Azért nem válaszoltam végül szerintem arra, mert nálam az ilyen a "tanárnő/szomszéd/felnőtt/másik gyerek ezt meg azt mondott, amire én így meg úgy reagáltam" típusú történetek főleg gyerekkoriak, nálad meg vélhetően nem, már ha valóban például tanárnőről van szó.:) Szóval egyáltalán nem biztos, hogy jó tanácsot tudnék adni, mert felnőttként nem játszható el olyan könnyen minden, amit az ember gyerekkorában még megcsinálhat. És még gyerekként is visszaüthetnek így vagy úgy a dolgok.
"túl buta vagyok ahhoz" Könnyű a gyengébbet rugdosni. Azért ez is jó valamire. A múltkor, amikor kérdeztem, hogy a tanárnő ugyan megmondta, hogy buták vagyunk, de nem mondta, hogy ebben a helyzetben hogyan tovább, szóval, iylenkor mi a helyes magatartás, akkor jól kikerülted a választ (azt hiszem, nem emlékszem jól, mert rövid az agyam), de az ilyesmikből azért lehet sejteni.
Mi cska a nyaralóban szoktunk látni, előttünk van egy jegenyesor, azon szoktak szaladgálni. Nem rakunk ki semmit, az lehet a titok, hogy a jegenye törsze az alsó 3 méteren csupasz, jól szem előtt van és ezért meglátjuk.
Otthon csak sün van, meg néha izé, ami rágja a kábelt, nyest, na ezt az.
Ennek ellenére szokott bennem csodálkozás lenni a közhelyektől való elzárkózást illetően, mert azért ez tágabban is értelmezhető, meg szinte átszövi a hétköznapi életet, teli vagyunk klisékkel, legalábbis nem érzem magam kivételnek, értékelem ezt is, azt is.
Ne zavarj össze. Elegem van ezekből az értelmiségi trükkökből.
Tisztán világos, hogy ezt jóképű mókus írta. Neked voltak csajaid, szóval valszeg jóképű vagy, + az erőlködés, hogy rám kend... előttem tisztán világos, hogy te írtad.