A kedvtelés az mit jelent? Mármint nem tudtam kivenni, hogy ebben a kutatásban mit jelent. Meg azt sem, hogy miért pont ezt a képletet találta ki hozzá.
Tényleg nem tudom itt a "kedvtelés" mit jelent, én pl. soha nem tetszikeltem egy férfit sem amikor társkeresőztem, én ezt olyan béna dolognak tartom, lehet más nők is így vannak ezzel.
Mivel az eredeti felvetés a magyarországi népességszaporúlat ( bizony, létezik e témában ilyen kifejezés ) drámai csökkenése volt, ezért a természetes fogyás - amely jellemző a nyugati világ szinte egészére - mellet tényező az elvándorlás, illetve a jelen körülmények kilátástalansága, mellyel sok fiatal találkozik.
Mivel magát ezt a jelen helyzetbéli kilátástalanságot is vitatják néhányan, kénytelen vagyok olyan megnyilvánulásokat felidézni, amely ezt
a napi tapasztalatokon túl is alátámasztja. Ahogy mondani szoktam: a rendszerszintú drekk nem tesz jót az értelmes emberek gyermekvállalási szándékának - tisztelet a kivételnek.
A személyes dolgaim pedig a következőek:
Én már nem tervezem - bár teljességgel nem zárom ki - hogy elhagyjam az országot, de Bp et a következő kb 5 év múlva: igen. Terveim szerint a nyugati határszélen éldegélek majd, amit ismerek és kedvelek, és az általános Mo i léthez képest sokkal jobb a létélmény.
Ellenben a lassan 15 éves fiamat ki szeretném menekiteni innen. Dolgozom azon, hogy a felsőfokú tanulmányait már ne itt végezze. Értelmes, sportos, igen értékes palántának látszik, többet érdemel, mintsem itt vergödjön.
úgy hogy azok akik fiatal férfiként elég sokat társkeresőztek-próbálkoztak, esetleg látják a valóságot amit nem igazán befolyásol néhány netes hölgy véleménye, ahogy a szomszéd józsi bácsié sem.
egy kutatás szerint a társkereső alkalmazásban az átlagos vonzerejű férfiakat 115 nőből csupán egy kedveli. A Tinder társadalma ezzel az egyik legegyenlőtlenebb a világon, földrajzilag Afrikában lenne a helye.Tinder-társadalomban a férfiak vonzerő szerinti alsó 80 százaléka küzd a nők vonzerő szerinti legalsó 22 százalékáért, míga nők felső 78 százaléka pedig a férfiak felső 20 százalékáért verseng.
Így tehát a nők több mint háromnegyede a férfiak egy szűk, legfelső csoportjához igyekszik közel kerülni, ezért kényszerül a férfiak maradék 80 (!) százaléka egy nagyon kis női csoporttal beérni. Nem véletlen, hogy a legtöbb férfit senki sem kedveli az alkalmazásban.
Kellett volna egy ellen kutatás, hogy a férfiak értékelik a férfiakat és a nők a nőket. :)
De amúgy meg mindegy, ahogy írtam ,végső soron a pontozásnak sok értelme nem volt ,hiszen a nők a csúnyábbnak ítélteknek is írtak, a férfiak meg csak az átlag felettieknek. Összességében tehát a férfiaknak igenis nagyon számított a nők külseje.
Tegnap sétálgattam egy parkban, kisgyerekes párok jöttek szembe és rájöttem mit is szeretnék igazán. Erre vágyom én is! Gyerekezni akarok! Feleséget akarok!
De annak a kutatásnak mindig csak az első részét szoktátok idézni. Én vettem a fáradtságot és kikerestem és elolvastam még annak idején.
És úgy folytatódott, hogy habár a nők alacsonyabb pontszámokra értékelték a férfiak külsejét, a szar pontszámúaknak is visszaírtak, vagy írtak nekik!!! Míg a férfiak többsége csak a 4-es fölé értékelteknek írt! Szóval ez a része szerintem ezzel kb. ki is egyenlítődik.
Na most az van Kód, hogy attól, mert a másik topikban felhívtam a figyelmedet arra, hogy egy morgós medve lettél a "feel good" jelszavak helyett, nem kell minden mondatomba személyes támadást és sértést látni.
Ezt írtad, vagy sem? Ezt írtad.
Plusz meséltem még a társkeresős tapasztalataimról, ahol első kérdés volt a 4 gyerek után, hogy cigány vagyok-e, amikor levettem a képem, mert nem akartam naponta 10 olylan levelet kapni, hogy "szia, holnap szex?". A mai magyar társadalom a 2 gyereket tudja normálisként elfogadni, a 3 már gyanús, 3 felett, meg hülye vagy, őrült, cigány, mélyen vallásos, tudatlan, a pénzért szültél meg, hogy felvedd a nagy támogatásokat, meg hasonlók. Amíg ez nem változik addig nehéz lesz.
És aztán ezért van az, hogy a nők végül olyan pályán találják magukat, ami alul fizetett, meg hogy is mondja Gabika? Nem stresszes, mert az szuszakolható még bele valahogyan a munka-gyereknevelés összeegyeztethetőségébe.
csak hat a gyerektelen es az 1-2 gyerekes nok is ilyenbe szuszakoljak bele magukat. a nok ilyenek, biztonsagra torekvoek, kevesbbe kockazatvallaloak, mint a ffiak
Szerintem ez csak kis szelete a gyerekvállalás körüli problémáknak.
Nagyon jó, hogy van hova bedugnia a gyerekét egész napra, bár nekem 2 gyerekem volt bölcsis, és soha nem volt gond, hogy bekerüljenek a bölcsibe. Ettől viszont még nem oldódik meg az a probléma, hogy az ember nem azért szüli a gyereket, hogy mondjuk 3 hónaposan egész nap mással legyen. És itt most szinte minden, hogy egy 10 fős bölcsis csoportban van, vagy valakinek a lakásán 5 másik kicsivel.
Számomra ez a probléma lényege, hogy összeegyeztethetetlen az a fajta gyereknevelés, amit én elképzelek, amire szüksége van a gyerekeimnek, és egy tudományos pályán való boldogulás. De ilyen szempontból nem kell ehhez tudományos pálya, majdnem minden pályával összeegyeztethetetlen lenne. És aztán ezért van az, hogy a nők végül olyan pályán találják magukat, ami alul fizetett, meg hogy is mondja Gabika? Nem stresszes, mert az szuszakolható még bele valahogyan a munka-gyereknevelés összeegyeztethetőségébe.
A harmadik nő, akit felhoztál, az rövidebb volt, nem is tudott igazán kibontakozni, mert egy idő után rájöttem, hogy az a nő csúnyán átver és akkor kiléptem a dologból. Pár hónap volt, talán fél év, nem emlékszem már rá.
Van olyan vélemény, hogy ő egyébként valószínűleg eléggé szeretett, pláne hogy ez a dolog tíz éve volt és még mindig keres engem néha. Általában is azt mondta mindig, meg később is előjött, hogy keményen élte meg a szakítást.
Én ingadozom, mert a szeretetbe nehezen fér bele nekem az az áverés, amit tett.
Gyanítom, hogy kicsit próbálkozott a keresőn, vagy valami kalandszerűt keresett, aztán beestem én, aki köztudomásúlag komolyan kapcsolatnak vagyok csak jó :) De a lényeg, hogy ami egy kis mókánál még elmegy, hogy nem szólunk róla, az már komolyabb dologban nem megy el, csak hónapok után már nem egyszerű ebből visszajönni.
Való igaz, azóta neki már van két gyereke, ő ilyen szempontból tényleg kiegyensúlyoz kicsit.
Ráadásul amiket ír, az alapján szerintem nekem is szült volna. De az együttélést itt nehezebb megítélni, mivelhogy nem volt.
De nagy szerelemként tartom nyilván és ő is. Nekem is keserű csalódás volt ez akkor.
Valószínűleg ő az, aki leginkább látta bennem a férfit.
Most nem azért, de egy csúnya nő miért silány? Lehet okos, művelt, kedves, odaadó, családcentrikus... Lehet, hogy külső terén épp rosszabb, de hát még vagy 15 területen lehet jobb.
Meg hát azért a Telós se éppen egy matyóhímzés, azért. :) Ami persze nem feltétlenül gond, Kód meg pláne azzal szokott szerepelni, hogy ő a külseje _ellenére_ tud számára kielégítő szinten csajozni. Miért ne történhetne meg egy nővel is, hogy más értékei annyira sokat tesznek hozzá, hogy kívánatosabb lesz a férfiaknak, mint szebb nemtársai?
Nem csak erre gondoltam, kaptál te mindenféle kérdéseket az évek során az ugyanilyen jellegű viták közben, de mindegy, ez a hozzászólásod sokkal többet ért, mint 100 másik, amiben éppen méltatlankodsz, miközben szúrsz ide-oda, hogy aztán halálosan megsértődjél, ha visszaszúrnak, vagy ha egyáltalán hozzád mernek szólni és nem az őszinte csodálat hangján. Mert itt nem kensz egyoldalúan másokra mindent, bár van 1-2 állításod, amibe bele fognak kötni, és nem mindig ok nélkül.:)
Mondjuk az utolsó mondatot megspórolhattad volna, mert én például szoktam írni magamról, ha valami kapcsán úgy érzem, hogy van értelme. Nyilván csak olyan mélységig, amennyi még nekem belefér anélkül, hogy az jelentősen csorbítaná a mondanivalómat meg piszkálná a komfortérzetemet, de cserébe ezért legalább nem szoktam sértésnek venni, ha más belekérdez.
(írtál amúgy régebben egy olyan nőről is, akihez mintha lett volna közöd, de aztán lett gyereke, csak mástól, de később mintha lájtosan újra elkezdett volna kerülgetni téged. mondjuk lehet, hogy az nem volt hosszú kapcsolat, de azért ha a feleségedhez hozzácsapjuk a nőcit, ketten együtt már valamelyest árnyalják azt a rossz arányt, amit a mostani hozzászólásodban szereplő két nő hozott össze)
Az a baj, hogy a keresztkérdésekre sosem válaszolsz.
Most megkerestem, mire gondolhatsz, tessék.
Engem az érdekelne, ha más sokadszorra felvetődik, hogy mi volt az oka, hogy így is benne maradtál ezekben a több éves, hosszabb kapcsolatokban.
Nem maradtam meg bennük, két olyan hosszú, többéves kapcsolat volt, amiből én léptem ki.
Mindkét esetben az volt az ok, hogy nem lépett tovább a kapcsolat.
Az elsőben nem annyira ment az együttélés, sokkal erősebben harcoltak egymással az egóink.
Jóval komolyabban önállóságra törekedett a lány, mint olyan butaságokra pazarolja az életét, mint család.
Nem sokkal a szétmenésünk után elhúzott Londonba, aztán már az sem volt elég és onnan is tovább ment még jobb helyekre.
Ma magyar szemmel nézve szerintem kimondottan tehetős, a legutóbb azt mondta már, hogy valaki jó kis toszkán villát lenne érdemes talán vennie és nem dolgozni tovább. Ma is egyedül él, gyerek nincs.
A yuppie korszakom kapcsolata volt ez, szinte verseny volt kettőnk között, emlékszem, hogy milyen morc volt, mikor én egy jobb állást kaptam akkoriban, mint ő. Azóta bőven lehagyott :)
A másik hosszabb kapcsolatom pedig nem szeretett volna hozzám költözni, volt neki egy kisebb lakása és eléggé ahhoz ragaszkodott. Voltak rossz tapasztalatai a múltból, inkább önállóbb szeretett volna maradni, jobban független. Ennek én nem láttam így a jövőjét, így vége lett. Azóta azt a lakást elvesztette, mert devizaiteles volt, gyereke neki sincs.
Láthatod, hogy a függetlenség mind a két esetben milyen szerepet játszott. Amit ide írok, azok nem véletlenek, nem a Kiskegyed magazinból szedem.
Azt kérdezheted, hogy miért húzódtak ezek éveket. Hát mert én is hülye voltam és türelmes, nem kellett volna. Hiányzott talán az önbizalom is, hogy gyorsan véget vessek és lépjek tovább.
A másik kérdés ez volt:
A sorban álló hölgyeken miből kellett volna látnod, hogy családot szerettek volna?
Nem arról volt szó, hogy sorban álltak, akik nem akartak családot, hanem arról, hogy nem állt sokban senki :)
Mert fontosabb volt a külsőm, a fényképem, meg mit tudom én mi minden még.
Hát ennyi, remélem boldog napotok lesz a válaszokkal.
Hozzáteszem, rólam így is sokkal többet lehet tudni, mint a legtöbbetekről, akik mindig kérdeznek, de magukról sosem írnak.