Nem csak erre gondoltam, kaptál te mindenféle kérdéseket az évek során az ugyanilyen jellegű viták közben, de mindegy, ez a hozzászólásod sokkal többet ért, mint 100 másik, amiben éppen méltatlankodsz, miközben szúrsz ide-oda, hogy aztán halálosan megsértődjél, ha visszaszúrnak, vagy ha egyáltalán hozzád mernek szólni és nem az őszinte csodálat hangján. Mert itt nem kensz egyoldalúan másokra mindent, bár van 1-2 állításod, amibe bele fognak kötni, és nem mindig ok nélkül.:)
Mondjuk az utolsó mondatot megspórolhattad volna, mert én például szoktam írni magamról, ha valami kapcsán úgy érzem, hogy van értelme. Nyilván csak olyan mélységig, amennyi még nekem belefér anélkül, hogy az jelentősen csorbítaná a mondanivalómat meg piszkálná a komfortérzetemet, de cserébe ezért legalább nem szoktam sértésnek venni, ha más belekérdez.
(írtál amúgy régebben egy olyan nőről is, akihez mintha lett volna közöd, de aztán lett gyereke, csak mástól, de később mintha lájtosan újra elkezdett volna kerülgetni téged. mondjuk lehet, hogy az nem volt hosszú kapcsolat, de azért ha a feleségedhez hozzácsapjuk a nőcit, ketten együtt már valamelyest árnyalják azt a rossz arányt, amit a mostani hozzászólásodban szereplő két nő hozott össze)
Az a baj, hogy a keresztkérdésekre sosem válaszolsz.
Most megkerestem, mire gondolhatsz, tessék.
Engem az érdekelne, ha más sokadszorra felvetődik, hogy mi volt az oka, hogy így is benne maradtál ezekben a több éves, hosszabb kapcsolatokban.
Nem maradtam meg bennük, két olyan hosszú, többéves kapcsolat volt, amiből én léptem ki.
Mindkét esetben az volt az ok, hogy nem lépett tovább a kapcsolat.
Az elsőben nem annyira ment az együttélés, sokkal erősebben harcoltak egymással az egóink.
Jóval komolyabban önállóságra törekedett a lány, mint olyan butaságokra pazarolja az életét, mint család.
Nem sokkal a szétmenésünk után elhúzott Londonba, aztán már az sem volt elég és onnan is tovább ment még jobb helyekre.
Ma magyar szemmel nézve szerintem kimondottan tehetős, a legutóbb azt mondta már, hogy valaki jó kis toszkán villát lenne érdemes talán vennie és nem dolgozni tovább. Ma is egyedül él, gyerek nincs.
A yuppie korszakom kapcsolata volt ez, szinte verseny volt kettőnk között, emlékszem, hogy milyen morc volt, mikor én egy jobb állást kaptam akkoriban, mint ő. Azóta bőven lehagyott :)
A másik hosszabb kapcsolatom pedig nem szeretett volna hozzám költözni, volt neki egy kisebb lakása és eléggé ahhoz ragaszkodott. Voltak rossz tapasztalatai a múltból, inkább önállóbb szeretett volna maradni, jobban független. Ennek én nem láttam így a jövőjét, így vége lett. Azóta azt a lakást elvesztette, mert devizaiteles volt, gyereke neki sincs.
Láthatod, hogy a függetlenség mind a két esetben milyen szerepet játszott. Amit ide írok, azok nem véletlenek, nem a Kiskegyed magazinból szedem.
Azt kérdezheted, hogy miért húzódtak ezek éveket. Hát mert én is hülye voltam és türelmes, nem kellett volna. Hiányzott talán az önbizalom is, hogy gyorsan véget vessek és lépjek tovább.
A másik kérdés ez volt:
A sorban álló hölgyeken miből kellett volna látnod, hogy családot szerettek volna?
Nem arról volt szó, hogy sorban álltak, akik nem akartak családot, hanem arról, hogy nem állt sokban senki :)
Mert fontosabb volt a külsőm, a fényképem, meg mit tudom én mi minden még.
Hát ennyi, remélem boldog napotok lesz a válaszokkal.
Hozzáteszem, rólam így is sokkal többet lehet tudni, mint a legtöbbetekről, akik mindig kérdeznek, de magukról sosem írnak.
Ha ez a nő 50 évesen, nyelvtudás nélkül, óvónőként rászánta magát és sikerült neki, akkor szerintem neked is sikerülhet.
Ha annyira akarsz, akkor szerintem menj ki. Minek várni? Látod, neki is az a megjegyzése, hogy minek kellett eddig várni.
Olyan sokszor írsz erről, hogy talán tényleg ideje lenne megpróbálnod.
Egy időben én is próbálkoztam, nem jött össze, pedig egész jó helyeken voltak interjúim, például az EKB-ban Frankfurtban, vagy Unicredit nemzetközi tanácsadó csapatában, itt Bécsben voltak az interjúk.
Nem jöttek össze, van ilyen. Itthon is megtaláltam a magam helyét. Talán nem is csináltam mindent jól, előrébb is lehetnék.
Az én gondjaimat nem oldaná meg egy külföldre költözés.
Azért azzal a bloggal légy óvatos. Nyilván azokat az eseteket szedik ki, amik sikeresek voltak, amik bejöttek.
Pedig nyilván vannak, akiknek nem sikerült. Vagy sikerült, de nem tetszett. És persze, hogy ott csupa olyan írást fogsz találni, akik az itthoni állapotokkal elégedetlenek, hiszen azért mentek ki.
Bár nyilván elég tapasztalatod van már, hogy ne higgy el mindent...
Nekem jó itt, elég normális életet élek, szerintem még európai szinten is normálisat. Valószínűleg te is, talán még nálam is jobbat. Igazából nem is nagyon értem, mit remélsz attól, ha kiköltözöl, hogy mi lesz jobb?
"Mondjuk az is elgondolkodtató, hogy ide író kedves férfitársad úgy beszél a több gyereket vállalókról,"
Természetesen szó se volt arról, hogy célzottan a több gyereket vállalókról beszéltem volna.
Ez persze lényegtelen, hiszen azonnal lehet árkot ásni:
"ide író kedves férfitársad"
értjük, ugye?
A következő harci amazon már teli tüdővel óbégatja ennek kapcsán ( ami persze nemis létezik, de nem érdekes )
"De hogy VV-t elkezdted rugdalni, csak mert nem a te nótádat fújja - az nonszensz."
Helyben is vagyunk. Igy jutunk el a néepességfogyástól a férfitársakig, akik természetesen olyan dolgokra vetemednek, hogy "köpni kell tőle", és nem is hiányozhat a diktátor férfi ( akak Kód ) aki azt rudgossa, aki nem az ő nótáját fujja.
Megjegyzés: egyijüköjükhez sem szóltam , de persze aztán vérig vannak sértve , ha a helyükön kezelem őket.
Ja, meg hogy közhelyes klisék szerint megy az általánositás.....
Aztán meg megy a tiltakozás mindenfele skatulyazas ellen, nőket a műszaki területekre stb. es nincs női meg férfi munka ,de ilyen értelmetlen se eleje se vege kiszólásokat lehet lobogtatni. Egy jó ugratás az oké, csak ez senem szellemes, senem mutat rá egy meghatározó jellegre. Ki szereti a jobb helyett a rosszabbat ,a minoseg helyet a silányt?
Izletes etelt akárki meg tud enni,de büdös penészes maradékhoz kell am a gyomor.
Vagy az eredeti kiforditva: gazdag , sarmos, jókepű férfival akarki megdugatná magát, de szegény ,csúnya lúzerrel, na ahhoz kell a genderszak :) (=a nem női választás..)
Néha, ugy tünik, a hölgyek egy része elég csekély ismeretekkel rendelkezik, ugy an block a férfiakkal kapcsolatban. Kicsit, olyan magazinokból nyert tudás alapján véleményeznek.
"Az elején semmi más nem vezérelt, mind az, hogy a családomnak, a gyerekeimnek megélhetést biztosítsak. Igen, nem jobb megélhetést, hanem megélhetést.
...Tehát mennem kellett, hogy enni tudjak adni a gyerekeimnek és valahogy a szülőket is segíteni tudjuk.
"Mint oly sokan én is a 24 órás háziápolásban találtam meg azt a lehetőséget, ahol lakni, enni és persze a megkeresett pénzt megspórolni és hazaküldeni tudtam."
"Imádtam az akkori munkám, de hiányzott a közeg, amit addig megszoktam. Hiányoztak a gyerekek, ugyanis óvónő a tisztes hivatásom. "
"Csak ezt az egyet bánom, hogy ennyit vártam"
"
A hab a tortán az, hogy 3 év múlva egy másik óvodában vezető lettem. Ezt már nem terveztem, de büszke vagyok magamra, mert minden kolléganőm német. Azt gondolom, nem kis dolog ezt elérni.
Szóval, aki arra készül, hogy nekivágjon, mert jobb életre vágyik, tegye. Minél előbb, mert én csak ezt az egyet bánom, hogy ennyit vártam. Ugyanis már 50 éves voltam, amikor alig nyelvtudással nekiindultam a nagy kalandnak."
"
Ehhez csak azt tudom tanácsolni, hogy soha nincs késő az újrakezdéshez. Az élő példa én vagyok.
Köszönöm nektek azt, hogy annak idején összehoztatok azzal a hölggyel, mert az ő szavai segítettek a döntésben. Amíg élek hálás leszek érte.”
Szerintem kétség se fér hozzá, ő már nincs ebben az országban.
Ajánlom ezt a blogot, szerintem bizonyára találsz köztük ovónői irást is.
nini, szinte a legultolsó poszt ilyen ( patetikus )
"Ugyanakkor viszont örülök, hogy eljöttem"
.. Ha újra kellene döntenem, újra nekiindulnék."
"
Ami érdekes, az az, hogy itt azért a társadalom sokkal jobban fel van készülve a nők karrierépítésére, illetve a dual-career családokra.
Egyrészt több a bölcsődei hely, mint otthon, és tovább is nyitva vannak a bölcsődék/óvodák, másrészt nagyon sokaknak van nevelőnőjük, illetve van egy harmadik népszerű opció is, a childminder, aki a saját otthonában vigyáz gyerekekre kisebb (6-8 fős) csoportban."
Egy ilyen patetikus hangvételű levél mögé vmi konkrétabb tartalmat is gondoltam volna, ezért kérdeztem rá, de értem, hogy lövésed nincs róla, nekem sincs, lehet, a levél írójának se.
Tehát ha beteszem egy ovónő nyilt levelét, melyben lefesti a hazai kilátástalanságot, az annyit jelentene, hogy pontosan tudom, melyil nyugati országban milyen az ovónők helyzete?
Ezek régebbi dolgok, egyik sem lakik már itt. Most járvány idején hazakeveredtek pár hétre. Kerülgettem a sok kölköt az úton, nem is volt kedvem szóbaállni velük.
Most napok óta marnak a szúnyogok, az a dolgom hogy rinyáljak. A kapor is elsárgult, szted csinál galuskát ( kapros túrógomboc helyett) a Császárnő a harcsapaprikás mellé? 😎