Sziasztok!
Szeretnék segítséget kérni!
Problémám a következő: 21 éve hordok kemény kontaktlencsét, tavaly augusztusig semmi bajom nem volt vele.
Akkor el kezdett kényelmetlenné válni a bal szememen, használtam műkönnyet, de egyre csak romlott és romlik azóta is a helyzet.
Voltam 2 szemorvosnál, vizsgáltak mindent (kivéve könnytermelést), szemszárazságon kívül más bajom nincs.
3 féle műkönnyet próbáltam ki, a lencsét már alig hordom (heti pár órát csak), mégse javul.
Igyekszek sokat inni (1,5-2 litert), az asztalomra tettem minipárásítót.
Olyanok hozzászólását és tanácsát várom, akik megtapasztalták mindezt.
A műkönny sajnos csak pár percig segít, utána szinte rosszabb.
Hát akkor Te olyan életkedvű, vidám kis csajocska lehetsz. Ez is segíthet hétköznapjaidban. Nem vagy a mozgás ellensége úgy néz ki, ez mindenképp jó dolog szerintem. Igen, jók azok a kis apró dolgok. Ezekre szinte mindig odafigyelhet az ember - és ez nagyon fontos, mert idővel olyan automatikus lehet, hogy észre se veszed, olyan lesz mint a puszta légzés.....
Az mindenképp jó dolog, ha egyszerre több dologra is kell figyelni az agynak. Így újabb és újabb neuronösszeköttetések alakulnak ki, amik segítik majd hatásosabbá tenni azokat a dolgokat, amikkel megdolgoztatod. Ez meg egy kis elterelés is a hétköznapok megszokott egyhangúságából. S ha látod majd a kis fejlődést is, az nagyon fel tudja dobni az önbizalmadat. Tehát bízni fogsz a képességeidben - és egyre több dolgot meg fogsz tudni oldani mindenféle segítség és cucc nélkül is.
Nagyszerű, szemüveg nem is kell, az csak olyan szokás lehet, amit az emberek túlnyomó többsége lustaságból hord..... Nélküle is el fogsz boldogulni, ha akarni fogod - fejlődni fogsz, mindennap icicpicit - s egy nap észre is fogod venni. Annak örülni fogsz és innentől még jobbra és hatásosabbra fogsz törekedni.......... A kezdet mindig nehéz, ha valami másba kezd bele az ember. ěn még emlékszem, milyen nehéz volt, mikor letettem a szemcsit. A gerelynél meg a kezdetekkor pár hétig alig tudtam kinyitni az ajtót a dobálások után, annyira szétszóródtak az izmaim, meg az izületeim. Ma azok az adagok meg se kottyannak, még csak el sem fáradok a 2 órai hajigálás közben.....
Én nap mint nap látok ilyen gyerekeket, kb 150 méterre van tőlem egy nagyobb központ, melyben ilyen gyerekek is vannak. Reggel nem, mert még alusznak, mikor megyek a melóba - de hazafelé látom őket. Az utóbbi években hozzájuk is elért a sok ártalom, ahogy mennek a buszmegállóhoz, majd minden második cigivel a kezében. Engem is egy kicsit megtréfált a sors, hogy születésem óta gyakorlatilag nem hallok - de ma inkább arra hajlok, hogy egy nagyon korai tüdőgyulladásomat olyan antibiotikummal kezelték, melynek ez volt a mellékhatása. Ilyen és ehhez hasonló handikeppel nehezebb egy kicsit az élet, sok pofont kaptam én is emiatt az életben......
Nekem a biciklizés van, meg a görkori, meg túrázni is szoktam. Régebben úsztam, meg jártam jógára, stretchingre, Pilatesre, de ezeket kicsit elhanyagoltam az utóbbi egy évben sajnos.
Különben nagyon jól esik, ha valahogy sikerül a jobb szemem csukva tartani, míg a bal csak résnyire van nyitva. Tényleg mintha dolgoznának ott az izmok. Amikor kinyitom mindkettőt, utána van ez a jó érzés. Lehet, hogy ha minden nap egy kicsit gyakorlom ezt, az is segít.
Hú, én is nagyon szeretek lógni meg kézen állni. Focizni már csak a játszótéri ligában, ott is főleg a kiscsoportosok körében szoktam :) Jók ezek az apró kis dolgok, amiket meg lehet tenni, ezekre oda tudok figyelni lassan-lassan, csak azért a család mellett nehéz hosszabb feladatokat teljesíteni. Azért nem panaszkodom, inkább pont jó is, hogy annyi felé kell figyelnem. Ma különben a nap nagy részében nem volt rajtam szemüveg, még a bevásárláshoz sem vettem föl.
Én nem cseppentettem semmit a szemeimbe, pedig mikor annyira szúrtak, már gondolkodtam rajta - nem volt más tippem akkoriban, hogyan másszak ki abból. De valahogy arra se tudtam magam rászánni, még mindig bírtam, de már sokszor kellett megpihennem a melóban. Kimenni a párásabb, hdegebb levegőre stb. Na és ott ütött a fejembe, hogy mennyivel jobb lett, mikor pár perc után visszajöttem. Na és aztán véletlenül belejött az a sok hátrafelémenés is a természetben és annyi volt a szemszárazságnak. Később (9 hónap után) egy újabb jó döntés jött - elkezdtem sehol se gyújtani villanyt reggel. Ez télen kb 4 órát jelent sötétben lenni, tehát nem csukott szemekkel - hanem tenni a dolgomat, mintha mindenhol égne a villany. Télen reggel 4-kor koromsötét van és egésze 8 óráig is még sötét van. Tehát igencsak feljavult a sötétbeli látásom, ami nagy önbizalmat jelentett a sötét helyeken - egyszercsak mennyi dolgot láttam, mit azelőtt észre se vettem a sötétség miatt....... Ezt sokszor még éjjel is gyakoroltam az ágyban, felébredtem éjjel és 1-2 órát is képes voltam gyakorolni a mikromozgásokat, sötétben kivenni a szobában lévő tárgyakat, a légzést összegyeztetni a pislogással, éleseb látással stb - úgy ahogy voltam az ágyban..... Tehát nem az égből pottyant hozzám az, amit elértem...........
Hát az úgy van, hogy mi Neked a fontosabb. Ha valami más, akkor azt preferálod, ha meg ilyen apróságokban szeretnél javulni, akkor ennek kell prioritást élveznie. Nekem például az utóbbi 11 évben a testem és lelkem állapota a legfontosabb. Elszórakozok azzal, hogy jobbá tegyem - a többi dolog csak úgy a háttérben jelentkezik és már nem érdekel annyira a sok felesleges dolog. Mindent megcsinálok, amit eddig, de legbelül másképp élem meg - fontos, hogy jól érezzem magam és a testem is jól működjön......
Én még ügyelni kezdtem a gravitáció hatására is. Ez igencsak megnehezíti a szemek működését is. A gravitáció lefelé hat és így a szemekre is lefelé hat, ami azt jelenti, hogy mikor normálisan állunk, vagy ülünk - akkor mindig egy kicsit torzít a szem alakján. Két ideális helyzet van a szemekre nézve. Pont lefelé (ez kedvez a közellátásnak) és pont felfelé, ez meg a távollátásnak. Tehát sokat csináltam azt is, hogy lehajoltam (ez a kertben gyakori, a gerelynél is), sokat álltam kézen is 2009-ben. Majdnem minden tizedik fánál kézre álltam egy kis ideig. Még ma is megcsinálom ezt minden reggel, kb 2-szer olyan 30-40 mp kézenállás. Sokszor a hídról lógtam le lábakon megakasztva, ha leestem volna, akkor vízbe pottyanok - de nem estem le...... Ez is sokat segíthetett, hogy olyan gyorsan elég tűrhetően láttam ismét közelre. Sokszor úgy hallgattam a zenét (TV nézés közben), hogy a fejem lógott lefelé az ágy melett hoszú perceken át...... Az se mindegy hogyan és melyik feleden alszol többet.
Te focizol? Így már értem, hogy nem volt annyira idegen a hátrafelémenet.... Én már 5 éves koromtól, tehát már 57 éve focizom, persze 3-4 év kivételével csak úgy szórakozásból - tehát nem versenyszerűen. Voltak időszakaim, amikor valami 20 féle sportágat is próbálgattam. Azokat is csak úgy félig meddig szórakozásból. Jelenleg hetente van foci, gerely és bicaj - na meg gyaloglás is szép számmal.
Meglehet képes lennél, ha úgy istenigazából nekifeszülnél. Tehát gondolnál rá, hogyan lehetne azt elérni. Vedd csak például a légzést. Mikor nyugodtabbak az izmok? Ha fel vannak turbózva oxigénnel, vagy mikor már majdnem kifújtad az összes levegőt? Nos talán akkor, mikor már alig van benned friss levegő. Tehát kifújod a levegőt amennyire tudod, megnyugszol és most próbáld meg kinyitni vagy becsukni az egyik szemedet. Nem lesz annyira görcsös és talán egy kis gyakorlás után át tud majd menni az impulzus az agyból a megfelelő izmokba és kinyílik az egyik szemed. Meglehet csak gyakorlás kérdése. Ez is lehet a kisebb könnykiáramlás hátterében a maga részével. Persze több más tényező is kihat erre.....
Akkor úgy már jobb a helyzet, mert maga a monitor már elég fényyel bombázza a szemeket. Minél nagyobb felületről érkezik a szembe az erős fény, annál hamarébb is szárad ki a szaruhártya. Annak ellenére is, hogy a pupilla kisebb lesz - az azon nem segít semmit, mert a szaruhártya van legkívül...
Igen, az agynak biztos jók ezek a gyakik. Nem tudom, mostanában megengedhetek-e magamnak ilyeneket, mert folyton annyifelé kell figyelnem. Azért majd beiktatom őket. Jó tippek.
Jobbkezes vagyok, amikor írok, de eléggé jó vagyok bal kézzel is meg bal lábbal is, nem vagyok egyoldalas., Pl. kontaktlencsét bal kézzel teszem be automatikusan, focizni is tudok ballal. Nem tudom, valamikor is képes leszek-e a jobb szememet becsukni külön, ez a képességem soha nem volt meg. Most megpróbáltam úgy, hogy becsukom mindkét szemem, és a balt ki tudom nyitni résnyire. Nem könnyű, de meg tudom csinálni. Érdekes.
Az ablak szemben van, de a redőny félig le van húzva, így nem jön be sok fény.
Hát akkor az kemény dió lesz, jól elsatynyulhatott az évek alatt. De még így is megeshet, hogy feljavul egy kicsit, vagy egy kicsivel többet. Például én sem hajigáltam életemben gerellyel. 2012-ben elkezdtem, csak amolyan hecc volt, de a fiam megvette, mert azt mondtam, hogy talán megdobom helyből a korosztályom országos csúcsát. Hát nem dobtam meg, de meg fogom dobni. Na most ott tartok, hogy már a világcsúcsra is gondolhatok. Azért írom, mert vigyázok a másik felemre is, tehát bal kézzel is pontosan ugyanannyiszor dobálgatok. Biztos tudod, hogy bal kézzel olyan ügyetlen az ember, hogy nem is tudja. Kész röhej volt az első hetekben, 2-3 hónapban. De láss csodát, felnőtt a feladathoz a bal kéz is, s ma már kb a 90%-at tudja annak, amit a jobb kéz. Pedig a kezdetkor, az első héten csak kb 66%-át tudta a jobb kéznek. Van egy olyan érzésem, hogy még talán felmehet olyan 90-92%-re is........
Hát érdekes a dolog, már csak annyiból is - hogy úgymond fordítva terhelődnek az izmai az embernek. Én mostanában már csak reggel megyek lefelé a lépcsőn hátrafelé a sötétben - 4-kor kelek. A második emeletről a pincébe. Majd a vonatramenet is kicsit megyek itt ott oldalt is meg hátrafelé is - összességében úgy kb 100 métert csak. De 2009-ben rengeteget mentem hátrafelé.
Nemcsak a nyakad dolgozott másképp, hanem a szemeid is, meg az agyad is. Az agy különösen új megvilágítást kap így - meg kell jegyezni jobban az utat, hogy pár lépést mehessen az ember nem kitekert nyakkal is. Ezt aztán csináltam nagyban előremenve is. Még bicajon is mentem olyan 10-15 mp-t becsukott szemekkel. Csukott szemekkel menni nem is olyan egyszerű. Csináltam olyat is, hogy meg kell állnom a szobrok előt, minél közelebb. A munkahelyem épülete alján vannak kb 5 méterenként oszlopok, olyan 70cm átmérőjűek. Valami 20 van - na becsuktam a szemeim és meg kellett állnom minél közelebb az orromhoz. Először katasztrófa, az ember fél, hogy nekimegy - de egy idő után mintha megérezné, hogy az oszlop hidegebb és már közel van és egyre gyorsabban meg tud állni. Vagy felmenni a lépcsőn csukott szemekkel. Vagy egylábon állni és becsukni a szemeket (nem egyszerű ezt megcsinálni mondjuk olyan fél percig - semmihez se támaszkodni, csak egy lábon állni, nem ugrálni) - ezek mind az agy munkáját edzik - ami jól jön aztán látás közben is. Csukott szemek meg pihentetik őket s közben több lesz a könny is, ami Neked is jól jön....
Hát mondjuk én szemben nem ülnék semnmi esetre se az ablakkal, pláne nem olyan közel. Ha sötét van kint, akkor az még hagyja, de ha világos van kint - az már nem annyira jó szerintem....... De ha Neked ez a kedvenced, akkor meg vagy elégedve azzal az állással. Már kb 5 méteres távolságtól gyakorlatilag párhuzamosan jönnek a fotonok a szembe, így a 20 25 méter bőven elég. Már a 350cm is inkább távolbalátás mint semleges. Hogy kb 2 méter az a távolság, ahol se sugárizom (ami nyomja össze a szemlencsét) se a lencsetartó izmok (melyek feszítik a szemgolyóhoz) nincsenek megfeszülve - tehát olyan semleges távolság. De ez az idő folyamán változik az ember számára.
Hát mondjuk én a melóban nem igen tudom megoldani, hogy ugyanannyit nézzek távolra is mint közelre, hosz a monitort kell figyelnem szinte egész nap. Persze ki kinéz az ember az ablakon, meg kinyújtja magát, meg minden kb 2 órában kimegyek az épület melletti erdőbe egy kb 5 perces sétára - de ez édeskevés. Ezért, mikor vége a melónak, már csak a távolbalátás a cél - és még a TV-t is azért olyan messziről nézem (kb 350-360cm), hogy ez is kb távolbalátás legyen. Otthon nem számgépezek és sokat vagyok kint, most már kezdődnek a kerti melók, tehát lesz még bővebben távolbalátás is.
Hát akkor pár év múlva számolhatsz azzal, hogy kezd vastagodni a szemlencséd pereme. De ha teszel ellene, akkor nem fog annyira elromlani a közellátásod, mint nekem.........
Tehát kb úgy legyen, hogyha összeadod a heti közelre és távolra nézésedet (persze ezt szemcsi vagy ktlencse nélkülire értem) - az kb egyforma legyen..... Ha az egyik gyengébb, akkor azt kell többet preferálni, hogy fejlődjön fel a másikhoz - onnantól megint lehet egyforma. Az egyensúly egy kettőre felbomolhat, ha nem figyelünk oda.......
Hétvégén kb. 20 percet sikerült hátrafelé mennem a közeli kiserdőben. Érdekes volt, jól esett nagyon, a nyakam tényleg dolgozott. Többre most nem volt lehetőségem. A férjem is beszállt a hátrafelé járásba különben :)
Különben 42 vagyok.
Ahol sokat dolgozom napközben, az a konyhaablak előtt. Laptopom van, akárhova vihetem, de ez a kedvenc helyem: ülök a konyha ablakával szemben, dolgozom a gépen, és kinézegetek a kertbe. Tehát elvileg munka közben is tudom váltogatni a közel és a távolba nézést. A kert vége kb. 20-25 méter, az nem tudom, elég-e. Amögött házak vannak, nincs kilátás. A kert érdekes látvány, de mondjuk a monitor érdekesebb. Jó ötlet, hogy egyenlő részt nézzek közelre és távolra. Szerinted milyen időközönként érdemes a közelre és a távolra nézést váltogatni?
Nekem a jobb szemem rosszabb, annak a könnytermelése van a határérték alatt, de én azt nem tudom becsukni külön. Lehet, hogy balszemes vagyok :) Azt be tudom csukni külön is. Grimaszolva.
Meglehet, ha gyakorolnád, akkor egy idő után már menne. Nekem se ment lazán rögtön, de ahogy gyakoroltam és próbálgattam egyre könnyebben ment. Először például az se igen ment, hogy becsukom az egyik szemem és a másikkal elkezdek gyorsan pislogni - olyan görcsös volt, hogy szinte az egész arcom mozgott. Most olyan lazán megy, hogy egy arcizmom se mozdul. Tehát fejlesztened kéne a jobb szemed reflexeit - próbálkozni és próbálkozni.
Például az se ment sokáig, hogy lássam sötétben a fényt csukott szemekkel - ez azért van, mert már annyira fel tudom gyorsítani a szemek mozgását, hogy a csapokon és a pálcikákon elektromos impulzus keletkezik. Ezt eleinte csak úgy tudtam elérni, ha megnyomtam a szemeimet. Aztán pár hónap után már sikerült úgy is, ha csak szimplán a szemhéjakkal nyomtam (tehát kezek nélkül). Na és még jópár hónap eltelt, míg elég volt a szimpla icicpici gyors mozgás. S ezt el tudtam érni a fülekkel is. Úgy be tudom mozgatni belülről, hogy bárki meghallja a dobhártyám rezgését, ha a fülét az enyémhez teszi. Pedig meg se mozdulok és hangot se adok ki. Gyakorlássasl sok minden elérhető.......
Hát kicsit muris a dolog hátrafelé (de mondjuk sportolók futkároznak edzéseken hátrafelé is), de vagy jó fél évig járkáltam hátrafelé is, meg futottam is. Nem tudtam még, hogy pontosan mi hat, de valami hatott és ezért csináltam. Aztán annyira feljavult a látásom, hogy már elhagytam. Gondolkodtam, hogy mi hathatott és aztán ezeket is próbáltam nem hátrafelé elérni.
Hát persze, azt is lehet javítani. Nekem is feljavult a távolbalátásom is. Ha Nálad ez a nagyobb gond, akkor ezt kell edzeni. Tehát minél többet kint lenni a természetben és így a szemek sokkal többet látnak távolba is. Említetted, hogy se fiatal se öreg nem vagy, tehát olyan középkorú. Ha 45 év körüli vagy, akkor javulni fog a távolbalátásod. Mert kb ebben a korban mindenkinek kezd megvastagodni a szemlencs pereme, szélei. Ez a vastagodás néhol elérheti akár a 30%-ot is. Ezáltal laposabb lesz a szemlencse és javul a távolbalátás. Ez volt nálam is a gond, mert egyre rosszabbul láttam közelre. A baj csak az volt, hogy ezt nem tudtam és szemcsit írattam fel - amiben lehetetlen volt megjavítani. Ha tudom azt, amit ma, sose tettem volna szemcsit a szemeim elé. Elég lett volna egy kicsit edzeni a közellátást és máris erősebb lett volna az az izom, mely összenyomja a szemlencsét közellátásnál. Így a széleken is mozgás lett volna, ami csökkentette volna a lerakódást a szemlencse szélére - s ezáltal könnyebben összenyomható lett volna. 9 évig ezt elmulasztottam, de még így is sikerült ruganyossá tennem. A szemlencsét két izomzat mozgatja. Az egyik körülfogja, mint egy gyűrű és közellátásnál összenyomja (megfeszül az izom). A másik izomzat meg feszítve tartja a szemgolyóhoz. Ha túl sokat van közelre erőltetve a szem és az izom is, akkor olyan erős lesz, hogy ernyedéskor is még tartani fog és nem engedi szétterülni a szemléncsét távollátáshoz. Így a szemlencsét tartó izmok annyira megnyúlnak, hogy ezáltal gyengék lesznek és nem tudják már annyira kifeszíteni a szemlencsét. Ezen mozgások által a szemlencse alakja is változhat......
Ha a szemlencse nem mozog eleget, akkor magasabb a szürkehályog kialakulásának is a kockázata. Tehát az embernek az egyensúlyra kell törekednie. Ha én 2009-től csak a közellátást nyomtam volan, akkor már talán távolba nem is láttam volna jól. De igyekszem, hogy meglegyen naponta a közel és távollátás egyensúlya...... Tehát, ha 6 órát nézek közelre, akkor kb annyit távolba is...........
Hát ez a hátrafelé járás tetszett :)) El kellene menni egy kihalt erdőbe :) Talán a hétvégén sikerül.
Szerinted a mínuszos szemet is lehet javítani? Vagy arról nincs tapasztalatod?
Nekem a jobb szemem rosszabb, annak a könnytermelése van a határérték alatt, de én azt nem tudom becsukni külön. Lehet, hogy balszemes vagyok :) Azt be tudom csukni külön is. Grimaszolva.
Hát világos, hogy az ablak világosabb, onnan jön a fény be. Ha tehát balra van, akkor a bal szemed több fényt kap ami miatt jobban felmelegszik - ezáltal meg nagyobb ott a párolgás tehát így hamarébb kiszárad, mint a jobb szem. Persze ez csak egy tényező. Ha még a párás levegő jobbról jön - akkor megint a bal szemed issza meg. Mert akkor a jobb szem kap több párát.
A két szem közt ott az orrcsont, ami kijebb van a szemek síkjától s így a jobb szemmel nem sokat látsz balra. Ugyanúgy a bal szemmel nem sokat látsz jobbra.
Áramlás mindig van. Már néhány tized, vagy akár század fok eltérés a négy fal, a plafon, meg a talpazat hőmérséklete között áramlást generál. De ha teljesen egyforma (ami gyakorlatilag kizárt), akkor is mozog a levegő - mert bent vagy és lélegzel is, ami gyakorlatilag széljárás.
Hogy az milyen erős széljárás arról meggyőződhetnél, ha kikisérleteznéd mint én. Ha jó helyre rakom a saját nyálam, akkor tetszőleges ideig simán el lehet lenni pislogáz nélkül. Tudod, hogy hol van az a hely és miért?
De egyébként úgy is lehet a bal szemre vigyázni, hogy többször csukva tartod pár mp-re. S mikor kinyitod akkor egyszerre pislogsz is a jobb szemeddel. Így nyugodtan el lehetsz huzamosab ideig is, még melózni is lehet, ha 2-3 mp-re becsukod a bal szemedet. A jobbal látsz továbbra is. Egy bizonyos idő után a bal szem így behozza a jobb szemet könnyügyileg is -mert a csukás alatt több könny lapul szét.........
A kezdetekkor igyekeztem a legtöbbször azt megtenni, mert másképp pár perc után beragadtak volna. Ahogy javult a helyzet egyre lustább lettem, na meg egyre tovább is simán elvolt magának a szem felügyelet nélkül is. Voltak hoszú napok hetek, amikor teljesen elfeledkeztem, hogy vannak szemeim is, amikkel törődn is kell. Ha éreztem a jelét, hogy valamit tenni ell, akkor azt megtettem és ma is megteszem - így semmi nagyobb probléma nincs.
Hát, ha nem akarsz abba belenyugodni az jó jel. Kezdetnek mindenképp kell, hogy az emberben meg legyen az elhatározás - a másik lépés meg az, hogy csináljon is valamit annak érdekében........
Nem tornáztatom a szemem, most az utóbbi pár napban náthás is voltam, nem foglalkoztam most annyit a szememmel, már csak azért is, mert az 3 napot nem az irodában, hanem konzultáción töltöttem, tehát nem monitoroztam és nem is volt olyan száraz a szemem.
Ghepard!
Szerinted az, hogy balra tőlem mondjuk 1,2 méterre egy óriási ablak, gyakorlatilag ablakfal van, dél-nyugatra néz az mit befolyásol az én problémámban?
És az mitől lehet, hogy már minden rohadt lyukat betömtünk az irodában (szó szerint), mégis csak és kizárólag jobbra száll a párásítóból a pára. Csukott ajtó és ablak mellett.
Az nem azt jelenti, hogy mindig van egy jobbra "húzó" levegőáramlás???
Már gondolkodtam, hogy valamit tenni kellene, de nem tudtam magam rászánni. De aztán a véletlen besegített. 2008 áprílisában elszenvedtem egy kacifántos nyaksérülést, ami miatt még decemberben is alig tudtam forgatni a fejemet. Egy vasárnapi téli túrán az az ötletem támadt, hogy hátrafelé fogok menni, akkor mindig tekerni kell a fejemet, hogy lássam merre megyel. Emlékszem kb 4 km-t mentem így hátrafelé elég nehéz terepen (ott senki se jár, tehát nem láttak). A nyakam izomlázat kapott, de 1-2 hét alatt sokat javult. De ért egy kis meglepi, mikor hazamentem az első ilyen után. Alig tudtam elhinni, hogy majdnem tök élesen látok mindent a TV-n. Még a legkisebb feliratokat is simán elolvastam. Kb 350cm-re van a TV. Már a TV-t is csak úgy néztem, hogy szinte semmit se tudtam ott rendesen elolvasni. De innentől semmi gondom sincs a TV-vel. Mondom akkor másnap megpróbálom a melóban szemcsi nélkül a monitor mögött. Na az már más tészta volt - mert az közellátás. Én meg kb 130cm-ről közelrbb semmit se tudtam szemcsi nélkül elolvasni. De az első nap 20 percet sikerült szemcsi nélkül olvasnom. A másik nap 40 percet, a harmadikon 2 órát és a negyedik naptól nem volt rajtam szemcsi. Ezek elég kegyetlen napok és pár hetek voltak, de azóta semmi problémám nincs az egésznapi monitorolvasással.
Én eleinte rengeteget próbálgattam ezt azt, de mindig csak úgy út közben, vagy vonatra várva, buszra, villamosra, vagy mikor megyek bicajozni, vagy máshova. Tehát mikor nem kell egy bizonyos dologra (például programozásra, írásra stb) erősen összpontosítani. Még most is próbálgatok ezt azt, kitalálok valami újat, vagy az eddig próbáltakat csiszolom. Ha csak a szárazságról volna szó, az egyszerű - de ha a látás élességét kell visszahozni - na az már keményebb dió. De egy kis odafigyeléssel az is megoldható......
Te akkor a mai túnyomó többséghez tartozol - mivel közellátó vagy. Valahogy úgy mondják, hogy 15 emberből olyan 10 rövidlátó, olyan 2-3 távollátó és olyan 2-3nak még jó a szeme. Most már ez a rövidlátás olyan méreteket öltött, hogy sok kisgyereknek is erre szakosodik a szeme. Nem is csoda, mert nagyjából csak közelre néznek az idő túlnyomó részében. Tankönyvek, számgép, mobil, TV stb stb... A természetbeni hancúrozást már nem is igen ismerik.
Ugy tetted le a kozellato szemcsit, hogy megjavult a szemed, vagy csak elhataroztad? Nekem meg nem kell kozelre, -2 mindket szemem, 3 eve kb nem romlik. Az idoskori szemromlas is megjavithato?
En csak az utcara hordok szemcsit, bent zavar.
Egy nap atlagosan mennyi gyakorlast javasolsz? Mindig csak szabadban?
En sajat vallalkozasban dolgozom, nem mindig a gep elott, de azert sokat. Szerintem a korulmenyek jok. A szemesz javaslatara fenyre sotetedo szemuvegem van, es amikor belefer, kalapot veszek kint. A szemem -2 mindketto.
Hát akkor én ritka vagyok, de nem az égből pottyant felém - megdolgoztam érte és mindennap törődök is a szemeimmel....
Akárhova is ülsz, lélegezni fogsz - az is levegőáramlást von maga után a tested körül. Persze attól is függ, hogy éppen hol vagy, de a légzést mindig figyelembe kell venni. Sokat javul a dolog, ha megszoknád, hogy mindig csak belégzéskor pislogj, akár gyorsan többet is - vagy legalább megtanuld mozgatni a szemhéjakat teljes pislogás nélkül (ekkor is jön az olajos könny).......
Hát én elhanyagoltam sok sok éven át. A pislogást is és a közellátást szemcsi nélkül. 2008 őszén (október, november) vettem észre először és tudatosult is bennem, hogy kezdődő szürkehályogom is van. Hát ez már nem volt vicc - persze nem tudtam mit kellene tennem. Pislogás jött az eszembe elsőnek (mert nagyon szárazak is voltak szemeim), akkor már nagyon elkezdtem pislogni - de egy újabb lökést adott, mikor 2009 elején letettem a szemcsit. Így 9 év után újból rendesen meg volt mozgatva a szemlencse is (szemcsi alatt nincs, mert a szemcsi elvégzi a törést és ezért a lencsekörüli izmok nem szorítják össze a szemlencsét olvasáskor, vagy közelrenézéskor). Na és talán ezért is valahogy a lencse közepe is kitisztult és pár hét után már nem láttam a szürkeséget (homályt) a látótér közepén. Szemcsiben az még ijesztőbb volt....... Ezért hatalmas megkönnyebbülés volt.........
Igen, lehet a huzat az oka a szemszárazságának. A Systane Balance csepp a szemszárazság azon formájában jelent segítséget,amikor a szemhéjszéli faggyú termelése nem megfelelő. A szemszárazság egy állapot, amit műkönnyel tünetmentessé lehet tenni, de a csepp elhagyásakor többnyire újra jelentkeznek a panaszok. Csak ritkán múlik el végleg.
Nagyon szuper!:)
Én még kipróbálom most, hogy az irodában elülök az ablaktól, mert most bő 1 méterre van tőlem egy hatalmas ablak.
Plusz észrevettem, hogy a kis asztali párásítóm "füstje" mindig balra száll, van valami az irodában, egy örökös gyenge huzat.
Ezt kérdeztem a doktornőtől, erre válaszolt.
Én nem igazán használok műkönnyet, bár most vettem egy Systane Balance-ot, de csak lefekvéskor akarok egyet csepegtetni.
Ja és voltam egy kb. 70 éves dokinéninél, gondoltam, neki aztán lesz tapasztalata! Megvizsgált, nem talált semmi gubancot. Azt mondta, azért fáj a szemem, mert mindig csak arra gondolok!! Jó, mi?:)
Te milyen körülmények között töltöd a mindennapjaid? Dolgozol? Monitoron? Vagy mit csinálsz?
Elhanyagoltam a pislogast, meg kijott a napsutes is, egyik reggelre bedagadt a szemem, kezdek visszaszokni a mukonnyre :/ Azt olvastam regebben, hogy szurkehalyogot lehet kapni, ha elhanyagolom.
