Ez a topic azért jött létre, hogy Isten szavát elmélkedve megosztjuk gondolatainkat. Valamint egymás hite, tapasztalata, tanúságtétele által növekedjünk a hitben, reményben, szeretetben
Ez legyen egy csendes párbeszédes topic.
Indulatokat, vitákat, sértegetéseket, személyeskedéseket, kéretik a topicon kívül hagyni!!!
Ne az ellentétek és indulatok csapjanak össze, hanem az egy igaz Jézus Krisztusra tekintve az egység és szeretet legyen közöttünk.
Istennek is vannak céljai mind az egyéni életünkkel, mind a világgal, mint közösséggel. Egy plébánia ezért nem önmagáért létezik és nem véletlenül jött létre. Minden plébánia ezért Isten tervének a végrehajtó eszköze a világ missziójában. Úgy is tekinthetek a plébániára, hogy az olyan, mint egy pánsíp, amelyen Isten meg akarja szólaltatni a saját szeretet dallamát. Kérdés, hogy milyennek találja a sípot, ha kezébe veszi? Azt látja, hogy bizonyos sípok kiestek, hiányoznak a helyükről, más sípok eltörtek, megrepedtek, eltömődtek, míg egyes sípok kívül belül aranylanak? Minden megkeresztelt ember egy síp Isten kezében. Mivel a keresztség által az Egyház tagja lett, így az is a feladata, hogy a sok megkeresztelt együtt hozza létre a pánsípot. Egyes sípok azonban teljesen elvesztek, mert minden programról hiányoznak vagy más idegen és hamis zenész kezében fújják a falsot. Más sípok hébe-hóba kedvük szerint jönnek, míg megint mások elvesztették a zenélő képességüket, mert elkoszolódtak vagy összetörtek. Mit tesz az isteni zenész a Teremtő? Megpróbálja türelemmel, szakértelemmel helyreállítani a pánsípot vagy azt látja, hogy azon már nem lehet segíteni és bezáratja az adott plébániát? Menjenek a zenészek oda, ahol befogadják a Szentlélek talpalávalót? Ilyen is van. Többnyire azonban inkább beléjük lehel és kiárasztja Lelkét a még működő sípokra, hogy ők adják tovább a Szentlelket, hogy a halott csontok a világ csatamezőjén életre keljenek. Amen! Ne feledd! Nélküled nem szólalhat meg az a dallam, amit Isten csak általad tud megszólaltatni! Pán embernek ott a helye a közösségben, hogy minden plébánia pánsíp legyen…és szóljon az a HALLELUJAH! Amen! „Az ÚR megragadott engem; elvitt engem az ÚR lélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal. Végigvezetett köztük körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak. Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, URam, te tudod! Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok az ÚR igéjét! Így szól az én Uram, az ÚR ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre fogtok kelni. Inakat adok rátok, húst rakok rátok, és beborítlak benneteket bőrrel, azután lelket adok belétek, hogy életre keljetek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Amint prófétálni kezdtem, hirtelen dörgő hang támadt, a csontok pedig egymáshoz illeszkedtek. Láttam, hogy inak kerültek rájuk, majd hús növekedett, és végül bőr borította be őket, de lélek még nem volt bennük. Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj a léleknek, prófétálj, emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az én Uram, az ÚR: A négy égtáj felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek! Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Akkor lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy sereg volt. Akkor ezt mondta nekem: Emberfia! Ez a sok csont Izráel egész háza, amely most ezt mondja: Elszáradtak a csontjaink, és elveszett a reménységünk, végünk van. Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Én felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek benneteket Izráel földjére. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem! Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR, meg is teszem, amit megmondtam - így szól az ÚR.” Ezekiel 37.1
Elismerem csak ironizáltam. :) Habár megfordult a fejemben, hogy tényleg befejezem a biblia olvasást. Aztán rájöttem, hogy tisztán soha nem fogok látni mert Pál is megmondta, hogy tükör által homályosan látunk. És olyan mélységek vannak benne amit én soha nem fogok kiaknázni. Hatalmas hegyként áll előttem amit én soha nem fogok megmászni. Szóval értek amit értek, a többivel meg majd lesz valami.
A szándékom tényleg nem ez volt ezzel a topikkal. De aztán beláttam, hogy amit szerettem volna, először is csak emberi gondolatok voltak. Másodszor pedig nem fórumra való. Mert itt a vita és egymás ledöngölése a cél és nem egymás segítése. Ezért meg csak disznók elé vetett gyöngy volna bármiféle gondolatok megosztása. :(
Remélem, csak ironizálsz, bár ilyesmivel nem szoktunk viccelődni! Sajnálom, hogy idétlen vihorászás és pálinkázgatás lett ebből a topicból! Nem gondolom, hogy ennyi elég lenne nektek, vagy ez így jó lenne nektek, és remélem, nem azért lett ilyen a topicod, mert eltávolodtatok az Élő víz forrásától!
A hit nem egy érzés vagy vágy, hanem egy szellemi rendszer, amit működtetni kell ahhoz, hogy eredménye legyen. Paul Enenche
Máté 17:20. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt MONDANÁTOK ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.
Lukács 17:6. Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt MONDANÁTOK ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltasál a tengerbe; és engedne néktek.
Szép napot és szeretetben, békességben eltöltött hétvégét kívánok mindenkinek
A Biblia a „hit mértékéről” beszél (Róma 12:6), amely mindig annyi, amennyire az adott helyzetben szükségünk van, vagyis az előttünk álló feladattal arányos. Ha futunk, több levegőre van szükségünk, amire a szervezet gyakoribb lélegzetvétellel reagál. A kihívás mérete elveszíti a jelentőségét, ha hittel válaszolunk rá. A repülő madárnak teljesen mindegy, hogy egy domb, egy ház vagy egy vakondtúrás fölött repül el. Hit által mi is „szárnyra kelünk, mint a sasmadarak”. Szárnyra kelünk, nem vánszorgunk. Tárd ki a hited szárnyait ma! Légy áldott!
Téged Isten dicsérünk, Téged Úrnak ismerünk. Téged, örök Atyaisten, mind egész Föld áld és tisztel. Téged minden szép angyalok, kerubok és szeráfkarok. Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak. Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy.
Nagyságoddal telve Ég, Föld, dicsőséged mindent bétölt. Téged dicsér, egek Ura, apostolok boldog kara. Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld. Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet. Vall tégedet világszerte Szentegyházad ezerszerte.
Ó, Atyánk téged, s mérhetetlen nagy Fölséged, S azt, aki hozzánk tőled jött le, Atya igaz Egyszülöttje, És áldjuk veled vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje, király vagy te mindörökre. Mentésünkre körénk szálltál, szűzi méhet nem utáltál. Halál mérgét megtiportad, mennyországod megnyitottad. Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged. Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.
Téged azért, Uram, kérünk, mi Megváltónk maradj vélünk. Szentjeidhez végy fel égbe, az örökös dicsőségbe. Szabadítsd meg Uram néped, áldd meg a te örökséged, Te kormányozd, te vigasztald, mindörökké felmagasztald!
Minden nap dicsérünk Téged, szent nevedet áldja néped. Bűntől e nap őrizz minket, és bocsásd meg vétkeinket. Irgalmazz, Uram, irgalmazz, híveidhez légy irgalmas. Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk. † Amen.
Családomban a vallásnak nem volt ünnepélyes helye: abban állt, hogy este és reggel imádkoztunk. Mindenki együtt. Apám testtartását nem felejtem el. A munkából tért haza, egy rőzseköteggel a vállán. Vacsora után a földre térdelt. Könyökét egy székre helyezte, és fejét kezeiben tartotta. Nem nézett sehová. Nyugodt volt. Nem mozgolódott. Arra gondoltam: " Apám, aki ilyen erős, a ház fenntartója, tereli a marhákat és nem hajlik meg a bíró előtt...az Isten előtt olyan lesz, mint egy gyerek. Arca megváltozik, amikor beszélgetnek. Az Isten csak nagy lehet, ha még apám is letérdel előtte. Biztosan jó is az Isten, nem kell átöltözni, ha valaki beszél vele." Egy ellenkező eset: anyámat soha nem láttam letérdelni. Estére mindig kifáradt, nem tudott letérdelni. Közénk ült, és a legkisebb testvéremet ölébe vette. Nézett bennünket, de nem szólt semmit. Nem sóhajtozott, ha a testvérke rosszalkodott, vagy vihar tombolt, vagy esetleg a macska döntött fel valamit. Azt gondoltam: " Isten egy egyszerű valaki, ha egy gyermekkel a karon lehet vele beszélni, talán még tisztába is tenni. Mégis egy fontos valaki lehet, mert amikor anyám beszél vele, nem törődik a macskával, vagy a viharral." Apám kéztartásából és anyám ajkáról többet tanultam, mint a hittanórákon.
