Ne zavarj össze. Elegem van ezekből az értelmiségi trükkökből.
Tisztán világos, hogy ezt jóképű mókus írta. Neked voltak csajaid, szóval valszeg jóképű vagy, + az erőlködés, hogy rám kend... előttem tisztán világos, hogy te írtad.
A passzív agresszióval az a baj, hogy sokszor felismerhetetlen. Ha valaki nyíltan agresszív veled, azt elkerülöd, ha sarokba szorulsz védekezel. Azzal viszont nehéz, vagy legalábbis nem mindenkinek könnyű megbirkózni, ha valaki csak jót akar neki, és hálátlannak kell éreznie magát, amiért ennek nem örül.
Mindkettő megterhelő és rengeteg energiát emészt fel, hozzáteszem, feleslegesen és mindeközben nincs nyeresége. Azt gondolom, mindenki kezelje a saját maga agresszióját, akár nyílt, akár rejtett. Azért az elég fontos, bármilyen is, váljon felismerhetővé, és a fogadó fél kezelhesse - hogy az adó erről mit gondol, feladást, menekülést stb, engem kevésbé érdekel, mint a saját jó érzésem.
Egyik kedvencem, amikor szintén kolléga - másik - mondja, hogy azért nem bocsájt meg a főnöknek (már ez is röhej), mert a neki okozott rossz érzéseket anno hazavitte és a családján verte le. Hát kérem szépen, egy dolog, hogy benne születtek rossz érzések a főnökkel kapcsolattal, de az hogy azzal az érzéssel ő hogyan bánt, mit csinált, már az ő felelőssége. Megbocsájtani magának kéne, ahhoz meg el kéne ismerni, adott helyzetben, tévedett, vagy kezeletlenek voltak az érzései.
NEm teljesen értek egyet. A passzív agressziót is lehet kezelni, igaz, hogy frusztrációt, önbizalomhiányt pl. okozhat, ez sokszor ilyen önérzetre ható dolog de ha képes vagy lepergetni magadról vállat vonni, akkor kb. hatástalan.
Míg a nyílt agressziónál nem tudsz kitérni, ott vagy meghunyászkodsz, feladod, vagy belemész kifulladásig - ez érzelmileg nagyon megterhelő.
Sok típust végig hakniztam, próbálgattam a bőröket, melyik illeszkedik leginkább tartósan.
Anyósom szokása kérdezni, hogy ízlik az ebéd? itt semmilyen kritikai észrevételt nem lehet megfogalmazni, mert óriási sértődés kerekedne belőle, unokája meg is kérdezte, nagyi tényleg érdekel, milyen az étel?
Ott nem célom belemenni, hogy valójában milyen, mert tudom, mit bír el, és különben semmilyen tétje nincs, azt leszámítva, hogy ezekre az alkalmakra a jó viszony látszólagosságát megőrizzük.
Ha erre azt írom, hogy nem szólok semmit, az azt jelenti, hogy nem szóltam semmit vagy azt, hogy igen? Te linkelted a videót, csakis te lehettél az a hozzászóló, de ha minden kötél szakad, akkor is legalább Bunny. Meg legfeljebb is.
Van itt többféle megoldás. A konfliktuskerülő, amikor nem mondom ki, kicsit maszatolok, oszt jóvan. Vagy a csinnbe menő, hogy akkor nesze, ezt gondolom rólad, mostantól azt kezdesz vele, amit akarsz. Meg lehet azt is mondani, amit Te írsz, hogy soha ne kérdezz olyat, amire nem akarod hallani a választ, vagy nem tudsz mit kezdeni azzal a válasszal, ami nem az, amit hallani szeretnél.
A felelősség szerintem 80-20%-ban oszlik meg a kérdező és a válaszoló között. Jó, ha a válaszoló tudja, hogy a kérdező mennyit bír el, de ez nem kötelessége. A kérdezőtől viszont elvárható lenne, hogy tisztában legyen a saját tűrőképességével.