A gyermek önnyugtatása céljából. A lány meglehetősen természetesként kezeli, míg az anya érzi, hogy túl messzire megy ez a kapcsolat... ami aggódásra adott okot már csak önmagára nézve is. Tej nincs. Valamint az édesanya rákényszerült hogy teljesen egyedül nevelje otthon egyke gyermekét.
hát ez is leült..pedig az ovis ciciztetés nem is olyan borzasztó...mint olvasom van keményebb/megrázóbb is.. a felnőttek szájrapuszija, mindegy hogy ki kinek, és hány éves.. öreg bajuszos nagymama a kisunokát, nagypapa a vőt, stb...mit mondjak? gyomoremelő..
...aztán a nagy spórolásban (bár néhol családi tradíció) az "egy kád vízben lefürdik a család"...című műsor... természetesen egy héten egyszer, a többi napon cicamosdás..
..ünnepélyesen némi víz a kádba, mert az apuka kezdi, és baromi nagy a vízkiszorítása...aztán a két gyerek, majd az anyuka..de csak pici forrót szabad utánengedni, mert fogy..a wc-t sem szabad lehúzni, csak leönteni mosogatóvízzel...
és még van néhány családi esemény, ami mellett eltörpül a ciciztetés égbekiáltó bűne...
Hja, ha mindenki egészségessé válna, akit anya nevel...sajnos el kell mondanom, hogy sokan pont a szerető(?) anyai nevelés miatt lesznek betegek.
És nemcsak a ridegség, hanem a túlzott majomszeretet is vezethet idáig. Egy hatéves gyerek, de már a négyéves, sőt, a kicsit fiatalabb is, a normál táplálék megemésztésére áll már át, tápanyagigényben, minőségben egyaránt.
Ilyenkor már így kell etetni, és a cicizés, főleg már funkció nélkül, szerintem totál beteg ilyen korú gyereknek. Az én mellemet a férjem piszkálja a gyerek ekkora korában már, ne a gyerek.
Utóbbi kezdjen el hozzászokni ahhoz, hogy az anyja nincs minden percben mellette, és ne is legyen igénye már a cicizésre.
Egyébként önmagában káros azzal nyugtatni a gyereket, hogy valamit, akármit a szájába dugsz, hogy megnyugodjon, és összeköti a teli szájat a megnyugvással. Később is így fogja magát nyugtatni, csak felnőttként már nem cumit/mellet dug a szájába, hanem valami egészségtelen kaját.
ahhoz képest hogy a homo erectus pár százezer évvel ezelőtt még csak itt-ott lézengett a Glóbuszon, egész szépen szaporodunk...tesszük ezt annak ellenére, hogy szakállas férfiak csókolóznak, miközben követelik, hogy joguk van csecsszopót magukhoz venni, aztán éhező országok csontsovány anyái próbálják szikkadt mellükkel valahogy életben tartani kisdedeiket..
itt marhajól megy, ha már azon megy a szörnyülködés, hogy miért is nem szabad nagyobbacska gyermeknek az anyja mellére cuppanni... nagyon sok van ilyen, és normélis, egészséges emberekké válnak..mert anya neveli, még ha elapadt mellen is...
próbálom oldani a feszültséget:
egy jó karban lévő negyvenes hölgy vár a gyermekorvosnál...behívják...
-mi a panasz?
-szopik, de nem fejlődik...
...a doki vizsgálgatja a gyermeket...hümmög...
-kérem vegye le a blúzát, és a melltartóját...
...nézi, nézi, hümmög, megszólal.. de drága asszonyom! magának nincs teje! hát persze hogy nem fejlődik..
4 eves Fiammal nagyon szoros a kapcsolat koztunk pedig sose volt mellrol taplalva... nem cicizessel kell megnyugtatni tudni a gyereket.
Szamomra taszito es ha csak nem olyan vilagban elnek ahol az ehhalal fenyeget es ezzel is 100 kaloriat vehet magahoz az a 6 eves gyerek akkor ez mar tul megy az egeszseges hataron!
Nem tudom a szakkonyvek es a pszichologia mit mond errol, de gondolom ha egy szakembert kerdeznenk is meg o is az elvalasztast javasolna mar 6 evesen...
Tévhit, szoptatás közben simán teherbe lehet esni.
Vidéken, régen annyi értelme volt a dolognak, hogy a szoptatással is tápanyaghoz lehetett juttatni a gyereket, így szokás volt sokáig szoptatni, hogy spóroljanak valamelyest a normál ételen. Na meg ez az említett tévhit.
Szerintem óvodás gyereket szoptatni manapság nem indokolt és nem is egészséges. Főleg kisfiút. Nem tudom, hogyan befolyásolja a női mellhez való viszonyát, ha már tudatos korában is tápanyagforrásként és az anyjához kapcsolódó dologként látja, kialakul-e benne a másodlagos nemi jellegként való azonosítás.
Plusz egy ilyen korú gyereknek fogai vannak. Nem véletlenül.
Általánosban volt egy osztálytársam, akinek az öccsét az anyja még 4- éves korában is szoptatta. Vidéken sokhelyen élt a nőkben az a hit, hogy amíg szoptat egy nő addig nem is eshet teherbe. Nem tudom, ennek a vélelemnek vajon mennyi a valós élettani alapja? De el tudom képzelni, hogy régebben ilyesmi (fogamzásgátlási) motivációja is lehetett a dolognak.
miert kevered ide az ehhalalt? egy hateves gyereknel a szopasnak nulla taplalkozasi szerepe van. annal inkabb erzelmi. megpedig olyan erzelmi, ami az eletkoranak egyaltalan nem felel meg. ha ugy veszed, erzelmi fejlodeseben korahoz kepest elmaradott. es a fejlodeseert a szulo a felelos. neki kell fejlesztenie, koranak megfelelo jatekokra tanitania, koranak megfelelo viselkedesre nevelnie. neveles nelkul a gyerek nem fejlodik.
hát nem tudom..ebből csak most csinálunk kabinetkérdést...vajon régen, úgy száz, kétszáz, ötszáz, ezer évvel ezelőtt hogy' is volt? mert mint a példa mutatja itt vagyunk, túléltünk sos-sok mindent... lehet, hogy ősanyánk emlőjén lógtunk a nagy vándorlások idején(is)..
ezt a témát kicsit nyugodtabban kellene kezelni... mégiscsak anya-gyermeke kapcsolatról van szó..
kerülendő a demagógia, ezért nem említem meg a sanyarúsorsú gyermekeket, ahol az éhhalál réme fenyeget...(itt, és most)
szóval a kérdésre röviden: nem, nem veszélyes...miért is lenne?
