Sziasztok!
Szeretnék segítséget kérni!
Problémám a következő: 21 éve hordok kemény kontaktlencsét, tavaly augusztusig semmi bajom nem volt vele.
Akkor el kezdett kényelmetlenné válni a bal szememen, használtam műkönnyet, de egyre csak romlott és romlik azóta is a helyzet.
Voltam 2 szemorvosnál, vizsgáltak mindent (kivéve könnytermelést), szemszárazságon kívül más bajom nincs.
3 féle műkönnyet próbáltam ki, a lencsét már alig hordom (heti pár órát csak), mégse javul.
Igyekszek sokat inni (1,5-2 litert), az asztalomra tettem minipárásítót.
Olyanok hozzászólását és tanácsát várom, akik megtapasztalták mindezt.
A műkönny sajnos csak pár percig segít, utána szinte rosszabb.
Olyan vérszegény biztos nem voltál még mint én, hogy vénás injekciókra kellett járnod :(
Élhetek én egyfolytában zöldségen meg gyümölcsön, ha valami nem stimmel. Persze, igyekszik az ember megtenni minden tőle telhetőt, de van, ami nem megy.
Valamikor régen én is vérszegény voltam, szokták is rám mondogatni, hogy sokszor olyan fehér vagyok, mint a fal - de akkoriban a látásom tökéletes volt. S édesanyám el is vitt akkortájt orvosokhoz emiatt és igen emlékszem, hogy vastablettákat kellett volna szednem. Emlékszem a mai napig, hogy talán a második vagy a harmadik szedési napon egy nagyon erős belső hang azt mondogatta nekem, hogy ne szedjem. És nem is szedtem s már jó ideje nics ez a dolog. Ennek ellenére a vashiány nem jó a szervezetnek. Vastabletta helyett rengeteg friss piros vagy pirosas zöldséget és gyümölcsöt eszem - ezeknek megfelelő a vastartalmuk és a test ki tuja vonni.......
belül kell rendben lennünk, nem kívülről elrontani magunkat....
Szerintem ez az igazi megközelítés, a test mindent elő tud állítani magának, ha természetesen és természetes anyagokat eszel/iszol, jól lélegzel. Belül pedig vigyázni kell a gondolataidra, cselekedeteidre - mert minden egyes gondolat, érzelem befolyásolja az anyagi test működését is. Minden egyes sejt hordozza a test egészének tervrajzát, képét stb és minden infó eljut minden sejthez - tehát, ha stresszes vagy, akkor a sejtjeid is azok lesznek - mindegyik....... Aztán már csak az a kérdés, hogy melyik mondja fel hamarébb a szolgálatot.......
Párnaf, az jutott eszembe, hogy lehet, hogy az is közrejátszott a gyógyulásomban, hogy nemrég elkezdtem vasat szedni a vérszegénységemre. Egy orvos egyszer azt mondta, hogy a mirigyeknek kell a vas. Én sem értettem, miért, meg hogy, de lehet, hogy a könnymirigyeknek is jót tesz. Csak egy ötlet, hátha ez segít rajtad.
Hát ezek biztos, hogy feljavítják a szemek működését is, ellátását stb. Nem kell éhezni, ha ugyanannyit fogsz enni, de többet mozogni, akkor le is fogysz.
Hát az elég nagy adag, de simán megoldható. Én is megoldottam, mégpedig úgy, hogy nem is igen volt szándékomban. 2002-2003-ban olyan 99-100 kilós voltam, de semmi vész, még így is inkább soványnak néztem ki, mert tömörek a csontjaim úgy néz ki. Most kb 90 kiló vagyok, tehát leadtam kb 9 kilót, de eleinte nem is tudtam, hogy miért is. Igencsak gondoltam arra, hogy a pici gyors rezgések eredménye is lehet ez (melyekkel 2003 elején kezdtem foglalkozni), de hogy pontosan miért és hogyan, az nem volt igen teljesen világos. De mikor 2012 szeptemberében láttam egy két filmet a Discovery Sciencen hasonló ügyben - igencsak ismerős volt, amit ott mutattak és beszéltek. A futásról és a terhelésről meg hasonlókról szóltak a filmek - na meg arról, hogy kell e ekkora terhelés. Nem kell, én is tapasztaltam, hogy nem kell - egész pici energiával megoldható (mint a pulykakisérletekben ki is derült). A rezgésekkel foglalkozó topikomban megtalálhatsz azokról egypár sort a 950-980-as hozzászólásokban (de még fejjeb is folyatódik a dumcsi). A film végén azt is mondták, hogy ez nagyon kecsegtető a túlsúlyos emberek számára, ki kell bogozni, hogy mi is történik valójában.....
Ha az emberben több a cukor folyamatosan, akkor gyengébb, fáradékonyabb, kevesebbet bír - így a szemek is lassabbak, rosszabbul teljesítenek. A cukros oldat gyakorlatilag szigetelő elektromos szempontból, így nehezebben folyik az információ átadása, a sejtek működése. A könny jó sós, határozottan jóval sósabb, mint mondjuk a nyál - lehet nem véletlenül.......
Régebben is reagált a szervezeted az egyes dolgokra (virágpor stb), csak még jóval határon belül és nem vetted észre - például én is lélegzem továbbra is ezeket a dolgokat, de most már mégse váltják ki azt a reakciót, amit hosszú évekig........
Igen, akkor elhomályosul, mert szétszórja az egyenetlen felület a fényt. Ha sok a könny, akkor a gravitáció miatt alulra megy (de nem mindenhbova egyformán), így ott egész más lesz a görbület, mint fent. Ha egy kicsit sok is a könny, de jól és egyenletesen terül el, akkor simán egy helyre tudja fókuszálni a képet. Ezt számtalanszor megfigyeltem pont lefelé nézéskor. Ahogy megy a több könny a szem közepére, egyre közelebb lesz a fókusz - mert nagyobb lesz a görbület és így egyre közelebb fókuszál. Elég megemelni ilyenkor egy kicsit a fejet és máris tök homályos a látás. Vagy ha ilyenkor a holtpont körüli hintáztatom, akkor szépen látni, hogy hogyan megy a könny fel majd le és ennek függvényében élesedik vagy homályosodik a látás. Persze nem ilyen egyszerű ezt elérni, mint ahogy leírni...... Nem csak a könny áll be szépen lefelénézéskor, hanem a sejtek is igyekszenek - így normális könnynél is kiélesedik a közellátás lefelénézéskor......
Lehet hogy egy kicsit művészi fotók, meg nem tudni mekkora nagyítás........
Amikor könnyes a szemünk, elhomályosul a látásunk, nem? Ha csak úgy simán nedves a szemünk, az is biztos más képet mutatna. Különben ezek lehet, hogy kicsit művészi, színezett fotók talán.
Az a viszketés lehet az allergiától is. Minden ember egy kicsit allergiás valamire, erre jobban arra meg kevésbé. Mostanában rengeteg virág nyílik.........
Most azon agyalok, hogy vennem kéne egy e-book readert, amit tudnék utazás közben is használni.
napi 2 órát utazok, amikor nem én vezetek, olvashatnék.
Állítólag nem rosszabb, mintha igazi könyvet olvasnék.
Most nem nagyon foglalkozok a szememmel, igyekszek nem törődni vele, annyi mindennel kell törődnöm, most inkább a fogyókúrámmal "terhelem" az agyam és a testem:)
Annyit most kipróbálok, hogy igyekszem kevesebbet használni édesítőszert. Ki tudja, lehet az csinál valamit.
Hát valóban, mindig valami történik és hatnak ránk. Ha valakinek valami úgy a határon van, akkor például időjárás változásakor igencsak észreveheti.
A front általában hőmérsékletkülönbséget, légnyomáskülönbséget, nagy erejű szelet, megváltozik a levegő összetétele, sokszor csapadék is van stb. Tehát akinek szűkebb tartományban működik egy két dolog, akkor megérzi – mert nem tud a szervezete olyan gyorsan alkalmazkodni a hirtelen megváltozott körülményekhez.
Sokszor nem is kell front, hogy az ember rosszabbul érezze magát – elég, ha nem tudja feldolgozni rendesen a mindennapi stressz romboló és gyengítő hatásást.
Igen, emlékszem azokra a mondatokra. Mondjuk az lehet attól is, hogy a mirigyek rendesen termelik a könnyet, de nem tudják rendesen üríteni és így nőhet bennük is meg a csatornákban is a nyomás, ami aztán túl érzékeny a kicsi megnyomásra is. Ezt én is éreztem annak idején, meg szúrtak is a szemeim kegyetlenül, pirosak is voltak nem is olyan hosszú idő után a monitor mögött. Maguk a szemhéjak amúgy nem fájtak, nem éreztem én sem, de ha megnyomtam annakidején, akkor nekem is fájt - most szinte ütögethetem, meg nyomogathatom elég nagy erővel, akkor se fáj. Tehát épp akkora volt akkoriban a nyomás ott, hogy még épp nem érezte az ember, de ha még az ujjakkal rátett egy kis nyomást – máris érezte.
Ha becsukod a szemeidet, akkor a szemhéjak feszesebbek lesznek s így nagyobb bennük a nyomás – ez is közrejátszik abban, hogy kilövellhet a könny a mirigyekből – és ezért fájhat ilyenkor, mikor megnyomod. Ha kinyitod a szemeidet, akkor a szemhéjak mintegy felcsavarodnak és kisebb lesz bennük ezáltal a nyomás – ezért nem fáj annyira mikor megnyomod ilyenkor.
Hát nehéz kiigazodni a sok tényező együttes hatásában. De idővel összerakhatod magadban, hogy ez vagy az ezért, meg kb azért van és aztán lassan lassan fogod tudni, hogy hogyan, mit merre, mikor stb...
Na ez klassz, akkor tényleg közel áll hozzám ezzel a felfogással. Igen, én is írtam kopogtatásról, meg ütögetésekről is, meg más rezgés és mozgásfajtákról, kézállásról, sok sok lefelé hajolgatásról. Csak vedd, hogy mostanában is mennyit kell lehajolnom a gerelynél, s minden dobás után ráadásul meg is kell tisztítani a hegyét a földtől, ami még ráadásként pár másodpercig eltart. Meg a kerti melónál is rengeteget kell hajolgatnom, gyomlálás stb....
A melómból kifolyólag már 41 éve az elektro-mágnesességgel is foglalkozunk, de soha nem gondoltam arra, hogy valamiféle mágneses készülékekkel, holmikkal próbálkozzak segíteni magamon.
Én nem csinálok semmiféle tisztítókúrákat - a rezgésekkel, pici gyors mozgásokkal, légzéssel talán elértem, hogy nincs annyi lerakódás a bélfalakon, érfalakon és az egyes szervekben – legalábbis az erőnlétem, a teljesítményeim ezt sugallják.
Igen, én is úgy látom, hogy a megoldásnak belülről kell jönnie – akkor a sejtjeink saját erőből oldják meg és tudni fogják.
Vihar után általában jobb idő lesz. Rossz közérzetet általában jobb közérzet követ egy idő után. A mélypontról lehet felkapaszkodni, a csúcsról meg általában lefelé pottyanunk. Majd, ha már igencsak lent vagyunk, próbálkozunk valamivel, hogy újból felfelé íveljen az utunk....
A pislogás egymaga nem mindig használ és nem mindig éred el vele a kívánt eredményt. Majd írom még, hogy kb mire kellene koncentrálnod a pislogásnál vagy a szem nyitásánál, csukásánál.
Minden elismerésem a hölgyé, ha lesz alkalmad gyakrabban is cseveghetsz Vele (vagy találkozhatsz is Vele személyesen, ha már egy városban laktok), már ha nem utasít vissza - az csak erőt adhat Neked a továbbiakhoz....
Majd lassan tisztábban fogod látni, hogy mit is kellene csinálgatnod és hogyan, mennyit, mikor stb.... De nem egyszerű, a szem és a látás egy nagyon bonyolult dolog..........
Az utóbbi időben kezdett feltűnni, hogy ha front van, akkor nagyon rossz a szemem. Tegnap borzalmas volt.
A múltkor viszont még a halántékomba is mintha kést vágnának néha, ez 2-3 napig eltartott.
Fogalmam nincs mi az összefüggés a front és a fájdalom között.
Gondolok itt arra is, hogy van, akinek a feje fáj, van, akinek a régen eltört csontja, ilyesmi.
Ha jól tudom, a légnyomás változás vagy valami ilyesmi.
Ma eszembe jutott, hogy nekem régen is volt ilyen, még tavaly, amikor jó volt a szemem, hogy fájt a szemem körül a csont(?), szinte az arcbőrömhöz is fájt hozzáérni.
CSak nem tűnt fel, hogy front van, erre nem emlékszem.
Elég furcsa ez is, hogy néha nagyon fáj.
Emlékszel, írtam már, hogy nem is tudom pontosan mi fáj, mert nem szúr, nem viszket, viszont ha hozzáérek a szemhéjamhoz, akkor fáj. És már próbáltam azt, hogy a szemgolyómat tapogattam meg, az mintha nem fájt volna.
Tegnap este azt próbáltam ki, hogy kinyitottam a szemem és úgy nyomkodtam meg a szemhéjam azt a részét, ami fájni szokott. Így nem fájt. Úgyhogy még jobban összezavarodtam.
Más újság is van.
Találtam itt a városunkban egy nőt, akiről megtudtam, hogy nagyon száraz volt a szeme. Ma felhívtam, majd egy órát beszéltünk.
Nem egy "átlagos" nő, hasonlít hozzád, nem hisz a mai orvostudományban (én is egyre kevésbé), sok érdekes dolgot mondott, nem szeretném mindet leírni, de beszéltünk olyanról, hogy kopogtatás.
Erről mintha te is írtál volna abban, amit elküldtél nekem.
Magnapress. Ez valami mágneses karkötő vagy mi, ennek még nem néztem utána.
Májtisztítás.
Lényeg, hogy ő is arra jött rá, hogy nem kívülről (műkönny, gyógyszer stb.), hanem belülről kell megoldást találnunk.
Ilyenkor mindig kétségbeesek, mikor rossz napom van, mint tegnap, de a mai nap már sokkal jobb volt.
TEgnap a pislogás se használt.
Még mindig ott tartok, hogy nem igazán tudom, hogy mit csináljak:S
Annyit tudok, hogy nem szabad műkönnyet használni.
Ja igen, a fejen állást is mondta!! Ma már csak néha jön elő a szemszárazsága, ez azért jó eredmény. 65 éves amúgy.
Igen, azzal is. Nem mindegy mennyit, hogyan, milyen oldalon, milyen fejtartással stb vagyunk egész nap, vagy alszunk. A gravitáció könyörtelenül mindig lefelé hat. Ha tehát egész nap a fejünk felfelé van, tehát akkor a szemek kb mindig vízszintes irányban nézelődnek - így a gravitáció miatt is torzulnak a sejtek a szemekben is. Vedd például a pálcikákat a retinán, azok tényleg úgy néznek ki, mint a pálcika és egyenesben kellene állniuk szépen egymás mellett. Van belőlük valami 130 millió. Ha lekonyulnak, zavarhatják egymás rezgését, impulzusait, jelátadását stb. Nem volna például egyszerű egész nap kinyújtva tartani a kezet vállmagasságban. Lelógva a test mellett nem is vesszük észre.
Már írtam, hogy még mindig próbálgatom és élvezem a pont lefelénézve olvasást. Az valami félelmetes, hogy hogyan kiélesedik pár mp után a látás - és úgy abban a helyzetben korlátlan ideig fenntartható. Persze sokat is gyakoroltam, hogy menjen. Van egypár részlet, amit csak fokozatosan lehet kitapogatni és jó hatásfokkal kivitelezni. Na ugyanez a félelmetes élesség nem megy rendes tartásnál a gravitáció miatt, de igyekszek fejlődni és próbálgatni a pici mozgásokkal. A mozgások többlet elektromosságot és mágnesességet is generálnak s ezek erősebb erők, mint a gravitáció - tehát van esély, hogy tökéletesre álljanak be a dolgok a szemben nem lefelé nézve is.......
Én oldalt ülök (tehát azzal a fallal vagyok szemben, melyen nincs ablak) az irodában és a jobb szemem irányában van az ablak kb 4 méterre tőlem - s mégis a bal szemem lett a szárazabb az évek során. Tehát a jobb szememet éri a melóban a több levegőmozgás, de mégis az jobban van könny ügyben. Sokat nyom a latban az olvasás iránya - a balról jobb felé van ugyebár. Így a bal szem szinte tolja a könnyet az elvezetőcsatornákba, amik az orr felőli részen vannak - a jobb szem meg éppen kifelé tolja s így több marad a szemben, amit pislogással szét is lehet kenni.
Az irodában a levegő is egy irányból jön, meg az ember is ugyanott ül nap mint nap - tehát gyakorlatilag nem is mozog.
Hát a sztatikus elektromosság is talán befolyásolhatja a párolgást. Ha mitől van akkora feszültség a falakban meg a kilincsben is?
Én is sokat alszom bal felemen, de mostanában már nem akkora a két oldal között a difi - igyekszem kb egyformán mintkét oldalon. Pár éve hatalmas különbség volt a bal és jobb szemem között éjjel és reggel. A bal szem mindig sokkal jobban látott - gondolom azért is, mert bal oldalon sokat aludtam és a könny így nem tudott elcsurogni, mert a csatornák fent voltak. Ezt sokszor meg is erősítettem magamnak, mert jópárszor ezt ellenőriztem éjjelente.
De ez még nem jelenti azt, hogy a könnytermelés és szétterítésea a bal szemben jobb lett, csak azt, hogy így jobb lett emiatt a látás, mert több könny maradt ott. Nekem a legnagyobb figyelmet az olvasásnál kell szentelnem a bal szem könnyezésére. Mostanában már a légzéssel is tudom befolyásolni a könnytermelést - elég egy két speciális kilégzés, pár pislogás és már OK......
Most, hogy tavasz van, egész nap nyitva van az irodában az ablak, de az ajtó csukva van, hogy ne legyen huzat, de ez nem tesz jót a szememnek.
Mármint a nyitott ablak. Balról esik a szememnek és pont a bal szemem a problémás.
Pedig a friss levegő jó hatással van a szememre, de gondolom a légmozgás, az nem.
Ezt úgy értem, hogy ha szabad levegőn vagyok, az kellemes, de az irodában, mivel mindig egy irányból jön a levegő, ez nem jó.
Egyébként olyan sztatikus az épület, ahol vagyunk, hogy ha felteszek a falra egy papírt, odatapad. A kilincs ráz.
Lehet ez is befolyásol valamit a szememmel kapcsolatban:S
Írtad egyszer, hogy ha sokat alszunk oldalra fordulva, az is csinál valamit, majd ezt leírod? Azt hiszem a gravitációval volt kapcsolatban. Én nagyon szeretek a bal oldalamon aludni.
A számgépnél mondjuk elvileg meg lehetne oldani, hogy távol legyen a monitor (3-5 méter). Egy nagyobb monitor, s lehet vannak már olyan TV-k is, melyekhez csatlakozható a számgép. Így nem rontana annyit a távollátásán, inkább javíthatna. Könyvek helyett olvashatna a nagy monitoron távolból - ezek javíthatnának a távolbalátásán. tehát minélkevesebbet közelre nézni, de kicsinél nehezen megoldható jópár dolog - én mikor kicsi voltam, csak játszani akartam, kint lenni, hancúrozni, futkározni, ugrálni, mászni stb - az volt az igazi élet........
Hát az sok minden mástól is függ, nemcsak az olvasástól, meg a TV nézéstől. Én például rengeteget néztem TV-t már 1963 óta, tehát 11 éves korom óta - de ez inkább távolbalátás. De olvasni alig olvastam, tanulnom nem kellett, mert mindent megjegyeztem (mivel nem hallok, olvastam szájról, hogy mit mond a tanár - ez meg olyan koncentrálást igényel, hogy szinte belémvésődött a szöveg).
Ilyeneken is múlhatott: gyakori a családban, sokat aludtál világosban, valami gyorsulás ért (ütés, pottyanás), stresszes fiatalkor, táplálék, légzés, voltak e betegségek stb. Ha egyszer valami rossz irányban fejlődik (akár csak icipicivel is eltérve a helyes iránytól), akkor idővel nagyon eltávolodhat a helyes úttól.
Hát kb úgy, hogy megtudom pontosan mitől vagy miktől is rosszabbodott és aztán igyekszem valahogy visszafordítani azt a folyamatot. Ha például csak az a bibi, hogy sokat néztem közelre, akkor igyekezni kellene minél többet távolra - hogy gyengüljön a közellátás, közben erős♫dik a távollátás.
Hogyan, a kicsinek olvasáshoz szemüveget kell használnia? Tehát már annyira távollátó, hogy túl közel kell menni szemcsi nélkül?
Még talán próbálkozhatna olyan mindenirányú színes szövegekkel (vannak nekem, küldhetek, vagy átkódolhatok, amit küldesz). Megtalált egy kisfiú édesapja (többek között), hogy a kisfiának szeretne olyan szövegeket, meséket. A kicsi szeret úgy olvasni, átkódoltam Neki pár dolgot, amit elküldött. Elég nehéz úgy olvasni, de nagyon szórakoztató, jómagam fél évig csináltam ezt minden nap. Ez nagyon megdolgoztatja a szemeket minden irányban, meg az agyat is. Pontosan háromszor nagyobb utat kell megtenni a szemeknek, mint a normális olvasásnál. Ez aztán rávett arra is, hogy így megszínesítsem a saját editorjaimat (2010-ben színesítettem, minden betű más színű), melyekkel a mai napig dolgozom (25 éve írtam azokat a programokat).
Például egy kicsit elfordítod a fejed, másfelé nézel egy picit, vagy elvonod valami mással a figyelmét. Például sokszor ült mellettem egy kolléga és közösen próbáltunk megoldani valamit a képernyőn vagy az asztalon lévő iratokban - akkor észre se veszi, hogy vannak szemeim is és néha néh agyorspislogok is velük, vagy próbálom a légzéssel is segíteni a látást..
Hát nagyban kb akkor, de mint írtam, már előtte is volt egy két gyorspislogásos túrám. Abból már tudtam, hogy ez jó lehet, de valahogy nem tudtam ráállni folyamatosan és rendszeresen. De 2009 elején ez is meglett.
Az lehet, de a látásom meg pont azért is lett jobb, mert sokat pislogtam - persze meg sok minden mással is próbálkoztam. Emlékszem, kezdtem kiszámítani, hogy az évek során mekkora pislogódeficitben lehetek és hány évig fog kelleni ezt behozni. Kiszámítottam magamnak, hogy hány percig és hányszor kell naponta gyorspislognom, hogy meglegyen a napi pislogóadag. Ezek az "edzések" nagyon feljavították a pislogóreflexemet is, a pislogás gyorsaságát és hatékonyságát. Külön tanultam (s még most is gyakorolgatok ahol lehet, például vonatraváráskor, vonatramenéskor, hétvégén reggel, mikor még alszik a feleségem, néha éjjel is, bicajozáskor, gerelyhajítás közben is stb, ezen még mindig lehet javítani), hogy hogyan tudom a leghatásosabban szétkenetni a 3 különböző könnyfilmet. Egy idő után nagyon jól bírta a szemem és máig nagyon jól bírják az egésznapi monitor mögötti melót, plusz még otthon a TV-nél sincs semmi gond. Ez pont úgy van, mint a gerelynél. Az is kegyetlen volt a kezdetekkor, de már jó ideje egy nagyon jó szórakozás. Nagyon jól viselem a hatalmas terhelést, szinte meg se kottyan. Nemrég még azt írtam, hogy 194 centire vagyok a virtuális világcsúcstól - ma már nem igaz. Ezen a hétvégén hatalmasat javultam. Szinte sokkolt. Rá tudtam tenni a tavalyi legjobbamra 130 centit. Ami azt jelenti, hogy már csak 64 centire vagyok a világcsúcstól. El se akarom hinni. A világ legjobbjai évente (a 35 év feletti korosztályokban) kb 100-120 centivel kevesebbre képesek. Pontosan ezt mutatják a világcsúcsok is, ami rengeteg ember és rengeteg kisérletből jött ki. Én meg eddig minden évben javultam. De ez az e heti szinte sokkolt, nagyon boldog voltam és vagyok. Úgy érzem, még van tartalék, csak ki kell aknáznom pár részletet.
Sokáig nem lesz rosszabb a látás, ha szárazak az ember szemei. Attól még javulhat is átmenetileg. A baj akkor kezdődik, mikor már annyira és olyan tartósan szárazak, hogy pici repedések, mélyedések és kinövellések keletkeznek a szaruhártyán, amit már a könnyfilm nem tud tartósan elsimítgatni. Ěn is például irányított szemszárazsággal próbálom megváltoztatni a szaruhártya alakját, ügyelve arra, hogy csak a pereme legyen száraz (lefelé nézés, mint irogattam - ezt sokszor csinálom hétvégeken).
Olvasgatom a másik topicodat is, a sötét jótékony hatását.
Most sötétben fogok fürödni.
Gondolkoztam még azon, hogy egy olyan gyereknek, aki ezelőtt 30 évvel volt 8-9 éves (én), tv-t alig nézett, még olvasni se tudott, viszont sokat volt a szabadban, annak miért kezdett el romlani a szeme?
És hogyan lehetett volna lassítani a folyamatot? Mármint a romlás folyamatát.
Pontosan az zajlik a lányomnál most, mint velem, csak neki még a számítógép is "betesz". Annyit próbálok nála elérni, hogy olvasni a gyengébb szemüveggel olvasson.
"Hogy néha gyorsan is egymásután, azt még akkor se venni észre, mikor beszélgetek valakivel – ezt lehet olyan ügyesen csinálni, hogy ne vegye észre senki."
Na ezt hogy lehet??:)
Az ünnepek alatt nem voltunk itthon, sokat voltam a szabadban, monitort se néztem, még olvasni se olvastam, egész jó volt a szemem, de ez a nyamvadt nyomásérzékenység mindig meg van.
Ma már dolgoztam, kicsit rosszabb volt, de nem vészes.
Nem igazán pislogtam hétvégén.
Lehet, hogy már írtad 100x és lehet kérdeztem is: amikor "eldobtad" a szemüveged, akkor kezdtél el a szemszárazsággal is foglalkozni vagy egyik megelőzte a másikat?
Mert az jutott eszembe, hogy nem lehet, hogy ahogy egyre jobban láttál, úgy csökkent a szemszárazságod is, mert esetleg nem volt olyan fáradt a szemed?
Nem biztos, hogy van összefüggés a két dolog között, hiszen sokan panaszkodnak szemszárazságra annak ellenére, hogy jól látnak.
Nem lát semmit, hisz mikor már itt van, akkor semmit se csinálok, csak pislogok és melózok, amit kell - de azt mindenki csinálja, hisz pislogni kell. Hogy néha gyorsan is egymásután, azt még akkor se venni észre, mikor beszélgetek valakivel – ezt lehet olyan ügyesen csinálni, hogy ne vegye észre senki.
Most hirtelen nem tudom, hogy mire érted, hogy pontosan mit csinálok.
Két szemmel olyan közelről már nem is lehet olvasni, akkor már egy szemmel kell próbálkozni. Én is úgy csinálom, de be se csukom a másikat – át lehet kapcsolni az agyat, hogy csak az egyiket vegye figyelembe és akkor nem kell erőlködni a másikat is oda fókuszálni. Az nézzen ahova akar, de a másikkal a szövegre koncentrálni. Én el tudtam érni, hogy szinte a papír hozzáért a szememhez és még mindig olvasni tudtam. Persze sok gyakorlás után. Csak úgy megjegyzem, hogy 2009 elején 120cm-nél kölebb semmit se tudtam elolvasni. Tehát akkor próbálkozz egy szemmel.
Az a nylonzacskó elég jó hasonlat, na én is így voltam az első napokban hetekben. Ha közelebb tettem a fejem a monitorhoz, akkor mintha rámhúztak volna nylonzacskót. De fokozatosan közelebb tudtam tenni. Kezdetben 130cm-re volt, mikor letettem a szemcsit. Ha jól emlékszem, kb 2 év kellett ahhoz, hogy mikor nem jól láttam, akkor már nem távolodnom kellett a monitortól – hanem kölebb tehettem a fejem, hogy jobban lássam. Na ez egész hihetetlen érzés volt. Bennem volt a reflex, ha nem tudom kivenni a szöveget, akkor hátrébb tettem a fejem, majd egy kis idő után visszatehettem. Aztán egyszercsak közelebb tehettem és jobban is láttam.
Hát megértem, hogy Te nehezebb helyzetben vagy, nagyon sok a D. Én meg tudtam oldani a melóban – igaz én csak kb 3D-ről indultam. De az se volt egyszerű azért, mint írtam is már párszor. Kemény volt a kezdet, de ha ez nincs, akkor most talán már 5D-s szemcsi lógna az orromon.
Igen nem kertelek, megmondtam, hogy ez bizony nem éppen kellemes érzésekkel is jár. Persze lehet finomabban is csinálni, kis adagokban fokozatosan menni lefelé, de ez talán van annyira idegölő, hogy talán még nehezebb kivitelezni és sokkal tovább is tartana. Én egyszerre vágtam neki, letettem a szemcsit és megpróbáltam kiheverni a rossz érzetet, meg a fájdalmat – a test meg alkalmazkodik az új feladathoz és aztán jobb lesz.
Hát hogy netán javulna a szemed azt Neked kellene észrevenned elsősorban. A fájásokon meg a rossz közérzeten én tudtam segíteni – ahhoz már meg voltak a tapasztalataim. Ahogy múltak a napok egyre jobban tudtam megtalálni a helyes arányt – hogy csináljak is valamit, de ne legyen utána annyira rossz.
Ha félsz, akkor nem jó belekezdeni valamibe, mert az már eleve rossz eredményt fog produkálni. Én például nem féltem, tudtam hogy rossz lesz, de mégis csináltam – mert azt is tudtam kb, hogy ez egy alkalmazkodási folyamat az új beállításokhoz.....
Na hát arra vigyáznod kellene, hogy akkor se legyen száraz a szemed, mikor valamivel kisérletezel – hát ez a legfontosabb legyen Neked, hisz ezt akarod elérni. Hát az rossz valóban, hogy nem tudhatja az ember, mi lesz jobb és mikor lesz rosszabb. Ezt nekem is ki kellett kisérleteznem magamon. MInden ember más, más dolgokat csinál, mást eszik iszik, máskor megy aludni, máshogy éli meg a stresszhelyzetet stb.
Egy dolog, hogy a saját termésed (könnyed) nem fog ártani sem, plusz még így feljavíthatod a saját könny termelését, eloszlását stb. Ellentétben a műkönnyekkel, melyek testidegen anyagok és egy cseppet se serkentik a saját könny termelését és eloszlását – inkább fékezik és háttérbe szorítják.
Na látod, ez az eset is nagyon frappáns. Aki szemcsit kezd hordani, annak gyorsabban fog romlani a látása. Ezt én is látványosan megtapasztaltam a 9 év alatt, mikor szemcsit hordtam. Újabb, erősebb szemcsivel csak még tetéztem volna a rosszabbodást. A sors azonban úgy adta, hogy meg tudtam tenni egypár dolgot, ami jó irányba mozgatta a dolgokat a szemeimben is. Még mindig sokat gondolok a látásra is és úgy a háttérben gondolkodom és próbálgatok bizonyos mozgásokat, helyzeteket, légzéskombinációkat stb
S mikor megszoktad az új szemcsit, miért nem jobb lett és miért kellett egy idő után erősebb és nem gyengébb? Miért rosszabbra fordult és miért nem jobbra a szemcsitől? Gondolom azért, mert máson nem nagyon változtattál az életedben. Tehát gyakorlatilag ugyanúgy foglalkoztattad a szemeidet, mint addig – és csak mentek a megadott irányban.
Az orvosok a beteg embernek is azt mondják, hogy kímélje magát, feküdjön, ha lázas, ha beteg stb. A szemre is azt mondják, hogy nem szabad erőltetni. De mit lehet a szemeken erőltetni? Esetleg csak azt, hogy minél jobban kiforgatjuk balra, jobbra fel le – de ez csak szemmozgás. Ha nem jól látunk, akkor azt hiszem, hogy elsősorban az agyat terheljük meg (ezért vis fáj a fejed), mert nem tudja elintézni, hogy jól állítsa be a sejteket. Nagy igyekezetbe kezd, de eleinte nem tud mihez kezdeni, de lassan alakulnak a dolgok a háttérben.
Igen, vannak dolgok, amiket látszólag tudunk befolyásolni és vannak olyanok, melyeket nem. De sok sok gyakorlás után néha észreveszünk olyasmit is, hogy egyszercsak tudunk befolyásolni olyan dolgokat is, melyekről nemrég még azt hittük, hogy az nem megy. Én például még elképzelni se tudtam, hogy hogyan mozgassam meg belülről a dobhártyámat, hogy ezt még egy másik ember is meghallja. Ma viszont simán megy. Fogalmam se volt, hogy hogyan láthatom a saját szemeim mikromozgásait – most gyerekjáték. El sem tudtam képzelni, hogy hogyan lehet elérni atlétikai világcsúcsot gyakorlatilag edzés nélkül (gerellyel próbálkozom) – azok nagyon magasan vannak. Ha netán sikerül, akkor ez is egy jó bizonyíték lesz számomra, hogy nem olyan rosszak azok a dolgok, amikkel kisérletezgetek. Még mindig közelítek hozzá, jelenleg 194cm a hátrányom.
Sajnos ezt a gyakorlatot nem tudom megcsinálni, amit írsz, mert olyan közel kell tennem a papírt, hogy lássam a betűt, hogy ezt csak egy szemmel tudom megcsinálni.
Ahhoz, hogy mindkettővel lássam, nagyon be kéne bandzsítanom.
Ha nincs rajtam szemüveg, én kb. úgy látok, mintha te a szemed elé teszel egy nylonzacskót.
Kíváncsi lennék, hogy mi lenne, ha megtehetném, hogy itthon maradok mondjuk hetekig és csak a gyengébbik szemüveget használnám.
De nem tehetem meg, sajnos.
Csináltam olyat (amikor hetek alatt rohamosan romlott), hogy napközben a jó szemüveg volt rajtam, itthon a gyengébbik.
Borzasztó volt, fájt tőle a szemem, fejem, közérzetem is rossz volt.
De kibírnám, ha ez azzal járna, hogy esetleg javul a szemem.
CSak félek, hogy esetleg pont az ellenkezőjét érném el vele és romlana.
Megtehetném azt, hogy a kocsiban is ez lenne rajtam (kivéve, ha vezetek).
De tulajdonképpen elboldogulnék a munkahelyen is, legfeljebb közelebb húznám a monitort.
Abban viszont biztos vagyok, hogy mivel így erőlködne a szemem, szárazabb is lenne.
Ez a rossz, hogy nem tudhatom, hogy mi árt és mi használ.
Ezzel a pislogással úgy vagyok, hogy ha könnyesen csinálom, akkor valószínűleg nem ártok vele a szememnek, ellentétben a műkönnyekkel, amik mint már sokszor írtam, lókakit sem érnek.
Még egy érdekes dolog:
Kolléganőm mesélte, hogy gyerekkorukban egyszerre lett szemüveges az öccsével. Ő szépen hordta, egyre rosszabb lett, de az öccse egyszer elhagyta, nem foglalkoztak vele és nem romlott tovább a szeme.
A csajnak most olyan hármas körül van, az öccsének talán feles, de nem is hord szemüveget.
Persze nem vagyunk egyformák.
Gyerekkoromban mindig úgy zajlott egy szemüveg csere, hogy el kezdtem szarul látni, kaptam új szemcsit, húúúú, ezzel egy darabig tűélesen láttam, majd megszoktam és megint új szemcsi.....
Simán olvashattam volna a régi szemüveggel, de ezt a kutya se mondta.
És itt van még a kötőszövet erőssége is, ami megint alkati dolog és nehezen befolyásolható.
TEhát vannak általunk befolyásolható dolgok és nem befolyásolhatók.
Hát mondjuk kíváncsi lennék, hogy volna e különbség a távolság között szemcsi nélkül. Első esetben úgy próbálnál olvasni mondjuk egy könyvet, hogy pont lefelé néznél. Tehát mondjuk ráteszed az asztalra, rátámaszkodsz, majd a fejed pont úgy hajtod, hogy pont lefelé nézz – és a szemeid pont a könyv egyik lapjának közepén legyenek. Most nézz a felső sorra pár mp ideig (2-4), majd menj a szemeiddel (de csak azokkal) az alsó sorra és nézd ugyanannyit, majd vissza az első sorra. Ne igen olvasd, csak nézd, hogy látod e a betűket. Ha túl közel kell lenned, akkor nem kell a felső/alsó sorig menni. Próbálkozz így kb 5-10 percet és nézd meg, hogy milyen messziről látod még. Közben nem fog kelleni annyit pislogni, de ha érzed, hogy kell, akkor pislogj, vagy csukd be a szemeid néhány mp-re, hogy legyen elég könny.
Na most ugyanezt úgy, hogy pont felfelé nézel. Erre nincs jobb ötletem, minthogy lefekszel és a kezeiddel magad felett tartod a könyvet – s így tudod fejjebb vagy lejjebb vinni. Így is próbálkozz 5-10 percet. Lesz e néhány centi különbség a kettő között? Persze nem kell próbálni, ha nem akarod, csak úgy kíváncsiságból mondom. A tippem az, hogy fekve valamivel messzebbről kellene látnod a betűket. Egy kis mindennapi gyakorlás után talán jóval messzebbről.......
hagymától
sírva nevetés