Egy angol ismerősöm tanul magyarul és feltett nekem egy kérdést amire én is csak néztem nagyokat. Hátha valaki itt tud segíteni.
Tehát arra volt kíváncsi, hogy kérdésnél is érvényes e a szabály miszerint mindig az első szótagon van a hangsúly.
Azt mondja, hogy angolban ez nagyon követelőzően hangzik.
Szóval mi itt a szabály?
Köszi
Mindenképp más helyzet, a magyarban ugyanis nincs (jelelkülönítő funkciójú) szóhangsúly. Az angolban az emlegetett jelenség viszont bizonyos szavak főhangsúlyát átmozgatja egy másik szótagra. Ráadásul az irtóhangsúlynak szintaktikai szerepe van, ebben a jelenségben viszont a szintaxis (tehát a nyelvi aspektus) egyáltalán nem játszik szerepet, pusztán ritmikai háttere van a dolognak. A magyarban hasonló jelenséget egyet tudok, a gyakorító képzőt: egy szótagú igéhez előhangzóval kapcsolódik, több szótagúhoz előhangzó nélkül.
A magyarban például az igekötő törli az utána következő szó (nem feltétlenül a saját igéje) hangsúlyát, az ettől mennyiben különbözik?
Az angolban eltolódásnak nevezik, de mintha valójában az is törlés lenne: az alhangsúlyból persze szón belül főhangsúly lesz az első szó elején, de ha a kifejezésben rá kell mutatni, hogy a két szó közül melyik a hangsúlyosabb, akkor az szerintem egyértelműen a második lenne.
Rhythmic stress-shiftnek hívják a jelenséget, Nádasdy ezt írja róla:
„If a word with two stresses (e.g. ,after'noon) is immediately followed by a stressed word, three stresses would fall cloasely together: ,after'noon 'tea. Using the rule of rhythmic stress deletion, we delete the middle stress: 'afteronoon 'tea […]. By doing so, we have replaced the original stressing of the word ,after'noon […] by a new stressing 'afternoon […] The primary stress has “shifted” leftwards to the place of the secondary. This is called Rhytmic Stress-Shift. The original primary-stressed syllable (noon) is degraded to strong-unstressed status” (Nádasdy, Ádám: Background to English pronunciation. Phonetics, phonology, spelling. For students of English at Hungarian teacher training institutions. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2006, 249).
További példák (i. m. 249–250):
,Japa'nese + 'garden = 'Japaonese 'garden
,demo'cratic + 'country = 'demoocratic 'country
,sar'dine + 'sandwich = 'sarodine 'sandwich
,unde'clared + 'goods = 'undeoclared 'goods
to ,de'crease + 'tension = to 'deocrease 'tension
Ugyanígy:
,North 'Sea + 'oil = 'North oSea 'oil
,New 'Year’s + 'Eve = 'New oYear’s 'Eve
,duty 'free + 'goods = 'duty ofree 'goods
,World 'War + 'Two = 'World oWar 'Two
Valamint:
None of the photos 'came 'out. – The photos 'came oout 'well.
The woman was 'really 'nice. – She was a 'really onice 'woman.
The hammer is 'big e'nough. – We need a 'big eonough 'hammer.
Write it in 'lower 'case. – Use 'lower ocase 'letters.
'Fish and 'chips is my favourite. – I had a 'fish and ochip 'supper.
Her eyes are 'dark 'blue. – She has 'dark oblue 'eyes.
He joined the 'US 'Army. – A 'US oArmy 'spokesman.
Az élőbeszéd bár hangsúlyos, de csak olyasfélén, annyira, mint a testbeszéd.
Az, hogy hova, milyen hangsúlyt helyezünk, nem elsősorban az előbeszédből egyébiránt hiányzó, mondatzáró (írás)jelek függvénye.
A mondat elsődleges értelmét, annak tartalma határozza meg. Mint ahogyan; a vakok-és gyengénlátók számára kifejlesztett felolvasó programok se kérdeznek, vagy szólítanak fel… de gondoljunk csak a jelbeszédre.
Ugyanakkor: élő(-)beszédben a hangsúly, sokkal többet jelent(het) annál, mintsem azt írásjelekkel ki lehetne fejezni.
Erről jut eszembe.
Ha az írott szöveg 2D, a csak hallható szöveg 3D (+ hangsúly), akkor a térben és időben azonos párbeszéd (+ metakommunikációs elemek), hány D?:-)
A kiindulási kérdésre a rövid válasz: igen. A magyarban a szóhangsúly mindig az első szótagra esik. Ezt az állítást azonban bővebben is ki kell fejteni. Ez ugyanis nem jelenti azt, hogy minden szó első szótagjára esik hangsúly a mondatban, csupán azt jelenti, hogy (extrém eseteket nem számítva: nem a házon, hanem a házban van a galamb; telefonáláskor: Hăló!) máshova nem eshet. Nagy általánosságban az önálló fogalmi jelentésű szavak első szótagjára esik valamekkora nyomaték, de azért ez aránylag gyakran elmaradhat. Tehát a kérdés nem mozgatja a hangsúlyt a magyarban. (Szemben azzal, ahogy az angolban jelzős szerkezetekben mozoghat a szó hangsúlya.)
A magyarban a kérdést vagy kérdőszóval, azaz kérdő névmással (mi?), kérdő névmási határozószóval (hogyan?) vagy kérdőpartikulával (-e, vajon) fejezzük ki, vagy pedig kérdő hanglejtéssel (bizonyos esetekben e kettő kombinációjával: a sztenderd kiejtésben ez aránylag szűk körben alkalmazott megoldás, egyéb nyelvváltozatokban ez lehet meglehetősen gyakori is). Tehát kérdő hanglejtést jobbára kérdőszó nélküli kérdésben (vagy kérdőszavas kérdés visszakérdezésére) használunk. Ennek a nagyjábóli leírása: egy vagy két szótagos kérdés esetén az utolsó szótag ejtése során csinálunk dallamemelést; két szótagnál hosszabb kérdés esetén az utolsó előtti szótagon a dallamot megemeljük, majd az utolsón leengedjük.
Remélem, jól értettem, hogy erre kérdezett rá a magyarul tanuló angol ismerősöd.
Nem tudom, hogy arra a hanglejtésre gondolsz-e mint idegenszerűre, ami az utóbbi időben terjed (ha jól érzékelem), de engem ez nagyon zavar. Egy kicsit arrogánssá teszi a kérdést, és amúgy is "magyartalan", ráadásul van, aki mindent ezzel a hanglejtéssel kérdez. A hideg futkos tőle a hátamon.
Ha nincs kérdőszó, akkor kérdőhangsúly kell, ami az utolsó szó, utolsó szótagjának felemelésével jár. Ami a gyakorlatban hangmagasság emelést jelent. Ha van kérdőszó, akkor a kérdőszó a hangsúlyos, és a mondatot kijelentő mód szerint hangsúlyozzuk, mintha pontot tennénk a végére.
Kb. 25 éve figyeltem fel a kisgyerekek teljesen más hanglejtéssel kérdeznek, az utolsó szótagot fölrántva. Óvoda, kisiskolai terjedés. Utána szélesebb körben is terjedni kezdett, de nem szorította ki véglegesen a hagyományos kérdőmondat-lejtést. Lerajzolni tt nem tudom.
Jaja, először kérdezd meg, hogy az egyes szavakra, vagy az egész mondatra gondol-e. (Azután áttérhetünk arra, hogy a kérdést nem a hangsúly, hanem a hanglejtés szokta kifejezni, főleg akkor, amikor nincs külön kérdőszó.)