Tesóm exnőjének iylen macskája volt (ill. még van is csak már öreg, mmint a macska:-). S ez akkora sztár volt, hogy reklámokban, meg az rtl klub logójában (vagy mi volt az) is szerepelt.
Nálunk is sok vörösmókus van a telken és ezek lejönnek.
Apám azt szokta, hogy diót rak ki nekik, de állítólag ezt maguktól nem tudják megtörni, ezért egy kcisit megroppantja ill. elkezdi megpucolni minimálisan s onnantól a mókusok csinálják maguknak.
Ezeket a macskák egyáltalán nem zavarják (pedig azok is mindig ott ólálkodnak). Sőt a cinkéket sem zavarják (Azoknak szotyit tesz ki). IGaz, ennek egy pár cinke midnen évben áldozatul esik.
Nálunk a cirmos volt a nagy fáramászó, kisebb korában pont láttam azt, amikor még ügyetlenül mászott a fán és egyszer majdnem leesett, de a mancsával ölelte magához a faágat, hogy ne zuhanjon le és közben himbálózott.:)) A fekete az a homokban hemperegni szeretett, csak attól meg már szürke macska lett.:)
Azért nem válaszoltam végül szerintem arra, mert nálam az ilyen a "tanárnő/szomszéd/felnőtt/másik gyerek ezt meg azt mondott, amire én így meg úgy reagáltam" típusú történetek főleg gyerekkoriak, nálad meg vélhetően nem, már ha valóban például tanárnőről van szó.:) Szóval egyáltalán nem biztos, hogy jó tanácsot tudnék adni, mert felnőttként nem játszható el olyan könnyen minden, amit az ember gyerekkorában még megcsinálhat. És még gyerekként is visszaüthetnek így vagy úgy a dolgok.
"túl buta vagyok ahhoz" Könnyű a gyengébbet rugdosni. Azért ez is jó valamire. A múltkor, amikor kérdeztem, hogy a tanárnő ugyan megmondta, hogy buták vagyunk, de nem mondta, hogy ebben a helyzetben hogyan tovább, szóval, iylenkor mi a helyes magatartás, akkor jól kikerülted a választ (azt hiszem, nem emlékszem jól, mert rövid az agyam), de az ilyesmikből azért lehet sejteni.
Mi cska a nyaralóban szoktunk látni, előttünk van egy jegenyesor, azon szoktak szaladgálni. Nem rakunk ki semmit, az lehet a titok, hogy a jegenye törsze az alsó 3 méteren csupasz, jól szem előtt van és ezért meglátjuk.
Otthon csak sün van, meg néha izé, ami rágja a kábelt, nyest, na ezt az.
Ennek ellenére szokott bennem csodálkozás lenni a közhelyektől való elzárkózást illetően, mert azért ez tágabban is értelmezhető, meg szinte átszövi a hétköznapi életet, teli vagyunk klisékkel, legalábbis nem érzem magam kivételnek, értékelem ezt is, azt is.