Azért nyitom a topicot mert kíváncsi vagyok kinek mi a véleménye a dologról, milyen tapasztalatok vannak. Érdekel mert vonzódom a legjobb barátomhoz és még sosem voltam sráccal meg nem is érdekel más.
Egy másik topik-ban már írtam a dologról, de ide is abszolút passzol.
Középiskolában fiú kollégiumban laktunk. Volt egy barátom, akivel valahogy a szex téma is közvetlenebbül működött. Sokat beszéltünk róla, volt, hogy együtt írtunk szex-novellát. Akkor még sehol nem volt PC, így elhozta otthonról az írógépét, és azon. Nagyon izgalmas volt az is, hogy leírva (kvázi hivatalosan) láttuk a kész "művet". Ezek egytől-egyig heteró történetek voltak.
Mivel jó tanulók voltunk, délutánonként nem kellett tanulószobában lennünk, hanem a szobában tanulhattunk. Persze nézegettünk szexújságokat, aztán egy idő után már úgy, hogy közben ki is vertük magunknak. Később nyilván több izgalomra vágytunk, és áttértünk arra, hogy egymásnak is kivertük. Valahogy még ma is érzem a farkának a lüktetését a kezemben, nem volt igazán kőkemény, de eléggé méretes volt. Aztán (és ebbe mai fejjel hihetetlen belegondolni) kitaláltuk azt, hogy amikor közeledtünk az elmenéshez, akkor gumit húztunk a farkunkra, és a másikunk szopással fejezte be a dolgot.
Érdekes, hogy miután összeházasodtunk, megmaradt a kapcsolat, összejártunk a párjainkkal, sokszor néztünk együtt pornót, közel volt a négyesezés megvalósulása, de valahogy nem jött össze. Aztán ő elvált, és utána a hármasozás összejött. Nem sűrűn, de azóta is jár hozzánk, de köztünk, férfiak között nem történik soha semmi.
Még a hármasozások legelején történt egyszer, hogy szólt, hogy egy másik párral levelezik (akkor még csak szexújságok hirdetési rovatán keresztül lehetett felvenni a kapcsolatot), és kérnek tőle fényképet. Megkérdezte, hogy nem csinálnék-e én fényképeket róla, mert magárról nehéz lenne. Az volt az ötlete, hogy menjünk fel egy bizonyos kilátóba, és ott. Konkrét terve volt, hogy azt is le akarja fényképezni, ahogy kilövell az ondója. Én belementem, valahogy köztünk ez már nem volt furcsa egyáltalán. Elég hideg volt, így nem ment könnyen neki a dolog. Jó sokat kínlódott, mire egyáltalán merev állapotba került, és még hol volt az elmenetel. Most visszagondolva, mintha azért megfordult volna a fejemben, hogy segíteni kéne neki, de ő se jelezte, és én se akartam erőltetni. Aztán végül sikerült neki, és a fotók is jók lettek. Persze a párral végül nem jött össze a találka... Érdekes, hogy a kollégiumi előzmények után nem volt természetes, hogy aktívabban részt vegyek a dologban. De hát az már akkor is jó 10-15 évvel előtte történt. Ami még azért erősíthette volna a "kézzelfogható" részvételt, az az, hogy akkortájt mesélte, hogy felment Pestre egy adult moziba, mert valahogy megtudta, hogy egy pár megy szeretkezni oda. Nyilván a pár sehol nem volt, csak férfiak ücsörögtek elszórtan. De elmesélte, hogy egyszer csak egy fiatalabb srác odaült mellé, és minden bevezető nélkül elővette a haverom farkát és szopni kezdte. Azt mondta, hogy csodálkozott magán, de hagyta, mert olyan érzékien szopott, közben meg-megállva egyfolytában a nagy farkát dicsérte neki. Így lehet, hogy azidőtájt volt neki egy ilyen, a jó élményen alapuló vágya, és igazából a fényképezés is valami ilyesmire irányult volna, de aztán a körülmények nem úgy irányították a történéseket...
Egyszer megkérdeztem tőle, hogy emlékszik-e a kollégiumi dolgokra, és azt mondta, hogy ő már el is felejtette. Szóval úgy tűnik, hogy mindketten túlléptünk ezen a dolgon. Nekem talán annyi maradt, hogy, ha látok a neten egy-egy hatalmas, borotvált farkat, akkor az eszembe jut, hogy azt talán nem lenne rossz megfogni, és izgatni...
Én egy 25 éves budapesti bi srác vagyok, akinek már van tapasztalata fiúkkal -és lányokkal-, de még nem találta meg az igazit. Nem vagyok adonisz, sőt vállalható mértékben mackós vagyok és sajna a soros nem adott nekem méretes péniszt sem.
Ha már ezt a sort olvasod, van remény, olvasd tovább! :) Én erre az egészre egy titkos, második életként tekintek és olyasvalakit keresek, akivel időnként élhetném ezt a titkos életemet, egy barátot, akivel megoszthatom ezt az életemet. Nem kell komoly kapcsolatra gondolni, mert én sem ezt keresem, hanem amolyan barátság extrákkal dologra gondolok, akivel megnyílhatunk egymás előtt.
Én jó esetben nem egy-két alkalomra, hanem rendszeres találkozókra vágyom. Ez lehet egy-egy alkalmi gyors feszültséglevezetés, de nekem olyan is belefér, hogy kiveszünk egy-két nap szabit és egy hosszú hétvégére elutazunk valahová egy wellness szállóba. Az én normál baráti köröm, családtagok nem ismerik ezt az énemet és szeretném, ha ez így is maradna. Továbbá én nem szégyellem, de nem is kérkedem ezzel az oldalammal, így nyilvános helyeken sem vállalom fel, vagyis külsőleg tényleg, csak barátoknak kell látszódnunk.
Kit is keresek?
Korombeli (18-26) fiatalt, akinek szimpatikusak a fent leírt sorok. Légy igényes, ápolt, intelligens. Számomra fontos a higiénia, így a sárga-barna játékok egyáltalán nem vonzanak, de az erőszakos megmozdulások sem.
Ha úgy gondolod, hogy tegyünk egy próbát, akkor írj egy pár soros levelet a lucien.carr94@gmail.com címre.
Ettől kezdve már én is kerestem az alkalmat, hogy újra átéljem, amit akkor.
Akkoriban még megjelent nálunk is az ÖKM magazin. Rendszeresen vettem, és böngészgettem a hirdetéseket.
Volt, amire válaszoltam, és nyitottam egy postafiókot is, amire kaphattam leveleket feltűnés nélkül. Később én is megpróbáltam hirdetéseket feladni. Talán kicsit korrektebb volt, mint a mai netes világban. Akkor még levelet kellett írni, és elküldeni. Nem volt ennyi kamus, mint most.
Több sikeres, de inkább sikertelen találkozás után egy nagyon érdekes válaszlevél érkezett.
Egy női ruhát viselő 26 éves fiú válaszolt, hogy szeretne megismerkedni velem, talán tartós kapcsolat reményében!
Izgatta a fantáziámat a lehetőség. Ilyet még soha nem láttam. Válaszoltam neki. Biztos voltam benne, hogy csak szórakozik, ezért nem is fűztem hozzá nagy reményeket.
Rövidesen tőle érkezett válasz a postafiókomra.
Kíváncsian bontottam fel a levelet. Ő válaszolt. Leírta, hogy szeret beöltözni női ruhákba. Azt szeretné, ha így találkozhatna velem, és nem nevetném ki.
Gondban voltam, hogy mit írjak? Hogy tudnánk találkozni, mivel házasságban éltem. Nálam kicsit nehézkes volt, mivel ő csak este, mert női ruhában kimenni az utcára, illetve vezetni.
Akkoriban feleségem rendszeresen járt vidékre, továbbképzésre. Megpróbáltam úgy időzíteni, hogy akkor tudjunk találkozni, amikor ő nincs otthon.
Leleveleztük, hogy következő héten szerda este eljön hozzám.
Kételkedtem, hogy el fog jönni!
Este lefektettem a gyereket, és már köntösben néztem a TV-t. 9-re beszéltük meg, mivel a gyerek addigra már aludt.
Megszólalt a kaputelefon. Leszóltam.
Egy kellemes női hang szólt bele a telefonba.
Magam is megdöbbentem, hogy eljött!
Beengedtem, és gyorsan felrántottam valami nadrágot. Kilestem, és láttam, hogy egy csinos nő jön a folyosón.
Hoppá! Erre nem számítottam.
Kinyitottam az ajtót, és intettem, hogy erre jöjjön.
Egy gyönyörű nő állt előttem.
Fekete haj, helyes arc, vékony fekete bőrdzseki, övvel megkötve. Hosszú vörös maxi szoknya, combközépig felskiccelve. Eszméletlen jól nézett ki. Ha nem tudom, hogy ki, biztos, hogy nőnek néztem volna, méghozzá a jobbakból!
Bementünk a szobába, és leültettem.
Arra kért, hogy kapcsoljam le a nagy villanyt, és csak egy kis lámpa világítson! Kicsit szégyelli, hogy így van előttem. Természetesen eleget tettem kérésének. Csak egy kis olvasólámpát hagytam égve.
Elmondta, hogy szingli férfiként éli az életét. Senki nem tudja, hogy kettős életet él!
Fiúként csajozik, de időnként rájön, hogy ő egy lány, és ilyenkor ellenállhatatlan késztetést érez, hogy átöltözzön. Átöltözik, és még a hangja is elváltozik ilyenkor.
Valóban egy kicsit mély nőies hangja volt.
Kíváncsi voltam, hogy miket érezhet ilyenkor? Mit él át? Még soha nem találkoztam ilyen emberrel.
Semmi férfiasság nem volt a megjelenésében. Nem tudtam elképzelni, mint férfit. Nagyon furcsa volt számomra. Kicsit faggattam, mert új volt számomra ez az egész jelenség.
- Mit élsz át ilyenkor? Valóban nőnek érzed magad?
- Igen, teljesen nő vagyok. Attól a perctől, hogy felöltözöm, semmi más nem létezik számomra. Elfelejtem, hogy tegnap egy lánnyal randiztam, vagy, hogy dolgoztam. Ilyenkor csak az van, hogy nő vagyok, és hiányzik egy férfi az életemből.
- Van férfivel kapcsolatod?
- Nincs, és senki nem tudja, hogy ez nálam így működik.
- Akkor elég nehéz lehet neked! Hogy vezeted ezt le? Átöltözöl, egyedül vagy otthon, és elmúlik?
- Nem. Kezdetben elég volt ennyi. Kielégítettem magam, és utána sokáig eszembe sem jutott átöltözni.
Tudod, ez nálam olyan, hogy rám jön, átöltözöm, és addig tart, amíg el nem élvezek. Régebben csak magamat simogattam, kényeztettem, amíg el nem élveztem. Utána egy lelkiismeret-furdalás, egy rossz érzés következett, és következik ma is. Szinte undorodom magamtól. Felmerül bennem, hogy mit tettem, és hogy ez nem normális.
- Később változott ez benned?
- Annyiban, hogy már kevés az, hogy otthon átöltözzek. Emberek közé akartam menni így, hogy nő lehessek!
- És ki mentél az utcára?
- Igen, de csak a kocsimig mertem elmenni, és csak este, amikor nem látszik az arcom.
- Nincs okod a félelemre! Még így félhomályban sem látszik, hogy ki is vagy valójában.
- Lehet, de félek, hogy felismernek, és azt nagyon nem szeretném!
- Értelek. És kocsival szoktál elmenni?
- Igen. Olyan helyekre, ahol kevesen járnak.
- Azért találkozol emberekkel ott is.
- Igen, de talán nem olyan feltűnő, hogy ki is vagyok igazán.
- És ott kiszállsz?
- Igen. Sokáig csak a kocsim körül maradtam, és ha jött valaki, azonnal visszaszálltam.
- Nem mertél elmenni távolabb?
- Eleinte nem, de később már elsétáltam távolabbra is. Csak arra vigyáztam, hogy ne legyen túl erős a világítás.
- És ha jött valaki arra?
- A sötétben nem volt gond. Elmentek mellettem. Volt, aki megbámult, de éreztem, hogy nem csodálkozva, hanem mert tetszettem neki.
- Nem féltél, hogy esetleg megtámadnak?
- Nem. Sőt titokban reménykedtem, hogy esetleg megszólít valaki. Ami sajnos meg is történt.
- Miért sajnos?
- Egy este csinosan, mini ruhában, magas sarkú csizmában indultam el sétálni. Séta közben megszólított egy srác. Illetve én próbáltam meg megszólítani. Tüzet kértem tőle. Adott, és úgy irányítottam, hogy pár szót beszélgessünk. Megkértem, hogy kísérjen vissza a kocsimhoz, mert félek egy kicsit. Ő készségesen elkísért. Beszélgettünk út közben. Nagyon normális volt. Semmi tolakodás, nyomulás, vagy ilyesmi. A kocsinál még kicsit dumáltunk, és megkérdezte, hajlandó lennék e vele találkozni máskor is? Szívesen meginna velem egy kávét valahol. Én igent mondtam, mert szimpatikus volt. A szörnyű az egészben, hogy én teljesen átéltem, hogy nő vagyok, és úgy is viselkedtem. Csak azt éreztem, hogy randim lesz egy helyes férfival! Voltam olyan hülye, hogy megkérdeztem, elvihetem e valameddig? Ő igent mondott, persze, ha én is arra megyek. Én meg nem gondolkodtam, csak beültettem a kocsiba, és elindultam vele. Mind a ketten a belvárosban laktunk, így hazáig vittem. A kapu előtt elköszöntünk, és akkor követtem el a legnagyobb hibát!
- ?
- Meg akart csókolni, és én hagytam. Csókolóztunk egy darabig. Közben megéreztem kezét a combomon. Nem gondolkodtam, csak azt éreztem, hogy nőként csókol egy srác. Hogy simogat, és ez eszméletlenül felizgatott! Soha nem történt velem ilyen. Nem gondoltam a következményekre! A keze felcsúszott a szoknyámon, és akkor megtörtént a baj! Tenyere elérte az akkor már kemény farkamat. Megállt, és éreztem, hogy vizsgálja, mi is történt? Elkapta a száját, és lenézett. Akkor már tudtam, hogy mindennek vége. A szemembe nézett, és látta, hogy nem tévedett. A következő pillanatban hatalmas fájdalmat éreztem az orromon. Hallottam a reccsenő hangot, amikor eltört az orrcsontom. Szóval ez volt az első, és egyetlen ismerkedési kísérletem. Utána legalább egy évig nem is öltöztem át. Még magam előtt is szégyelltem a történteket.
- Nem lehetett kellemes élmény. Gondolom, azóta már óvatosabb vagy!
- Egy évig semmi, de utána újra előjött a vágy a nőiesség iránt. Újra átöltöztem, és minden kezdődött előröl. Vágy, átöltözés, önkielégítés. Viszont már nem merek kimenni, és főleg ismerkedni.
- És akkor hogy van az, hogy most itt vagy?
- A vágy nem múlt el, hogy valakivel találkozzak, és ne csak a magányomban legyek nő! Mikor olvastam a hirdetésedet, tetszett, amiket leírtál, és gondoltam, megpróbálom. Hátha hajlandó leszel velem találkozni. Ezért írtam le őszintén, hogy ki vagyok. Nem volt veszteni valóm. Legfeljebb nem válaszolsz.
- Igazad van. Így én is tudtam, kire számíthatok.
- Te találkoztál már ilyen „lánnyal”?
- Nem soha. Őszinte leszek, a kíváncsiság hajtott, amikor írtam neked. El sem tudtam képzelni, hogy egy fiú lány ruhában találkozzon velem.
- És? Mi a véleményed? Mondd meg őszintén, ha nem tetszik, vagy ha nevetségesnek tartasz!
- Kellemesen csalódtam. Sokkal jobban nézel ki, mint amire számítottam. Eszméletlen nőies vagy!
- Ennek örülök. Nem nézek ki hülyén ebben a cuccban?
- Egyáltalán nem. Ha nem tudnám, hogy ki vagy, simán nőnek néztelek volna!
- Az jó! Mert ez a célom! Azt szeretném, ha nőként kezelne valaki!
- Igazán, mi az elképzelésed? Mit szeretnél? Milyen kapcsolatra vágysz? Mert mint férfi, csajozol! Hogy szeretnéd ezt megélni?
- Először arra gondoltam, jó lenne egy olyan párral találkozni, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Hármasban könnyebben fel tudok oldódni. Viszont ez reménytelennek bizonyult. Akármilyen hirdetésre írtam, még válasz sem jött.
- Mondjuk ez valahol érthető. Ha egy pár másik párt keres, az már kizárva. Ha nőt keresnek harmadiknak, akkor külsőre bizonyára megfelelnél, viszont nem valószínű, hogy bármelyik fél tolerálná, hogy farkad van. Ha esetleg keresnek férfi partnert, akkor azt valószínű, hogy a nőnek keresik, és nem valószínű, hogy elfogadnának így. Még el tudom képzelni, hogy a férfi fantáziáját megmozgatod, de azt úgysem fogja elmondani a nőnek, mert valószínű, hogy félni fog a reakciótól! Neked egy olyan biszex pár kéne, ahol a nő elfogadja, hogy a párja biszex, és együtt fogadnak el. Ez viszont szerintem elég ritka.
- Igen, ezt észrevettem. Nem egyszer jött olyan válasz, a pár férfi tagjától, hogy a párom ugyan nincs benne, de ő szívesen találkozna velem!
- És, találkoztál?
- Nem. A randi előtt mind meggondolták magukat.
- Bizonyára féltek, mert ez nem nagyon ismert. Nem tudják, mire számítsanak!
- Lehet. Biztos igazad van, de annyira visszataszító lennék?
- Nem. Egyáltalán nem vagy visszataszító! Sőt. Szerintem izgalmas, és vonzó jelenség vagy!
- Ennek örülök. Még soha nem mondta ezt senki. Igaz, nem is találkoztam senkivel. Volt, aki fényképet kért, de rólam soha nem készült ilyen kép. Meg aztán nem is mernék küldeni!
- Ezt megértem. Visszaélésre adna lehetőséget.
- Igen. Én is ettől félek.
- És akkor velem miért találkoztál? Mi vitt rá, hogy el gyere?
- A vágy, hogy valaki lásson így. A leveledből úgy gondoltam, talán te nem fogsz visszaélni a helyzetemmel! Nem fogsz kigúnyolni, kinevetni.
- Nem nevetlek ki. Miért tenném? Te nagyon csinos vagy. Jól áll ez a női ruha rajtad. Hol szerzed be őket? Sok cuccod van?
- Általában piacokon, de olyan helyen dolgozom, ahol könnyen hozzájutok. Van sok ruhám. Mini, estélyi, maxi, szóval van sok. Rengeteg tangám, francia bugyim, harisnyám, melltartóm van. Nagyon szeretem a combfixet, a harisnyatartót. Csak a cipő gond egy kicsit, mert nem mindig kapok a méretemre. Azért azt is sikerült vennem párat.
- Nagyon szép ez a ruha, ami rajtad van. Nem rövid, de mégis izgalmas.
- Nem akartam azonnal miniben jönni, mert nem szeretném, ha úgy éreznéd, hogy felkínálkozom, és csak ezért vagyok itt!
- Ok. Megértem. A melleidet miből készíted?
- Na az már izgalmasabb. Egy időben kotont töltöttem meg vízzel, és azt tettem oda, de kényelmetlen volt. Ezért rendeltem egy mű mellet külföldről. Ennek a fogása is olyan, mintha valódi lenne. Valami szilikon anyag. Nem volt olcsó. És ami jó, a színe is olyan, mint az igazi. Nekem a tükör előtt nagyon tetszik, és amikor simogatom, úgy érzem, mintha valódi lenne! Szóval szeretem nagyon.
- Tényleg nagyon jó!
- Tetszik?
- Igen. Tényleg nem látszik, hogy mű.
- Megérinted?
- Ha nem zavar?
- Nem. Fogd meg nyugodtan!
Először csak egy ujjal értem hozzá, de amikor láttam a szemén, hogy nem zavarja, kicsit megnyomkodtam. Valóban, mintha egy ruganyos cicit érintettem volna.
Bátorítóan rám mosolygott.
- Milyen érzés?
- Mint a valódi. Nem hittem volna.
- Ugye? Mondtam. Ha van kedved, simogasd nyugodtan!
- Abban mi a jó neked, ha simogatom? Nem érzed.
- Nem, de a tudat, hogy úgy simogatod, mint egy nőét, az izgalomba hoz, és kellemes nagyon.
- Ok. Ha nem zavar, akkor simogatom! Nekem is izgalmas, mert olyan nőies vagy, hogy nem is érzékelem, hogy igazán ki is vagy.
Mellé ültem a fotel karfájára, és átkarolva simogattam tovább. Érezhetően tetszett neki, mert hozzám bújt, és átölelt.
- Mire vágynál igazán egy férfivel?
- Hogy teljesen nőként kezeljen! Valahogy úgy, mint most te! Átöleljen, simogasson, érezzem, hogy nő vagyok!
- Nem ülünk át a rekamiéra? Kicsit kényelmetlen itt a karfán.
- Ok. Üljünk!
Átültünk. Ott már kényelmesebben tudtam átkarolni, és simogatni.
Valami érdekes izgalom járt át. Elkezdtem lejjebb csúsztatni a kezem. Nem zavarta, sőt még szorosabban ölelt, mint eddig.
A combjaira csúszott a kezem. Elkezdtem szoknyán keresztül simogatni a combját. Rám mosolygott, majd halkan felsóhajtott. Ettől bátrabb lettem, és félrecsúsztattam a szoknyáját. A felvágásnál megérintettem harisnyás combját. Lassan felfelé araszolva simogattam.
Lenéztem, és láttam, hogy combjai között kidudorodik valami. Észrevette, hogy látom az ő „titkát”. Ő is odanézett, majd felemelte a fejét, és a szemembe nézett. Kicsit széjjeltárta a combjait, és a kezét az én simogató kezemre tette. Elkezdte vezetni szoknyája alatt a dudor felé.
Közben a szemembe nézett. Azután olyan történt, ami addig velem soha.
Egyre közelebb hajolt, és megcsókolt. Első pillanatban megdöbbentem. Férfivel soha nem csókolóztam. Ezt elképzelhetetlennek tartottam. Viszont parfümjének illata, nőies szája minden ellenérzésemet eltüntette. Visszacsókoltam. Szánk kinyílt, és nyelvünk már egymás szájában táncolt.
Közben kezem elérte combfixe felső részét. Már a csupasz, szőrtelen combját érintettem, és simogatva araszoltam tovább. Egy apró tanga bugyit éreztem tenyerem alatt. Majd kezem egy keményen álló farkat érintett. Rátettem a tenyerem. Ekkor felszisszent.
- Kellemetlen?
- Nem. Sőt! El sem hiszem, hogy valaki így ér hozzám.
- Nem zavar, ha simogatom kicsit?
- Nem. Csináld, de nem szeretnék még elélvezni!
- Ok. Majd vigyázok. Mit szeretnél? Mi a vágyad?
- Téged. A számba szeretném venni a farkad! Keményre szopni, és magamban érezni!
- Szeretnéd, ha én is szopnék neked?
- Igen. Jó lenne! Úgy, mintha egy nőnek nyalnál!
- Ok. Csússz kicsit előre, hogy hozzád férjek!
Lejjebb csúszott, félig fekvő helyzetbe. Én elé térdeltem, és elhelyezkedtem a combjai között. Szoknyája nyílását szétnyitottam, és félrehúztam a bugyit. Szemérme teljesen sima, szőrtelen volt. Farka szinte kipattant a bugyi alól. Ott meredezett előttem. Hátrahúztam a fitymáját. Makkja szinte szétrobbant az igalomtól. Előnedvtől volt fényes.
- Nagyon fel vagy izgulva.
- Igen. Úgyhogy vigyázz, nehogy hamar elélvezzek! Már nagyon közel vagyok.
- Majd igyekszem, hogy vissza tudd tartani!
Először finoman körbe nyaltam a makkot, majd lassan az ajkaim közé vettem.
Ő behunyta a szemét, és felsóhajtott. Elkezdtem lassan szopni. Hallottam, hogy egyre mélyebben sóhajtozik, fel, felnyög. Na! Gondoltam, nem lesz könnyű visszatartani az élvezését.
Szoptam, nyalogattam a farkát. Éreztem, ahogy egyre jobban lüktet, kitörni készül.
Aztán finoman eltolta a fejem.
- Kérlek! Kicsit hagyd abba! Nem bírom már sokáig. Olyan kellemes! Én is szeretnék szopni neked!
Felálltam. Ő elkezdte kicsatolni az övemet. Kigombolta a nadrágomat, és lehúzta. Nem volt rajtam alsó gatya, mert mikor jött, már nem volt időm felvenni. Még szerencse, hogy nem sokkal azelőtt fürödtem, hogy érkezet.
- Te is borotválod magad alul? Ez nagyon jó! Titkon reméltem, hogy egy borotvált farok lesz az első!
- Igen, már évek óta. Te?
- Én amióta szeretek beöltözni, azóta szőrtelenítem magam. A lábamat, és a fenekemet is.
- A popsid is szőrtelen?
- Igen. Teljesen szőrtelen. Majd meglátod!
Közben megérintette a farkamat. Már én is teljesen fel voltam izgulva! Előttem ülve a szájába vette, és érzékien játszani kezdett rajta a nyelvével. Nagyon finoman csinálta.
Közben arra gondoltam, hogy azt mondta, hogy magában szeretne érezni! Látni fogom a szőrtelen popsiját!
Ilyet soha nem éltem át. Soha nem dugtam meg férfit! Volt bennem egy averzió a popsi szexszel szemben. Főleg férfival!
Vajon hogy akarja? Egyáltalán mit akar?
Kezdtem megbánni, hogy belementem ebbe a játékba! Ez nekem már nagyon sok lenne! Hogy utasítsam vissza anélkül, hogy megbántanám?
- Húzzuk ki az ágyat! Úgy kényelmesebb! Suttogta.
- Rendben.
Pillanatok alatt kinyitottam az ágyat, ő lecsúsztatta a szoknyáját, és lefeküdt.
Én mellé feküdtem. Újra megcsókolt. Álló farkunk összesimult. Ő kezét lecsúsztatva, összefogta a farkunkat, elkezdte masszírozni. Nagyon izgató volt érezni, ahogy összedörzsölődik a farkunk.
Táskájából valami flakont vett elő. A tartalmából a kezére folyatott, és úgy folytatta a megkezdett játékot. Valami síkosító volt, mert onnan kezdve az egész még kellemesebbé vált.
- Szeretnél megkapni teljesen?
- Ezt hogy érted?
- Szeretném, ha beteljesülne ez a mai este!
- Hogy szeretnéd?
- Szeretnélek befogadni magamba! Tudod, mint egy igazi nő! Szeretnéd?
- Hú! Nem is tudom. Én még nem voltam olyannal, mint te! Csak nővel szeretkeztem ezelőtt!
- Még bennem sem volt férfi. Akkor szüzek vagyunk. Veszítsük el együtt a szüzességünket?
- Nem félsz, hogy esetleg fájni fog?
- Otthon van egy dildóm. Mikor felöltözöm, a tükör előtt azzal szoktam kielégíteni magam. Fekszem a tükör előtt, és nézem, ahogy belém hatol. Közben arról ábrándozom, hogy egy igazi férfi tesz magáévá. Szóval volt már a fenekemben műfarok. Nem kell félned, hogy fájdalmat okozol!
- És most szeretnéd?
- Ha te is, akkor nagyon!
- Hogy szoktad megoldani, hogy ne legyen koszos a dildód?
- Ilyenkor mindig kimosom magam belül. Teljesen tisztára tudom mosni. Soha nincs ilyen problémám. A zuhany rózsát leveszem, és úgy, erős vízsugárral.
- És teljesen kitisztít?
- Igen. Persze sokszor kell átmosni, hogy teljesen tiszta legyek!
- Értem. Rendben. Próbáljuk meg! Hogy szeretnéd?
- Először én szeretnék beleülni! Akkor tudom irányítani a behatolást.
- Rendben. Próbáljuk meg!
- Feküdj le! A többit bízd rám! Meglátod, nagyon kellemes lesz! Csak nem akarok meztelenre vetkőzni, mert akkor elvész a varázs! Ja, és ne haragudj, de első alkalommal szeretném, ha gumival történne! Ha jobban megismerjük egymást, lehet nélküle is!
Lefeküdtem. Ő levette a bugyit. Síkosítót tett az ujjára, és bekente vele a popsi nyílását. Egy gumit vett elő a táskájából, amit óvatosan a farkamra húzott. Fölém guggolt, és farkam a popsijához illesztette. Először csúszkáltatta a vágatban, majd lassan ráereszkedett.
Farkam lassan utat tört a popsi nyílásán. Kicsit elakadt a záró izmon, de ő tovább tolta magába. Aztán egy mozdulat, egy halk sikoly, és tövig befogadott.
Nem gondoltam, hogy ennyire kellemes érzés lesz! Mint egy punci, csak szorosabb.
Eleinte féltem a szagoktól, de rájöttem, hogy semmi szag nem jön. Maradt az izgalom, és a kéjes nyögés. Úgy sóhajtozott, nyögdécselt, mint egy valódi nő. Közben azért megkérdeztem, hogy nem okozok e fájdalmat? Mondta, hogy egyáltalán nem. Sokkal jobb érzés, mint a dildóval.
Lassan elkezdett előre, hátra mozogni. Vigyázva arra, hogy ki ne csússzak belőle. Farka félkemény állapotban a hasamon pihent, amit én finoman simogatni kezdtem.
Mondta, hogy ne simogassam, mert akkor azonnal elélvez! Én is nagyon közel jártam. Eszméletlen jó érzés volt a szűk, forró popsijában lenni!
- Most szeretném, ha kicsit másképp folytatnánk!
- Hogy szeretnéd?
- Hogy közben ölelni is tudj!
Lecsúszott a farkamról. Mellém feküdt, lábát keresztbe rakta a testemen, és úgy helyezkedett, hogy farkam a popsijánál legyen. Oda illesztette, és rácsusszant. Újra benne voltam, csak most már sokkal könnyebb volt a behatolás. Már tudtam simogatnia combját, mellét, arcát. Éreztem, hogy nem sokáig bírom. El fogok élvezni! Mondtam neki.
- Nem bírom sokáig! Ez túl finom. El fogok élvezni! Hova szeretnéd?
- Nem akarom, hogy a gumiba élvezz! Érezni akarom a sperma melegét, ízét! Add a számba!
- Én is szeretném érezni a tiédet!
- Jó! Kérlek, csókolj meg!
Újabb csók, közben lecsusszant a farkamról. Levette a gumit, és fölém térdelt, farkam a szájába vette, és elkezdte érzékien szopni.
Farka az arcom fölött lüktetett. Megemeltem a fejem, kinyitottam a szám, és farka becsúszott az ajkaim közé. Így franciáztunk, amikor én az ujjamat a popsijába toltam, és elkezdtem belülről izgatni. Pár másodperc múlva egy halk sikolyt hallatott, és elöntötte a számat forró spermája. Csak jött és jött. Szinte nem tudta abbahagyni. Ez olyan izgató volt, hogy azonnal óriásit élveztem a szájába.
Kis ideig aléltan feküdtünk egymás mellett. Még váltottunk egy nyelves csókot.
Ő felkelt, és csak annyit mondott:
- Milyen volt velem?
- Csodálatos voltál!
- Most mennem kell, mert át kell öltöznöm.
- Igen tudom. Látlak még?
- Mindenképpen! Foglak hívni!
Viszontláttam. Egy éven keresztül, amíg külföldön nem talált munkát.
Ez a törtènet iszonyat izgató!!!!! Ugy felàllt a farkam, s csak duzzadt a gatyàba, muszàly voltam ki is verni!!! Annyira jó neked hogy sikerült ezeket kiprobàlnod, sajna nekem mèg nem jött össze màsik pasival semmi!!! :( De nagyon szivesen össze bujnèk egy pasival!!!
Az első eset után néhány évvel történt a második ilyen eset. Közben megszületett a lányom. „Normális” családi életet éltem. Hamar túlléptem azon, ami akkor történt. Valahol belül megmaradt az emlék, de nem foglalkoztam vele. Soha férfit az utcán meg nem néztem. Eszembe sem jutott, hogy ilyen kapcsolatot létesítsek bárkivel. Annyiban változtam meg, hogy én is elkezdtem szőrteleníteni magam, de csak intim helyen.
Az évek folyamán feleségemmel kicsit frissíteni akartuk szexuális életünket. Ezért párokkal kezdtünk ismerkedni. Volt néhány kalandunk közösen. Ezek amolyan párcserés élmények voltak. Voltak jók, és voltak rosszak is. Talán a pornó filmek hatására elkezdett izgatni a látvány, amikor egy férfi elélvez. Szerettem látni a spriccelést akár filmen, akár az ilyen összejöveteleken. Izgalmas látvány volt, amikor a másik pár férfi tagja feleségem hasára, puncijára élvez.
Egy este felhívott az a régi iskolatársam, akivel az első fotós kalandom volt.
Mivel legalább három éve nem beszéltünk, csodálkoztam, hogy jelentkezett.
Igazán azért hívott, hogy szóljon egy szervezendő osztálytalálkozóról. Örültem, mert rég nem találkoztam senkivel a régiek közül.
Beszéltünk pár szót, hogy mi történt velünk az elmúlt években. Ő is megtalálta élete párját. Megnősült. Van egy szép kisfia.
Megbeszéltük, hogy összehozunk egy közös családi programot.
Telefonon nem tudtunk sokat beszélni, mert mind a kettőnk felesége hallotta a beszélgetést.
Megbeszéltük, hogy most ő jön el hozzám.
Eljött egyik este. Feleségem a kislánnyal nagymamázott.
Mi leültünk és beszélgettünk. Szóba került a szex is. Milyen a szexuális életünk. Mondtam, hogy mi vettünk részt párcserés bulikban. Ő nagyon kíváncsi lett. Egész felvillanyozódott!
- Olyan is történt, ami akkor közöttünk?
- Nem. Ezek csak párcserés dolgok. Ti nem gondolkodtatok ilyenen?
- Én benne lennék, de az asszonynak említeni sem merem. Meg tudod, nekem fontos lenne, hogy a két férfi is érinthesse egymást. Akkor este, mikor ott voltál, rájöttem, hogy ez engem nagyon felizgat. Nagyon jól esett, ami akkor történt.
- Azóta is volt ilyen alkalmad valakivel?
- Igen, előfordult. Azóta kerestem a lehetőséget.
- Nekem nem volt semmilyen fiús élményem. Nem is kerestem. Ezek a négyesek megfelelnek nekem. Viszont én is szeretem látni a másik férfi élvezését!
- Azt én is szívesen nézem.
- Még mindig szőrteleníted magad?
- Persze. Csak úgy szeretem magam látni.
- Feleséged mit szól hozzá?
- Először volt furcsa neki. Már megszokta, és ő is szőrteleníti magát.
- Én is szőrtelenítem.
- Csak nem volt ragadós? J
- Nem tudom. Rajtad tetszett meg. Rájöttem, hogy sokkal tisztább így. Meg nem is izzad annyira.
- Az jó! Szoktál még fényképezni?
- Persze. Mindig hobbim volt, az is maradt.
- Volna kedved pár képet készíteni rólam? Azóta egy sem készült, és eltelt három év.
- Csinálhatok. Van itthon filmem. Milyen képeket szeretnél?
- Most szeretnék direkt meztelen képeket. Nem fürdőgatyában.
- Ok. Vetkőzz le!
- Kimehetnék lezuhanyozni? Kicsit izzadt vagyok. Meleg van kint.
- Persze, nyugodtan.
Kiment a fürdőbe. Én addig betettem a gépbe a filmet.
Belül egy izgalmat éreztem. Tudtam, hogy meztelen lesz, amikor visszajön. Éreztem, hogy ez nem csak a fényképezésről fog szólni. Nem véletlenül jött el. Éreztem, tervezte, hogy fényképeket fog kérni!
Elutasíthattam volna, de valamiért nem akartam. Talán én is vágytam, hogy újra megtörténjen.
Visszajött. Egy törölközőt csavart a dereka köré. Közben tovább beszélgettünk.
- Neked az óta nem volt fiús élményed?
- Nem volt. Nem is kerestem. Neked milyen kapcsolataid voltak?
- Akkor, mikor veled megtörtént, én is csodálkoztam mind kettőnkön. Nekem azelőtt eszembe sem jutott volna, hogy egy férfi hozzám érjen. Ha valaki mondja, hogy mi fog történni, elküldtem volna az anyjába. Viszont tény, hogy eszméletlenül jó volt, amit tettél. Utána valóban elhatároztam, hogy kipróbálom még egyszer. Kellett hozzá bátorság, de válaszoltam egy fiúnak. Találkoztunk nálam. Ő kicsit simogatott, és utána szopta a farkam. Nem volt rossz, de én nem tudtam semmit viszonozni neki, mert visszataszító volt a bozont a farka körül.
- Akkor jó, hogy te velem nem akartál semmit viszonozni!
- Igen, lehet, hogy végképp elment volna a kedvem mindentől.
- Akkor készítsünk pár képet!
- Most lankadt vagyok. Nem gond?
- Nem. Legyen ilyen képed is! Álló farokkal nincs?
- Nincs, mert akkor nem készült, csak fürdőgatyában.
- Tényleg. Meztelen képet nem készítettem rólad. Dobd le a törölközőt, és készítek párat.
Levette, és ott állt előttem meztelenül. A farka nyugalmi állapotban.
Én készítettem pár képet. Oldalról, szemből, fotelben ülve. Készült úgyis, hogy állva, fél lábbal a fotel karfáján.
Persze közben elkezdett emelkedni a férfiassága. Készítettem félig álló farokkal is pár képet.
Közben megmerevedett neki. Már álló farokkal készültek a képek.
Éreztem, amint az én farkam is megmozdul a látványra.
- Neked nincs kedved levetkőzni? – kérdezte. Talán úgy még érdekesebb lenne nekem is!
- Hát! … Ha gondolod? Még soha nem vetkőztem le így férfi előtt.
- Szégyellős vagy? Akkor négyesben, hogy vetkőztél le?
- Nem vagyok szégyellős, de nekem is le kéne tusolnom. Kicsit melegem lett!
- Tusolj le! Ráérünk.
- Ok. Azonnal jövök.
Kimentem, és lezuhanyoztam magam. Nagyon jól esett, mert valóban melegem volt. Kicsit lenyugtatott.
Visszamentem a szobába. Ő ült a fotelban. Láttam, hogy a farka félárbocon van.
Rajtam is egy törölköző volt.
- Bocsánat, már itt is vagyok. Folytatjuk a fényképezést?
- Persze.
Felállt, és kérte, hogy legyen pár kép a popsijáról is. Szép kerek férfias, szőrtelen feneke volt.
Kattintottam róla pár képet. Volt teljes alakos hátulról, volt közeli, amin csak a popsija, és a lába között a zacskója látszott.
- Milyen képeket szeretnél még?
- Nem tudom. Üljünk le, és majd kitalálom. Milyen nem volt még?
- Szerintem minden pózban van rólad. Nem tudom, mit lehetne még javítani.
Leültünk, és beszélgettünk tovább. Mondta, hogy most is olyan izgalmas a helyzet, mint három éve.
- Igen, szerintem is. Csak már nem érzem magam olyan hülyén, mint akkor.
- Volna kedved megérinteni megint?
- Nem is tudom. Te szeretnéd?
- Igen, jól esne! Akkor nagyon kellemes volt, és kíváncsi lennék, hogy most mit váltana ki belőlem!
- Ha akkor megtettem, akkor miért ne?
Felállt, oda lépett a fotel mellé, miben ültem, és én rátettem a kezem a szemérem dombjára. Felsóhajtott, és éreztem, hogy a teste megremeg. Kicsit simogattam, és rácsúsztattam kezem a farkára! Már nem kellett vezetnie a kezem. Elkezdem masszírozni.
Közben rólam is lecsúszott a törölköző. Ahogy simogattam, megjelent a végén a csillogó csepp. Ujjammal szétkentem a makkján, és már csillogott az egész lilás duzzadt makkja.
Éreztem, hogy nekem is felállt! Soha nem hittem, hogy ennyire izgatni tud egy ilyen szituáció.
Ő folyamatosan sóhajtozott. Halkan megszólalt:
- Nagyon jó! Most már csináljuk végig! Nem bírom abbahagyni!
- Hogy gondolod?
- Gyere!
Hanyatt feküdt a szőnyegre. Én mellé feküdtem, és simogattam tovább!
- Mást nem szeretnél kipróbálni?
- Mire gondolsz?
Éreztem, hogy mit szeretne. Kicsit ódzkodtam, de valahol én is kívántam a dogot.
Mellé feküdtem, hogy az ő farka az én fejemnél volt. Fölé hajoltam, és nyelvemmel megérintettem a makk végét. Kicsit sós, de kellemes érzés volt. Ezért úgy döntöttem, megpróbálom. Rácsúsztattam számat a farkára, és ízlelgettem. Nem volt semmivel rosszabb, mint egy puncit nyalni, ezért folytattam. Elkezdem szopni, és közben meg-megállva a nyelvemmel kényezettem. Remegett a gyönyörtől. Azután megemelte a csípőjét, és megpróbálta mélyebbre nyomni a számba. Én úgy voltam vele, hagyom, ha nem tudom, legfeljebb nem veszem be többet mélyebben. A torkomig csúszott. Kicsit megindult a nyálképződés, de más nem történt. Ettől még síkosabb lett. Könnyebben csúszott ki be.
Kis idő múlva oldalra fordult, és éreztem, amint megérinti a farkamat. Kicsit simogatta ő is, azután a szájába csúsztatta. Így kényeztettük egymás jó darabig, mikor megszólalt:
- Szerinted milyen érzés? Megbántad?
- Nem. Nagyon érzéki. Finom érzés szopni neked, és te is nagyon kellemesen szopsz!
- Hogy fejezzük be? Hova élvezzünk?
- Ahova szeretnéd! Én mindenesetre szeretném látni, amikor spriccelsz!
- Kiverjem előtted?
- Ne! Majd én! Közelről szeretném látni!
- Én szeretném megkóstolni a tiédet!
- Ok. Élvezzek a szádba?
- A nyelvemre szeretném!
- Akkor jelzek, ha jön!
- Te is szólj, és föléd fogok térdelni, és akkor látod a spriccelést!
- Az jó lesz!
- Mehet az arcodra? Vagy inkább a melledre?
- Mindenhova. Mehet az arcomra is!
Újra elkezdtük szopni egymásnak.
Szólt, hogy nemsokára élvezni fog. Akkor én hanyatt feküdtem, és ő a mellem fölé térdelt. Jobban alá csúsztam, hogy a számmal elérjem a farkát. Ő elkezdte masszírozni magának, én pedig a makkját izgattam a nyelvemmel.
Aztán felnyögött, és éreztem, amint megfeszül a teste. Átvettem a farka simogatását Szinte fejtem a farkát. Tudtam, hogy pillanatok múlva elélvez! Késztetést éreztem, hogy kinyissam a számat. Aztán jött a lüktetés, és egy vékony forró sugár csapódott az arcomra, és a nyelvemre! Utána több bőséges sugár érkezett! Beterítette az arcomat, az ajkaimat. Én meg bevezettem a lüktető farkát a számba, és szoptam, és szoptam.
Mikor lenyugodott, a farkamhoz térdelt. Fölé hajolt, és elkezdte újra szopni!
Nem bírtam sokáig. Jeleztem, hogy jönni fog. Csak annyit mondott: gyere.
És én elöntöttem a száját a forró nedűvel!
Csodálatos élmény volt.
Attól fogva én is keresem a lehetőségeket, hogy átéljem újra ezeket a perceket!
Az első ilyen élményem kb. 30 éves koromban volt, amikor egy ismerősöm megkért, hogy készítsek róla képeket, mert szeretne hirdetésekre válaszolni. Akkor még nem volt internet. Társkereső hirdetések jelentek meg újságokban, és arra lehetett válaszolni levélben.
Mivel tanultam fényképezni, természetesen vállaltam. Elmentem hozzá, mert otthoni környezetben akarta a képeket. Ebben semmi kivetni való nem volt, hiszen egy társkereső hirdetésre válaszolt.
Mondtam, hogy öltözzön fel rendesen, mert úgy kelt jó benyomást. Öltönyben készítettem róla képeket. Portré, teljes alakos, ami akkoriban divat volt. Több ilyen kép készült róla. Farmerban, az akkor divatos garbó nyakú pulóverben. Ő kb. velem egy korú lehetett. Tehát ebben nem találtam semmi különöset.
Közben beszélgettünk, hogy milyen hirdetésre fog válaszolni. Mondta, hogy több hirdetés is tetszett, és mindre fog írni, és képet küldeni. Néhányat mutatott is. Nők adták fel a hirdetést, és tartós társ kapcsolatot kerestek.
Beszélgettünk sok mindenről. Mivel régen ismertük egymást, (egy középiskolába jártunk), beszélgettünk munkáról, stb. Én akkor már nős voltam. Kérdezte, hogy jó e a szexuális életünk. Így terelődött a beszélgetés a szexre. Persze, ahogy ez két 30-as férfi között lenni szokott. Ezután ért az első meglepetés! Megkérdezte, hogy nagy kérés lenne, ha készítenék róla pár fürdőgatyás képet is. Mondtam, hogy nincs akadálya, bár nem ajánlom, hogy ilyen képeket is küldjön a válaszlevelekben! Ezen jót nevettünk. Mondta, hogy nincsenek ilyen tervei. Neki kéne. Mondtam, hogy jó, engem nem zavar. Láttam már fürdőruhát. Kiment a szobából, hogy felvegye.
Hallottam, hogy zuhanyozik. Mikor bejött, egy akkor divatos fürdőnadrág volt rajta.
Elég vékony alkat volt. (akkoriban én is az voltam) Mivel én is jártam strandra, nem volt ebben semmi különös. Beszéltük, hogy mind a ketten milyen vékony alkatúak vagyunk, és nem tudunk hízni.
Kérdeztem, milyen képeket szeretne? Mondta, hogy valami nem pózolós, hanem természetes képek lennének jók. Azt tanácsoltam, hogy dumáljunk, és közben én majd fényképezek. Ha van dolga, csinálja, és akkor nem lesznek mesterkéltek a képek. Közben ő italt töltött, és így jó képeket tudtam készíteni. Beszélgettünk, tovább.
Feltűnt, hogy beszélgetés közben, elkezdett duzzadni a fürdőgatya eleje. Nem szóltam, csak kicsit érdekes volt a helyzet. Gondolom, hogy sejti, hogy látom. Mondta, hogy ne haragudjak, de ő sem érti, mitől kezdett felállni neki. Már nagyon duzzadt. Éreztem, hogy szégyelli, és kellemetlen számára. Igyekeztem nem oda nézni, hátha lehiggad, de akaratlanul is oda tévedt a tekintetem. Azt láttam, hogy nem lankad le, sőt, egyre merevebb.
Persze, amilyen hülyék voltunk, téma maradt a szex. Mondta, hogy elég rég nem volt barátnője. Ő úgy tervezte, hogy nem is akar komoly kapcsolatot, de rájött, hogy nem élet az élet egyedül. Ezért válaszol most hirdetésekre. Kérdeztem, hogy minek kellenek a fürdőgatyás képek? Mondta, hogy igazán semmi terve velük, de szereti, ha mások nézik. Szeret meztelenkedni mások előtt. Valahogy ez mindig izgatta. Szereti a meztelenséget.
Én mondtam neki, hogy akkor ezért került izgalmi állapotba. Kérdeztem, hogy az is izgatja, ha egy férfi látja? Ő sem érti, hogy miért, de igen. Szereti, ha meztelenül látják. Minél meztelenebbül. Ezért is szőrteleníti magát. Addig fel sem tűnt, hogy valóban szőrtelen a lába, és a mellkasa is. Ezt meg is említettem. Mindenhol szőrteleníted magad? Kérdeztem. Igen felelte. Akkoriban nem volt még divat a nőknél sem, nemhogy a férfiknél. Intim helyen is? Persze. Volta a válasz.
Belém bújt a kisördög. Kérdeztem, hogy megnézhetem e, mert én eddig ilyet felnőtt férfinél nem láttam.
Mondta, hogy igen, és ledobta a fürdőgatyát. Ott állt előttem egy leszőrtelenített farok. Soha nem érdekeltek a férfiak, de ezt megigézve néztem. Sokkal gusztusosabbnak láttam, mint egy szőrös farkat. Kb. 17 cm nek saccoltam, és szabályosan izgató volt, hogy olyan tisztán szőrtelen. Mondtam is, hogy nem semmi látvány. Kérdezte, hogy tetszik e? Igennel válaszoltam, mert tényleg tetszett.
Észrevettem magamon, hogy izgat a látvány. Valami megmozdult az én nadrágomban is. Az egész szitu olyan izgalmas, és bensőséges volt.
Leült velem szemben, és én kikérdeztem, hogy hogyan tudja ilyen simára leborotválni. Elmondta, hogy csinálja. - - Nem szoktad megvágni magad? Kérdeztem.
- Gyakorlat teszi a mestert.
- Nem marad borostás?
- Nem.
- Régen csinálod?
- Amióta elkezdett szőrösödni. Nem szerettem a szőrt magamon soha.
- És ha közös öltözőben vagy?
- Páran megbámulják. Ez nekem tetszik.
- Nem fáj, mikor borotválod?
- Kezdetben kipattogott, de már megszokta a bőröm.
- És teljesen sima lesz?
- Persze. Nézd meg!
Elém állt, és én közelről néztem.
- Simítsd meg! Mondta.
Megérintettem a szeméremdombnál, és valóban teljesen sima volt. Ő meg felszisszent.
- Csak nem fájt? Kérdeztem, és elkaptam a kezem.
- Nem. Csak egy pillanatra túl izgató volt, ahogy hozzá értél. Nincs semmi baj. Nem gondoltam, hogy ennyire izgat egy pasi érintése is!
- Ne haragudj! Nem akartam. Én sem hittem, hogy téged ez izgathat.
- Neked milyen volt érinteni?
- Nagyon fura érzés, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen helyen megérintek egy férfit.
- És milyen volt? Undorító?
- Pont ezért érzem magam hülyén, mert egyáltalán nem. Sőt izgalmas, és kellemes érzés volt. Nagyon selymes ott a bőr. Mint egy nőé. Ez érdekes. Te mit éreztél, hogy felszisszentél?
- Nagyon érdekes érzés volt. Más, mint ha egy nő érintette volna, de ugyanolyan érzéki.
- A zacsit hogy tudod borotválni? Az kicsit ráncosabb.
- Ott is leszedem, amennyire tudom. Megnézed?
- Látom, hogy egyáltalán nem szőrös ott sem.
- Megérinted?
- Azért az már túlzás lenne! Mert hogy megérintettem a hasad alatt, az még ok, de hogy a zacsidat is, az már kicsit sok.
- Nyugodtan érintsd meg! Persze, csak ha nem undorodsz!
- Nem undorodom, csak kicsit fura, hogy egy férfi tökét fogdosom.
- Szerintem nincs ebben semmi rossz. A gyerekek is sokszor megfogják egymás micsodáját, és ennyi.
- Gondolod?
- Persze.
Én kicsit félve, de odanyúltam. Álló farka alá tettem a kezem, és megsimogattam a zacskóját. Sima volt, csak pár apró rövidke szőrt éreztem. Érdekes, de egyáltalán nem kellemetlen érzés volt. Éreztem, hogy megvonaglik a teste. A farka végén átlátszó csepp jelent meg. "Na itt kell abbahagyni!" Gondoltam, és elvettem a kezem.
- Milyen? Kérdezte.
- Érdekes. Téged egyáltalán nem zavar, hogy én itt fogdoslak?
- Nem. Mért? Téged?
- Kicsit furán érzem magam, de nem kellemetlen. És az a csepp a farkad végén?
- Ja? Kicsit felizgultam, de ne zavarjon. Mindig felizgulok, ha meztelenül vagyok valaki előtt. Ez nálam így működik.
- Nem mondták még, hogy exhibicionista vagy?
- Tudom, de mit tegyek. Izgat, ha látnak.
- És ilyenkor hogy vezeted le?
- Kiverem. Ha nincs, aki megtegye.
- Szokott lenni?
- A régi barátnőm segített ilyenkor.
- Hogy?
- Vagy előtte kivertem magamnak, vagy ő simogatta nekem. Amióta szakítottunk, nem segített senki. Megteszed, hogy kicsit visszateszed a kezed a hasam alá? Olyan kellemes volt.
- Most viccelsz? Nemsokára megyek. Utána magadhoz nyúlhatsz.
- Ok. Megértem, ha undorodsz.
- Ez nem undor kérdése. Megérintettelek, és nem undorodtam. Akkor már nem lennék itt! Csak azért ez kicsit sok.
Én ültem egy kanapén, ő meg mellettem állt. Láttam, hogy remeg a térde. Számomra is egyre izgalmasabb volt a helyzet.
- Biztos nincs kedved? Kérdezte. Oda tehetnéd a kezed, hogy megnézd elég sima e!
- na jó! Egy kicsit még oda teszem, hogy ne érezd magad rosszul.
Rátettem a kezemet a szemérem dombjára, és finoman simogattam. Kis idő múlva rátette a kezét a kezemre, és lassan elkezdte a farka felé vezetni. Nem tudtam hirtelen, mit kéne tennem. Elvegyem a kezemet, vagy hagyjam. Közben elérte a kezem a farka tövét. Éreztem a keménységét. Nagyon fura volt, de egyáltalán nem rossz érzés. Azután rávezette a kezemet a farkára. Rákulcsolta az ujjaimat, és elkezdte masszírozni magát a kezemmel. Én csak hagytam. Azután az ő keze lecsúszott, és én már egyedül simogattam. Valahol hajtott a kíváncsiság. Hátra húztam a fitymáját, és elkezdtem neki húzogatni a bőrt.
Akkor eszméltem, hogy el fog élvezni! Féltem kicsit, de kíváncsi is voltam, milyen lesz. Egyre jobban remegett a teste. Már nem volt vissza út. Párat húztam rajta, és már spriccelt.
Mikor befejezte, szégyellősen elkezdett öltözni. Többször is elnézést kért a történtekért.
Szerintem ne nyomorogj ennyit ezen, nem édesmindegy, hogy ki (főleg te magad) milyen jelzőt aggatsz a szexualitásodra?
Jó volt? Jó volt. Hát akkor? Az égvilágon semmi jelentősége annak, hogy hogyan nevezed a vágyaidat és a szexuális életedet, csak magadnak és a partnere(i)dnek tartozol "elszámolással", de azon belül is csak annyival, hogy éld meg a lehető legjobban őket és add meg ugyanezt azoknak is, akikkel ágyba bújsz. Nem kell magadnak megmagyaráznod, hogy te most pontosan hány százalékig és milyen módon vagy biszexuális, aki homofób, annak úgyis hülye buzi leszel, a nagy többségnek biszex, a feleségednek meg hűtlen, ha félremész a tudta és beleegyezése nélkül.
Egyébként számomra az ilyen szorongó emberekben az a legfurább, amikor úgy gondolják, hogy ha egy olyan férfival csinálják, aki szlikonmelleket varratott magára és nőként öltözködnek és viselkednek, attól csökken a dolog melegfaktora. Pedig nem. Nincs nő fasszal, csak a nagyon minimális valóban transznemű esetében, viszont biológiailag akkor is férfiak szegények, jó esetleg még a hermafroditák, de az meg egy még ritkább elváltozás.
Nekem is van egy történetem! Ez a dolog 3-4 alkalommal is előfordult. A barátommal csak kb 14 évesek voltunk,de már vonzott a szex téma,de csaj meg nem volt,de ha lett is volna,úgyse akart volna szexelni. Mi viszont sokat jártunk össze,egész nyarakat töltöttünk együtt,hetente is több délutánt együtt voltunk,elvoltunk,játszottunk,fiús dolgokat csináltunk. Volt egy este,amikor egy szobában aludtunk,és beszélgetni kezdtünk a szex dolgokról. Mondtuk,hogy bármi jó lenne,hogy kipróbálhassuk. Amikor már benne voltunk rendesen a témában, elkezdett odafele nyúlkálni nekem. Valahogy beindított. Majd én is neki. Csak kicsit vertük egymásnak,de ennyi. Majd újra nekiálltunk,de akkor megkérdeztem,hogy esetleg lenne-e kedve többhöz. Mondta,hogy persze. Úgyhogy bekaptam és leszoptam. Első alkalommal csak arca élvezett, és ugyan ez volt fordítva,másodjára már szájba. Nagyon finom volt a farka is,meg az egész jó volt. Na, harmadik alkalommal tovább mentünk,és beleültem a farkába. Rendesen megdugott,majd belém élvezett. Hihetetlen jó volt. Mivel már előtte próbálgattam a lukamat,így nem is fájt annyira. Majd fordultunk,ugyan ez neki is,csak elsőre nem bele mentem,csak a lukára vertem rá. Utolsó alkalommal már ment minden,élveztünk mindenhova,egymásba is,szájba is,volt szopás,nyalás,minden. Amúgy nagyon jó volt akkor,kicsit mintha hiányozna is,de szégyellem is magam érte. Azóta boldog párkapcsolatban élünk mindketten,mindig is heterónak tituláltuk magunkat,de volt egy ilyen kitérő. Most kicsit az van bennem,mintha bi lennék,de férfire nem vágyok,csak max farokra. Ezért tetszenek nagyon a shemale-ek,akik tényleg nőiesek,csak farokkal. Valahogy mégis kipróbálnám megint,de nem visz rá a lélek,és akkor is csak max a leírt shemale-el tudnám vagy ha férfi,akkor megint a barátommal.
Sziasztok. En azert vagyok itt mert hetero (-nak gondolván magam) küzdöttem a vágy ellen de nem megy és nagyon vágyom egy hímvesszőre😊. Mostanában olvasgatok szex történeteket, ezek meleg és transzi storik. nagyon be tudják indítani a fantáziám és a vérkeringésem is :D egy atlak 26 eves szerintem vékony testalkatú srác vagyok. Szerintem ápolt :D és egy szintén ápolt partnerrel szeretnèk találkozni aki feláldozná magát és megengedné hogy orális oromnyujtásban tapasztalatot szerezzek 😊😊😋 esztergomi vagyok, némi utazás nem gond.
Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését írjon egy emailt és beszélgessünk nagylegyen@citromail.hu
Sziasztok,nekem Osztálytárssal volt... aki viszont szeretne szopatni és megdugni rendszeresen az írjon a kriso@gmail.hu ra Gyöngyös melletti passzív srác vagyok
Úgy döntöttem megosztom veletek az első alkalmam történetét ami már lassan 4 éve történt velem! A történetem 95%ban igaz kivéve a nevek, bár ezt úgyse fogják elhinni nekem de az már más kérdés! Véleményeket várok az írásomról! Fikciókról is fogok késöbbiekben írni nektek ha lesz rá igény!
Perverz barátság! (Gay)
Az én nevem Roland a történet idején 17 éves voltam 174 cm magas és 110 kiló. A legjobb barátom Krisztián 16 éves volt 172 cm magas és 75 kg. A test súlyom miatt nem sok szerencsém volt a párkapcsolatokban és ebből adódóan eléggé visszahúzódó voltam. Ekkor már tudtam magamról hogy biszex vagyok de pasik felé még kevésbé mertem közeledni mint a csajok felé, de ez egy napon megváltozott! A szüleim elutaztak a hétvégére a Tassi nyaralónkhoz de én nem akartam menni. Krisztián mint minden hétvégén most is nálunk logót az én legnagyobb örömömre, viszont most úgy alakult hogy nálunk is aludt. Egész nap sokat ökörködtünk, xbox-on hülyültünk, túráztunk egyet az erdőben, de még birkóztunk is. Este fürdéshez készülődve figyeltem őt a szemem sarkából amikor levetkőzött de ő ezt észre se vette. Ám amikor én mentem fürdeni és én vetkőztem le furcsán úgy éreztem mintha végig bámult volna és amikor odanéztem furcsán a plafont nézte. (Ez iszonyatosan begerjesztett) Elmentem lefürdeni utána egy szál alsóban leültünk beszélgetni mi másról mint a szexről! Főleg az osztályunkba járó csajok seggét és mellét taglalva kit dicsérve kit káromolva hülyéskedtünk. Jól felizgulva megszóltam:
Nem nézünk egy kis pornót?
De persze keres egyet.
Oké milyen érdekel?
Két pasi egy nő felállás?
Jöhet!
Rákerestem a netten és 1 csomót adott ki 1 volt amin 1 fiatal szexy szőke volt meg 2 átlagos vékony pasi volt ezt választottuk. Elkezdett pörögni a jelenet rengeteg csók és simogatás amikor hirtelen a 2 pasi lesmárolta egymást. Krisz szólalt meg előbb.
Baszod ezek buzik!
Keresek másik videót? (Közben rögtön megállítottam a felvételt)
Nem kell jó ez!
Okééé (Meglepett a dolog és ez érződött is a hangomon)
Figyi ha te nem szeretnéd nem kell ezt nézni!
Nem semmi gond nekem bejön!
Pörgött a film tehát tovább a szőke hajú srác éppen nyalta a nőt a vörös pedig szopta a szőke srácot amikor Krisz megszólalt.
Úgy áll a faszom már alig fér a gatyámba. (Rögtön meg is igazította a faszát a pizsamájába)
Még jó hogy rajtam csak 1 alsó van.
Krisz nem verjük ki? Mindkettőnkre ráférne úgy látom!
De, miért is ne!
Oké akkor hajrá.
Ezzel mind a ketten egyszerre vettük le a gatyánkat és kezdtük el verni a saját faszunkat szinte egy ritmusban. Nagyon szép farka volt nagyon tetszett, úgy 17 cm lehetett jó vastag és szép makkal. Nagyjából olyan mint az ennyim! Lesem tudtam róla venni a szemem de ő se az ennyimről. Majdnem két perc után felnéztem pont bele a szemébe de ő csak a faszomat nézte. Nem bírtam tovább megszólaltam.
Te Krisz
Bocsi mi van? (Úgy elpirult mint a főt rák de cukin állt neki)
Izé…. Kérhetek valamit?
Mi-mi-mit? (Szinte dadogott)
Megfoghatom?
Mi? Te meleg vagy?
Dehogy vagyok meleg csak kíváncsi vagyok milyen lehet megfogni!
Na jó.
Ahogy megfogtam olyat lüktetett a fasza hogy az hihetetlen. Nagyon jó érzés volt végre egy másik pasi “kincsét” a kezembe tartani! Elkezdtem ütemesen verni nagyon jól esett nekem is meg ahogy a szuszogásából ítéltem neki is! Egy percig vertem neki aztán megszólalt.
Na milyen?
Nagyon jó! Próbáld ki.
Nem köszi!
Na tessék fogd meg nyugodtan!
Elkezdett nyúlni felé de fél úton megtorpant! Látszott hogy akarja de nem meri megtenni.
Segítsek?
Áhh nem kösz inkább kihagyom
Ekkor megfogtam a jobb kezét a dákom felé húztam. Nem ellenkezett sőt szétnyitotta a kezét. A keze hideg volt amitől a dákóm még keményebb lett. Elkezdte kínzóan lassan húzogatni a bőrt a tövénél fogva jó erősen markolva.
Na milyen?
Fura de jó.
Verjük akkor így ki egymásnak?
Aha
Egyre gyorsabban és erősebben vertük egymás faszát mind a ketten lihegtünk és nagyon jó érzés volt, egyre jobban torzult az arcunk is az élvezettől, nyögtünk még párat aztán el is élveztünk mind a ketten. Nem hagytuk abba egymás kényeztetését, vertük tovább a másik spermás farkát amíg lenem lankadtak. Utána zsepivel letisztítottuk magunkat felöltöztünk kikapcsoltuk a gépet! Egyikünk se szólt egy szót se nem tudtuk mit is mondjuk. Lefeküdtünk aludni egy szobába két külön ágyra. Vak sötét volt a szobában nem láttam semmit. Eltelhetett talán 1 óra amikor megszólaltam.
Krisz te alszol?
Nem.
Akarsz beszélni rólam?
Aha
Oké mi a baj?
Élveztem! Pedig tudom hogy nem szabadott volna én hetero vagyok!
Én is élveztem. És nem dugtuk meg egymást vagy ilyesmi!
De egy pasi kezétől élveztem akkorát mint az ország ház!
És ez baj?
Végül is nem baj de akkor se tudom elfogadni!
Ráadásul amióta ez történt azóta úgy áll a faszom hogy az már fáj!
Mi van?
Nem tudom de nem birok magammal kanos vagyok.
Akarod megismételni?
Bassza meg. Igen!
Akkor gyere feküdj át hozzám!
Felkapcsoltam a villanyt hogy odataláljon az ágyamhoz. Átjött az ágyamhoz és egyből full meztelenre vetkőzött ahogy én is levettem az alsómat!
Lécci kapcsold le a villanyt úgy izgibb!
Oké.
Rögtön rámarkolt a faszomra és elkezdte verni nekem, ahogy én is neki már vagy 5 perce verte. Nekem mikor nem bírtam magammal és azt mondtam.
Lehet még egy kérésem?
Mit szeretnél?
Hu de ciki ez!
Már nem mindegy úgyis elkezdtük!
De igazad van! Megfoghatom a popsid?
Hát, de ne dugj meg!
Ne aggódj csak belemarkolni akarok!
Oké.
Nagyon tetszett amikor megmarkoltam az egyik félgömböt Krisz rögtön nyögött egy nagyot amitől felbátorodtam! Elkezdtem a vágatában végighúzni a mutatóujjamat majd körkörösen az ánuszát masszírozni.
Hé erről nem volt szó!
Bocsi elszaladt velem a ló!
Semmi gond de most én jövök, én is kérni akarok valamit!
Ne kérd csináld!
Oké
És megtörtént az amire nem is számítottam Krisz adott 1 puszit a makkomra majd bekapta azt!
Bassza meg ez kurva jó!
Igen?
Aha nagyon
Akkor folytatom
Istenien csinálta nagyon jó volt szívta, szopta, nyalogatta és puszilgatta éreztem rajta hogy ő is élvezi! Őt perc után elélveztem bele a szájába!
Baszd meg miért nem szóltál?
Bocsi hirtelen jött meny köpd ki!
Már lenyeltem… nem is rossz!
Oké akkor én jövök!
Hasonlóan én is elkezdtem először csókolgattam a faszát, majd 2 oldalról végignyaltam, utána a zacsija aljától a makkjáig és csak utána kaptam be! Körülbelül 6 perc után szólt.
Mindjárt elélvezek!
Válaszra se méltattam csak szoptam tovább jó nyálasan és végül a számba élvezett amit természetesen lenyeltem!
Király volt Roland köszönöm!
Én köszönöm neked!
Tudod mit?
Hm?
Biszex vagyok! És te is! És ezzel a világon semmi baj nincs!
Igazad van haver!
Na akkor megyek aludni.
Lécci aludj ma velem! Érezni akarlak álmomba így meztelenül!
Hát ez nagyon jó. Itt ülünk kint a hidegben, illetve csak én ülök, ő meg áll, leeresztett kézzel, számonkérőn, kedvesen, kihívón, aggódón, és még ezerféle módon, amit csak ő tud. Hogy tud egy húszéves lány ennyire vénasszony, ennyire anya lenni? Én meg gőzölgök a dermesztő novemberi sötét hidegben, tudom hogy a fejem felett a pára mókás kis pamatokban száll el a rozsdás tetőszél felé, a magasban felolvadva a fák között gomolygó ködben. Odabentről a tánctér talpalattnyi helyet sem ad a lehűlésre, de ez a kinti lehűlés már kicsit talán túl sok is, arcomon a veríték pillanatok alatt jeges réteggé szárad, a hátsó traktusban egymásra halmozott, kiselejtezett suliszékek lapja olyan hideg mintha egy kripta kövén ücsörögnék. Úgy is érzem magam.
- Azt hittem azért hívtál el, hogy újra összejöjjünk…
Édes, kedves kis lány. Hát ezért is szerettem én beléd, mert ugyanabban a testben egy ravasz nőstényróka és egy ártatlan őzike vegyült el, olyan naivitással, ami a Bambi rajzfilmekbe kívánkozik, röpdöső madárkák és mókuskák közé. Hogy újra összejöjjünk, mi? Hanyadjára már, könyörgöm… Pedig teljesen tiszta ez a pillanat, tudom. Ő egy kis sárgadinnyevodkával édesített a tánc kezdetén, minden barátnőnek egyforma sárgadinnyevodka illata lett pillanatok alatt. Mi fiúk a pultnál keménykedtünk, sör-unikum, ritka rossz választás, ennyi erővel egyből a visszaforduló kortyokból is összerakhattuk volna a koktélt. Garantál rossz szájíz, rossz lelkiismeret. Egy pohár jobb vörössel próbáltam elfelejteni, de már az sem esik jól. Talán kevés volt odabent a levegő, túl nagy a tömeg, túl sok a lökdösődés. Itt kint meg szép lassan kihűlünk. Vagy gyorsan. Rosszallóan néz, egyszerre aggódva, és egyszerre azzal a már megint mivan nézéssel, amiben benne van az is hogy én vagyok a hülye, de sajnál. Fekete szempár, karcsú alak, széles csípő, ismerős illat. A kezem remeg, nem tudom hirtelen letenni a majdnem teli poharat, de ez most nem olyan remegés, amit a csontig hatoló hideg okoz kívülről. Belülről indul, a bordák alól, az egész mellkasom belerázkódik, s a vállak adják át a kéznek. Bociszemek.
Nem, neki róla nem beszélhetek. Árulás lenne.
Olyan perzselően ömlött le a nyári nap a sziklás partszakasz tikkadt bozótosaira, mintha bele akarná puszta hőjével dózerolni a tengerbe az egész hóbelebancot, autóstul, sátrastul, soknyelvű nyaralóbrigádostul. Alighogy kijöttünk a vízből, mellbevágó volt a forróság, jól is esett a merülés után, a tengervíz betyár hideg, kihűl benne az ember. A tapasztalt vén rókák fesztelenül fejtették le magukról a neoprén szerelést, s azonmód, úgy egy szál lengő pajszerban ültek ki szárítkozni a partra, mint valami aszott bronzos kormoránok. Mit volt mit tenni, először nyeretlen kétévesként mi csak egymásra pislantottunk, aztán jött a nehogy már ne, s mi is dobtuk férfiasan a dresszt a francba. Kiültünk a többiek mellé, had adjon neki a szerb nap… Ami tulajdonképpen crnagorác volt, de ez még friss élmény lehetett a napnak is, lévén nemrég esett szét az örök és megbonthatatlan déli népek barátsága törzsközösség.
- Nem megyünk vissza táncolni? – Most már egyre nyilvánvalóbb, hogy valami itt nincs rendben. Ő is érzi, én is érzem. Túl hosszúra nyúlt ez a hűtőzés, itt már nem csak a tömeg, meg a fülledt levegő űzött ki minket, ez olyan nyilvánvaló, mintha hátul a koszlott falakra kiírták volna öles nagy világító betűkkel. Itt valami lesz.
- Fázol, mi? – Ha hülye kérdéseket kellene rangsorolni, hogy mi volna a legkevésbé informatív, a legfeleslegesebb és a legbosszantóbb kérdés, ez kétségkívül az élre kerülhetne. Mégse kapja le a fejem.
- Persze, hogy fázom. Nem megyünk inkább vissza?
Itt nincs vissza. Újra fokozódik a remegés, de visszafogom, szükség lesz az összeszedettségre.
A sziklák egy idő után kezdtek kényelmetlenné válni, de ez nem csak abban nyilvánult meg, hogy a fenekünkön belső ázsia hegy- és vízrajzi térképe kezdett kialakulni lenyomat formájában. Én némi egyéb kellemetlenséget is éreztem, már persze a szokatlan szituáció okozta zavaron kívül. Nem volt ez egy kimondottan nudista part, de nem nézték ki a ritkásan lakott kemping egyéb lakói azt, aki lazábbra vette a figurát, és ádámkosztümben vonult a tengerbe, ne adj isten a parti ösvényen a vizesblokk és a sátrak közt. Én viszont soha nem próbáltam még annak előtte ezt a típusú nyilvánosságot, és hát a hideg víz után egészséges plussz aggodalom is kerülgetett kezdetben, hogy vajon eléggé impozáns vagyok-e minden tekintetben… Azonban a napsütés hamar kompenzálta ezt a hátrányt, s jóleső bizsergéssel éreztem, hogy látvány tekintetében kezdek felnőni a feladathoz, nem lesz itt semmi baj, semmi szégyellnivaló. Azonban ahogy oda-oda sandítottam oldalvást Attilára, hamarosan ez kezdett kicsit már túllendülni az általam szándékozott szinten. Ösztövér volt, még szinte tejfehér bőrű, de „parasztbarna”, azaz a lábakon és a karjain már kellemesen megkapta a nap, sőt, már a rövid itt tartózkodás is meghozta eredményét, és vállai elegáns vörösben kezdtek virítani. Még pár óra a napon, és az egész teste hasonló piros lesz, aztán jön a sziszegés meg a jajgatás. E mellett pedig sima combjai keretébe zárva ott pihent lazán félrebillenve formás, puha szerszáma. Szinte áttetszőn, bársonyosan, a herék két félholdjával alátámasztva, makkját félig kivillantva a fitymából, amelynek folytatásában néhány halványkék ér kígyózott a szőkésbarnán aranyló bodrok felé.
Azt sem tudtam, hogy forduljak úgy, mintha csak roppant érdekelne a part vonala a távolban rajcsúrozó nagycsöcsű német dajnák irányában, vagy az oljafák csipkés koronája a hátunk mögött, ahol nagy robajjal dolgozott az aggregátor a palackok túlnyomásos töltésén. Nálam is túlnyomás volt. Féligmeddig pókfoci járással leidétlenkedtem a víz széléig, s hálát adtam a jóistennek, hogy ilyen hidegnek teremtette a tengert, és ilyen nemtörődömnek a többieket, hogy teljes erekcióval belecsobbanva észrevétlen elhúzhattam békésebb vizek felé. A só csípett, kiázott tenyeremen, meg ott is, s végül a szememet is, ahogy a hűvösebb mélységekbe bukva az agyamat is megpróbáltam lehűteni.
Most is csípi a só a szemem, mint akkor, kicsit a szemzugból indul, aztán végighúzódik az alsó vonalon, s közben az ember az orrnyergében is érzi belülről ugyanazt a kicsit csípős érzést. Várjunk csak, ez nem is a tengervíz. Lehetne a hidegre fogni? Lehetne.
- El akartam köszönni tőled.
Újabb bociszemek, sóhaj. Nyilván megyek valahová, mi?
- Azért hívtál el, hogy elköszönj tőlem? Nem is vagyunk együtt.
Ó, hát persze hogy nem vagyunk. Már megint nem, mint ahogy két év alatt vagy háromszor volt már hogy ezt variáltuk. Nem rajtam múlt, én mindent megtettem, legalábbis ezzel áltatom magam. Gimis szerelem, gimi utáni kijózanodás. A régi társak hiányából adódó nosztalgiaérzés rossz interpolálása, újramelegítés. Új városban támasz kell új-újra összejövés. Meg aztán a tenger utáni nagy szétmenés. Triviális, Herczeg Ferenc írt tán ilyen darabokat, ahol a férj hamarabb ér haza Abbáziából. A montenegrói part nem Abbázia, de arra hazaérni hogy két idegen pasas fekszik az ágyadban meg a kanapén, az öccse meg a volt pasija, az aztán tényleg egy színműbe illő fejezet. És most ráadásul még meg is lehetne mondani, hogy nem az fájt, hogy a volt pasi ott aludt az ágyunkban – hanem hogy az én ágyneműmben. Fura mód rosszabbul érintett hogy az ágyneműmben volt, mint a lehetőség hogy órákkal előtte a barátnőmben. Egyébként lehet, hogy nem is volt. Lehet, hogy tényleg csak állást kerestek, s azért hagyta héderelni egy napot. Most már ez egyébként is mindegy.
- Most már egyébként is mindegy.
Hát persze, mert te az vagy, akinek mindegy… Hányszor láttalak már mindegyelni, s aztán pár percen belül úgy csókolni mintha fuldokolnánk. Mintha fuldokolnál. Szerelem ez, vagy kapaszkodás, egymásra utaltság, szexszel megfűszerezve, fogfájós kiskutyák összebújása?
Az eső kitartóan verte a sátorlapot, rövid időre lehűtve a nyári eget, s mindennek ázottkutya-szagot kölcsönözve ami a földön végigcsorgó patakocskák közt kívül maradt. A sátorban tulajdonképpen nem volt hideg, inkább olyan masszív nyárillatú levegő rekedt bent, ami a vihar előtti fülledtségből kúszott be az ajtaján. Eleinte úgy tűnt, hamar véget is ér, gyorsan jött a felhő, a Dinári hegyekről úgy rohant le a partra ahogy annak idején a törökök rohanhatták le errefelé ezt a romországot. Aztán rövid idő alatt elcsendesült, de egy lassú, ütemes esegetés visszamaradt. A felhő haragoskékről ólomszürkévé vált, s szépen besimult, több órányi tartalékot sejtetve a háttérben. A sátorban feküdtünk egymás mellett, eleinte még a vihar lázával egy ritmusban poénkodtunk és röhögtünk nagyokat az elmúlt napok eseményein. Újdonság volt ez is, mint a tenger, mi pedig fiatalok voltunk és féktelenek. Tulajdonképpen csak mostanában kezdtük el felfedezni, hogy elértük azt a kort, amikor már ránk sem szólnak, hogy léteznek szabályok. A sztorik ugyan kimeríthetetlenek voltak, mi viszont nem. Egy idő után a beszélgetés nyugodtabb, mondhatni filozófikus mederbe terelődött, hátról hasra feküdtünk, s a zipzár keskeny nyílásán kikukucskálva értékeltük az élet nagy dolgait, mint az első pipa íze (rossz) az első fügebor íze (rossz) a második és sokadik fügebor íze (egyre jobb).
Ahogy a dél lassan délutánná vált, a sok hempergés a szieszta irányába terelgetett bennünket. Végignyúltunk a kifordított hálózsákok tetején.
- Aludnunk kéne egyet! – mondta Attila, s én a legteljesebb mértékben csak egyetérteni tudtam vele.
- Majd felébresztenek ha eláll és újra merülhetünk.
Arcára egy Buddhaszobor sztoikus nyugalma és mély világfájdalma ült ki.
- De nekem még vizelnem kell.
No, hát akkor hajrá kispajtás! Csak ne itt a sátorban. A csatlakozó probléma azonban rögtön nyilvánvalóvá vált.
- El fog ázni a pólóm. – fintorgott.
- Hát vesd le, úgy menj ki!
Ó, szűzanyám, hát gondolta volna valaki, hogy ő ezt így értelmezi? A korábbi nudizások nyomán úgy belejött, hogy gordiuszi megoldásként rögtön nem csak a pólóját húzta keresztül a fején, de rögtön a sortot és vele együtt az alsót is ledobta. Én csak hevertem leesett állal, s ahogy kibújt a sátor nyílásán, mint egy kommandós vetődtem az ajtóba, nehogy elszalasszak egyetlen pillanatot is. Fürgén szaladt végig az alacsony, kőből rakott mellvéd mentén, amely a közeli tüskebozótig húzódott. Szinte én is éreztem, ahogy égett csupasz vállain végigfut a hideg eső, s magam is megborzongtam ahogy lefolyt egészen a sárgadinnye gerezdekhez hasonlatos kerek farpofákig. Elefántcsont, határozott pírral a napnak kitett tájakon. Röviden időzött a bokrok tövén, aztán megfordult, és idegesen csúszkálva talpalt vissza felém.
- Engedj, így kurva hideg van!
Szinte úgy esett be mellém a sátorba, hideg, vizes csíkot húzva végig maga után az ajtólapon, falon, ruhákon, rajtam… De ez sokkal édesebb, sokkal forróbb és égetőbb vizes csík volt, mint amit mondjuk egy csiga hagyott volna.
- Tessék itt a törülközőm, tiszta.
- Ha nem volna tiszta, akkor is használnám. – Mondta mélyértelműen, s gyorsan végigdörgölte magát vele. Azt se tudtam közben hova nézzek, szerintem elvesztettem egy pillanatra az eszméletemet is az izgalomtól.
- Na, akkor bemegyünk? Én már idefagytam.
Odanyújtom neki a boromat, amibe zokszó és fintor nélkül belekortyol. Kiscsillag, azt meg kell hagyni, hogy ha kell, nő létedre férfiasan állod a próbákat. A barátnők sora úgy húzta a száját a szárazra, mintha ecetet innának. Ők az édes és félédes világában rekedtek, finom tükreként édes és félédes kis életüknek.
- Van valaki más is, ugye?
Hát ezt eltaláltad, van valaki más is. Valaki más, akinek az emléke az óta a tengerparti nyár, a sátor és ezer egy hely óta kitörölte a megelőző összes feljegyzést. De ezt nem mondjuk ki. Nem mondjuk ki mert nagyon fájna. Mert ki tudja mi történne. Mert hátha elveszíthetnénk ezt az új érzést. Mert árulás lenne.
- Figyelj, nem vagyunk együtt, úgyhogy szabad a pálya, ha találtál egy másik nőt, én csak örülök neki.
Úgy mondja ezt, hogy hangja, egész testtartása, a szilvakék fölső és a sötétzöld alsó szigorú vonala, minden egyszerre üzeni az ellenkezőjét: dehogyis örülsz neki, dehogyisnem baj, dehogyisnem szednéd le a skalpot a fejéről, ha itt állna az a másik lány előtted.
- Találtál egy másik nőt?
- Nem találtam.
Felemelem a fejem, és tulajdonképpen nagyon megnyugtat, hogy nem hazudok. Hát nincs másik nő az életemben nem? Attila nem nő. És egyébként is, nincs is még az életemben. Csak a fejemben van… a fejemben az ébren töltött napok minden órájában, és néha még az álmokban is.
- Nem nő. Fiú.
Na, tedd el, megkaptad. Szótlanul áll továbbra is előttem, a sürgető mozdulat benne reked, már nem noszogatna, hogy mennyünk vissza, csak áll dermedten és minden pillanatban azt várom hogy összeroskad. Ha nem is teljesen, de legalább egy kicsit.
- Fiú. – erősítem meg, de ez a szó már egybeolvad azzal a kibuggyanó sós tengervízzel, ami már az előbb is marta a szemem. – Fiú, érted? – remegő szájszéllel teszem bizonyossá. Odabent dübörög a zene, de mégis kizárólag a szívverésemet hallom a halántékom felől suhogni.
Úgy omlik rám, mint az anyaság maga, mint egy óvó forró, puha takaró. Az ölembe ül, de tulajdonképpen ő ölel körül, megfog, összetart.
- Ne sírj… semmi baj.
Basszus, de hát te szeretsz engem! Szeretsz… én szerettelek? Ki hang sem jön, de tán jobb is, hogy ezt most eltesszük későbbre. Magához húz, simogat, nyugtat. Annyira szeret, hogy megóvna ettől is, ha ettől tudna. Kisbogár, nem tudsz. Ezt a keresztet majd én viszem. A hajam simogatja, megtörli az arcom, lecsókolja róla a végigszalad könnyet, aztán lecsókolja a szám sarkáról is, a számról, mire mindketten mélyet sóhajtunk már azon vesszük észre magunkat hogy percek óta csak csókolózunk.
- Én nem…
- Tudom hogy nem. De azért ne sírj, nincsen semmi baj. Nem ez a legnagyobb lehetséges tragédia az életben.
Hát ebben tökéletesen igaza van, ismerem a történetét, az ő életében valóban voltak tragédiák, nem is egy, olyan, amiből egy is elég bármelyik embernek. Én meg még ezt tudom hozzá adni neki. Idegesen felnevet.
- Szépen nézünk ki. Most közölted hogy meleg vagy, én meg még itt vigasztalgatlak.
- Nem kell vigasztalni. – törölöm meg én is most már magam. – Én választottam ezt. Pontosabban nem választottam, de nekem kell együtt élnem vele. – Azért az a hülye öntudat, ha érzi hogy tere van, kiválóan felszínre tud törni.
Csak ülünk összekapaszkodva, egymást bújva, fürkészve. A tekintetében mintha neki is lenne némi fátyolosság, de tartja magát erősen, nem tudom, hogy meddig, s hogy ha most nem adja ki magából amit ki kell, akkor hol, hogyan fog lecsapódni. Azt hiszem hallja, amit gondolok.
- Szeretnék kicsi és védtelen állatokkal kegyetlenkedni. – hülye diákhumor, ez még középiskolából maradt meg. Mint annyi minden még, emlékek, pillanatok, összefűződő, összekuszálódó életek.
Egy idő után érzem, hogy ha nem megyünk tényleg be, akkor két teljesen jól összepasszoló tüdőgyulladással ünnepeljük meg az újabb szakítást. Fölnyalábolom, ezt mindig szerette, én pedig mindig megadtam neki, mégiscsak én vagyok az erős férfiállat. Ő pedig a gyenge nő. Cipelem, megvédem. Megtaposom a lelkét, ő pedig megköszöni. A vasajtón belül kerülve szinte elmos minket a zene dübörgése. A sötétben még sötétebb testek tömege vonaglik és rázkódik a zene ütemére. Az átfagyott póló a hátamra tapad, két kézzel kapaszkodik belém, de itt már földre kell tegyem.
Egy hét múlva hívom újra. Ugyanaz a kedves, bájos hang, a vonal végén tudom, hogy ugyanaz a nyugodt, néha el-el révedő tekintet, kismacskás báj és mosolygó arc hallgat.
- Otthon vagy? Átmehetek?
Odakint ugyanaz az ősz végi nyirkos, hideglelős világ, a fák fekete törzsén fénylik a lecsapódó köd nyákja. Kopott, leharcolt lépcsőház. Nem jártam még ebben a másik albérletben, bár csak két utcányira költözött a közös lakástól, amiben nyár végéig laktunk. A nappaliban meglehetős kupleráj, és egy langaléta hosszú szőke hajú lány fogad, olyan pillantással, amivel bébifókákat lehetne ölni az Antarktiszon, de aztán beletörődőn magára húzza az ajtót és békén hagy minket. Ha elmondta neki, hát elmondta, mit érdekel engem? Bár a csukott ajtó azért megnyugtat, azok az endéká úszónős hosszú kezek biztosan irtó nagy pofonokat tudnának osztani.
- Ő Mara. Gyere hátra, az az én szobám.
Na, ezt már ismerem. Ugyanez a lányszoba volt meg neki otthon a szülői házban. Ugyanez volt a nagyanyjánál, ahol először voltunk együtt. A közös lakásban ellenálltam neki, de fél év alatt azért ezt azt csak sikerült becsempészni oda is. Lesöpröm az ágyat ellepő plüssfigurák negyedét, s egyéb ülőalkalmatosság híján ott foglalok helyet. A könyvespolcon képek, képeslapok. Testvér, nagyszülő, volt barát levelezőlapja. Amit én küldtem az nincs ott, de ezért nem hibáztatom.
- Kérsz valamit? Van ám egy üveg bontott pezsgőnk, behűtve, tegnap azzal koccintottunk. Mindketten megkaptuk az állást.
Bólintok, ő kivonul, majd a pezsgő be. Nem firtatom, hogy a Mara nevű lány mit szól majd, ha a koccintós pezsgőjét az exbarát beszlopálja. Önt, nagy műgonddal, szép pohárba, hát persze, tudja hogy úgy szeretem, az ember mégiscsak adja meg a módját. Koccintunk most mi, s gratulálok neki az álláshoz. Nem nagy truváj, de amikor senkinek nincs, ennek is örülni kell. Pláne, ha belegondolok, hogy miattam jött át ebbe a városba, s szépen cserbenhagytam. Ráborítom a pezsgőt a lelkiismeret hangjára, s elkezdem kérdezgetni az otthoniakról, a múlt héten végül is alig váltottunk szót, először nem voltunk egyedül, aztán pedig a bár hátsó traktusán más dolgokkal voltunk elfoglalva. Lelkesen elmesél mindent, azt is amit nem kérdeztem, de hát szemmel láthatólag csak meg kellett nyitni a csapot, hogy most aztán mindent mindenkiről, töviről hegyire. A felsorolásból a volt pasi se marad ki, fesztelenül annak is eligazítja a dolgait a hallgatóság felé, én meg csak iszom a szavát és a pezsgő maradékát, s közben az az eretnek gondolatom támad, hogy vajon másnak meg a mi dolgainkat mondja-e el hasonló lelkesedéssel? Nem, valószínűleg nem, s tán a nappaliban lakozó colossal sem osztotta meg azt a problémát. Nem tenné meg velem. De egyben rájövök, hogy nem is érdekel. Tulajdonképpen felőlem elmondhatja akinek akarja, legalább nem nekem kell megosztani másokkal. Kiderülni úgyis ki fog, akkor meg nem egyszerűbb egy autentikus csatorna? Talán meg kellene neki mondani, hogy tegye ezt, kürtölje, könnyítse meg a dolgom.
- És azt meg lehet kérdezni tőled, hogy veled, vagy… veletek mi a helyzet?
Ezt a kérdést pont elkapom, eddig csak automata üzemmódban ühüm meg hehe, a közlés tartalmától függően. De erre már nyilván nekem kell valamit mondanom. Sőt, tulajdonképpen valószínűleg azért jöttem, hogy erre a kérdésre valamit mondjak, amikor majd elhangzik.
- Hát velem kapcsolatban semmi változás nincs. Olyan meg hogy „velünk”, meg még nincs.
- Mert ő nem?
- Nem. Szerintem nem.
- De hát odaköltözött szeptembertől, nem?
- Csak sok időt tölt ott, de nem költözött oda. Tulajdonképpen minden nap órák után, meg még ha nem megy haza hétvégére, akkor is. De a koliban lakik.
És az én ruhámat hordja ha nincs tiszta, az én melegítőmben alszik délután, és úgy készítünk vacsorát közösen, mintha egy pár lennénk. De ez nyilván nem hangzik el. Még én sem tudom mit jelent, vagy jelent-e valamit.
- Akkor nem alszotok együtt?
- Mondom hogy még nem mondtam neki…
Kicsit ideges vagyok, sőt, nem is kicsit. Hát igen, még nem mondtam neki. Az egyiknek könnyebb volt elmondani mindent, mint annak, aki miatt a minden megfordult. Mert ha Attilának mondanám el, azon múlna valami. Ha ő nem fogadja úgy, ahogy reméltem, az a végét jelentené a dolognak, az álmoknak, reménykedéseknek. Azon viszont, hogy a barátnőmnek elmondtam, úgy látszik nem múlt semmi olyan dolog, ami fontosságban az előbbit utolérné.
Rettenetesen szégyellem magam e miatt, de ugyanakkor mintha valami egyben ezzel rendeződne is. Hallgatom még, ahogy kifejti véleményét az emberek nagyobbik részéről, akik nem képesek normális kapcsolatokra, csak váltogatják egymást mint a divatcuccokat, és hogy akármilyenek is vagyunk, mennyire mások vagyunk mi, akiknek van magunkhoz való eszünk, vannak érzéseink, vannak értékeik. Mármint értékrendünk. Belemerülünk ennek taglalásába, s a novemberi korai este lopva elsötétíti a reluxa mögötti világot. Az ággyal szemközti falon az ablak alatt kis lapradiátor van. Narancsot bontunk, és a héját a radiátor tetején egyensúlyozva rakjuk le, hogy jó illat legyen a szobában. Egyébként is jó illat van, kellemes parfümöt használ, ezt még tőlem kapta, s tán nem is véletlen, hogy feltette mielőtt megérkeztem.
Ülünk egymás mellett az ágyon, egymásnak dőlve, s sorra előkerülnek lassan a középiskolai évek élményei is. Ki merre került azóta, kiből lett valami, kiből nem lesz senki soha. Hogy milyen volt diáknak lenni. Hogy milyen volt már nem lenni diáknak. Hogy milyen hülyeségeket csináltunk mi, és a többiek. Hogy milyen volt összejönni.
A szavak lassan egyre közelebbről hallatszanak, szinte már egymás szájába mondjuk őket. Aztán a szavak már el is maradnak. Újra csókolózunk, de ezúttal lassan, kifinomultan, értőn kényeztetve egymást a szánkkal. Mindig szerette, ha az első rohamok után külön az ajkait csiklandozom a nyelvemmel, majd az ujjammal is. Érdes férfikéz, mi? Beletúrok a hajába, s újra felszáll a parfüm illata, hát persze, hiszen érti ő ezt, oda tesz egy picuri pöttyöt, ahol a bőr a lefinomabb, legvékonyabb.
Amikor Attila letett a törölközőt, tétován nézett szét tökéletes ádámkosztümében a sátorban, hogy most akkor hogyan tovább.
- Te, a hajadnál még vizes vagy? Meg ne fázz!
Nem tehetek róla, kiszaladt ez a kicsit atyáskodó megjegyzés, de szemmel láthatólag nem vette zokon. A pólót ami délelőtt rajta volt, már nemigen akarta visszavenni, ilyenkorra már mindig átjárta a só a ruhadarabjainkat, ami viselve nem volt annyira kellemetlen, mint mikor újra felvettük, s mire kicsit már kikeményedett tőle. Végül magához húzott egy lehetetlen, barackszínű kinyúlt kötött pulóvert, s abba bújt bele. Túl sok meleg holmit nem hoztunk magunkkal, elvégre mégiscsak a tengerre mentünk, s szerintem neki is ez volt az egyetlen meleg felsője. Elégedett sóhajjal ereszkedett le mellém a sátor aljába, eltüntetve ezzel szem elől továbbra is ruhátlan alsó részeit. Úgy éreztem, a delfinekéhez hasonló képességek birtokába kezdek jutni, a hálózsákon fekve mintha radarképen látnám, tökéletes pontossággal érzékeltem magam mellett fenekének kerekded vonalát, sima combjait, nemi szervének titokzatos és vonzó részleteit. Egyszerre voltam nagyon éber és nagyon álmos – minden másodpercet külön kis világként éltem végig, beszívva bőrének és hajának illatát, hallgatva szuszogását, s közben mintha álomvilágban járnék, folyton elkalandoztam olyan tettek felé, amiket tudtam, nem merek meglépni. De elképzelni nagyon élénken el tudtam, ahogy összesimulunk, ahogy megérintem, ahogy végigsimogatom, nyelveink összeérnek, s két olyan merevedésre fonódnak kölcsönösen ujjaink, ami már szinte fáj.
Hát nekem fájt is, félig hason, félig oldal feküdtem e miatt, mert anatómiailag nem lehetett volna már hova pakolni a csatolt részeket. De mintha ő sem találta volna a helyét. Először felém fordulva az oldalán próbálkozott, aztán hasra feküdt, majd hasról hanyatt fordult, mint aki a sátortetőt akarja megszemlélni, de a szemei csukva voltak, várva az álomba szenderülés szép pillanatát. Letekinteni sem mertem, hogy újra megszemlélhessem vágyam tárgyát, csak a profilját láttam közvetlen arcom előtt, értelmes homlokát, klasszikus vonalú orrát, alatta az enyémnél még jóval kevésbé serkedt pihéket, picit durcás, de gyönyörű ívű száját, s a nyak nemes vonalán az ereket. Nagy sóhajtással megadta magát a pillanatnak, s elfordulva tőlem a másik oldalára hengeredett, egyben kicsit össze is görnyedt, felsőtestével kicsit előrehajolva, fenekét kicsit hátratolva, lábait félig felhúzva, s felső karjával is feje alá nyúlva. Mint a klasszikus kiskifki-nagykifli pozícióban.
Nem tudom mi ütött belém, miféle őrült merészség, milyen meggondolás hajtott, afféle minden mindegy sóhajtással csatlakoztam a kényelmi pozícióhoz; fejemmel a tarkójára hajoltam, lábaim az övéi mögé igazítottam, mellkasommal hátára simultam, ágyékommal pedig kerekded tomporához, s miközben egyik kezem a saját fejem alá csúsztattam, a másikkal gyengéden átkaroltam és magamhoz kapcsoltam.
Ebben a pillanatban, mint egy révbe ért hajó, szinte azonnal mély, álomtalan álomba süllyedtem.
- Nem kellene az óvszert elővenni? – csak egy nő tud feltenni ilyen hangsúllyal egy ilyen obligát kérdést, s rögtön látom, hogy neki is ugyanaz jut most eszébe, mint nekem. Kapcsolatunk hajnalán meglepő módon még észnél voltunk, de aztán az új városban összeköltözve az ess neki hangulat néha el-el törölte a felelősségérzetet, s bizony volt olyan, hogy a bontatlan csomag az ágy mellé hajítva figyelte végig a legerkölcstelenebb akciókat, mint olyan kukkoló, akit bezzeg kihagytunk a jóból… Pedig tudtuk, hogy az óvszer az ágy mellett nem használ, az csak közvetlenül felhelyezve hatásos. De hogy ez pont most jut eszébe? Azért jót nevetünk, vigyorogva mint a vadalma hántjuk le egymásról a ruhát.
Kis, formás mellei vannak, mennyit bosszankodott e miatt, persze nem hiszem, hogy valódi kisebbségi komplexussal, inkább csak amolyan évődésképpen. Megannyi barátnője szabályszerűen szenvedett a nagy mellek miatt, amitől megváltozott a tartásuk, és egyszerre küzdöttek az ebből eredő fájdalommal meg a kamaszfiúk eltúlzott érdeklődésével. Én mindig igyekeztem megnyugtatni, kicsi de játékos, aztán mindig jött a szokásos riposzt, elképzelhető pajzánsággal. Most is ráfogok gyengéden erre a két mellre, a nyelvemmel kényeztetem a bimbókat felváltva, ujjaim innen indulva járják végig az oldalát, a bordák vonalát. Lábait felhúzza, két tenyeremmel a fenekét méricskélem, szemtelenül beleröhög a számba, kicselezem, lefogom, megcsókolom. A makkommal óvatosan körözve keresem a nyílást, finoman nekinyomom oldalt is, újra meg újra, kicsi ringok felette, én nem sietek, ráérek, tulajdonképpen egészen jól elvagyok itt…
- Csináld már!!
Úgy liheg a fülembe, s aztán olyat harap bele, hogy itt nincs apelláta, ennek eleget kell tenni. Kimért lassúsággal haladok befelé, úgy fog körbe mintha odalent is marka lenne, rá-rászorít, elernyed, majd szinte már szomjas mohósággal magába fogad. A nyakát csókolom, a felszegett állát, olyanok vagyunk most mint a bagzó macskák, épp csak a hangos miákolás hiányzik. Mennyire élvezné pedig a szomszédban a nagydarab csaj, legalább ennyi jutna neki. Persze lehet hogy hangosak is vagyunk tulajdonképpen, nemigen fog vissza semmi minket. Hosszan, nagyon hosszan szeretkezünk, időnként ritmust váltva, míg érzem hogy neki már nem sok kell ahhoz, hogy átrepüljön a kapun, amit megcéloztunk.
Nyilván ő is érzi, mert finoman megállásra kényszerít, hátratol, majd egy határozott mozdulattal engem terít hanyatt a takarón. Most ő csókolja körbe nyakamat, egyre lejjebb és lejjebb haladva, közben két kézzel kapaszkodik a kulcscsontomba és a vállamba, megharpdálva a mellbimbókat, majd hosszan körözgetve körülöttük. Hasamhoz érve oldalról támadja meg, tudja hogy erre érzékeny vagyok, kicsit csiklandoz a nyelvével, majd forró csókok sorozatával borítja az érzékeny bőrrészt. A farkam azt hiszem ennél kihívóbban már nem is meredezhetne, rajta lassan megszárad az előbbi akció nedve, ami tulajdonképpen őróla került rá – de forró szájával finoman körülfogja, nagyokat cuppant rajta, majd nyelvével külön is körbejár, először csak a hegyén, majd egész hosszában. Rutinosan bukik rá még mélyebben, kicsit bent tartja, lassan kiereszti, majd pár gyorsabb mozdulattal újra nagyobb sebességre kapcsol. Nem szemérmes, az már biztos, fél kézzel a heréimet morzsolgatja, aztán azt is gondosan körbenyalja, megpróbálja egyszerre mindkettőt bevenni, de ez nem nagyon fog összejönni, kicsit felbukkan levegőért, megtörli a száját, és feljebb csúszva végigcsókol újra.
- Mindig veled volt a legjobb.
Végigperzsel a mondat. Na, hát ez sem volt túl szemérmes, jól is esik, mit tagadjam. Mint egy szfinx, olyan pozitúrában támaszkodik rá vállaimra, lábit előbb hátra kinyújtja, majd maga alá húzza. Vigyázz, támadásra kész! Odanyúlva igazítok egyet rajta, de lehet hogy felesleges is; mintha a zárat húznánk rá a kulcsra, annyira pontosan passzolunk egymásba, ahogy hátrébb tolatva újra elhelyezkedik. Lovaglását újra meg újra gyorsabb és lassabb szakaszok váltogatásával fűszerezi, aztán felegyenesedik, s majdnem függőlegesen jár fel-le a rúdon. Közben legalább háromszor apró orgazmust produkál, ismerem már, így kezdődik, mint amikor a tűzijátéknál először csak az apróbb rakétákat lövik fel. Aztán hosszú idő múlva, egy remegő, érzéki sóhaj kíséretében újra teljesen ráereszkedik, s farkamon érzem ahogy belülről is remeg, fejét hátrahajtja, aztán mélyen előre, s kitartó, mély csókkal jutalmaz a végén.
- Te nem?
- Nem baj.
Mélyen benne járunk már az éjszakában. Az ágy mellett a földön hevernek a szétszórt cuccok, a reluxán már csak az utcai lámpa fénye szűrődik át, ahogy lekapcsoljuk a lámpát.
Életem egyik legjobb, legszebb alvása volt abban a montenegrói sátorban. Attila megadón, mozdulatlanul simult hozzám, valami olyan bizalommal, amit addig elképzelni sem tudtam. Félve köré font karom mellkasán pihent, s egyszerre tudtam vele követni lélegzetének süllyedését-emelkedését, valamint a kiritkult pulóveren és finom bőrén át szívverésének ritmusát is. Tüdőm megtelt testének illatával, olyannyira, hogy azóta is valahányszor rá gondolok, tisztán fel tudom idézni ezt az illatemléket. Rövidre nyírt haja arcomba ért, homlokomat csiklandozta, ébredéskor én magam is éreztem tarkójának bőrén visszahajló szempilláimat. Meg sem mozdultunk vagy két órán keresztül, mégsem tűnt úgy, hogy elgémberedett volna kezünk-lábunk. Lassan, kéjesen nyújtóztunk, előbb én, aztán ennek mintájára újra hanyatt fordulva ő is. Kis szemdörzsölés, s fejét felszegve kisandított a sátor nyílásán.
- Azt hiszem most már teljesen elállt.
Kétségkívül. Tudtuk, a délutáni lustálkodást most majd megint valami újszerűen, színesen izgalmas, úszás, merülés, a tikkadt bozótossal borított vadregényes hegyeken való mászkálás, vagy a herkentyűkkel kecsegtető étteremben elköltött hedonista vacsora fogja követni. Igyekeztem közömbösnek mutatkozni, pedig életem addigi legboldogabb pillanatán voltam túl éppen. Ő fesztelenül vigyorgott, aztán kicsit elkomorult, s homlokát aggódva ráncolva nézett rám, mint aki felfedez egy igazán nagy problémát
- Az előbb, mikor aludtunk, véletlenül karoltál át?
- Nem.
Tekintete még jobban elborult. Nyilván nem erre a válaszra számított. Az embert az egyetem erre nem készítheti fel.
Egy pillanatnyi hezitálás után szemei újra nevetni kezdtek, s újra széles mosolyra húzódott a szája.
A hajnal gyengéden, szinte bocsánatkérőn szivárog át a reluxákon. Mi még mindig teljesen csupaszok vagyunk, szerencsére a fűtés ezerrel megy, olyan trópusi hőség uralkodik ebben a kis szűk lyukban, mintha egy üvegházban próbálnánk aludni. A szobában még ott lebegnek az elmúlt éjszaka párái és illatfelhő, hál istennek nem tartozik azon lányok közé, akik szeretkezés után villámgyorsan iszkolnak megszabadulni minden undi szagtól és kipárolgástól, s nem győzik a pasijuk nyomait eltüntetni magukról. Hervasztó. Mondjuk most tulajdonképpen sok mosogatnivaló nem lenne. A koton is ott árválkodik bontatlanul a földre hajítva. Ezen mosolyognom kell, így hát magamban göcögve szedegetem elő a hozzám tartozó ruhadarabokat. Rögtön magamra is húzom őket, de aztán elakadok a tennivalókkal. Én korán kelő vagyok, ő későig heverésző. A takaróból ráhajtok annyit amennyit tudok, nehogy mégis megfázzon valamilyen módon, s tulajdonképpen nagyon örülök, hogy nem ébred fel sem erre, sem a mozgolódásra. Ahogy így végignyúlik az ágyon, vékonyan, de mégis nagy, asszonyos, széles csípővel, olyan mint egy reneszánsz festmény.
De az én életörömöm most mégis másból fakad.
Miután e rövid konklúzióval le is tudtuk az alvás közben átkaroló hadműveletet, nekikezdtünk volna a sátorból való előkászálódásnak. De hát így mégsem lehetett kimenni. Attila még mindig félmeztelen volt alulról, és ahogy feltérdelt mellettem váltás ruháit keresgélve, a laza derekú pulóver épp nem volt eléggé ejtett szabású ahhoz, hogy a deréktájról csüngő csodákat el tudja takarni. Kis pakolászás után ráadásul fogta magát, és ki is bújt a pulóverből, immár újra anyaszült meztelenül kerülve szemem elé. Ahogy ott feküdtem felkönyökölve a sátor oldalában, kellő szabad teret hagyva neki a pakoláshoz, Attila ott térdelt velem szemben, farka és csomagja harminc centire sem volt arcomtól. Kezét leengedte, egy pillanatra szétnézve elgondolkodott. Vajon eszébe jutott-e, hogy a megölelésen kívül még mit tehetnek meg egymással nyugodtan a barátok?
Ahogy a lépcsőházban megyek lefelé, olyan mintha minden egyes lépcsőfokkal a múltam egy-egy darabkáját hagynám magam mögött. Nem, nem felejtem el, nyilván. De ahogy a fordulók követik egymást, úgy következnek a fordulatok az ember életében is. Mennyire jó erre rájönni! Lemegyünk a lépcsőn, s ezzel magunk mögött hagyjuk amin már túl vagyunk, mint én azt a nehéz gőzökkel terhelt kis szobát. Szabadság, a végtelen ígérete! Odakint az ostorménfák újfent tejfehér pamatok közt állnak mereven, a fehér semmibe vesző koronák mintha egyenest az eget tartanák. Minden léniát nélkülöző vonalvezetésük egy néger tánckar a ködben. Megyek, világ!
Kilépek az épületről a fénybe, az egyre világosodó hajnalba. Azt hiszem én már mindig hajnalban kelő leszek, és mindig csodálkozva fogok tekinteni azokra, akik képesek ezeket a szépséges és hasznos órákat végigaludni. Úgy érzem nem szabad feleslegesen végigaludni az életet.
Az elmeséltek akkor történtek meg, amikor még szokás volt a gyerekeket nyári táborba vinni, az iskolák még évről évre csapattáborokat szerveztek, és a szülők és a tanárok sem ódzkodtak attól, hogy a diákokat több napra elvigyék, ottalvással, napközbeni programokkal. A mi iskolánk is rendszeresen szervezett ilyen táborokat, mindig másik helyszínen, és én is ráérő időm szerint el-el lettem küldve rájuk a felső tagozat alatt. Volt, amire kedvvel mentem, volt amikor szülői rábeszéléssel, de olyan nem volt, ami ne jó hangulatban és ne csomó pozitív élménnyel és mesélnivalóval záródott volna. Nyolcadik után is még utoljára jogosult voltam arra, hogy amíg végképp ki nem növöm, a többiekkel egyszer még részt vehessek egy utolsó ilyen táborban.
Szarvason táboroztunk, a Hármas-Körös holtága, a Kákafok mellett, az Anna-liget fái alatt, s egy boldog hetet töltöttünk el fürdéssel, úszással, a városban való sétával, vagy épp az Arborétumban végzett egyszerűbb önkéntes munkákkal; és persze sok-sok játékkal és ökörködéssel. Mondjuk az én korosztályomból elég kevesen voltunk, a többség ötödik és hatodik után volt, vagy épp a hetedik-nyolcadik között. De még mint volt nyolcadikosok, mi sem voltunk épp az a korcsoport, amely azzal a gondolattal érkezett volna a táborba, hogy itt majd már bármi komolyabb nemi tapasztalatszerzésre lehetőség adódhatna. Természetesen már mindenki erősen mutatta, hogy kész lenne rá, mindenkinek nagy volt a szája, de a valóságban még kicsik voltunk ahhoz, hogy ha arra kerül a sor, akkor merjünk is lépni. Azóta ez már máshogy van, a mai gyerekeknek sokkal kevesebb skrupulusuk van ezzel kapcsolatban, és gyakran olyan könnyelműen vetik bele magukat a korai nemi életbe, mint éjszakai lepkék a lámpafénybe.
Én sem voltam ezzel a visszafogottsággal másként, s a dolgot még tetézte az is, hogy az ember bár már tisztában volt vágyaival és hogy kit-mit szeretne, de abban az időben ez még inkább elítélt és üldözött, megvetett állapot volt, s a világ minden kincséért sem mertem volna kockáztatni hogy kiderüljön. Aki meg mert volna nyílni, nem csupán a lebukást kockáztatta volna, de annak sokkal messzebb ható következményeit is, a megbélyegzését, továbbtanulását, egész későbbi sorsának alakulását. Arról nem is beszélve, hogy egész héten egymás szájában éltünk, mindent együtt, szem előtt csináltunk, magányos percek nagyon ritkán adódtak. Ráadásul a szállás faházai is erősen túlzsúfoltak voltak, 4-6 diák kapott egy-egy közös szobát. A mi faházunkban is rögtön öten voltunk. Beköltözéskor én az ajtó mögötti ágy alsó részét foglaltam el, a szemközti emeletes ágyon pedig két ötödikes-hatodikos kissrác vackolt be. A szoba végében lévő magányos heverőre és a fölöttem lévő fekvőhelyre két hetedikes érkezett, akik osztálytársak voltak, s rögtön látszott hogy Sanyi és Dénes, azaz Dini jó haverok.
Kettejük közül Sanyi volt a hangadó, mozgékony, de jókötésű, tömör gyerek, akinek mindenről volt véleménye, és szemmel láthatólag jómódú családból került ki – mellette a magasabb, de vékonydongájú Dini csak a rezonőr, a fegyverhordozó szerepét töltötte be. Csöndesen támogatta mindenben Sanyi hülyeségeit, és olyan dolgokat is megengedett neki, amire más már rég odacsapott volna. Én mégis inkább vele szimpatizáltam, sose kedveltem a nagypofájú, kivagyok-mivagyok szépfiúkat, s Dinit elesettsége is automatikusan védelmezendővé tette. Ennek ellenére szégyellem bár, de benne voltam a vég nélküli froclizásokban és szivatásokban, s mivel engem Sanyi nagyobbként nem kóstolgatott, a kicsik meg inkább segéderőként szerepeltek, az ugratások szenvedő alanya többnyire Dini maradt.
Teltek a napok, s ahogy egyre több időt töltöttünk a szabadban ezzel-azzal, egyrészt egyre többet megtudtunk egymásról, másrészt az addig hóka gyerektestek szép lassan vérmérséklettől függően lepirultak. Sanyin a nap egy sorozat szeplőt hozott elő, nem csak az orrán és az arcán, de a vállán és a karjain is, amit rendkívül szórakoztatónak találtunk, el is neveztük hol leopárdnak, hol pulykatojásnak. Én is küzdöttem némi bőrpírral, s ezért is elég irigy voltam Dinire, aki viszont hibátlan bronzos árnyalatot fogott meg rögtön, bőrét egyáltalán nem gyötörte meg a nap. A hőség elől általában a vízben kerestünk menedéket, a foglalkozások közti szabadidőben enyhülést a holtágban állandóan folyó óriási rajcsúrok nyújtottak, a felfújt teherautó belsőkön vívott hatalmas vízicsaták. Mi, nagyfiúk, persze amint lehetett leléptünk a felügyelők figyelő tekintete elől, s a látótérből kikerülve kétoldalt messze elúsztunk a Kákafok partjai mentén. Előbb-utóbb nyilván ez is teljesítménykényszerré vált, a versengés részét képezte, a retorziók fenyegető damoklész-kardja ellenére ki meddig mer elmenni.
A holtágon leúszva a városból kiívelő hídig, annak északnyugati pillérénél találtuk a vízben magasodó mocsári ciprusok groteszk, óriási törzseit. Ezek a fák úgy álltak a másfél-két méteres sötét vízben, mintha gigantikus fagyitölcséreket fordítottak volna fejjel lefelé a mélybe. A vízfelszín magasságában törzsük megvastagodott, kiszélesedett, ami szinte vonzotta arra az embert, hogy kikapaszkodva megpihenjen ezen a peremen. Dinit már hiába figyelmeztettem, engedve a csábításnak két kézzel belekapaszkodott a legközelebbi törzsbe, s egyik lábát nekifeszítve próbálta felhúzni magát a vízvonal fölé. Én már tudtam, hogy miért nem tanácsos ezt megpróbálni: ugyanis a kérgen körben apró kagylók ezrei telepedtek meg, reszelőszerű felületükkel egyből belevágva a puha bőrbe, ha az ember hozzájuk ért. Ráadásul Dini amint érzékelte a fájdalmat, ijedtében elengedte a fát, s ezzel fél oldalát is végigsúrolta a gonosz pengesoron.
A hideg víztől és a kíntól elfehéredő vékony ujjakon apró vércsíkok patakjai indultak meg, a srác oldalát fedő érzékeny bőrt pedig már meg sem mertük nézni. Becsületére mondva nem sírt, de sápadtságán látszott, hogy nem sok választja el ettől. Rövid kupaktanács kezdődött a holtágban taposva, amelyben Sanyi mindenképpen a parton való visszatérést javasolta, de tudtam, hogy a fekete iszapos szegélyen való keresztülgázolás semmiképpen nem fog a nyílt sebek hasznára válni, akkor már inkább ázzanak a kétes tisztaságú vízben. Abban maradtunk, hogy sokkal jobb úszóként majd megpróbálom én segíteni Dinit a hazajutásban. Riadt képpel, de karomat satuként szorítva kapaszkodott belém, és némi megnyugtatásul szánt poénkodás és biztatás után elkezdtünk tempózni. Kicsit még jól is esett a dolog, hiszen lám, a megmentő szerepében tetszeleghetek, s bár az ellógás nyilván nem marad megtorlás nélkül, de közben azért valóságos hőstettet is végrehajtottam.
Néhány száz méter után azonban kezdtem azt érezni, hogy a fiú súlya igazából egyre nehezedő teherként húz vissza, s közben a hideg víz is megtette hatását; a mozdulatok egyre nehézkesebbé, kapkodóbbá váltak, majd egy furcsa bénító érzéssel az egyik vádlim olyan izomgörcsbe rándult össze, amilyet addig még nem éreztem. Fél lábbal és fél kézzel most már én csapkodtam rémülten a vizet, prüszkölve és köhögve próbáltam mindkettőnket a felszínen tartani. Dini nagy, kerek, ijedt szemekkel nézett:
- Mi van?
- Megfogta a görcs a lábam.
Addig is elkeskenyedő szája pengevékonnyá vált, majd azt éreztem, hogy az addig vaskapocsként szorító ujjai egy pillanatra elernyednek, kicsit változtatva a testhelyzetén egyet fordul, majd nyomban újra ráfonódik a karomra, csak ezúttal már alulról, és ő támogat engem, nem fordítva.
- Próbáld meg kinyújtani, lazán tartani…
Bal lábamat uszályként magam alatt vontatva, nagyon lassan kanalazva haladtunk egyre közeledve a tábor stégje felé. Igazából mire kikapaszkodtunk a görcs már feloldódott, de sajgó fájdalmat hagyott maga után. Dini oldalát és kagylóktól szabdalt talpát elnézve, ami a fájdalmat illeti, maga sem lehetett másképp. Sanyi addigra némi apróbb kölkökkel körülvéve elsprintelt, s már hozta is az ügyeletes tanárok egyikét, aki röviden meghallgatta a sztorit, s rögtön az elsősegélyes csomag felé terelt miket.
- Ferinek meg megfogta a görcs a lábát. – Dinit szemmel láthatólag már kevésbé izgatta annyira a maga baja, így, hogy gyámolításra szoruló szerencsétlenből csaknem baywatch-os szintű vízimentővé léphetett elő. Igaz, napvilágnál és megszárogatva, meg a vérzést elállítva már a sebei sem voltak olyan szörnyűek. A letolás után fertőtlenítették, majd kapott egy krémet, hogy a szellőzés végett be nem kötött sebesülését azzal kezeljük.
- Majd mi bekenjük! – Vette el rögtön a tubust, és azonnal tovább is adta nekem, evvel is mintegy rámtestálva az ezzel járó feladatokat. Mint faházunk korelnöke, a felelősséget természetesnek is vettem.
Ahogy viszont telt a nap, a délután közeledtével furcsa érzések kezdtek elhatalmasodni rajtam. Végül is mégiscsak nekem kell majd megérintenem, a krémmel bekennem azt a most rendkívül érzékeny testrészt, ami biztos még fáj is - a kezemmel, hát persze, mi mással. Elképzeltem, ahogy végigsimítok Dini oldalán, először kötelességtudóan a sérült részen, aztán pedig végtelenül finoman az ép oldalon is… Nem telt bele sok idő, s nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy valamiképpen többet is jelent ez nekem, mint a rám bízott, és segítségre szoruló fiú istápolása. Valami többet is akartam.
Dénest eddig az iskolából csak futtában, látásból ismertem, lévén ott is mindig a háttérbe húzódott, ott sem keltett valami nagy feltűnést. Két szót sem váltottunk vele addig a táborig, csak annyit tudtam róla, hogy ugyanoda jár. Az egyedüli, ami észrevehetővé tette, az az volt, hogy arisztokratikus vonású arca feltűnően hasonlított egy akkori sorozatszínészre, persze sokkal fiatalabb kiadásban. Ő is elmúlt már tizennégy, de mint megtudtam nem bukásból adódóan, még óvodás korában költöztek, akkor vesztett egy évet. Vékony csontú, keskeny csípőjű, de velem már egyforma magas gyerek volt, finom mozgással, kevés szóval, okosnak tűnő magas homlokkal, és sötét, bársonyosan nehéz pillájú bogár szemekkel. Szája lágy ívű volt, amit most, hogy jobban elkezdtem odafigyelni rá, különösen vonzónak kezdtem érezni. Mint ahogy tekintetemet oda-oda vonzotta az általa viselt palaszürke szabadidő nadrág íve is, ahol elöl, valahol alatta, rejtett dolgokat sejtettem. Karcsú alakja, izmos vékony karjai és hosszú lábai folyton ott forogtak körülöttem, ami nem segítette, hogy másra is tudjak koncentrálni a teste közelségén kívül. Mire délután a kezelés esedékes időpontjáig eljutottunk, már úgy túlspiláztam magamban a dolgot, hogy egyszeriben hihetetlenül rövidnek, igazságtalanul rövidnek éreztem azt a néhány pillanatot, amit a kenőccsel és Dinivel szöszmötölve tölthettem.
Aztán eljött a mélysötét buja nyári este, s a műanyag tálcás tábori menzavacsora, meg némi érdektelen, ám annál hangosabb pingpongmeccsek után a felnőttek a szállásokra szorították vissza az ifjúságot. A szokásos pizsamapartis ökörködésekben Sanyi vitte a prímet, hatodikos társaink lelkes asszisztálása mellett, s a nehéz úttörőtábor-szagú faház levegőjében egyre fülledtebb hangulat kezdett uralkodni. Egy sorozat trágár vicc és némi szabadon értelmezett dalszöveg lelkes, de minden zeneiséget nélkülöző átköltése után a melyik lánnyal mit csinálna típusú pikáns kívánságlista következett. A kicsik már nyerítettek, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan a kifejezések egy része legalább annyira idegen volt nekik, mint a kötelező orosz nyelv a tanórákon. Sanyi az ágyra felállva rövid szólótáncot adott elő a Technotronic Pumped up the jam című számára – na, ezt legalább már mind értettük, áthallásostul, mindenestül.
Hirtelen gondolt egyet, s az ablak rácsába fűzött, délután a parton gyűjtött gyékénybugák egyikét húzta ki, majd belülről kifelé átdugta pizsamanadrágja slicc részén, az arasznyi hosszú, s épp megfelelő vastagságú terméssel imitálva a dalban leírt művelethez szükséges férfiasságot. Az egyik hatodikos az ágy alsó részén kucorogva zseblámpát kapott a kezébe, és Sanyi árnyképét a falra vetítve immár tökéletes volt az illúzió, mintha csak korát meghazudtoló méretekkel büszkélkedhetne, ágaskodva vonaglott a zene ütemére. Azután mintha csak egy álomképben úszna elő, Dini csatlakozott a bábjátékhoz; az ágy széléhez térdelve engedelmesen előre hajolt, fejét felszegte, s arcának nyitott ajkú sötét kontúrja egyre közelebb került a másik árnyékhoz. Nem értek ők egymáshoz, csupán az árnyjáték imitálta azt a kényeztetést, ami én szerettem volna, vagy amit én adtam volna neki, ha tehetem, mégis mintha parázzsal égettek volna meg, olyan mardosó féltékenység fogott el. Visító nevetés, valóságos orgazmus, én viszont nem tudtam csatlakozni az össznépi ünnepléshez, csak bénultan szemléltem vágyam tárgyának megalázását és nevetség tárgyává tevését.
Nos, azt az éjszakát ami következett, az álmatlanul forgolódást, a belső őrlődést és a tegyem- ne tegyem közti pillanatonkénti váltást szívesen feledném, ha tehetném. Ha legalább lett volna valami eredménye mire eljött a fehér hajnal, azt mondhatnánk megérte, de igazság szerint legalább olyan tanácstalan voltam másnapra és zsákutcás tervekkel teli, mint villanyoltáskor. Egyre az este képei jelentek meg előttem, és képek amik még meg sem történtek…
A nappal ehhez képest még csak rontott a helyzeten. Programként a kastélyt néztük meg, némi belvárosi sétával fűszerezve, de menet közben keveset lehettem szobatársaimmal; Sanyi valamelyik kis mellű, de lelkes leányzó szimpátiájáért pedálozott, aki társnőivel egyetemben vihogva figyelt minket, s laza csoportba húzódva hosszan sugdolóztak és szervezkedtek valami levélke átadása körül. Sanyi és Dini nemkülönben ugyanezt művelte hamarosan, majd leszakadva tőlünk el is tűntek egy időre. Ebédnél derült ki, hogy közben már a válaszlevél is megfogalmazódott, és egy gálánsnak szánt városi szerzeményű bizsu kíséretében már el is juttatták a kérdéses szobába. A lánykát Annának hívták, hosszú haját csábosnak szánt mozdulatokkal rendezgette, s azt azért már szakértőként megállapíthattam, akadt volna formásabb és jobb természetű csaj is a táborban, ha valaki mindenáron flörtölni szeretett volna.
- De engedékenyebb nem… - Állapította meg Sanyi, és igazat kellett neki adnom. Annácska már délutánra az esti félrevonulós randit szervezgette, s majd leestem a székről, amikor megtudtam, hogy rögtön kettős enyelgésre van kilátás. Az egyik dundusnak ugyan nem nevezhető, de némileg jobb húsban lévő, sötét hajú barátnőjét saját randijával párhuzamosan leszervezte Dininek. A dupla randi helyszíne sötétedés után az Anna-liget sűrűbb részei lesznek, a tábor hátsó kerítése egyébként is mintha erre terveződött volna, akkora folytonossági hiányok tátongtak a dróton, hogy biciklivel is keresztül lehetett volna hajtani rajtuk.
Nem volt boldog délutánom. A lehetőség, hogy Dini összejön a vastagkarú vérmedvével, valahogy nem hatott rám túl megnyugtatóan. Tartok tőle, hogy túl kedves sem voltam vele, amivel nyilván saját esélyeimet még inkább lerontottam, de hát már úgysem volt mit tenni, nyilvánvalóan Dini másik csapatban játszik, s a sötétben való tapi és csókcsata lehetősége jobban vonzza, mint az én társaságom. Legszívesebben felrúgtam volna ott helyben, de nem is őt, hanem főként az értelmi szerző Sanyit, meg a tüzelő szukákat, akik korukhoz képest igencsak szabadosak voltak. Ilyen gondolatokkal néztem este a távozó párt, ahogy a ház fala mellett elsettenkedtek a hátsó bokrok homályába veszve. Egy kicsit kiültem a stég végére, egyszerre dühösen és végtelenül szomorúan bambulva a túlparti nyaralók fényeit, meg hallgatva mögöttem a tábor szokásos esti vidám nyüzsgését.
Nem telt el sok idő, és rá kellett jöjjek, hogy tragédia ide vagy oda, a szúnyogok nincsenek tekintettel a lelki válságokra. Hamar megtaláltak, kitartóan dönögve szálltak körül a hűvös víz felől támadva, amely ráadásul még némi mocsárszagot is lehelt, az éjszakai párás levegőtől életre kelve. Itt még szenvedni sem lehet – gondoltam – és rövid úton elindultam vissza a faház magányt ígérő biztonságába. Ahogy az ajtón belül kerültem, csaknem velem egyszerre jelent meg Dini is a színen.
- Hát te? Már végeztetek is?
- Én igen. – Dinin azonban láttam, hogy ez a „végzés” nem „olyan” végzés lehetett… Mérhetetlen öröm fogott el, mert ezek szerint csak nem jött össze a dolog, és nem vitte el szívem szottyának lelkét a villásfarkú nőstényördög. Rövid úton kiderült, hogy a sötétben egy darabig kóvályogtak, majd megjelentek a lányok, ám Annácska csak beszélni akart – Dini meg még azt se.
- Otthagytam őket, most a sétányon vannak, de a lányok már vissza akartak jönni.
Na, ez kell nekem, gondoltam, majd megvigasztallak én… És hát meg is vigasztaltam. Beszélgettünk, nevettünk, rendet raktunk a szobában, kicseréltük tapasztalatainkat a hülye csajok témakörében, a katonai repülés, a horgászélmények és a könyvolvasás gyors módszereit illetően, meg még egy csomó más dologban, amire már nem is emlékszem. Sokkal fontosabb volt hogy hallom a hangját, érzem az illatát, ott szuszog mellettem a sporttáskájával birkózva. Azt is megtudtam hogy verseket is szokott írni egyébként, de szerinte nem túl jókat.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, mindenesetre már jól benne járhattunk az éjszakában, mire a két hatodikos megérkezett, Sanyinak azonban még se híre, se hamva nem volt. Dini kifejezte aggodalmát ez ügyben, s bár nekem egy centit se hiányzott, felajánlottam, hogy utána nézek, nem-e a lányok faházában ragadt. Hát persze, nehogy Dini menjen át a sötét hajú tündérkéhez… Átóvatoskodtam, de a lányoktól csak annyit tudtam meg, hogy Dini után pár perccel mindketten visszatértek, Annácska is már az igazak álmát aludta, s Sándorunk a lányok rezidenciájának közelében sem járt. Mit volt mit tenni, elraktunk egy-egy zseblámpát, és ketten elindultunk a liget belseje felé. A táboron kívül felkattintottuk a fényeket, és a sétányon végigindulva elkezdtük Sanyit keresni, bár kiabálni a felügyelők miatt nem mertünk. Hosszan baktattunk a sötétben, egyre fogyó reménnyel, és egyre növekvő haraggal a srác iránt, mert hiszen mi is megüthettük volna a bokánkat a kis kaland miatt. Már a liget túlsó végében jártunk, amikor az egyik vastagabb fa mellől sötét árnyalak lépett ki, nem túl magas, és nem is tűnt túlságosan szívtipró típusnak.
- Mi lett veled, eltévedtél?
Rövid, zavaros történetet kezdett előadni arról, hogy hogyan csókolta meg Annácskát, ami némileg érthetetlen fordulattal átváltott arra, hogy a túloldalon egy meztelenre vetkőző nőt látott meg, és azt figyelte eddig ahogy fürdik, meg törölközik a parton. Kicsit színesnek tűnt a sztori, visszafelé ballagva Dinivel meg is állapítottuk, hogy valószínűleg azért várt ki a fák között, hogy ha későn ér haza, kellően bő sztoriban tudja tálalni mi minden történt vele a sötétben.
Megébredve azt tapasztaltuk, hogy az eddigi ragyogó nyáridő átváltott egy augusztusban még szokatlanul hűvös, őszies reggelre. Dini lekászálódott az emeletes ágy tetejéről, majd öltözés közben az enyém szélére ült le zoknit és cipőt húzni. Még gondolkodásra sem adtam időt magamnak, és megkockáztattam egy némileg bizalmasabb mozdulatot, pólóját oldalt megemelve megszemléltem, hogy hogy gyógyulnak a fán szerzett horzsolásai. Elégedetten konstatáltam, hogy jó munkát végeztem, amit megerősítve ő is hálásan pillantott rám. Ha nem egy ötfős szobában vagyunk épp, úgy éreztem közelebb is kerülhetnék hozzá.
Az utolsó, zárónap következett, ami egyben azt is jelentette, hogy ha erre bármilyen szándékom van, azt vagy most kell megtenni, vagy soha. Szerettem is volna, nem is, féltem, hogy mi van, ha félreértettem a jelzéseit, és észrevéve közeledésemet botrányt csap. Hiába nem otthon vagyunk, a táborból az információk hamar hazajutottak volna. Aztán megint újra elkapott valami őrülten elszánt merészség, délutánra már odáig jutottam, hogy lehet az sem érdekelne ha nem kettesben lennénk, akár a többiek előtt is kezdeményeznem kell, mielőtt késő lenne. Az ágyon ültem, ő pedig odafent pakolt valamit, karcsú csípője a hamvas szürke melegítőben épp az arcom előtt támaszkodott az emeletes ágynak. Arra gondoltam, hogy most ideális helyzetben van ahhoz, hogy megérintsem, egy kicsit megsimogassam a combját, meg ott, is, természetesen. Ha hirtelen lehúznám róla a mackót, akkor láthatnám amit szeretnék, közvetlen közelről… S ha hagyja, akkor rögtön meg is csókolnám ott, lassan, érzékien, ő pedig élvezné, hiszen még sosem csinálták vele… Ebben biztos voltam, s olyan élő volt az élmény még elképzelve is, hogy tényleg majdnem belekapaszkodtam melegítőnadrágjába, ott rögtön, mindenki előtt.
Délután megérkezett egy lassú, áztató eső is, miközben az étkezdében a házak közti táborzáró vetélkedőt tartottak nekünk, amiről kevés emlék maradt meg, mivel folyamatosan Dinin járt az eszem. Na, nagyon hülyék nem lehettünk, mert a mi faházunk is kapott valami jutalmat, de Annácskáék csapata még jobb lehetett a lányok frontján, mert hamarosan meginvitáltak minket, hogy menjünk át az ő asztalukhoz, és segítsünk megenni a tortát. Közben Sanyitól megtudtam, hogy azért nem jutott Annával sokra a parkban, mert valójában ő engem nézett ki, s most azt szerette volna, ha Sanyiék segítenek neki velem összejönni. Mondani sem kell, nemigen hozott az ötlet lázba, de amikor azt láttam, hogy Sanyi immár egy másik bige mellé telepedve viszi magával Dinit is meg a sötét hajú leányzót is, inkább felálltam és elegánsan leléptem. A tocsogók közt átvágtam az udvaron, és behúzódtam a házunkba, leheveredve az ágyra, közben átkozva a világot, esőt, lányokat, a viszkető kis micsodájukat és az állhatatlanságot.
Hogy eltereljem a gondolataimat, épp elővettem egy, a városban vett képes magazint, s az ágyon hasalva kezdtem belemélyedni, amikor óvatosan nyílt a faház ajtaja. Dini jelent meg a világos négyszögben, tétován lépve be a köztes térbe.
- Mit csinálsz?
- Olvasok. – Nehéz lett volna adekváltabb választ adni, egy nyilvánvalóan felesleges kérdésre. Hát a vak is láthatta hogy olvasok. Hogy lehet ilyen hülye ez a kölyök, hogy nem látja, hogy olvasok?
- És mit olvasol?
Dini becsukta az ajtót, majd ugyanazzal a mozdulattal ráfordította a belső záró kallantyút is. Egy lépéssel a hátsó ablak elé lépett, és mintha csak rendszeretetből tenné, megigazította a picit félrehúzódott függönysarkat. A faház belsejére némiképpen félhomály borult.
- Hogy ne lássanak be. – Magyarázta szükségtelenül. - Szóval mit olvasol?
Ó… Mivel továbbra sem mozdultam, Dini leheveredett az ágyamra. Nem, nem mellém… közvetlenül rám heveredett, tulajdonképpen kedvesen, de határozottan félig rám feküdt, karcsú kezeit kétoldalt az én oldalam mellett támasztotta le, és éreztem ahogy dereka az ágybetétbe nyomja csípőmet. Állát a vállamra támasztotta, úgy leskelődött bele a lapba.
- Szóval?
A történtek a mentségeim rá, ha vaslapáttal ütnek agyon, akkor sem emlékszem már, valójában mit is olvastam. Talán valamit a szarvasok nászáról, vagy a mennyországról, vagy összefonódó, forró fiútestekről… Úristen, azt sem tudtam már, hogy melyik betű micsoda, nemhogy olvasásról lehessen szó. Remegő kézzel lapoztam párat, és közben éreztem, hogy Dini fenekemhez nyomódó könnyű teste milyen mély hatással van rám. Egyszeriben olyan merevvé váltam, hogy egy kicsit gyengébb ágyszerkezetbe kétségkívül a Marianna-árokkal vetekedő lyukat vertem volna, s a hőmérséklet mintha egyszerre több tíz fokkal ugrott volna meg a kunyhóban. Nem tudtam hogy kellene továbbgördíteni a pillanatot, de olyasmit is éreztem, hogy akár ez meg is maradhatna az örökkévalóságnak, s ha semmi más nem történik, már akkor is kéjes elégedettséggel a szívemben halhatok meg. Dini ficergett, mocorgott, könyökével hátamra támaszkodott, és valami semmiségről kezdett el beszélni, ami biztosan összefüggésben volt az általunk olvasottakkal, de én csak a bőre melegét éreztem, a szavai nyomán fülem mellett áramló meleget, lehelete illatát, és ahogy ujjai a vállamba kapaszkodva megkeresték a gyúrható izmokat.
Úgy tűnt, ha még egy ideig így hason fekve maradok, biztosan beletörök az ágy fekvőlapjába, így hát a már-már fájdalmas kényelmetlenséget megszüntetendő elkezdtem megfordulni.
- Megfordulok.
Szükségtelen volt mondani, Dini készségesen felemelkedett kissé, hogy karjai közt immár hanyatt feküdjek, majd a legteljesebb természetességgel visszafeküdt rám. Zavaromban még a kezemben tartottam az újságot, de hamarosan rá kellett jönnöm ennek értelmetlenségére, merthogy egyrészt a betűket sem láttam az izgalomtól, másrészt így eltakarta előlem Dinit, ő pedig bámulhatta a hátlap hirdetéseit, ami ugye nem túl tartalmas olvasmány, legalábbis ahhoz biztos kevés, hogy fenntartsa a beszélgetés folytonosságát. Ezzel együtt azzal is szembesülnöm kellett, hogy kontrollálhatatlan erekciómat így tulajdonképpen azért elég közelről tártam elé, hiszen ott pihent felette, kicsit talán lejjebb is csúszva mint eddig volt. Az újságot leeresztve válaszolgattam neki teljesen öntudatlanul, s közben magas homlokát, huncut szemeit és a fülkagyló eddig még meg sem dicsért tökéletes formáját és belső íveit figyeltem. Ő a hasamon fonta keresztbe kezeit, picit a félig megemelkedett póló alá csúszva, picit játszva ujjbegyeivel bőrömön. Letekintett, megszemlélve és mintha elégedett sóhajjal nyugtázva, hogy milyen mértékben meredezek az ölelésében, majd nagyon lassan és tétován, de tenyerével is lejjebb húzódott, és végigsimított rajtam.
Remegve eresztettem ki a levegőt, lehanyatló kezekkel várva, hogy mi lesz a folytatás. Dini már elhallgatott, és ő is kicsit mintha zaklatottabban vette volna a levegőt, bizonytalanul abban, hogy hogyan is kellene tovább lépnie. Félénken kioldotta nadrágomon a megkötőt, majd az előbbi simogatást már némileg határozottabb fogásra válva, két kézzel tapogatta ki a ruha szövetén át, mettől meddig tart izgalmam. Úgy éreztem, ha nem jutunk hamar tovább, menthetetlenül elpatkolok valami keringési rendellenességben. Hihetetlen forróság hullámai leptek el minket, szemmel láthatólag őt is, s végtelenül lassan meghúzta a nadrág derékrészét lefelé, közben még egy picit lejjebb csusszanva, hogy jobban rálásson a csípőm tájékára. Ujjaival az alsó gumírozott része alá kanalazott, s én már láttam felülnézetből, hogy mi fog itt előbukkanni, de ő még csak most szembesült a dolgok forró és merev eredőjével.
Az eddigiekhez hasonlóan nagyon lassan és minden mozdulatával szinte elnézést kérve érintett meg, gyengéden meghúzva a bőrt lefelé, majd vontatott, bársonyos simítással kezdett bele egy olyan ritmusba, amit addig csak a magam szórakoztatására volt alkalmam megtapasztalni. Ha lehet, még jobban megkeményedtem, s más lehetőség híján két kézzel simogattam meg csupasz alkarját hálaképpen. Biztatásnak véve a mozdulatot, egy határozottabb húzásokból álló játékba kezdett, majd kicsit többet szabadított fel belőlem, a nadrágot letűrve a combjaim magasságába. A nagy helyezkedés közepette nagyon szerettem volna megcsókolni, de nem mertem megzavarni, nehogy megtörjem a varázst. Már csaknem az arcával egy magasságban meredeztem, éreztem leheletét bőröm érzékenyebb részein, a belőle kiáramló perzselő lélegzetet. Először picit azt a csodálatos vonalú ajkát nyalta meg, azután mintha ismeretlen gyümölcsöt kóstolna meg, engem. Nyelvét csak alig-alig merte kiengedni, úgy csókolt meg lent, egyre többet és többet nedvesítve be makkomból, alulról finoman végigkísérte vele az ereket, megkóstolta a hegyét, majd szétnyíló ajkakkal teljesen magába engedte a végét.
Ha lehetett volna, itt állítottam volna meg az idő múlását pár percen belül már másodjára. Mintha egyszerre minden a helyére került volna, mintha a világ minden dolga értelmet nyerne, megnyugodna és egyszerre a fejéről a talpára állna. Végre határozott tartalmat nyert az a sok minden, amiről annak előtte csak hallottam, de elképzelni addig nem tudtam. Úgy éreztem egy teljes élet is kevés lenne, hogy mindazt a gyengédséget amit most éreztem, át tudjam adni Dininek. Beletúrtam kölykös hajába, végigtapintottam nemes halántékát, lehunyt szemeit, megmorzsolgattam aranyos fülcimpáját, majd visszatérve tarkójára, úgy kísértem végig mozdulatait hogy a lehető legkevesebb kényelmetlenséget okozzam neki. Kutató marka ezalatt alám került, hogy sorra vegye az ott található kincseket is, puhán megemelte zacskómat, végigmorzsolgatva, hüvelykujjával az ott még egyenlőre gyérebben növő szőrt borzolva.
Ahogy nekibátorodott, egyre lejjebb és lejjebb hajolt, s nemsokára már egészen tetemes részt tüntetett el szájában. Amit a kezdetekkor nem mert megtenni, most megtette: felemelte tekintetét, és szemembe nézve bizonyosodott meg róla, hogy milyen élvezetet okoz ténykedésével. Szép volt ez a szempár, ezt eddig is tudtam, de teljesen másként fúródott most egybe tekintetünk, mint annak előtte. Most már valami olyasmi kötötte össze, aminek tudása messze túlmutatott a lányokkal való játszadozások felszínességén, vagy a haverokkal való közös témákon. Hogy nézel annak a szemébe legközelebb, aki ezt tette meg neked? Hát így…
Hamarosan én is úgy éreztem, hogy nekem is meg kell tennem, amire eleddig olyan nagyon vágytam. Nem volt szívem azonban megszakítani ügyködését, kicsit félve is attól, hogy tán sose jön vissza újra ez a pillanat. Tapasztalatlanok voltunk még, és tapasztalatlanságunkban is önzők kicsit, hagytam hát, hogy egyre jobban elragadjanak a hullámok, kicsit már mertem meg-meg emelni a csípőmet is, hogy minél teljesebb legyen az élmény, ő pedig minden lelkesedésével követte le ritmusomat. Nem kellett túl sok hozzá, és olyan csodás orgazmussal olvadtam a szájába, amit csak kívánni lehetett, mintha az a jutalom érkezett volna meg, amire titokban mindannyian egy életen át vágyunk. Csodás gyengeség fogott el, csak szorítottam a kezét, babráltam karcsú ujjait, duzzadt, csillogó száját, belesimítottam édes nyelvébe.
Félig felülve, előrehajolva úgy húztam le róla a pólót, mintha életmentő műtéthez készülődnék, de orvosi műszerek helyett számat tapasztottam mellkasára, lázasan keresve mellbimbóját, amely félénken összerándult ahogy ráleltem, és rögtön úgy kezdett el két kézzel ölelni, akár pár nappal előtte a holtágban, a nagy mentőakció közepette. Csiklandósan kuncogott, a homlokomra csókolt, amikor végre én is úgy éreztem, hogy ezt nekem is meg kell tennem. Én felfelé emeltem a tekintetem, ő lefelé hajolt amennyire tudott, s ajkaink úgy találkoztak össze, mintha csak mágnes vonzotta volna egymás felé őket. Sosem tudtam volna betelni vele, ha nem ilyen nyakatekert pozitúrában tesszük meg először. Egyszerre volt idegen és furcsán ismerős, mintha csak világéletünkben így bújtunk volna össze, ilyen intimitásban. Édes volt, ugyanakkor leírhatatlanul fűszeres, bizsergető és megnyugtató egyszerre. Nyelvünk összeért, bátortalanul táncba kezdett, nevettünk, újra csókoltunk, és egymás tüdejéből szívtuk ki a levegőt mohóságunkban.
Kinyújtóztatva vékony testét az ágyon, most már én kerültem felülre, s a barnára sült bőrt puszilgattam végig mindenütt ahol csak értem. Újabb nagy kuncogás volt a jutalmam, ami különösen jól esett, majdhogynem egy hét alatt nem hallottam Dinit annyit nevetni mint most, se olyan szélesen, önfeledten mosolyogni mint amikor túlbuzgóságomban hóna alá bújtam és ott is kényeztetőn megkóstoltam. Megadóan megemelte csípőjét amikor határozottam megragadtam kétoldalt, s most róla került le a nadrág. Kevésbé szép és türelmes módon mint rólam, én tétovázás nélkül bontottam ki ajándékcsomagomat, s szemérmetlenül csodáltam meg annak tartalmát. Dini férfiassága határozottan vékonyabb volt mint az enyém, de hosszra mindenképpen többet ígért, mint amit én valaha is fel fogok tudni mutatni. Látszott, hogy még fejlődésben van, és ha évek múlva kiteljesedik, csodálatos kis műszer lesz belőle. Próbaképpen én is húztam rajta párat, de aztán szinte habzsolva estem neki, minél előbb én is abba az eufóriába szerettem volna juttatni, mint ő engem. Mivel ilyet még nem próbáltam, először nem tudtam, mennyire lehetek merész, de ahogy a tövétől a csudás, aranyos csúcsáig végignedvesítettem, hamar levetkőztem a gátlásaimat, és minden igyekezetemmel azon voltam, hogy a végletekig fokozzam az élvezetét.
Diniről teljesen lekerült minden ruha, s lábait kissé felhúzva úgy helyezkedett, hogy még kényelmesebb elférjek combjai közt. Tenyeremmel azok külső és belső oldalán is simogattam, végigborzoltam lábszárán a finom pihéket, lapos kis hasát melegítettem velük, aztán összefonódtak ujjaink, miközben fejét hátravetette a párnán, és hosszan, reszketve felsóhajtott. Két kézzel nyúltam feneke alá, amit olyan magasra tolt fel, ahogy csak bírta, s bennem olyan elégedettség áradt szét, ami vetekedett a saját élvezetemkor érzettekkel. Elernyedő kézzel húzott fel magához, hogy minél nagyobb felületen érintkezhessen csupasz testünk, és ajkával rögtön az enyémet kereste. Az eső közben halkan kopogott a faház tetőszerkezetén, a szoba túlfűtött levegője lassan borzongatóan hűvösre váltott, és a délutáni félhomály elmélyült a holminkkal teliszórt sarkokban.
Pár nap múlva anyám kiadta, hogy a kert végén kaszáljam le a füvet! Persze, akkor akartam, mikor még hűvös van, és a kasza is jobban vágja a harmatos fűszálakat. De, elaludtam. Nem volt más, a melegben csináltam. Meg is izzasztott rendesen! Már nem volt aznapra semmi feladatom, ezért úgy döntöttem, hogy bicajra ülök, és elkerekezek a közeli folyóhoz, úszom egyet, lehűtöm magam! Próbálgattam az utcabeli srácokat megkörnyékezni, de senkit nem találtam otthon. Így egyedül indultam el! A srácokkal sokat jártunk fürdeni oda, és volt már kialakított helyünk is, ahol a két szomszéd falutól távol lehettünk, és annyira eldugott a hely, hogy nem igen járt arra más, így meztelenül lehetett úszni, fürdeni, napozni! Innen van az, hogy az összes srác pucuját láttam már. Kiértem. Lepakoltam a cuccomat, és ahogy már szokásommá vált belegázoltam a hűs vízbe. Úsztam egy adagot, és kifeküdtem szárítkozni! Jól esett a meztelen testemnek a nap szárító sugara. Közben a haverral átélt minapi kalandomra gondoltam, és ettől merevedésem lett. Valami neszezést hallottam. Körbe néztem, de nem láttam semmi zavarót. Azt gondoltam, hogy vagy egy sikló csúszkált a közelben, vagy valami vízimadár lépdel a sás, nád között. Nem törődtem vele tovább, és beleéltem magam újra az elmúlt kaland felelevenítésébe. Visszakeményedett a farkam, és már nyúltam volna hozzá, amikor teljesen a közelemből hallottam megint a neszezést, de már sokkal hangosabban. Megrémültem, és rögtön ugrásra kész helyzetbe gömbölyödtem. De meghallottam a srác röhögését, és meg is láttam vigyorgó képét! - Beszartál? – kérdezte gúnyosan. - Tán, le is tepertél volna, ha nem veszed észre, hogy én vagyok? - A ku..a életbe! Jól rám ijesztettél! Ezért meg is érdemelnéd, hogy ledöntselek! – mondtam mérgesen, és már lendültem is, hogy a kis tisztás puha füvére döntsem. Számított rá, mert majdnem magától feküdt le, nem kellett erőlködnöm. Persze én rögtön rámásztam. Addig helyezkedtem, míg a mellére nem ültem, és fél merev dákóm nem került a szája közelébe. - Na, most megkapod az ijesztgetésed miatti büntetésedet! – és már az ajkainál volt a szerszámom! A mosoly eltűnt az arcáról, és egy vágyakozó komolyság váltotta fel! Rögtön kitátotta a száját, és mohon fogadta be a faszomat, ami újra keményedni kezdett. Így már nem tudtam a mellén ülni. Fel kellett emelnem a seggemet, hogy a vesszőm kellő szögből haladhasson egyre beljebb a szájába. Csodásan dolgozott a nyelvével, mert én már ziháltam is. Az iménti ábrándozásom meghozta az eredményét, mert talán fél perc se kellett volna, és elsülök. - Várj még, mert mindjárt teleengedem a szád! – mondtam, és kihúztam a faszomat csodálatos ajkai közül. - De, éreztem a múltkor mennyire jól esett neked az én spriccelésem, és én is azt akarom érezni! - Én is szopni akarok! Vagy sajnálod tőlem a gecidet? – válaszoltam, és közben már bújtattam is ki a pólójából, majd a kis sortot is majd elszakítva vettem le róla. Csodás fasza kőkeményen simult a hasához, és a szívverése ritmusára emelgette a fejét. Rögtön mellé feküdtem, és Ő is oldalra fordult. Eszelősen szoptam, de Ő ügyesebbnek bizonyult, még fel se eszméltem, és már telelövelltem a száját. Csodálatos volt így elélvezni, és a hirtelen beteljesülés miatt abbahagytam a szopást. Ő még kényeztette a farkamat egy ideig, és én arra vágytam, hogy csókoljam. Megfordultam és ráfeküdve a száját vettem az ajkaim kényeztetésének tárgyává. Csodás volt éreznem a saját nedűmet az Ő édes nyálával keveredve. Ez beindította a fantáziámat, és a fasza felé guggoltam. Akartam magamba érezni azt a csodás dorongját. Ügyetlenül, de megtaláltam a helyet, ahol bele tudtam volna vezetni a szerszámot a végbelembe, de a jókora fasz nem tudott utat törni magának. Sajnos nem volt nálunk síkosításhoz semmilyen krém, a nyálat pedig a szellő, a meleg hamar megszárította. Most már tudom, hogy nagy szükség lett volna rá. Csak ültem volna bele, de közben kurvára fájt. Nem törődtem vele. Még egy zuttyanás, és talán a makkja be is hatolt, nem tudom, mert neki is fájhatott, mert kifordult alólam, lelökött magáról. Sajgott a seggem. Neki fájt a fasza. - Bazd meg! Ez valahogy nem akar összejönni! - Bocsi, de azt érzem, hogy szétszakítottál! És valószínű be is repedtem, mert a pihenő utáni fürdőzés alkalmával nagyon csípett, nagyon fájt a lyukam. Sőt utána még vagy három napig fájdalmaim voltak, Olyan volt, mint akit seggbe basztak. Pedig nem történt meg. és lehet ez volt az oka, hogy még a jóval kisebb szerszámok befogadásától is visszarettentem. Nem is vállalkoztam rá, csak az éven, hogy a szüzességemet végre elveszítsem! A barátommal azért a szopás tudományát kifejlesztettük, és még jó párszor szoptuk le egymást. Aztán elkerültünk a faluból, és az együttléteink is megszűntek!
Falun laktam. Az utcabeli srácokkal kocsmáztunk az egyik szombat este. Már nem nagyon kellett a pia, és vagy egy fél órája azon gondolkodtam, hogy haza kellene menni. De, nem volt kedvem egyedül elindulni, mivel elég messzire kellett gyalogolni. Az egyik srác úgy döntött, hogy Ő megy! Rögtön kaptam az alkalmon, és mellé szegődtem. Szerettem vele lenni, mert sokat dumáltunk, és már évek óta figyeltem. Meg akartam kapni, mert helyes srác volt, és láttam meztelenül már sokszor, és nagyon bejött a teste is, meg a szerszáma is. Szép kerek feneke volt, amit pici szőke szőrszálak borítottak. Természetesen a vesszeje körül is szőke volt a göndör szőr, ami meglepően kevés, és rövid volt. Ezt meg is kérdeztem tőle útközben, mert abban az időben még nem volt divat a kurtítás, a borotválás. - Zavar, ha túl hosszú! – volt a válasza. - Igazad van, mert nekem is sok van, meg dús is, és mikor feláll a farkam, akkor a makkom kikandikál a fitymám alól. Mikor lankadni kezd, akkor, ahogy húzódik vissza, magával visz pár szőrszálat, és az kellemetlen. - Akkor miért nem vágsz le te is a dzsungeledből. - Nem is tudom? Akkor nem fognak furát gondolni a srácok, ha meztelenül látnak majd? - Én kéthetente kurtítom. Látod, engem se szóltak meg! - Látom? Nem látom? Mutasd meg, milyen is az közelről, meg milyen a tapintása. - Hát, … nem is tudom. – mondta, de én már a sliccénél matattam a kezemmel. Kitapintottam az ernyedt szerszámját. Az rögtön elkezdett keményedni! Szerencse, hogy a hosszabbik hazavezető utat választottuk, ahol voltak lakatlan területek is, és épp egy ilyen részre értünk. Így nem kellett félnünk, hogy valaki meglátja az ügyködésemet. Nem bírtam parancsolni a kezemnek, és a derekánál folytattam volna a felfedezést, de nem fért be a kezem. Segítette, és kigomboltam a nadrágját, így a kezem már beférkőzhetett a gatyájába is. - De hideg a kezed! – csak ennyi megjegyzése volt. - Itt bent, jó meleg van, hamar átmelegedik! Folytattam a kutakodást, ami nem esett rosszul a barátomnak se, mert sóhajtozott, nyögött. Kitapogattam a vesszeje fölötti részt, és megállapítottam, hogy tényleg nem bozont, és nem is szúr. Selymes, kellemes tapintású! Aztán a már merev farkát simogattam, amire újabb sóhajok hagyták el a száját! Végigszánkáztam a kéjrúdon, és a herezacskót is megcirógattam, ami már össze is húzódott. Mivel közel álltam, az Ő keze is elkezdett felfedező útra indulni, és megtalálta a nadrágon keresztül a kemény dorongomat! Simogatta, tapogatta. Nem tudtam megállni, hogy ne közelítsek a szájához. Forró leheletét éreztem az arcomon. Ez még jobban feltüzelt, és ajkam megkereste az övét. Először csak összeért. Éreztem, hogy elbizonytalanodik. Kicsit játszottam az ajkaival, mire szétnyíltak kissé, így a nyelvemet be tudtam préselni közéjük. Ez Őt is feltüzelte, és a kezdeti bátortalansága eloszlott. Vadul csókoltuk egymást, miközben kezeink már egymás nadrágjában matatott. Közben a másik kezem a nyakát fogta tenyerébe, az Övé pedig a hátamon kalandozott. - Be akarom kapni a faszodat! – mondtam ki határozottan, mikor kis szünetet tartottunk a csókok között. Nem mondta ki a választ, csak elkezdte letolni a nadrágját, gatyáját. Még egy utolsó nyelvcsata, és már rogyott is össze a lában, hogy letérdelve fejem, illetve az ajkaim egy vonalba kerüljenek ágyékával. Megéreztem azt az isteni illatot, amit, azóta is keresek. A hímvessző mámorító szagát, ami a frissen mosottra is jellemző! Lehet kényeztetnem kellett volna, körbecsókolgatni a környékét, de nem volt már önkontroll, és rögtön a számba vettem a csodás férfiékét. Meglepődtem, mert azért arra nem számoltam, hogy akkorara kell kitátanom a számat. Alig fért bele a csodás, hatalmasra duzzadt makk. De nem számított semmi. Akartam. Azt is akartam, hogy minél többet a számba tudjak gyömöszölni abból a csodás szerszámból, de a garatom gátat szabott. Pedig ajkam még nem érintette a megkurtított szeméremszőrzetet. Vagy öt centi hiányzott még. Kicsit fuldokoltam, ezért kijjebb engedtem a számból, de aztán újra bevettem ameddig bírtam. Nem tudtam parancsolni magamnak, így ki-be játszottam vele. Barátom csodálatosnak nevezte ügyködésemet, és kezét a fejemre téve elkezdte irányítani a ritmusomat. Lábai remegtek, ahogy tartottam bennük magam, és éreztem, hogy megfeszülnek. A fasza is megfeszült, és a fejemet próbálta volna rányomni teljesen a kéjrúdjára, de nem hagytam. Azt akartam, hogy nedve betöltse a szájüregemet, ezért csak a makkot hagytam magamban. Vagy kétszer megcirógattam azt a nyelvemmel, és már jött is lüktetve a várva-várt férfinedű. Mindig is szerettem volna megkóstolni, milyen is lehet másnak a gecije, mert a sajátomat már többször megízleltem, és nagyon finomnak találtam. Akkora adagot kaptam most belőle, és olyan hírtelen, hogy nem tudtam mind lenyelni, és kibuggyant a szám szélén! De nem törődtem vele. Ki akartam szopni mindet, ami még bent van. Egyre lankadtabb lett a farka, és már nem számítottam több nedűre, így kieresztettem a számból a dákóját. Felálltam, és a zsibbadt lábamat tornáztatva hajoltam a szájához, hogy megcsókoljam. Mintha picit meghátrált volna, de az a pillanat elillant, és már tapadt is a gecijétől övezett ajkaimra. Kutyaugatást, és beszélgetés hangjait hozta felénk a szellő. Az utolsó ház előtt égett a közvilágítás, és alakok körvonalai rajzolódtak ki. Megijedtünk! Gyorsan magunkra rángattuk a nadrágjainkat, és usgyi! Futásnak eredtünk! Nem álltunk meg, csak a házunknál, ahol lihegve, halkan kuncogva fogtunk kezet, és búcsúztunk el egymástól!
