"túl buta vagyok ahhoz" Könnyű a gyengébbet rugdosni. Azért ez is jó valamire. A múltkor, amikor kérdeztem, hogy a tanárnő ugyan megmondta, hogy buták vagyunk, de nem mondta, hogy ebben a helyzetben hogyan tovább, szóval, iylenkor mi a helyes magatartás, akkor jól kikerülted a választ (azt hiszem, nem emlékszem jól, mert rövid az agyam), de az ilyesmikből azért lehet sejteni.
Mi cska a nyaralóban szoktunk látni, előttünk van egy jegenyesor, azon szoktak szaladgálni. Nem rakunk ki semmit, az lehet a titok, hogy a jegenye törsze az alsó 3 méteren csupasz, jól szem előtt van és ezért meglátjuk.
Otthon csak sün van, meg néha izé, ami rágja a kábelt, nyest, na ezt az.
Ennek ellenére szokott bennem csodálkozás lenni a közhelyektől való elzárkózást illetően, mert azért ez tágabban is értelmezhető, meg szinte átszövi a hétköznapi életet, teli vagyunk klisékkel, legalábbis nem érzem magam kivételnek, értékelem ezt is, azt is.
Ne zavarj össze. Elegem van ezekből az értelmiségi trükkökből.
Tisztán világos, hogy ezt jóképű mókus írta. Neked voltak csajaid, szóval valszeg jóképű vagy, + az erőlködés, hogy rám kend... előttem tisztán világos, hogy te írtad.
A passzív agresszióval az a baj, hogy sokszor felismerhetetlen. Ha valaki nyíltan agresszív veled, azt elkerülöd, ha sarokba szorulsz védekezel. Azzal viszont nehéz, vagy legalábbis nem mindenkinek könnyű megbirkózni, ha valaki csak jót akar neki, és hálátlannak kell éreznie magát, amiért ennek nem örül.
Mindkettő megterhelő és rengeteg energiát emészt fel, hozzáteszem, feleslegesen és mindeközben nincs nyeresége. Azt gondolom, mindenki kezelje a saját maga agresszióját, akár nyílt, akár rejtett. Azért az elég fontos, bármilyen is, váljon felismerhetővé, és a fogadó fél kezelhesse - hogy az adó erről mit gondol, feladást, menekülést stb, engem kevésbé érdekel, mint a saját jó érzésem.
Egyik kedvencem, amikor szintén kolléga - másik - mondja, hogy azért nem bocsájt meg a főnöknek (már ez is röhej), mert a neki okozott rossz érzéseket anno hazavitte és a családján verte le. Hát kérem szépen, egy dolog, hogy benne születtek rossz érzések a főnökkel kapcsolattal, de az hogy azzal az érzéssel ő hogyan bánt, mit csinált, már az ő felelőssége. Megbocsájtani magának kéne, ahhoz meg el kéne ismerni, adott helyzetben, tévedett, vagy kezeletlenek voltak az érzései.