Sziasztok! Üdv és Üdvözülendés az Üdvlészletekkel!
Akkor itten nincs más csak egy troll és az se tombol mindég?!?
Ettől független meglehetősen rideg fogadtattatás!
DE most vajon akiknek hült helyük lett, vajon felverje a dudva?!?
Mért hogy Magyar Ugaron ennyire honos a parlag?!? Pedig győzikézőek szállást is vertek vagy mi?!? Nem elég parasztok?!? Vagy mi az oka az élettelenségnek?!?
Bizva abban hogy ettől is független Lheet minden Jókat kívánhatni és mindég: halihó!
Szia Vasutas Bácsi! Üdv és Üdvözülendés az Üdvlészletekkel!
Hát nagyon megsértettél és úgy mondd porig aláztál!
Gondolom nem Tudod kikövetkeztetni hogy mimindenek miatt is?!? -- és hát ezt ebben az állapotodban sajnos nem is kérhetem számon úgy mondd, hogy ennyire irracionálisan viseltettél Irántam!
Tudom, hogy nem Én vagyok a Világ Közpe, lévén épp elégszer Hallgatom Anyutól is, mert Másikaim Kontrasztjában csakugyan van némi Distancia az Én Világ-Közepeségem és Többieimnek Világ-Közepesei közt, pláne ahhoz is viszonyítva, hogy Közülük mintha Én lehetnék a legJobban és mind csak szenved!
De hogy Intellektusod se maradgyjon parlagon, noha Magyar Ugaron ez Igen nehéz! -- talán Próbálj Magadba szállni és ha körülményeskedően is, de kiKutatni, hogy mért is bántottál meg ennyire?!?
Fogodzkodónak abba kapasztkodhatsz, hogy ha nem a tébolydába vonulsz hoszpitalizálódni, hanem a Progressziócskázós Gyogyóba, hogy akkor Követeled ottan, hogy a Gyógyítás segéd-eszközeképp az Internetet is Használhasd és nézz utána Kérlek, hogy hova is csöppentél először a Infócskázóshoz, majd az Én Invitálásomra a Skizofrénia - Terápiás topikjába és akkor ha nem is mindgyjárt, de Világosabb Lesz, hogy mit is ámokfutottál?!?
DE persze mindezt a Jelenedhető Jövőkért, hogy az Igazságosabbságokkal kimarasztaljuk Belőlük a hason attrocitásokat Intellektusunkkal!
Ha nem Ér el már eme sikoly, mert idő előtt vonulsz az intézménybe, akkor Kérem az itten Működőket, hogy Bocsássák meg hogy az Engedélyeszési Procedúra hosszasságára Tekintettel ezt a Infókát mégis ide kellett "erőszakoljam" úgy mondd!
Mindenkinek Minden Jókat és mindég! És Kedves Itteniek! Tudgyjátok ugye, hogy nem megszállás vagy szállás verés forog fenn, de Kinek-Kinek sok-sok Evangéliuma Lehetne, ha ereszthetnétek! (Nem annyira szellentést pusztán!)
Jónapot Kívánok! Kedves Itteniek! Orbi győzike földijeképp ideTanácsolódtam el, hogy mint orbi győzike nemzet-test hím-tagjai lóbálódva szállást vertek egykoron a Kárpát-medendében, nos hogy Én is ide tanyázzam el úgy mondd, ha Jó a Kedvem és Erényes Víg Kedélyem nem csak épp a Mámort sínyli akkor sem meg pláne!
Így Invitálódhattam, de vajon nem Értettem-e félre és nincs is itten semmi szükség Ovisista akadémizálóan netán Gyógy-Ovi-t Alkotásra Kegyetekkel?!?
Ezért csak inkább Kukucska és kopp-kopp, hogy hátha Szabad beKéredzkedgyjem alkalmasint és alkalmilag is nem volna már Jó csupáncsakpusztán?!?
A felBujtó Illetőm, bár talán eléggé Magára Ismerhethet Velem egynémely okok Által, de Ő sajnos még nem vetett hevenyészve se ágyást errefelibe, hogy plántálódhassunk!
Most Pótóljam a hiányt, vagy Tanácsolóammal húzzunk tovább?!?
Ha Lehet azonban mielőbb Tudatsuk is ám, hogy nem a "forró vizet a kopaszra!"-szindróma forog itten fenn, hanem annak "kihesszelése" "kémkedően" és körülményewdzkedése is, hogy nehogy tégle voljunk ebben a falban is netán, ha már azzal csapdostattunk meg orbi győzike földijei vagyunk és mégsem őmaga személyében, aki gátlástalan szállást verne!
Ekképpen azért mindenek ellenére minden Jókat és mindég és Gyógy-Puszikák!
Most olvasok egy könyvet Adler-től, amelyben azt írja, hogy minden ember fölényre törekszik, viszont nem mindegy, hogyan teszi ezt. Pl. egy elkényeztetett gyerek hiheti azt, hogy sírással mindent kicsikarhat, vagy egy erőszakos ember gyereke hiheti azt, hogy az érvényesülés útja az erőszak. A megfelelő hozzáállás az, ha képesek vagyunk a közösség javára is tenni, miközben önmagunkért harcolunk.
Van erről egy kis történet is, ami mostanában kering a face-en. Hogy a pokol az, ahol egy kondér finom ragu körül ülnek a csontsovány emberek, mindegyik kezéhez oda van kötözve egy kanál, amely hosszabb, mint a karjuk. A mennyország meg az, ahol hasonló szituációban ülnek a jól táplált, boldog emberek, akik rájöttek, hogy egymást kell etetniük ahhoz, hogy életben maradjanak.
Az elkerülő személyiségzavar szerintem több, mint a társas helyzetekben való nem megfelelés, bár nyilván ott van a háttérben mindig. Különben mi különbözteti meg a szociális fóbiától? Mondjuk az, hogy annyira beépült a szégyenérzet, hogy azt gondolja, nem képes olyan dolgok elvégzésére sem, amelyekben nem szerepelnek igazán mások, tehát mondjuk otthon képezhetné magát, de aztán legyint, mert úgysem képes rá, és mi van, ha kiderül, hogy tehetségtelen. Ebben most a saját félelmeimet írom le.
Az otthoni házimunkától kezdve... tulajdonképpen Pató Pál úr is elkerülő személyiségzavaros. :) Hogyan gyógyítanánk meg őt?
A nehézség nálam az, hogy alapvetően reaktívan élek, jön egy impulzus egy embertől, és ha az kellően erős, mondjuk valamilyen szankció van kilátásban, ami már átlépi az ingerküszöbömet, akkor vagyok hajlandó csak megmozdulni. Bár küzdök ez ellen.
Hát ha előtte 0 volt, akkor kb. a 3-asnál tartok. És ez optimista hozzáállás. Mert még mindig visznek az események. Pl. olyanok motiválnak, hogy nem hozhatok szégyent a cégre, ahol dolgozom. Olyan szülősen hangzik, "ne hozz ránk szégyent".
Én is ezzel küzdök. Mostanában (kb. egy éve) az a szerencsém, hogy az élet egyszerűen belekényszerített olyan helyzetekbe (munka, párkapcsolat), hogy kénytelen voltam részt venni a saját életemben. Bár néha azt éreztem, feladom. Talán másoknak nem lett volna ilyen nehéz, de engem próbára tett.
Üdv mindenkinek, sorstársak. Én is ilyen vagyok. Gátlásos, zárkózott, magányos, 39 éves férfi. Megoldást keresek a problémára, ezért szívesen "beszélgetnék" a témáról itt, vagy akár privátban is.
Tényleg nem off, de az itt leírtak, mint sajátosságok ugye, legalább négy pontban voltak jellemzőek a múlt század közepéig (háborítatlan, egyedülálló kultúrára, mármint) a tibeti emberekre – ami, helyrajzilag, azért mégis csak a világ teteje volt.:-)
(1) leszámítva a kultúrkörönként eltérő, ámde bevett, elfogadott szerepjátékokat, úgy is, mint az elvárt (kötelező) szertartásokat, tehát azokon túl: kerüli a nagy nyilvánosságot, a feltűnést, egész egyszerűen nem igényli azt, hogy mindenki rá figyeljen, minden szem rá szegeződjön – őt, és csakis őt éljenezzék a legváltozatosabb módokon és persze hosszasan
(2) nem akar életre szóló barátságot kötni és/vagy szexuális kapcsolatot létesíteni minden buszmegállóban, illetve sarkon; rögtön az első vagy bármelyik emberrel, aki szembe jön – számára nem ez jelent kihívást
(3) nem helikopterezik vele, nem fingja teli óránként a szobát, nem böffent artikulálva, táguló-nyúló pofával, nem térdelteti le a megmarkolt hajút naponta háromszor, hogy az hódoljon be a király előtt – különben kékre-zöldre veri a ribancot
(4) majdnem mindenki véleményét, észrevételét fontolóra veszi - mert, bár (sikeresen el)kerüli a hülyéket, de mégis, mindenkinek ad egy esélyt; valamiért úgy hiszi: nincs olyan ember, akitől ne tanulhatna valamit, akit ne tisztelhetne valamiért
(5) ha vendégségbe, löncsre vagy estebédre hívják, nem visz magával hipermangános oldatot és 3-4 doboz óvszert – mint ahogyan bohócsipkát, evőeszközöket se, mert van az a minimum
(6) nem gondolja magáról: ő nem hogy a nemének, hanem egyenesen a fajának, mi több, az evolúció csúcsa; aminek okán, tanultan (a szerencsétlen), csakis lefelé tartott tenyérrel hajlandó kezet fogni bárkivel – amit, ha kell, izomból old meg
(7) nem mások elvárásai, ábrándjai szerint akarja leélni az életét; ugyanezért, senkitől se várja el, hogy az ő elvárásai, ábrándjai szerint élje le az életét… na jó, tudom, ez már sci-fi, ilyen ember pedig nincs
Röviden: azért csak van ellenpontja az elkerülő személyiségzavarnak. Ami pedig az érintettek számosságát illeti… nos, az mégis csak a többség, amiként, az imént, fentebb éppen erre tértem ki.:-)
Nem kellene inkabb az alkoholizmus helyett inkabb kicsit felzarkozni a batrabb elethez? Mint mondtam ismertem nehany ilyen tipusu embert, az egyik egyszer azt mondta hogy o javult amiota a nagypapaja, / igen, a nagypapa es nem az orvos, jo mi?/ azt tanacsolta hogy ragjon ragogumit amikor kozossegben van, a felszegseget es indulatot az a ragcsalas oldani fogja, minden tanacstalan helyzetben jol harapjon ra, morzsolgassa, ott vezesse le a bizonytalansagbol adodo rossz erzest. Azt mondta ez a lany, / most 27 eves, 18 volt amikor elkezdte a ragozast hogy sokkal batrabb lett azota, sot van hogy mar a ragogumit is eleg ha elkepzeli. Nem, nem gyogyult meg de jobban mozog az eletben, van egy hasonlo tipusu baratja, / nem mondta hogy az a baja de az is felszeg/, jol elvannak. Igazabol ez a lany ha belejon akkor mar eleg jol es batran kommunikal barkivel de van hogy valaki olyat mond hogy visszahuzodik. Megis, a ragogumi bejott neki vagy az elkepzeles hogy attol jobb lesz.
"Kora felnőttkortól kezdve számos különféle helyzetben szociális gátoltságban, ill meg nem felelés érzésében és a negatív megítéléstől való túlérzékenységben megnyilvánuló általános sajátosság: 4 vagy több az alábbiakból: (1) a jelentős interperszonális kapcsolatokkal járó foglalkozásokat kerüli, a kritika, negatív visszajelzések vagy a visszautasítás miatti félelmében (2) nem hajlandó emberekkel kapcsolatba kerülni, hacsak nem biztos előre abban, hogy kedvelni fogják (3) intim kapcsolatokban zárkózott, mert fél a megszégyenüléstől vagy nevetségessé válástól (4) túlzottan lefoglalják azok a szociális helyzetek, ahol bírálták vagy elutasították (5) a számára új társas helyzetekben gátolt, a meg nem felelés érzései miatt (6) önmagát alkalmatlannak, személyesen nem rokonszenvesnek, másokhoz képest alárendeltnek látja (7) szokatlanul visszautasító a személyes kockázatok vagy új tevékenységek vállalásában, mert azok zavarba ejtően igazolhatják félelmeit"
Egy másik meghatározás:
"Az elkerülő személyiségzavarral küzdő egyént rendkívül erős szorongások gyötrik, túlérzékeny, szinte mindentől, mindenkitől tart, apróságok miatt fél (például attól, hogy megszólják a ruhája miatt, hogy étkezésnél leeszi magát, hogy véleménye miatt bírálni fogják). Könnyen zavarba jön, nevetségesnek, megalázottnak érzi magát, s az ilyen veszéllyel járó helyzetektől egyre inkább visszahúzódik. Állandó kisebbségi érzések gyötrik, épp ezért kerüli a felelősségvállalást. Szinte mindenre alkalmatlannak érzi magát, s noha vágyik a kapcsolatokra, az esetleges elutasítás miatti félelmében inkább elkerüli az embereket, tehát tényleg magára marad. Mindenkitől teljes mértékű elfogadást vár el, csak olyan kapcsolatban tud élni, ahol feltétel nélküli elfogadást érez."
Eddig erről nem találtam magyar nyelvű topicot, ezért nyitok egyet neki. Remélem hasonló cipőben járó sorstársak rátalálnak a topicra és megosztják a gondolataikat.