Sziasztok!
Szeretnék segítséget kérni!
Problémám a következő: 21 éve hordok kemény kontaktlencsét, tavaly augusztusig semmi bajom nem volt vele.
Akkor el kezdett kényelmetlenné válni a bal szememen, használtam műkönnyet, de egyre csak romlott és romlik azóta is a helyzet.
Voltam 2 szemorvosnál, vizsgáltak mindent (kivéve könnytermelést), szemszárazságon kívül más bajom nincs.
3 féle műkönnyet próbáltam ki, a lencsét már alig hordom (heti pár órát csak), mégse javul.
Igyekszek sokat inni (1,5-2 litert), az asztalomra tettem minipárásítót.
Olyanok hozzászólását és tanácsát várom, akik megtapasztalták mindezt.
A műkönny sajnos csak pár percig segít, utána szinte rosszabb.
Hát akkor nagy gratula. Ennek én is nagyon örülök. Én se csinálok már jó ideje szinte semmit és mégis jó. Persze a reflexek már bennem vannak. De még mindig próbálok valami újat, jobbat, hatásosabbat és kisebb energiával kivitelezhetőbbet kikisérletezgetni. Ezek olyan izgalmas dolgok. A gerellyel is szinte nem is terhelem magam, mégis a virtuális világcsúcs közelében vagyok már és azt hiszem ezt simán tartani is tudom. Úgy érzem be is fogom érni.
Látod nem is telt el olyan sok idő mióta nekikezdtél egy kicsit. Úgy ahogy írod, helyére tetted a dolgokat. Gyakorlatilag elég, ha hagyod hatni az erőket úgy, hogy jól működjön a test. Jó időben, jó helyen, jó dolgokat csinálni. Például nem jó ha teleeszed magad és aztán rögtön mész futni stb.....
Hát egyrészt ezeket nem is igen ismerik, én még például sehol sem olvastam, hogy az ember saját maga láthatja a saját szemei mikromozgásait. Néha néha én már azon gondolkodom, hogy teljes megvilágításnál elérjem azt, hogy be tudjam annyira rezegtetni a szemeket, hogy például besárgítsa a fekete betűket. Ez már jópárszor sikerült is, de ezt már elég nehéz elérni, de talán egyszer simán fog menni. De van olyan érzésem, hogy ezeket a dolgokat kisérletileg igazolni fogják (amiket én próbálgatok a rezgésekkel). Ha netán elolvasod azt az összefoglalót, akkor láthatod majd, hogy mennyi mindenre fel tudtam használni. Ma is eljött egy idősebb kolléganőm, aki már nem dolgozik (33 évet lehúztam mellette) és kérdezett ezt azt. Mutattam neki milyen gyorsan szinte teljesen rendberaktam a tegnapi sérülésemet. Nagyon csodálkozott, hogy hogyhogy nem csupa kék. Látta, hogy tudom mozgatni a kezeimet, lábaimat szinte még akkor is alig észrevehetően, mikor mondtam neki, hogy hova figyeljen. De meg se tudta mozdítani az övéit úgy, ahogy mutattam - egyszerűen nem ment. Megmutattam Neki, hogy hogyan keletkezik hang a füleimben belülről, hallotta, érezte - nem akarta elhinni, de érezte és hallotta is a belülről jövő hangot. Hát ez nem igaz, mondta. Hát látod, hogy igaz - mondom ez arról szól, amivel már 40 éve foglalkozunk - a mágnesességről, az elektromosságról, a mosgásról - szóval a természet erőiről.......
Sziasztok! Azt hiszem, én egy sikersztori vagyok :) Nekem szinte teljesen elmúlt a szemszárazságom, sőt, mintha még több könny is termelődne a gyengébb szememben. Pedig eléggé ellustultam a gyakorlás terén... Szerintem helyükre kerültek a dolgok. Ma reggel olyan szép volt a szemem, hogy öröm volt ránézni :) Kb. 5 éve küzdöttem már ezzel. Nem is értem, az orvosok ilyen tippeket miért nem tudnak adni. Szép napot nektek!
Én nem hallottam, de most megnéztem a neten. Hát az egyfajta akupunktúrás kezelés, melynél a tűvel egy speciális egyfonalú "cérnát" visznek be az akupunktúrás pontba és ez így továbbra is ingerelni fogja azt a pontot, egészen addig míg fel nem szívódik. Rengeteg ilyen pont van a testen és ezeken keresztül lehet szabályozni a testben folyó "áramot", például úgy, hogy az ember ne érezzen fájdalmat és ezáltan jobb lelkiállapotba is kerül, ami segít a felépülésben. Én is gyakorlatilag ezt a hatást érem el a rezgésekkel. Akkor is nagyobb lesz a súrlódás miatt a hő, meg emiatt elektromosság is generálódik, ami erősebb mágneses teret is képez a sejtek körül. Ha a sejtnek csökken a potenciáljuk kb 40-50mV-ra, akkor már sugároz infókat az agyba, hogy nincs valmai rendben és érezzük a fájdalmat. Az egészséges, jól működő sejt elektromos potenciálja kb 70mV. Ha tehát fel tudom hozni a csökkentett potenciált a 70mV közelébe, akkor megszűnik a fájás érzése. Erről sajnos tegnap is volt alkalmam meggyőződni a focin és utána is. Telibetalálták a sípcsontomat, úgy pont a boka és a térd között. Nagyon fájdalmas, rögtön egy nagyobb csomó lett ott. Kegyetlenül fájt, de folytattam, s ahogy ez lenni szokott néha - 10 perc után ugyanaz a fickó (azt hittem már hogy fenéken rúgon) pontosan eltálálta (de Ö már más lábrésszel) ugyanazt a helyet. Na ez már nagyon durva volt, akkora csomó keletkezett, hogy azt hittem szét fog pattanni a bőr a nagy nyomástól. De fél perc alatt annyira sikerült csökkenteni,hogy nyugodtan játszhattam tovább, mert még vagy 60 perc volt hátra. Persze a foci végére megint jó feszes és fájdalmas lett. Az egyik felem nagyon mérges volt rá, de a másik felem azt gondolta, hogy most egy kicsit elszórakozok ezzel és nem fog fájni egy cseppet sem. Már hazafelé a vonatban is gyorsmozgattam (ezt észre se lehet venni), majd otthon is, meg reggel is felkelés előtt. Egész jó állapotba sikerült hozni. Most még engem is meglepett, hogy gyalogláskor és nekifutáskor semmi fájdalmat nem érzek már így másnap. Persze ütésre érzékeny és az is marad pá hétig, de már ma is klassz. Valamikor 2008-2009-ben volt egy hasonló találat (valamivel fejjebb, de akkor csak egy) - na akkor másnap harmadnap igencsak éreztem. Emlékszem még vagy 30 évvel ezelőtt is volt egy hatalmas rúgás közvetlen a boka felett - na az valami kemény volt. Még 2 évre rá se lehetett kopogtatni rendesen, mert érzékeny volt. Akkor az is járt az eszemben, hogy még utóbb rákot kapok ebből. Most meg egész más a helyzet, persze az ember sose tudja, hogy mi vár rá a következő percben.......
Fent van egy írásom a facebookon is meg a scribden is, de onnan csak regisztrálva lehet letölteni. Erre rászedtek, hogy írjam meg egy két oldalon, de 35 oldalasra sikeredett, de így is csak dióhéjban van minden leírva (még 2009ben kotyvasztottam össze, azóta többet tudok). Látom, hogy publikus a mailcímed, így elküldöm arra a fehér alapon fekete betűk verziót (van még kék alapon sárgászöld betűk - ezt jobb olvasni a monitoron)......
Hát azt nem tudom, nem próbáltam ilyeneket - meg már kb 11 éve mindenféle külső cucc nélkül próbálom megoldani a problémákat. Ha lámpa, akkor talán nem lehet csak úgy nyitott szemekkel belenézegetni a fényébe. Esetleg csukott szemmel - ami lámpa nélkül is jó dolog a szemszárazság ellen. De vannak olyan lámpák is, melyek fényébe lehet nézni huzamosabb ideig is. Az rákényszerítheti a szemeket, hogy több könnyet préseljenek ki a szaruhártyára, persze ilyenkor is az fog segíteni, hogy emiatt többet fog pislogni, vagy egy kicsit tovább (pár mp) becsukva tartja a szemeket. S megint ott vagyunk, hogy többet, gyorsbban kell(ene) pislogni, vagy néha néha becsukni a szemeket pár mpre......
Most még azért nincsenek olyan melegek, de már a 15-18 fok is kellemes a napsütésben. Na és a fújt a szél, akkor sokkal több könnyet próbál kipréselni magából a test. Mert érzi a szelet és az évmiliók alatt megtanult ellene védekezni - mert ha nagyobb a levegő sebessége, az növeli a párolgást is - és ezt kompenzálni kell. Ez még úgy is sikerült, hogy rajtad volt a ktlencse. Pont ezért a bicajon sincs probléma, már ha nem fúj hátulról 100 kilométeres szél.
Hát akkor Nálad is lehetnek picik a szemhéjadban, ezek meg gázokat is termelnek, nagyobb ott a nyomás és ha hozzáérsz, akkor már fáj. Nem jó ott a keringés, több sejt hal el, mint amit képes elszállitani a szervezet onnan és akkor elszaporodnak a dögevők. És innentől már igencsak nehéz őket kitessékelni. De sok pici gyors mozgással sikerülhet. Persze van talán más módja is, de nekem ez a legegyszerűbb. Semmi pénzembe sem kerül, semmi cucc nem kell hozzá és szinte bárhol, bármikor művelhetem......
Hát akkor sok sikert a vizsgákhoz, Neked is kitartást.......
Én pont azt figyeltem meg, hogy kinn, a friss levegőn bírja a szemem a lencsét.
Szombaton szülinapi vendégségben voltunk, egész délután kint ültünk a kertben, fújt a szél, sütött a nap, nekem mégse volt semmi bajom! Pedig rajtam volt a lencse.
Én se tudom megcsinálni, hogy csak az egyiket csukom be, kacsintani is csak nehezen tudok:)
Van még egy furcsa dolog velem kapcsolatban: ugye azt mondtam, hogy ritkán fáj a szemem, a szemszárazság leginkább abban nyilvánul meg, hogy nem bírom a lencsét.
Viszont ha megérintem és icipicit megnyomogatom a szemhéjam (a szem külső részén), na az fáj.
Egyik este azt csináltam, hogy nyitva volt a szemem és a szemgolyómat tapogattam meg ott, azon a helyen, ahol fájni szokott (tiszta kézzel!), kb. ugyanakkora "erővel", mint mikor csukva van, és így nem fájt.
Olyan, mintha a szemhéjam lenne érzékeny vagy nem is tudom:S
Na, majd ha elsején levizsgáztam jövök és értekezünk!!
Csak fokozatosan, nem jó ha hirtelen kimész 2 órára, mikor nem voltál kint rendszeresen minden nap. Kint sokkal erősebb a fény általában, mint mondjuk bent - ezért hamarébb szárad a szem is meg úgy az embert is megviselheti az erős fény meg a hőség. De a szemnek is tudnia kell fokozatosan alkalmazkodnia - aztán máshol (ahol már nincs akkora fény) könnyebb lesz.
Nem erőlködöm, semmiféle izmot nem feszítek meg a szemeken. Teljes nyugalom kell, a szemeknek maguknak kell elindulniuk. Sötétben könnyebb, ott próbálkozz először egy kicsi fényre. Tehát egy szem csukva (vagy ha nem megy takard le), a másik nyitva és próbáld a fókuszt közelebbre hozni, lassan, közben fújd ki az összes levegőt. Ekkor a legnyugodtabbak az izmok, így nem görcsöl annyira be a szemed, talán így majdcsak elindul.....
Igen, az segíthet, ha az ember látja, hogy a másiknak ez vagy az sikerül...............
Amúgy ha ráerősítsz a mikro-szemmozgásokra, akkor megfeszítesz valamilyen izmot a szemed körül?
Egyenlőre a sima kacsintós mozgatás is sokat segít. Ritkán van olyan időjárás, vagy körülmény, hogy hirtelen kiszárad a szemem, és muszáj belecsöppentenem. Nagyon sokat jelentett nekem, hogy itt olvasgattalak titeket.
Hát ez már szép teljesítmény, s méghozzá egyenetlenebb úton.
Meglehet, hogy még csak a szemhéjak remegnek, de ezek is már megmozgatják a szemeket is. Ha fogod látni eszeveszetten mozogni a világító piros kicsi pöttyöt a sötétben teljesen nyitott szemmel, akkor már biztos, hogy a szemek is fognak mozogni.
Hát a bacik elszaporodhattak, most hogy alig volt rajtad a ktlencse meg elkezdted többet és jobban mozgatni a szemeidet - ezzel igencsak megnehezítetted a picik életét és csökkent a számuk, lehet tetemesen is.
Hát szerintem a napszemcsi is pontosan ugyanazt teszi a szemekkel, mint a rendes szemcsi. Korlátozza a természetes választ a helyzetre. Ha sokszor napszemcsit viselsz, akkor a szem elveszti alkalmazkodó képességét a naphoz, a sok fényhez és anélkül egész megerőltető lesz a tűző napon lenni. Nekem például semmi problémán nincs, mindennap kint vagyok, télen is nyáron is. Ahogy hosszabbodnak a nappalok egyre többet vagyok kint és egyre többet is süt a Nap. Így fokozatosan a szemek is hozzászoknak az egyre több és hosszantartó napsütéshez. Sokszor nyáron kint vagyok 10-16 óra között is......
Hát érdekes az biztos, nekem csak jó tapasztalataim vannak ezekkel. Már látok a TV-ben is tudományos csatornákon, hogy több helyen is kutatják a különböző rezgések hatását az emberi szervezetre. A szemeknél is ezek a gyors mikromozgások miatt maradt meg az egyetlen fickónak a hosszabb űrkaland után is a 100%-os látása. Neki a normálisnál gyorsabban mikromozognak a szemei és a gravitáció meg a föld mágneses mezeje nélkül csak lecsökkentek kb a normális szintre és így még jó maradt a látása. A többieknek is lecsökkent a mikromozgások sebessége, de az már nem volt elég a jó látás megőrzéséhez a hosszan tartó űrkaland során.....
Ma reggel megvolt a fél óra hátramenet erdőben, és nem az úton :)
Lehet, hogy megtaláltam most a mikormozgásokat a szememmel, de lehet, hogy ez még nem az. Ha becsukom a szemem, és kinyitom résnyire az egyiket (ahogy próbáltam a rosszabbik szememmel kacsintani), akkor ilyen remegést látok. Kicsit olyan mint a hunyorgás. Két szemmel hunyorgásra nem ugyanaz, de hasonló.
Ma délután beteszem a kontaktlencsét, amit már majdnem egy hónapja nem használtam. Azért lehet, hogy előtte és közben cseppentek, mert ez olyan külső behatás. Mostanában különben alig cseppentek, de azért néha a naptól kiszárad a szemem és muszáj. De reggelre nem gyullad be soha. Lehet, hogy tényleg a pangó bacilusoktól volt. Most a kacsintást próbálgatom, ez is elég jó torna.
Kérdezni is akartam, hogy a napszemüveg, amellett, hogy persze megvéd a naptól, széltől, szerinted elkényelmesíti a szemet, ellustul tőle a szem, kevesebb lesz a szemmozgás?
Nagyon érdekes ez a gyógyítás hanggal és rezegtetéssel. Majd remélem, hamarosan lesz időm elolvasni a topikokat, amiket ajánlottál. Szép hétvégét Neked!
Hát talán nem ios olyan egyszerű, mint most már gondolom. Én is kerestem, de nekem még tippem se volt, hogy hogyan láthatnám. Aztán úgy találtam meg, ahogy leírtam. Ma olyan jól megy, hogy már bárhol bármikor le tudok annyira nyugodni, hogy látom egy kettőre.
Nemcsak a szemekkel végzek mikromozgásokat, hanem minden testrésszel próbálgatok. tehát hogy be tudjak rezegtetni bármely testrészt a legkisebb energiával. Így fel tudom azt a részt melegíteni, bárhol legyen is. Eleinte ez nagyon nehezen megy és elég nagy mozgások kellenek, hogy aztán menjen finomabban is. Például a kezedet talán be tudnád rezgetni alig miliméteres kilengésekkel. Majd próbálkozni más részekkel is. Az ember például be akar mozgatni valamit, de nem megy, hiába gondol rá, hogy mozogjon be - görcsös erőfeszítéssel aztán valahogy beindítja. Lassan aztán nyugodtabban és gyorsabban is fog menni.
Így például egy kék foltot kb 35-40 perc alatt el lehet tüntetni. Ha olyan helyen van, akkor hanggal is (ha odaér as ember szája). De 54 hete összefejeltem a focin az egyik sráccal (vagyis Ö fejelt belém) - a jobb szemgödör felső sarkát találta telibe. Azon nyomban vércsomó lett ott, de még a foci alatt egy kicsit eljátszottam vele. S másnap is, így senki se vett észre semmit, pedig másnap reggel akkora monoklim volt, hogy lelógott a szemhéjam. 10-20 perc alatt a vonatramenet úgy eltüntettem, hogy az utastársam, akivel mindennap megyek semmit nem vett észre, pedig direkt megkérdeztem, hogy lát e valamit az arcomon.
Nálam már a hangsúly nem is a sok sportoláson van (már ahogy a köztudatban van) - hanem inkább az icipici de gyors mozgásokon. Ettől vagyok olyan jó állapotban már huzamosabb ideje, gyakorlatilag 2003 óta, amikor kezdtem ezekkel foglalkozni.
Nagyszerű, ez is mutatja, hogy tényleg próbálkoztál ezzel. Minden elismerésem - csak gyakorolni kell és jobb lehet egy idő után. Azok az izmok, amik eddig gyakorlatilag nem voltak használva - egy kicsit máshogy nézhetnek ki, mint azok, melyek rendesen voltak használva. Ott kisebb volt az oxigén mennyisége is, kisebb az anyagcsere - ezért lehet több ott a gomba, parazita, baci stb. Az emberben valami 2000 fajta pici él, egyedszámuk sokszorosan meghaladja sejtjeink számát - s egy emberben súlyuk elérheti akár a 3kg-ot is (mondjuk olyan átlagsúlyú felnőtt emberben). Már ekkora súlyt is hallottam egy tudományos dokfilmben, tavaly még olyan 1200 grammról tudtam....... Ezekkel kell együttélnünk, sok a hasznos de sok csak arra vár, hogy valami bibi legyen és máris túlszaporodnak.....
Hát akkor Te olyan életkedvű, vidám kis csajocska lehetsz. Ez is segíthet hétköznapjaidban. Nem vagy a mozgás ellensége úgy néz ki, ez mindenképp jó dolog szerintem. Igen, jók azok a kis apró dolgok. Ezekre szinte mindig odafigyelhet az ember - és ez nagyon fontos, mert idővel olyan automatikus lehet, hogy észre se veszed, olyan lesz mint a puszta légzés.....
Az mindenképp jó dolog, ha egyszerre több dologra is kell figyelni az agynak. Így újabb és újabb neuronösszeköttetések alakulnak ki, amik segítik majd hatásosabbá tenni azokat a dolgokat, amikkel megdolgoztatod. Ez meg egy kis elterelés is a hétköznapok megszokott egyhangúságából. S ha látod majd a kis fejlődést is, az nagyon fel tudja dobni az önbizalmadat. Tehát bízni fogsz a képességeidben - és egyre több dolgot meg fogsz tudni oldani mindenféle segítség és cucc nélkül is.
Nagyszerű, szemüveg nem is kell, az csak olyan szokás lehet, amit az emberek túlnyomó többsége lustaságból hord..... Nélküle is el fogsz boldogulni, ha akarni fogod - fejlődni fogsz, mindennap icicpicit - s egy nap észre is fogod venni. Annak örülni fogsz és innentől még jobbra és hatásosabbra fogsz törekedni.......... A kezdet mindig nehéz, ha valami másba kezd bele az ember. ěn még emlékszem, milyen nehéz volt, mikor letettem a szemcsit. A gerelynél meg a kezdetekkor pár hétig alig tudtam kinyitni az ajtót a dobálások után, annyira szétszóródtak az izmaim, meg az izületeim. Ma azok az adagok meg se kottyannak, még csak el sem fáradok a 2 órai hajigálás közben.....
Én nap mint nap látok ilyen gyerekeket, kb 150 méterre van tőlem egy nagyobb központ, melyben ilyen gyerekek is vannak. Reggel nem, mert még alusznak, mikor megyek a melóba - de hazafelé látom őket. Az utóbbi években hozzájuk is elért a sok ártalom, ahogy mennek a buszmegállóhoz, majd minden második cigivel a kezében. Engem is egy kicsit megtréfált a sors, hogy születésem óta gyakorlatilag nem hallok - de ma inkább arra hajlok, hogy egy nagyon korai tüdőgyulladásomat olyan antibiotikummal kezelték, melynek ez volt a mellékhatása. Ilyen és ehhez hasonló handikeppel nehezebb egy kicsit az élet, sok pofont kaptam én is emiatt az életben......
Nekem a biciklizés van, meg a görkori, meg túrázni is szoktam. Régebben úsztam, meg jártam jógára, stretchingre, Pilatesre, de ezeket kicsit elhanyagoltam az utóbbi egy évben sajnos.
Különben nagyon jól esik, ha valahogy sikerül a jobb szemem csukva tartani, míg a bal csak résnyire van nyitva. Tényleg mintha dolgoznának ott az izmok. Amikor kinyitom mindkettőt, utána van ez a jó érzés. Lehet, hogy ha minden nap egy kicsit gyakorlom ezt, az is segít.
Hú, én is nagyon szeretek lógni meg kézen állni. Focizni már csak a játszótéri ligában, ott is főleg a kiscsoportosok körében szoktam :) Jók ezek az apró kis dolgok, amiket meg lehet tenni, ezekre oda tudok figyelni lassan-lassan, csak azért a család mellett nehéz hosszabb feladatokat teljesíteni. Azért nem panaszkodom, inkább pont jó is, hogy annyi felé kell figyelnem. Ma különben a nap nagy részében nem volt rajtam szemüveg, még a bevásárláshoz sem vettem föl.
Én nem cseppentettem semmit a szemeimbe, pedig mikor annyira szúrtak, már gondolkodtam rajta - nem volt más tippem akkoriban, hogyan másszak ki abból. De valahogy arra se tudtam magam rászánni, még mindig bírtam, de már sokszor kellett megpihennem a melóban. Kimenni a párásabb, hdegebb levegőre stb. Na és ott ütött a fejembe, hogy mennyivel jobb lett, mikor pár perc után visszajöttem. Na és aztán véletlenül belejött az a sok hátrafelémenés is a természetben és annyi volt a szemszárazságnak. Később (9 hónap után) egy újabb jó döntés jött - elkezdtem sehol se gyújtani villanyt reggel. Ez télen kb 4 órát jelent sötétben lenni, tehát nem csukott szemekkel - hanem tenni a dolgomat, mintha mindenhol égne a villany. Télen reggel 4-kor koromsötét van és egésze 8 óráig is még sötét van. Tehát igencsak feljavult a sötétbeli látásom, ami nagy önbizalmat jelentett a sötét helyeken - egyszercsak mennyi dolgot láttam, mit azelőtt észre se vettem a sötétség miatt....... Ezt sokszor még éjjel is gyakoroltam az ágyban, felébredtem éjjel és 1-2 órát is képes voltam gyakorolni a mikromozgásokat, sötétben kivenni a szobában lévő tárgyakat, a légzést összegyeztetni a pislogással, éleseb látással stb - úgy ahogy voltam az ágyban..... Tehát nem az égből pottyant hozzám az, amit elértem...........
Hát az úgy van, hogy mi Neked a fontosabb. Ha valami más, akkor azt preferálod, ha meg ilyen apróságokban szeretnél javulni, akkor ennek kell prioritást élveznie. Nekem például az utóbbi 11 évben a testem és lelkem állapota a legfontosabb. Elszórakozok azzal, hogy jobbá tegyem - a többi dolog csak úgy a háttérben jelentkezik és már nem érdekel annyira a sok felesleges dolog. Mindent megcsinálok, amit eddig, de legbelül másképp élem meg - fontos, hogy jól érezzem magam és a testem is jól működjön......
Én még ügyelni kezdtem a gravitáció hatására is. Ez igencsak megnehezíti a szemek működését is. A gravitáció lefelé hat és így a szemekre is lefelé hat, ami azt jelenti, hogy mikor normálisan állunk, vagy ülünk - akkor mindig egy kicsit torzít a szem alakján. Két ideális helyzet van a szemekre nézve. Pont lefelé (ez kedvez a közellátásnak) és pont felfelé, ez meg a távollátásnak. Tehát sokat csináltam azt is, hogy lehajoltam (ez a kertben gyakori, a gerelynél is), sokat álltam kézen is 2009-ben. Majdnem minden tizedik fánál kézre álltam egy kis ideig. Még ma is megcsinálom ezt minden reggel, kb 2-szer olyan 30-40 mp kézenállás. Sokszor a hídról lógtam le lábakon megakasztva, ha leestem volna, akkor vízbe pottyanok - de nem estem le...... Ez is sokat segíthetett, hogy olyan gyorsan elég tűrhetően láttam ismét közelre. Sokszor úgy hallgattam a zenét (TV nézés közben), hogy a fejem lógott lefelé az ágy melett hoszú perceken át...... Az se mindegy hogyan és melyik feleden alszol többet.
Te focizol? Így már értem, hogy nem volt annyira idegen a hátrafelémenet.... Én már 5 éves koromtól, tehát már 57 éve focizom, persze 3-4 év kivételével csak úgy szórakozásból - tehát nem versenyszerűen. Voltak időszakaim, amikor valami 20 féle sportágat is próbálgattam. Azokat is csak úgy félig meddig szórakozásból. Jelenleg hetente van foci, gerely és bicaj - na meg gyaloglás is szép számmal.
Meglehet képes lennél, ha úgy istenigazából nekifeszülnél. Tehát gondolnál rá, hogyan lehetne azt elérni. Vedd csak például a légzést. Mikor nyugodtabbak az izmok? Ha fel vannak turbózva oxigénnel, vagy mikor már majdnem kifújtad az összes levegőt? Nos talán akkor, mikor már alig van benned friss levegő. Tehát kifújod a levegőt amennyire tudod, megnyugszol és most próbáld meg kinyitni vagy becsukni az egyik szemedet. Nem lesz annyira görcsös és talán egy kis gyakorlás után át tud majd menni az impulzus az agyból a megfelelő izmokba és kinyílik az egyik szemed. Meglehet csak gyakorlás kérdése. Ez is lehet a kisebb könnykiáramlás hátterében a maga részével. Persze több más tényező is kihat erre.....
Akkor úgy már jobb a helyzet, mert maga a monitor már elég fényyel bombázza a szemeket. Minél nagyobb felületről érkezik a szembe az erős fény, annál hamarébb is szárad ki a szaruhártya. Annak ellenére is, hogy a pupilla kisebb lesz - az azon nem segít semmit, mert a szaruhártya van legkívül...
