Kedves Nikon és nem Nikon felhasználók! Itt lehet sörösüveget törni egymás fején, ha valaki nem ért egyet a másik véleményével fotózás ügyében. Értelmes megbeszéldének indul, kérem, értelmes emberek értelmes hozzászólásaival emeljék a Korcsma színvonalát... Sértődni lehet, de nem érdemes.
Kérem a tisztelt italozókat, hozzászólásban megjelenő, később látható képet csak indokolt esetben illesszetek be nagy méretben.
A Korcsmalakóknak fenntartott galéria itt érhető el.
Ide tölthetőek fel, nézhetőek meg a tagok képei.
Sonynál is azt bírom, hogy ugyanazon objektíveket adják a kis milc vázhoz, mint a DSLR-hez.
Jó, most a Tamron kicsit könnyített a 2.8/28-75-n, de az meg így drágára sikeredett. A Sigma nem akar karcsúsítani, csak a bázistávot tolja odébb a NiCanon objektívjein.
Úgyhogy kenhetem a hajamra a kis Sony vázat, ha adapterrel Minolta meg Nikon obikat kell hozzá használnom.
Szemezek a Samyang AF fixekkel, mert azok könnyűek, viszont elég jóképűek... ;DDDDD
Múltkor egy kedves ex-hivatásos fotós ismerős megosztotta a nyaralás képeit, volt benne esti várostól, kikötőn át, napos-havas hegyoldalon.
Tőle megszokott, jó szemmel, átgondolt kompozíciók. Aztán kicsodáltam magam, kinyögte, hogy Samsung S8....hirtelen átfutott rajtam, hogy mar ritkán képelek szobafényben fickándozó gyerekeket, és eleg lenne egy kompaktka, mert tényleg egyre jobban utálom a dslr méretét.
Egyébként ez így van pontosan. Azért ez akármilyen jó kompakt, de nem fényképezés. Hiányzik az a felvezető szakasz az egészből amit egy reflex-szel vagy egy komolyabb MILC -cel csinál az ember. Nem is beszélve anno amikor roll filmes géppel meg automata Fénymérés se volt. A fényképezés ott kezdődött, hogy befűzte az ember a filmet a gépbe. El kellett dönteni, hogy milyen filmet is fog használni.
Kicsit olyan ez mint az udvarlás (volt) A felvezető szakasz adta az értékét a dolognak. :)
sony rx100 kompakt. Valszeg igaza van a feleségemnek, hogy mi a fenének szakadok meg a nagy gépet cipelve!??? Tényleg marha jó minőséget ad. Persze annyira van igaza, hogy ez az ő gépe. Ehhez képest elment a húgával kerékpár túrára a Dráva melle es telefont vitt magával. :(
Képfeldolgozáskor azért mindig rájövök, hogy minden albumot két verzióban kellene őrizni. Egy TIFF és egy JPEG albumot. Persze a raw-kat, mint régen a negatívokat, elteszi valahova az ember es többet nem nyúl hozzájuk.
Egymas melle tettem tegnap egy TIFF es egy JPEG kelet ugyan arról a raw-ból konvertálva. A 16 bit színmélységű TIFF bizony “gazdagabb“ képet adott. Bizony kehet látni már képernyőn is a különbséget. Persze külön külön nézve a képet ez nem tűnik fel csak ha egymás mellett van a két kép. Igenis az árnyalatok gazdagsága Egy TIFF képen nagyon klasszak.
Anno amikor közveszélyes munkakerülő segélyen éltem beiskoláztak egy Ps tanfolyamra. Ott ezeket a technikákat tanultuk. Háttér csere meg hogyan alakítsunk ki PS-ben erről arról fényt. Pl hogyan alakítsunk egy studio képet napsütötte tájjá balról sütő nappal pl.
Azután sajnos nem volt időm el is mélyíteni a tudást. Érdekes de annyi dolga van az embernek egy kép alap állapotba hozásával , hogy amelyiket ilyen szinten kell fel javitani, az megy a szemetesbe
ez nem leporolás, ez deep learning hallucináció. Nem az eredeti képet keresik, hanem egy szép képet ami homályosítva/fakítva passzol. Nem az öreg rokon arca lesz az eredmény, hanem sokmillió ember arcából számolt numerikus optimum.
A feketéről jutott eszembe, hogy néhány hete utaztam és mellettem ült egy kopaszodó manus. Az ölemben a 200-as tele volt és oldalról, suttyomban lefényképeztem a fejét. :D
