"A magyar viszont megtanulta azt is a történelme során, hogy hűséges szövetséges, akire mindig lehet számítani, csak egy van. Saját maga." Lázár János történelmi jelentőségű beszéde szintézist teremt a magyar múlt, jelen és jövő között, s a napnál világosabban rávilágít a nemzetünk számára üdvözítő fejlődési irányra. Kötelező olvasmány kezdőknek és haladóknak egyaránt.
“Pont 56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált 2,5 évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát, ennyi ember halt meg, ennyi területet vesztett,mondom még egyszer, az ő joguk, szuverén döntésük, megtehették, de ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna, azért, mert 56-ban az lett, ami lett. Mert megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a nagyon értékes magyar életekkel.Azokat nem lehet csak úgy odadobni mások elé.”
Különben elég sajátosat sikerült alkotnia a szerzőnek, Dmitrij Vavyrinnek, valószínűleg szándékán kívül, néha olyanokat mond, hogy azokért jobb helyeken behívatnák a nagykövetet.Meg nálunk is, mármint más nagyköveteket, de az oroszt ez Budapesten nem fenyegeti. Akkor lássuk, mit mond Vavyrin.
1956-ban, amikor a magyarokat térdre kényszerítették, a nép fellázadt – és ami lényegében népfelkelés volt, az szinte azonnal a volt nácik jobboldali felkelésévé változott, amelynek során az utcákat elárasztotta a lemészárolt kommunisták és „kollaboránsok” vére. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés szervezetének válasza is lenyűgöző volt,de mintha a magyarok megijedtek volna. A keleti tömb legparancsuralmibb rendszerét a legliberálisabb, más néven „gulyáskommunizmus” és „Kelet-Európa legvidámabb barakkja” váltotta fel.”
ennek az orosz elméletnek van egy genezise, miszerint az első baráti országban szított „színes forradalom” az 1956-os magyarországi felkelés volt, ami mögött az USA titkosszolgálata és magyar fasiszták álltak.
A nagyobb évfordulókon Oroszországban is megemlékeznek a magyarok szabadságharcáról. 2006-ban az 50. évfordulón az állami Rosszija tévé Magyar kelepce címmel dokumentumfilmet mutatott be, amiben a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) archívumából származó titkos jelentésekkel igyekeztek alátámasztani, hogy a forradalmat a CIA tervelte és vezényelte le, és az USA nemcsak a Szabad Európa Rádió adásaival szította a felkelést, hanem ügynököket is átdobott Magyarországra a nyugatnémet és a brit különleges szolgálat segítségével, a fasiszta Horthy-rendszer különleges szolgálatainak elitjét pedig nyugat-németországi bázisokon képezték ki partizánharcra. A film az alábbi epilógussal zárul: „A magyar társadalomban máig nincs egységes vélemény arról, hogy mi történt 1956 őszén. Egyesek továbbra is azt hiszik, hogy ez forradalom volt, mások azt, hogy a CIA pénzén szervezett fasiszta lázadás, s van, aki úgy véli, hogy a szovjet tankok megmentették Magyarországot a polgárháborútól”.
(...)
a putyinista média az 1968-as prágai tavasz leverését is úgy állítja be, mint a NATO agressziója elleni védekezést. Tehát ez a manapság szintén elterjedt teória sem újdonság. Az orosz és a magyar posztkommunista mitológiában az ukrán háború egyenes folytatása a magyarországi forradalomnak, és ezt a teóriát, ami nyíltan megkérdőjelezi az 56-os forradalmárok tisztességét és hősiességét, terjeszti Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója a magyar országgyűlésben.
Az 1956-os forradalom idején „sem veszítették el a fejüket”. Kubicza János volt az egyetlen, aki katonaként aktivizálta magát, a „Mecseki Láthatatlanoknak” nevezett fegyveres felkelőcsoport parancsnokhelyettese, katonai vezetője lett november 4-e után. „Tapasztalt katonaként tisztában volt a fiatal, lelkes, ám képzetlen csapatának harci értékével, ezért úgy manőverezte őket, hogy ne kerüljenek komoly összeütközés közelébe. Azt is tudta, hogy a forradalom bukásával életveszélyes maradni, ezért fegyverrel a kézben átvezette őket a jugoszláv határon” – mondja a történész.