszkár szuka/ 11 éves koráig élte boldog mindennapjait. 2011 ben észre vettük,hogy feltünően sokat iszik. Orvoshoz vittük kispestre a Kisfaludy utcába. Itt cukorbetegséget és ráadásul cushing kórt diagnosztizáltak nála. Ez azért elég szerencsétlen dolog. mert a kezeletlen cushing kór inzulin rezisztensé teszi a kutyát.Ezáltal a vércukor szint kontrollálhatatlan. A kutya közben mindkét szemére megvakult. Az egyetlen erre létező kutya gyógyszert nem javasolták. Naponta jártunk vércukor mérésre, de nem sikerült beállítani.Ezt megunván átpártoltunk a Lőrinci Állatorvosi Rendelőbe a Wlassics Gyula utcába. Itt javasolták a vetoril/1havi adag 20000 forint/ nevű cushing gyógyszer szedését, igy majd rendezni tudjuk a vércukor szintet inzulinnal, nagyából sikerült is beállítani. Folyamatos laborvizsgálatokra volt szükség, hogy a gyógyszer kontrollálva legyen. Vérkép szerint javult az állapota viszont bágyadt és étvágytalan lett. Ekkor a patikában vettem üres kapszulákat és a gyári kapszulát két felé osztottam. Ez egy darabig működött is.de újra előjött a bágyattság és étvágytalanság. Ekkor a vetorilt végleg elhagytuk. Többször került a kutya kritikus állapotba, de Lévai doktor ezt mindíg elhárította. Úgy voltunk vele,hogy amíg a kutyus relatíve jó állapotban van addíg élnie kell. 2014 februárjában súlyos ketoacidózist /A felszaporodó ketontestek a szervezet vegyhatásának savi irányú eltolódását okozzák.A cukorbetegség szövődménye/. Ebből injekciókkal és napokig tartó infúziókkal talpra állították. 2014 október közepén délutánra nagyon rosszul lett a kutya.Hányt és a levegő vételnél sípoló hangot adott. Ismét vittük az orvoshoz /doktor úr nem volt bent,nem ő kezelte/ ahol jeleztük a tapasztalt tüneteket sípoló nehéz légzés,bágyattság. Azonnali kórházi ellátást javasoltak. Mi ezt nem akartuk.A diagnózis szerint ketoacidózis gyanúval a rendelésből hátralévő 45 percben infúziózni kezdték, kapott hányás csillapítót, csináltak labor vizsgálatot.Kifizettünk 30000 forintot és hazamentünk azzal, hogy másnap délelőtt visszamegyünk további kezelésre. A kutya reggelre légzési problémában 14.5 évesen elpusztult. Másnap reggel jelezvén az orvosnak a sajnálatos eseményt. Felajánlották, hogy a hamvasztását is elintézik. Mikor bementünk orvos még nem volt bent csak az aszisztens. Hazaérvén vártam,hogy valaki jelentkezik az orvosok közül és megbeszéljük, hogy mi történhetett.A kifizetett laboreredményt megtelefonálják ahogy máskor is tették. Ehez képest többet nem kerestek. Én telefonáltam rájuk öt nappal később, hogy valamit mondjanak már. A laboreredmény a szokásos volt magas cukor,stb... elmondásom alapján valószínűleg tüdőödémája lehetett a kutyának.Mondták,hogy nagyot hibáztunk azzal,hogy nem vittük a kutyust kórházba. Ezt én is belátom. De ha ennyire súlyos volt a helyzet, akkor miért álltak neki feleslegesen kezelgetni 30000-ért? Ha azt mondták volna,hogy nincs más választás csak a kórház,mert életveszélyben van a kutya és ők nem tudnak segíteni,bevittük volna. A kutyus öreg és beteg volt nem okolható senki a történtek miatt. Addig amíg élhető életet lehetett neki biztosítani azt megtettük. Amíg a Lőrinci Állatorvosi Rendelőbe játrtunk kb:500000 forintot költöttünk a gyógykezelésre. Az biztos,ha Lévai doktor úr mint diagnoszta,mint kezelő orvos szakmailag nem lenne ennyire felkészült a kutyus már évekkel hamarabb elpusztult volna. Amit nehezményezek: Mi nem akartuk kórházba vinni a kutyát,de ha mondták volna,hogy más megoldás nincs bevittük volna. Feltételezem ők sem látták annyira kritikusnak,ha nekiáltak /szigorúan a munkaidő végéig/ kezelgetni a kutyát. Legalább felhívhattak volna a laboreredményt és a a történteket megbeszélni. Ne csak addig legyen a gazdi partner amíg komoly pénzeket hagy a rendelőben!
