Keresés

Hát azt nem tudom, nem próbáltam ilyeneket - meg már kb 11 éve mindenféle külső cucc nélkül próbálom megoldani a problémákat. Ha lámpa, akkor talán nem lehet csak úgy nyitott szemekkel belenézegetni a fényébe. Esetleg csukott szemmel - ami lámpa nélkül is jó dolog a szemszárazság ellen. De vannak olyan lámpák is, melyek fényébe lehet nézni huzamosabb ideig is. Az rákényszerítheti a szemeket, hogy több könnyet préseljenek ki a szaruhártyára, persze ilyenkor is az fog segíteni, hogy emiatt többet fog pislogni, vagy egy kicsit tovább (pár mp) becsukva tartja a szemeket. S megint ott vagyunk, hogy többet, gyorsbban kell(ene) pislogni, vagy néha néha becsukni a szemeket pár mpre......

Vajon bioptron lámpa vagy infralámpa nem lenne jó?

Most még azért nincsenek olyan melegek, de már a 15-18 fok is kellemes a napsütésben. Na és a fújt a szél, akkor sokkal több könnyet próbál kipréselni magából a test. Mert érzi a szelet és az évmiliók alatt megtanult ellene védekezni - mert ha nagyobb a levegő sebessége, az növeli a párolgást is - és ezt kompenzálni kell. Ez még úgy is sikerült, hogy rajtad volt a ktlencse. Pont ezért a bicajon sincs probléma, már ha nem fúj hátulról 100 kilométeres szél.

Hát akkor Nálad is lehetnek picik a szemhéjadban, ezek meg gázokat is termelnek, nagyobb ott a nyomás és ha hozzáérsz, akkor már fáj. Nem jó ott a keringés, több sejt hal el, mint amit képes elszállitani a szervezet onnan és akkor elszaporodnak a dögevők. És innentől már igencsak nehéz őket kitessékelni. De sok pici gyors mozgással sikerülhet. Persze van talán más módja is, de nekem ez a legegyszerűbb. Semmi pénzembe sem kerül, semmi cucc nem kell hozzá és szinte bárhol, bármikor művelhetem......

Hát akkor sok sikert a vizsgákhoz, Neked is kitartást.......

Sziasztok!

Én pont azt figyeltem meg, hogy kinn, a friss levegőn bírja a szemem a lencsét.

Szombaton szülinapi vendégségben voltunk, egész délután kint ültünk a kertben, fújt a szél, sütött a nap, nekem mégse volt semmi bajom! Pedig rajtam volt a lencse.

Én se tudom megcsinálni, hogy csak az egyiket csukom be, kacsintani is csak nehezen tudok:)

Van még egy furcsa dolog velem kapcsolatban: ugye azt mondtam, hogy ritkán fáj a szemem, a szemszárazság leginkább abban nyilvánul meg, hogy nem bírom a lencsét.

Viszont ha megérintem és icipicit megnyomogatom a szemhéjam (a szem külső részén), na az fáj.

Egyik este azt csináltam, hogy nyitva volt a szemem és a szemgolyómat tapogattam meg ott, azon a helyen, ahol fájni szokott (tiszta kézzel!), kb. ugyanakkora "erővel", mint mikor csukva van, és így nem fájt.

Olyan, mintha a szemhéjam lenne érzékeny vagy nem is tudom:S

Na, majd ha elsején levizsgáztam jövök és értekezünk!!

Addig is kitartást!:)

Csak fokozatosan, nem jó ha hirtelen kimész 2 órára, mikor nem voltál kint rendszeresen minden nap. Kint sokkal erősebb a fény általában, mint mondjuk bent  - ezért hamarébb szárad a szem is meg úgy az embert is megviselheti az erős fény meg a hőség. De a szemnek is tudnia kell fokozatosan alkalmazkodnia - aztán máshol (ahol már nincs akkora fény) könnyebb lesz.

Nem erőlködöm, semmiféle izmot nem feszítek meg a szemeken. Teljes nyugalom kell, a szemeknek maguknak kell elindulniuk. Sötétben könnyebb, ott próbálkozz először egy kicsi fényre. Tehát egy szem csukva (vagy ha nem megy takard le), a másik nyitva és próbáld a fókuszt közelebbre hozni, lassan, közben fújd ki az összes levegőt. Ekkor a legnyugodtabbak az izmok, így nem görcsöl annyira be a szemed, talán így majdcsak elindul.....

Igen, az segíthet, ha az ember látja, hogy a másiknak ez vagy az sikerül...............

Kipróbálom akkor többször napszemüveg nélkül.

Amúgy ha ráerősítsz a mikro-szemmozgásokra, akkor megfeszítesz valamilyen izmot a szemed körül? 

Egyenlőre a sima kacsintós mozgatás is sokat segít. Ritkán van olyan időjárás, vagy körülmény, hogy hirtelen kiszárad a szemem, és muszáj belecsöppentenem. Nagyon sokat jelentett nekem, hogy itt olvasgattalak titeket.

Hát ez már szép teljesítmény, s méghozzá egyenetlenebb úton.

Meglehet, hogy még csak a szemhéjak remegnek, de ezek is már megmozgatják a szemeket is. Ha fogod látni eszeveszetten mozogni a világító piros kicsi pöttyöt a sötétben teljesen nyitott szemmel, akkor már biztos, hogy a szemek is fognak mozogni.

Hát a bacik elszaporodhattak, most hogy alig volt rajtad a ktlencse meg elkezdted többet és jobban mozgatni a szemeidet - ezzel igencsak megnehezítetted a picik életét és csökkent a számuk, lehet tetemesen is.

Hát szerintem a napszemcsi is pontosan ugyanazt teszi a szemekkel, mint a rendes szemcsi. Korlátozza a természetes választ a helyzetre. Ha sokszor napszemcsit viselsz, akkor a szem elveszti alkalmazkodó képességét a naphoz, a sok fényhez és anélkül egész megerőltető lesz a tűző napon lenni. Nekem például semmi problémán nincs, mindennap kint vagyok, télen is nyáron is. Ahogy hosszabbodnak a nappalok egyre többet vagyok kint és egyre többet is süt a Nap. Így fokozatosan a szemek is hozzászoknak az egyre több és hosszantartó napsütéshez. Sokszor nyáron kint vagyok 10-16 óra között is......

Hát érdekes az biztos, nekem csak jó tapasztalataim vannak ezekkel. Már látok a TV-ben is tudományos csatornákon, hogy több helyen is kutatják a különböző rezgések hatását az emberi szervezetre. A szemeknél is ezek a gyors mikromozgások miatt maradt meg az egyetlen fickónak a  hosszabb űrkaland után is a 100%-os látása. Neki a normálisnál gyorsabban mikromozognak a szemei és a gravitáció meg a föld mágneses mezeje nélkül csak lecsökkentek kb a normális szintre és így még jó maradt a látása. A többieknek is lecsökkent a mikromozgások sebessége, de az már nem volt elég a jó látás megőrzéséhez a hosszan tartó űrkaland során.....

Ma reggel megvolt a fél óra hátramenet erdőben, és nem az úton :) 

Lehet, hogy megtaláltam most a mikormozgásokat a szememmel, de lehet, hogy ez még nem az. Ha becsukom a szemem, és kinyitom résnyire az egyiket (ahogy próbáltam a rosszabbik szememmel kacsintani), akkor ilyen remegést látok. Kicsit olyan mint a hunyorgás. Két szemmel hunyorgásra nem ugyanaz, de hasonló.

Ma délután beteszem a kontaktlencsét, amit már majdnem egy hónapja nem használtam. Azért lehet, hogy előtte és közben cseppentek, mert ez olyan külső behatás. Mostanában különben alig cseppentek, de azért néha a naptól kiszárad a szemem és muszáj. De reggelre nem gyullad be soha. Lehet, hogy tényleg a pangó bacilusoktól volt. Most a kacsintást próbálgatom, ez is elég jó torna.

Kérdezni is akartam, hogy a napszemüveg, amellett, hogy persze megvéd a naptól, széltől, szerinted elkényelmesíti a szemet, ellustul tőle a szem, kevesebb lesz a szemmozgás?

Nagyon érdekes ez a gyógyítás hanggal és rezegtetéssel. Majd remélem, hamarosan lesz időm elolvasni a topikokat, amiket ajánlottál. Szép hétvégét Neked!

Hát talán nem ios olyan egyszerű, mint most már gondolom. Én is kerestem, de nekem még tippem se volt, hogy hogyan láthatnám. Aztán úgy találtam meg, ahogy leírtam. Ma olyan jól megy, hogy már bárhol bármikor le tudok annyira nyugodni, hogy látom egy kettőre.

Nemcsak a szemekkel végzek mikromozgásokat, hanem minden testrésszel próbálgatok. tehát hogy be tudjak rezegtetni bármely testrészt a legkisebb energiával. Így fel tudom azt a részt melegíteni, bárhol legyen is. Eleinte ez nagyon nehezen megy és elég nagy mozgások kellenek, hogy aztán menjen finomabban is. Például a kezedet talán be tudnád rezgetni alig miliméteres kilengésekkel. Majd próbálkozni más részekkel is. Az ember például be akar mozgatni valamit, de nem megy, hiába gondol rá, hogy mozogjon be - görcsös erőfeszítéssel aztán valahogy beindítja. Lassan aztán nyugodtabban és gyorsabban is fog menni.

Így például egy kék foltot kb 35-40 perc alatt el lehet tüntetni. Ha olyan helyen van, akkor hanggal is (ha odaér as ember szája). De 54 hete összefejeltem a focin az egyik sráccal (vagyis Ö fejelt belém) - a jobb szemgödör felső sarkát találta telibe. Azon nyomban vércsomó lett ott, de még a foci alatt egy kicsit eljátszottam vele. S másnap is, így senki se vett észre semmit, pedig másnap reggel akkora monoklim volt, hogy lelógott a szemhéjam. 10-20 perc alatt a vonatramenet úgy eltüntettem, hogy az utastársam, akivel mindennap megyek semmit nem vett észre, pedig direkt megkérdeztem, hogy lát e valamit az arcomon.

Értem, így is van mozgás. Hát igen, úgy is lehet baj, ha nem szed az ember valamit rá és ezért lesz károsodás.

Hát talán egy kicsit jobban odafigyelek a szemeimre 2009-től, mint az átlagember. Ha ez is rossz volna, akkor igencssak nehéz lenne a helyzetem.

Különben még nem tudom a mikromozgásokat megtalálni, és irányítani.

Különben te csak a szemeddel végzed, vagy más izmaiddal is?

Csak a saját gyerekeimmel szoktam focizni, meg néha beszállok szülő-gyerek meccsekbe, de azért inkább csak azért, hogy kilegyen a csapat :)

Egy barátnőm úgy süketült meg az egyik fülére, hogy terhesség alatt óvatosságból nem szedte be az antibiotikumot, és ráment a fülére. 

Értem, hogy akkor miért erősíted ennyire a látásod. Sokszor egy hátrányból tud az ember előnyt faragni.

Nálam már a hangsúly nem is a sok sportoláson van (már ahogy a köztudatban van) - hanem inkább az icipici de gyors mozgásokon. Ettől vagyok olyan jó állapotban már huzamosabb ideje, gyakorlatilag 2003 óta, amikor kezdtem ezekkel foglalkozni.

Nagyszerű, ez is mutatja, hogy tényleg próbálkoztál ezzel. Minden elismerésem  - csak gyakorolni kell és jobb lehet egy idő után. Azok az izmok, amik eddig gyakorlatilag nem voltak használva - egy kicsit máshogy nézhetnek ki, mint azok, melyek rendesen voltak használva. Ott kisebb volt az oxigén mennyisége is, kisebb az anyagcsere - ezért lehet több ott a gomba, parazita, baci stb. Az emberben valami 2000 fajta pici él, egyedszámuk sokszorosan meghaladja sejtjeink számát - s egy emberben súlyuk elérheti akár a 3kg-ot is (mondjuk olyan átlagsúlyú felnőtt emberben). Már ekkora súlyt is hallottam egy tudományos dokfilmben, tavaly még olyan 1200 grammról tudtam....... Ezekkel kell együttélnünk, sok a hasznos de sok csak arra vár, hogy valami bibi legyen és máris túlszaporodnak.....

Hát akkor Te olyan életkedvű, vidám kis csajocska lehetsz. Ez is segíthet hétköznapjaidban. Nem vagy a mozgás ellensége úgy néz ki, ez mindenképp jó dolog szerintem. Igen, jók azok a kis apró dolgok. Ezekre szinte mindig odafigyelhet az ember - és ez nagyon fontos, mert idővel olyan automatikus lehet, hogy észre se veszed, olyan lesz mint a puszta légzés.....

Az mindenképp jó dolog, ha egyszerre több dologra is kell figyelni az agynak. Így újabb és újabb neuronösszeköttetések alakulnak ki, amik segítik majd hatásosabbá tenni azokat a dolgokat, amikkel megdolgoztatod. Ez meg egy kis elterelés is a hétköznapok megszokott egyhangúságából. S ha látod majd a kis fejlődést is, az nagyon fel tudja dobni az önbizalmadat. Tehát bízni fogsz a képességeidben - és egyre több dolgot meg fogsz tudni oldani mindenféle segítség és cucc nélkül is.

Nagyszerű, szemüveg nem is kell,  az csak olyan szokás lehet, amit az emberek túlnyomó többsége lustaságból hord..... Nélküle is el fogsz boldogulni, ha akarni fogod  - fejlődni fogsz, mindennap icicpicit - s egy nap észre is fogod venni. Annak örülni fogsz és innentől még jobbra és hatásosabbra fogsz törekedni.......... A kezdet mindig nehéz, ha valami másba kezd bele az ember. ěn még emlékszem, milyen nehéz volt, mikor letettem a szemcsit. A gerelynél meg a kezdetekkor pár hétig alig tudtam kinyitni az ajtót a dobálások után, annyira szétszóródtak az izmaim, meg az izületeim. Ma azok az adagok meg se kottyannak, még csak el sem fáradok a 2 órai hajigálás közben.....

Én nap mint nap látok ilyen gyerekeket, kb 150 méterre van tőlem egy nagyobb központ, melyben ilyen gyerekek is vannak. Reggel nem, mert még alusznak, mikor megyek a melóba - de hazafelé látom őket. Az utóbbi években hozzájuk is elért a sok ártalom, ahogy mennek a buszmegállóhoz, majd minden második cigivel a kezében. Engem is egy kicsit megtréfált a sors, hogy születésem óta gyakorlatilag nem hallok - de ma inkább arra hajlok, hogy egy nagyon korai tüdőgyulladásomat olyan antibiotikummal kezelték, melynek ez volt a mellékhatása. Ilyen és ehhez hasonló handikeppel nehezebb egy kicsit az élet, sok pofont kaptam én is emiatt az életben......

Van valami kapcsolatod ezekkel a gyerekekkel?

Nekem a biciklizés van, meg a görkori, meg túrázni is szoktam. Régebben úsztam, meg jártam jógára, stretchingre, Pilatesre, de ezeket kicsit elhanyagoltam az utóbbi egy évben sajnos.

Különben nagyon jól esik, ha valahogy sikerül a jobb szemem csukva tartani, míg a bal csak résnyire van nyitva. Tényleg mintha dolgoznának ott az izmok. Amikor kinyitom mindkettőt, utána van ez a jó érzés. Lehet, hogy ha minden nap egy kicsit gyakorlom ezt, az is segít.

Hú, én is nagyon szeretek lógni meg kézen állni. Focizni már csak a játszótéri ligában, ott is főleg a kiscsoportosok körében szoktam :) Jók ezek az apró kis dolgok, amiket meg lehet tenni, ezekre oda tudok figyelni lassan-lassan, csak azért a család mellett nehéz hosszabb feladatokat teljesíteni. Azért nem panaszkodom, inkább pont jó is, hogy annyi felé kell figyelnem. Ma különben a nap nagy részében nem volt rajtam szemüveg, még a bevásárláshoz sem vettem föl. 

Ma egy picit erre pislogtam.

Én nem cseppentettem semmit a szemeimbe, pedig mikor annyira szúrtak, már gondolkodtam rajta - nem volt más tippem akkoriban, hogyan másszak ki abból. De valahogy arra se tudtam magam rászánni, még mindig bírtam, de már sokszor kellett megpihennem a melóban. Kimenni a párásabb, hdegebb levegőre stb. Na és ott ütött a fejembe, hogy mennyivel jobb lett, mikor pár perc után visszajöttem. Na és aztán véletlenül belejött az a sok hátrafelémenés is a természetben és annyi volt a szemszárazságnak. Később (9 hónap után) egy újabb jó döntés jött  - elkezdtem sehol se gyújtani villanyt reggel. Ez télen kb 4 órát jelent sötétben lenni, tehát nem csukott szemekkel - hanem tenni a dolgomat, mintha mindenhol égne a villany. Télen reggel 4-kor koromsötét van és egésze 8 óráig is még sötét van. Tehát igencsak feljavult a sötétbeli látásom, ami nagy önbizalmat jelentett a sötét helyeken  - egyszercsak mennyi dolgot láttam, mit azelőtt észre se vettem a sötétség miatt....... Ezt sokszor még éjjel is gyakoroltam az ágyban, felébredtem éjjel és 1-2 órát is képes voltam gyakorolni a mikromozgásokat, sötétben kivenni a szobában lévő tárgyakat, a légzést összegyeztetni a pislogással, éleseb látással  stb - úgy ahogy voltam az ágyban..... Tehát nem az égből pottyant hozzám az, amit elértem...........

Hát az úgy van, hogy mi Neked a fontosabb. Ha valami más, akkor azt preferálod, ha meg ilyen apróságokban szeretnél javulni, akkor ennek kell prioritást élveznie. Nekem például az utóbbi 11 évben a testem és lelkem állapota a legfontosabb. Elszórakozok azzal, hogy jobbá tegyem  - a többi dolog csak úgy a háttérben jelentkezik és már nem érdekel annyira a sok felesleges dolog. Mindent megcsinálok, amit eddig, de legbelül másképp élem meg - fontos, hogy jól érezzem magam és a testem is jól működjön......

Én még ügyelni kezdtem a gravitáció hatására is. Ez igencsak megnehezíti a szemek működését is. A gravitáció lefelé hat és így a szemekre is lefelé hat, ami azt jelenti, hogy mikor normálisan állunk, vagy ülünk - akkor mindig egy kicsit torzít a szem alakján. Két ideális helyzet van a szemekre nézve. Pont lefelé (ez kedvez a közellátásnak) és pont felfelé, ez meg a távollátásnak. Tehát sokat csináltam azt is, hogy lehajoltam (ez a kertben gyakori, a gerelynél is), sokat álltam kézen is 2009-ben. Majdnem minden tizedik fánál kézre álltam egy kis ideig. Még ma is megcsinálom ezt minden reggel, kb 2-szer olyan 30-40 mp kézenállás. Sokszor a hídról lógtam le lábakon megakasztva, ha leestem volna, akkor vízbe pottyanok - de nem estem le...... Ez is sokat segíthetett, hogy olyan gyorsan elég tűrhetően láttam ismét közelre. Sokszor úgy hallgattam a zenét (TV nézés közben), hogy a fejem lógott lefelé az ágy melett hoszú perceken át...... Az se mindegy hogyan és melyik feleden alszol többet.

Te focizol? Így már értem, hogy nem volt annyira idegen a hátrafelémenet.... Én már 5 éves koromtól, tehát már 57 éve focizom, persze 3-4 év kivételével csak úgy szórakozásból - tehát nem versenyszerűen. Voltak időszakaim, amikor valami 20 féle sportágat is próbálgattam. Azokat is csak úgy félig meddig szórakozásból. Jelenleg hetente van foci, gerely és bicaj - na meg gyaloglás is szép számmal.

Meglehet képes lennél, ha úgy istenigazából nekifeszülnél. Tehát gondolnál rá, hogyan lehetne azt elérni. Vedd csak például a légzést. Mikor nyugodtabbak az izmok? Ha fel vannak turbózva oxigénnel, vagy mikor már majdnem kifújtad az összes levegőt? Nos talán akkor, mikor már alig van benned friss levegő. Tehát kifújod a levegőt amennyire tudod, megnyugszol és most próbáld meg kinyitni vagy becsukni az egyik szemedet. Nem lesz annyira görcsös és talán egy kis gyakorlás után át tud majd menni az impulzus az agyból a megfelelő izmokba és kinyílik az egyik szemed. Meglehet csak gyakorlás kérdése. Ez is lehet a kisebb könnykiáramlás hátterében a maga részével. Persze több más tényező is kihat  erre.....

Akkor úgy már jobb a helyzet, mert maga a monitor már elég fényyel bombázza a szemeket. Minél nagyobb felületről érkezik a szembe az erős fény, annál hamarébb is szárad ki a szaruhártya. Annak ellenére is, hogy a pupilla kisebb lesz - az azon nem segít semmit, mert a szaruhártya van legkívül...

Nekem azt javasolta egy szemész, hogy üljek távolabb az ablaktól.

Úgy értem, hogy a bal szemem a száraz és az óriási ablak is balról van, plusz a "széljárás" nálunk, az irodában mindig jobbra visz.

Most megpróbálok majd ezzel ellentétesen ülni.

Ki szeretnék próbálni egy aloe vera-s terméket a szemembe cseppenteni, Activátor a neve.

Ti tudtok róla valamit? Jókat írnak róla ilyen szemszárazság témában. 

Igen, az agynak biztos jók ezek a gyakik. Nem tudom, mostanában megengedhetek-e magamnak ilyeneket, mert folyton annyifelé kell figyelnem. Azért majd beiktatom őket. Jó tippek.

Jobbkezes vagyok, amikor írok, de eléggé jó vagyok bal kézzel is meg bal lábbal is, nem vagyok egyoldalas., Pl. kontaktlencsét bal kézzel teszem be automatikusan, focizni is tudok ballal. Nem tudom, valamikor is képes leszek-e a jobb szememet becsukni külön, ez a képességem soha nem volt meg. Most megpróbáltam úgy, hogy becsukom mindkét szemem, és a balt ki tudom nyitni résnyire. Nem könnyű, de meg tudom csinálni. Érdekes.

Az ablak szemben van, de a redőny félig le van húzva, így nem jön be sok fény. 

Hát akkor az kemény dió lesz, jól elsatynyulhatott az évek alatt. De még így is megeshet, hogy feljavul egy kicsit, vagy egy kicsivel többet. Például én sem hajigáltam életemben gerellyel. 2012-ben elkezdtem, csak amolyan hecc volt, de a fiam megvette, mert azt mondtam, hogy talán megdobom helyből a korosztályom országos csúcsát. Hát nem dobtam meg, de meg fogom dobni. Na most ott tartok, hogy már a világcsúcsra is gondolhatok. Azért írom, mert vigyázok a másik felemre is, tehát bal kézzel is pontosan ugyanannyiszor dobálgatok. Biztos tudod, hogy bal kézzel olyan ügyetlen az ember, hogy nem is tudja. Kész röhej volt az első hetekben, 2-3 hónapban. De láss csodát, felnőtt a feladathoz a bal kéz is, s ma már kb a 90%-at tudja annak, amit a jobb kéz. Pedig a kezdetkor, az első héten csak kb 66%-át tudta a jobb kéznek. Van egy olyan érzésem, hogy még talán felmehet olyan 90-92%-re is........

Hát érdekes a dolog, már csak annyiból is - hogy úgymond fordítva terhelődnek az izmai az embernek. Én mostanában már csak reggel megyek lefelé a lépcsőn hátrafelé a sötétben - 4-kor kelek. A második emeletről a pincébe. Majd a vonatramenet is kicsit megyek itt ott oldalt is meg hátrafelé is - összességében úgy kb 100 métert csak. De 2009-ben rengeteget mentem hátrafelé.

Nemcsak a nyakad dolgozott másképp, hanem a szemeid is, meg az agyad is. Az agy különösen  új megvilágítást kap így - meg kell jegyezni jobban az utat, hogy pár lépést mehessen az ember nem kitekert nyakkal is. Ezt aztán csináltam nagyban előremenve is. Még bicajon is mentem olyan 10-15 mp-t becsukott szemekkel. Csukott szemekkel menni nem is olyan egyszerű. Csináltam olyat is, hogy meg kell állnom a szobrok előt, minél közelebb. A munkahelyem épülete alján vannak kb 5 méterenként oszlopok, olyan 70cm átmérőjűek. Valami 20 van - na becsuktam a szemeim és meg kellett állnom minél közelebb az orromhoz. Először katasztrófa, az ember fél, hogy nekimegy - de egy idő után mintha megérezné, hogy az oszlop hidegebb és már közel van és egyre gyorsabban meg tud állni. Vagy felmenni a lépcsőn csukott szemekkel. Vagy egylábon állni és becsukni a szemeket (nem egyszerű ezt megcsinálni mondjuk olyan fél percig - semmihez se támaszkodni, csak egy lábon állni, nem ugrálni) - ezek mind az agy munkáját edzik - ami jól jön aztán látás közben is. Csukott szemek meg pihentetik őket s közben több lesz a könny is, ami Neked is jól jön....

Hát mondjuk én szemben nem ülnék semnmi esetre se az ablakkal, pláne nem olyan közel. Ha sötét van kint, akkor az még hagyja, de ha világos van kint - az már nem annyira jó szerintem....... De ha Neked ez a kedvenced, akkor meg vagy elégedve azzal az állással. Már kb 5 méteres távolságtól gyakorlatilag párhuzamosan jönnek a fotonok a szembe, így a 20 25 méter bőven elég. Már a 350cm is inkább távolbalátás mint semleges. Hogy kb 2 méter az a távolság, ahol se sugárizom (ami nyomja össze a szemlencsét) se a lencsetartó izmok (melyek feszítik a szemgolyóhoz) nincsenek megfeszülve - tehát olyan semleges távolság. De ez az idő folyamán változik az ember számára.

Hát mondjuk én a melóban nem igen tudom megoldani, hogy ugyanannyit nézzek távolra is mint közelre, hosz a monitort kell figyelnem szinte egész nap. Persze ki kinéz az ember az ablakon, meg kinyújtja magát, meg minden kb 2 órában kimegyek az épület melletti erdőbe egy kb 5 perces sétára - de ez édeskevés. Ezért, mikor vége a melónak, már csak a távolbalátás a cél  - és még a TV-t is azért olyan messziről nézem (kb 350-360cm), hogy ez is kb távolbalátás legyen. Otthon nem számgépezek és sokat vagyok kint, most már kezdődnek a kerti melók, tehát lesz még bővebben távolbalátás is. 

Hát akkor pár év múlva számolhatsz azzal, hogy kezd vastagodni a szemlencséd pereme. De ha teszel ellene, akkor nem fog annyira elromlani a közellátásod, mint nekem.........

Tehát kb úgy legyen, hogyha összeadod a heti közelre és távolra nézésedet (persze ezt szemcsi vagy ktlencse nélkülire értem)  - az kb egyforma legyen..... Ha az egyik gyengébb, akkor azt kell többet preferálni, hogy fejlődjön fel a másikhoz - onnantól megint lehet egyforma. Az egyensúly egy kettőre felbomolhat, ha nem figyelünk oda.......

Megpróbálom, de soha életemben, gyerekkoromban sem tudtam becsukni a jobb szemem. 

Hétvégén kb. 20 percet sikerült hátrafelé mennem a közeli kiserdőben. Érdekes volt, jól esett nagyon, a nyakam tényleg dolgozott. Többre most nem volt lehetőségem. A férjem is beszállt a hátrafelé járásba különben :)

Különben 42 vagyok.

Ahol sokat dolgozom napközben, az a konyhaablak előtt. Laptopom van, akárhova vihetem, de ez a kedvenc helyem: ülök a konyha ablakával szemben, dolgozom a gépen, és kinézegetek a kertbe. Tehát elvileg munka közben is tudom váltogatni a közel és a távolba nézést. A kert vége kb. 20-25 méter, az nem tudom, elég-e. Amögött házak vannak, nincs kilátás. A kert érdekes látvány, de mondjuk a monitor érdekesebb. Jó ötlet, hogy egyenlő részt nézzek közelre és távolra. Szerinted milyen időközönként érdemes a közelre és a távolra nézést váltogatni?

Nekem a jobb szemem rosszabb, annak a könnytermelése van a határérték alatt, de én azt nem tudom becsukni külön. Lehet, hogy balszemes vagyok :) Azt be tudom csukni külön is. Grimaszolva. 

Meglehet, ha gyakorolnád, akkor egy idő után már menne. Nekem se ment lazán rögtön, de ahogy gyakoroltam és próbálgattam egyre könnyebben ment. Először például az se igen ment, hogy becsukom az egyik szemem és a másikkal elkezdek gyorsan pislogni - olyan görcsös volt, hogy szinte az egész arcom mozgott. Most olyan lazán megy, hogy egy arcizmom se mozdul. Tehát fejlesztened kéne a jobb szemed reflexeit - próbálkozni és próbálkozni. 

Például az se ment sokáig, hogy lássam sötétben a fényt csukott szemekkel - ez azért van, mert már annyira fel tudom gyorsítani a szemek mozgását, hogy a csapokon és a pálcikákon elektromos impulzus keletkezik. Ezt eleinte csak úgy tudtam elérni, ha megnyomtam a szemeimet. Aztán pár hónap után már sikerült úgy is, ha csak szimplán a szemhéjakkal nyomtam (tehát kezek nélkül). Na és még jópár hónap eltelt, míg elég volt a szimpla icicpici gyors mozgás. S ezt el tudtam érni a fülekkel is. Úgy be tudom mozgatni belülről, hogy bárki meghallja a dobhártyám rezgését, ha a fülét az enyémhez teszi. Pedig meg se mozdulok és hangot se adok ki. Gyakorlássasl sok minden elérhető.......