Elolvastad-é Hölbling teljes könyvét, csak csak a szokásos alterozós formád hozod? mert, ha elolvastad volna, akkor nem beszélnél adattalan mesékről, de ezt már megszoktuk.
"....Ez a történet három másik szöveggel mutat közvetlen párhuzamot:Regino,[54] Iordanes[55] és Hariger munkájában szereplő történettel, amelyet Aegidius Aureaevallensis[56] hagyott ránk. Ezt a három eredettörténetet összevetve számos közös motívumot találtam: ....Meotis-mocsár. Dado-levél, Iordanes, Reginónál csak mocsarakra való utalás...Szkíta elemnek tekinthető a sík területen való vándorlás (d), amely mindegyik történetben szerepel — Reginónál ez is konkrét —, továbbá az általánosságban szereplő vadászat-halászat, az állatokban való gazdagság (g), és a Meotis-mocsár (i). ""
Continuatio Annalium Iuvavensium Maximorum (Salzburgi v. Admonti Évkönyvek) a 881. évnél: "Az első csatát az ungárokkal (vívták) Weniánál, a második csatát a kovarokkal Culmiténél" (Primum bellum cum Ungaris ad Weniam, secundum bellum cum Cowaris ad Culmite)"
Kézai: "Ez a Csaba tehát Etele törvényes fia volt, aki Honorius görög császárnak a leányától született, fiait (fīlii, tkp. 'fiági leszármazóit') pedig Edemennek és Ednek hívták. Edemen pedig, amikor a magyarok másodszor jöttek be Pannóniába, az apjának és az anyjának hatalmas rokonságával együtt ide költözött, mert hát az anyja a corosminusok közül származott (de Corosminis orta erat). Ed viszont Szkítiában maradt az apjánál. Ettől a Csabától ered az Aba nemzetség. Mármost Csaba, miután Szkítiába költözött, a közösség előtt kérkedni kezdett anyja előkelőségével, s emiatt a hunok nemessége megvetette, mondván: nem igazi fia Szkítiának, hanem csak afféle jövevény, idegen népség gyermeke; ezért nem is kapott feleséget Szkítiából, hanem a corosminusok népéből (de gente Corosmina) házasodott." (Bollók János fordítása)
"az itt maradt avar (és a hegyvidéknél szláv) töredék határvidéki népesség a magyar törzsszövetség védelme alá kerül"
Nemcsak régészeti, de történeti (írott) forrásokkal is megfoghatatlan az itteniek kiléte a 9. század második harmadában. Amire Szőke is alapozza a korszakolást, az Annales Bertiniani inexpertus kifejezése, ami egy még ki nem ismert, eladdig színfalak mögött rejtekező népre vonatkozik. Csakhogy Mátyás Flórián már 1898-ban felvetette, hogy ez lehet későbbi betoldás (interpoláció) a szövegben, Ungváry szerint pedig az Ungri népnév inkább a populisra vonatkozik: "De olyan ellenség is dúlja az ő országát, mely idáig mindazon népek számára, akiket ungroknak neveznek, ismeretlen volt" (a korábbi, elterjedt fordítás: "Sőt más, azon népei számára eddig ismeretlen ellenségek, akiket Ungrinak neveztek, pusztították országát").
Tudtommal régészeti leletek (hiánya) nem utal etelközi honfoglaló hatalmi berendezkedésre. A rendelkezésre álló információk szerint ott rövid ideig tartózkodtak. Feloldható viszont a probléma abban az esetbe, ha végre már tudomásul veszik, hogy a honfoglalók egy része visszatérő népesség volt. Az ungar, ugri kifejezés a már késő avarkorban a KM-ba került László Gyula griffes-indás népességére vonatkozik, mely népesség java része Etelközbe húzódott vissza az Avar kaganátus bukását követően és a keletről érkező türk alakulattal tért vissza.
Miután a maradék avar hatalmat a bolgárok szétverik azok a Nagyalföld bolgárok kezére került térségéből részben elmenekülnek és egy hatalom van ekkor amely nem volt korábban elenséges (frankok) vagy nincs kialakulás alatt (morvák) az Etelközben élő magyar törzs szövetség, amely lelkesen fogadja a menekülő avarokat és az avar törzsi arisztokráciával összeházasodik. Az Alföldön Csongrádnál északabra a bolgárok nem mennek. Az ok egyszerű az itt maradt avar (és a hegyvidéknél szláv) töredék határvidéki népesség a magyar törzsszövetség védelme alá kerül.........és a KM észak keleti szeglete a magyar törzsszövetség határvidéke.
Egy határvidék meg kisebb népsűrűségű vidék a kora középkorban mint egy állam centrum területe. Amikor egy hatalom kezébe kerül a KM akkor itt alakul ki egy sűrűbb népesség a KM belselyében a X századra.
"Álmos 903-ban itt esett el, akkor fia nem sokkal élte túl, hiszen mindössze négy év telik el a Braszláv váránál megvívott csatáig"
A Braszláv váránál megvívott csatával is foglalkozik Szőke legújabb tanulmánya.
Braszláv vára lent lehetett valahol délen. A német sereg felvonulásának útvonalát hiteles forrásból nem ismerjük, csak Aventinustól, ő viszont Nagy Károly 791., Arnulf 892. és III. Henrik 1051. évi hadmenetének leírását másolta. (Reichenaui Herrmann, másként mondva Herimannus Augiensis leírásához lásd pl. MŐMH 6810.)
Szőke: "a magyar honfoglalásról is új képet nyerünk: hasonlóan elhúzódó, több évtizedig tartó betelepedési folyamat ez, mint a szarmata és az avar honfoglalás. Ennek a krónikások által sem észlelt csendes, ám egyre nagyobb tömegeket mozgató eseménysornak a nyitánya a Német Lajos és Karlmann közti hatalmi küzdelemben való 861. évi magyar részvétel, záró aktusa pedig a 895-896. évi beköltözés".
Szőke Béla Miklós: "míg a Dunától nyugatra a kilencedik században három egymást követő régészeti kultúra különböztethető meg, a Dunától keletre csak kettő ilyenről beszélhetünk. A Dunántúlon az avar kori leletek a kilencedik század első harmadának végéig, a század közepe tájáig mutathatók ki, az ezt követő Karoling-kori leletanyagban már inkább csak áttételesen, a viseleti, temetkezési szokásokban érhető tetten az avar örökség. Végül a század végén egy újabb emlékanyag jelenik meg, a honfoglaló magyaroké. A Dunától keletre eső térségben az avar kor végét jelző leletek típusukban, számarányukban is azonosak azokkal, amelyek a Dunántúlon kerültek elő, és időben is azonos szakaszt fednek le. Itt azonban ezt nem követi egy olyan újabb leletcsoport, amely a dunántúli Karoling-kori emlékanyaggal nagyjából azonos időszakra keltezhető, hanem rögtön a honfoglaló magyar leletanyag következik. Sokáig úgy véltük, hogy az avar kori leletanyagot kell egészen a kilencedik század végéig keltezni, ehhez azonban sem a kései típusú avar leletek, sem a sírok száma nem elegendő. Ezért tudomásul kell venni, hogy legkésőbb a század második harmadától nemcsak történetileg, de régészetileg is számolni kell a honfoglaló magyarság itteni megjelenésével. Joggal merül fel a kérdés, van-e erre régészeti bizonyíték. Sajnos egyelőre csak kitérő válasz adható, aminek az úgynevezett honfoglalók első nemzedéke szindróma az oka. Ennek lényege, hogy régészetileg csak mintegy 30-35 évvel később válik láthatóvá egy nép, mint ahogy a történeti forrásokból a honfoglalásukról hallunk. Hiába jelennek meg tehát a történeti források szerint a szarmaták Kr. u. 20 körül vagy az avarok 568-ben, legkorábbi – egyébként mindkét esetben pénzzel is jól keltezett – temetkezéseiket csak az egy nemzedékkel későbbi időtől kezdve ismerjük. Így például pontosan tudjuk, hogy az avarok 568 húsvét hétfőjén foglalták el az Itáliába vonuló longobárdok szállásterületét, a legkorábbi avar sírok mégis csak 600 tájára keltezhetők. Ezzel szemben a „hivatalos” magyar honfoglalás 895-896-os időpontja egybeesik a kilencedik-tizedik század fordulója tájára datálható legkorábbi magyar sírokéval, mintha ebben az esetben nem érvényesülne az „első generáció” jelenség."
Continuatio Annalium Iuvavensium Maximorum (Salzburgi v. Admonti Évkönyvek) a 881. évnél: "Az első csatát az ungárokkal (vívták) Weniánál, a második csatát a kovarokkal Culmiténél" (Primum bellum cum Ungaris ad Weniam, secundum bellum cum Cowaris ad Culmite)
Szőke Béla Miklós: "Amikor 881-ben a Nagyobb salzburgi évkönyvek írója beszámolt arról, hogy a dunai mark őrgrófja Ar(i)bo és Szvatopluk morva fejedelem megbízásából ad Weniam (Bécsnél) előbb a magyarok (ungari), majd tovább nyugatra, ad Culmite a kabarok (cowari) harcoltak, olyan természetességgel tesz különbséget a magyar és kabar törzsek között, ahogyan azt csak egy, a magyarokat régebb óta alaposan ismerő ember képes megtenni, s a Pannóniában évtizedek óta sikeresen térítő salzburgi szerzetesek között nem is egy lehetett ilyen. Aligha lett volna képes erre, ha csak az Etelközből érkező, alkalmi megbízást teljesítő csapatokról lett volna szó."
Elméletileg igen, gyakorlatilag nem valószinű. Szevadáéknak a Szevan tóig nem feltételezhetünk ogur zsoldosokat, és ott se találtam erre utaló nyomot, bár sok török nép jelenik meg ezek főleg kaukázusi hunok, kazárok, talán korezmiek egy két településnévből, de önelnevezésben nincs nyoma ogur népességnek ami ezekkel a szavardokkal kapcsolatba hozható. max ha a hun/kazár/korezmi hármasból valamelyik ogur.
Nemtom már korábban mimindennel hozakodtam elő. a megfejtése a sew ordi fekete srácok ahogy a forrásokban szerepel, és ezt a Szevada seregére vonatkoztatott nevet hívják Szevadáék szavardnak. mert perzsák.
Al-Hamadání (10. század) Az országok könyve című művében „Az érkezés Armeniáról” fejezetben említi, hogy: „Sámkúr régi város volt; Salmán ibn Rabia valaki odaküldött, aki a várost elfoglalta; utána lakott maradt, amíg Yazid ibn Uyasd Armeniából való távozásának napjaiban az akkortájt gyülekező as-sáwardíya
W. Pecz - re hivatkozva (The Magyars in the 9th century) : sevordi szó eredete a siav orgi azaz örményül fekete ugor. Bury szerint jó okunk van tehát feltételezni, hogy Bahadhuri Savard-i népneve megegyezik a DAI Sabart-oi alakjának olvasatával.
