Rajongója vagyok a magyar márkáknak (pl. Orion, Videoton elektronikai termékek, Tisza cipő, stb.), s amíg kaphatók voltak termékeik, igyekeztem is vásárlásaimmal előnyben részesíteni ezeket.
Ám sajnos a rendszerváltás után egyre inkább visszaszorultak, majd eltűntek vagy alig léteznek. Pedig sokaknak adnának munkahelyet, megélhetést, hazánknak pedig hírnevet, külföldi megbecsülést, elismerést.
Törvényszerű volt bukásuk? Feltámaszthatók még? Legalább mi, magyarok, lennénk-e biztos belső piacai ezeknek?
Feltámad a Videoton: bővül a vállalat termékpalettája
Jó-jó, de mi lesz azzal, amiben annyi évtizedig annyira jók voltak, vagyis a híradástechnikában-szórakoztatóelektronikában? Feltámadhat a hazai TV-készülék gyártás, és lehet ebben újra zászlóshajó a Videoton?
Kína, Banglades, Törökország – Egyelőre nagyon nem magyar a 2Rule
A cég termékeinek nagy részét egyelőre külföldön készítik, az üzleti modell sem tűnik meggyőzőnek, és rövid időn belül már a harmadik ügyvezetőt fogyasztja Mészáros Lőrinc vállalkozása.
"Befejezi a termelést a Szarvasi Vas-Fémipari Zrt., a kávéfőzőket és lámpákat gyártó cégtől az összes dolgozót – több mint 400 embert – elbocsátották."
66 éves magyar vállalat, és most hirtelen nincs rá szükség? Pedig nekünk is Szarvasi kávéfőzőnk van; akkor ilyet többé már nem kaphatok az üzletekben?
Törökországban fogják tovább gyártani a Negro cukorkákat. Ennyit erről a beteg magyar gazdaságpolitikáról, amely nem képes, nem akarja megvédeni a hazai márkákat, vállalatokat a felszámolástól és hogy külföldiek kezében elveszítsék hazai jellegüket, itthoni gyártásukat. :-(
Javítsatok ki, ha rosszul tudom, de szerintem egy ország gazdaságának elsőrendű feladata a saját belpiaci igények kielégítése, és ha ez megvan, akkor jöhet a kivitel.
Szerintetek a mi gazdaságunk korunkban ilyen szerkezetű?
Pont az én elképzelésem szerinti gazdasági rendszerben lenne a legtöbb és legjobb esélye a létezésre és fejlődésre a hazai vállalatoknak, ahogy volt is 1990 előtt.
Tulajdonképpen ilyenkor lehet céget venni egy dollárért - itt a nagy alkalom. Kíváncsi vagyok ki veszi meg és üzemelteti nyereséggel, bizonyára van többmillió ember közt olyan akinek van elég esze hozzá és egyetlen dollárja is.
Az "épp" eszűek lehet, de az épeszűek nem adják fel a saját, ígéretes vállalataikat ebek harmincadjára, hanem védik megfelelő és arra méltó magán-, vagy ha az nincs, állami kézben.
Pedig te is kétségbe vonod, hogy a Videoton továbbra is gyárthatna szórakoztatóelektronikai termékeket, és gondolom Széles Gábornak is ezt súgta az a bizonyos realitás, azért álltak le a televízió, DVD-lejátszó, stb. készülékek gyártásával. Egy hullámhosszon vagytok.
Nem kevésbé fontosabb, mint az autógyártás vagy bármely más iparág. Lehetne akkora márkánk, mint a japánoknak a Sony vagy a Panasonic, vagy Koreának az LG vagy a Samsung. Bár mi ennek töredék hírnevével és termelt profitjával is beérnénk, de még így is iparunk egyik zászlóshajója, ergo stratégiailag fontos vállalatunk lenne - jó és ambíciózus kezekben.
Ha lenne elég pénzem, meg is venném! Aztán összegyűjtenék jó szakembereket, régieket és újakat egyaránt, és engedném, hogy műszaki munkájuk mellett ők is bevásárolhassák magukat a vállalatba, ezzel is érdekeltté téve őket annak jó működtetésében.
