Ami engem mindig lenyűgöz ebben a regényben, az hogy anya-lányának milyen azonos sors/természet jutott és ezt ők észre sem veszik, támogatni nem támogatják egymást, inkább irigy marakodásba merül ki a kapcsolatuk.
En sem latom Takaro Sanyit szornyetegnek, ezt sosem mondtam, de keptelen lennek egyuttelni vele mert ezt a vasari stilust,modort en keptelen lennek megszokni, nem vagytunk egyformak! Persze ha en lettem volna Nelli helyeben akit nemcsak a pasas, es az anya hanem meg az apa is erre a hazassagra hajtott es penzuk egy filler sem volt hogy maskeppen rendezze az eletet/ ezt a tenyt kifelejtetted/, azert en jobban felleptem volna, bar lehet hogy abban a korban ki sem mertem volna nyitni a szamat, konnyu nekunk innen ebbol a felszabadult vilagbol itelkezni. Abba a vilagba kell beleelni magunkat ha iteletet mondunk, 100 es 100 korlat volt mindenki elott, egyenkent Sanyi is ugy probalt viselkedni ahogy azt a falu es a parasztok elvartak, ahogy pl. Sanyi testvere soha, o is egy kifinomultabb alak volt akit zavartak a kulsosegek. Te, nekem van rokonom videken aki szinten igy viselkedik temetesnel, eskuvonel, napkozben, kinos latni, pl. meghalt az apam, raborult a koporsora hogy draga batyam/ nem testvere/ megyek utanad, ilyesmi, folytak a konnyei, de tudta mikor kell elkezdeni, mindenki meghatottan szipogott, en a 12 evemmel borzongtam az eloadasatol mar elore mert mindig azt csinalta, mindenkinel, elvezettek ahol 3 perc mulva, ird es mond, 3 perc, itta a palinkat es nevetgelt a gyaszolok hata mogott ahova elvezettek. Undorito volt! En megertem Nellit!
Annal a parcellazasnal elfelejtetted hogy elotte Takaro Sanyi elusztatta a vagyonat, nana hogy Nelli ketsegbeesett hogy megint mit muvel. Te megengedted volna a ferjednek? Mert en nem!
Igen, Takaro Sanyi is elmeselhetne a maga szemszogebol a tortenetet de sejtem hogy el sem tudna meselni mert keptelen volt felfogni hogy miert tortent ami tortent, illetve maga maganak se akarta volna bevallani hogy o a nagy hos itt belebukott valamibe. Egy harmadik szemelynek kellett volna mindkettonek megmagyarazni hogy melyiknel mi a hiba, / manapsag ezt hivjak hazassagi tanacsadonak/, bar az oszinte szerelmet senki se tudja rabeszelni a masikra, azt rogton kell erezni mar a kapcsolat elejen, anelkul semmit sem er az egesz!
Itt meg reggel van, megyek a dolgomra, majd kesobb visszanezek.
Valakinek Takaró Sanyi vagy Kárász Nelli a szimpatikusabb az tényleg egyéni megítélés kérdése. Viszont ez a regény Nelli szemszögéből van megírva, aki még a férje halála után X idővel (amikor a regény írodott) sem tudja egy kicsit kívüről nézi magát. Igazából akkor lenne überzseniális a könyv (mert jelenleg zseniális) ha két része lenne és a másodikban Takaró Sándor mondaná el a történetet. (p. mint a "Szeretni bolondulásig" című film, amelyikben egy tragikus szerelmi történetet mindkét fél szemszögéből lejátszanak. )
Nellinek tényleg nem volt sok választás, az a kor még nagyon fogta a nőket, viszont ő emlegeti folyton a saját "nemes természetét" és ezzel magasra teszi a mércét. De ezzel a nem volt választásával szintén nem tudok teljesen egyetérteni, mivel egyszer elszökött a férjétől és akkor megpróbált elhelyezkedni a kereskedelmi érettségijével vagy "ha máshoz nem ért" elmenni cselédnek. Igazából ezt a házassága előtt is megtehette volna, akkor meg még könnyeben is, mert nem lett volna rajta a "szökött asszony" bélyeg.
A könyv vége felé van egy jelenet, amikor Sanyi elmondja Nellinek, hogy belevágott a parcellezásba. Nelli erre teljesen kiakad, hogy el fog úszni minden, koldusbotra jutnak, pedig ő mindent megtesz, hogy ne így legyen, de ez az őrült őt tönkreteszi. Aztán a férj halála után kiderült, hogy jól jártak a parcellázással. Nekem ekkor jutott először az eszembe, hogy talán másban is igaza volt TAkaró Sanyinak és feleslegesen hisztizett a férjével.
Igazából ott látom a problémát, hogy egyik sem mer őszintén beszélni a problémákról. Takaró SAnyi hárít ("á, hát Nellike csak a terhessége miatt ideges."), úgy tesz, mintha semmi baj nem lenne, Nelli meg belebújik egy mártírszerepbe onnan szórja mindenkire az átkokat.
Ja, tényleg rengeteg olyan házasság van, ahol nem bírják egymás elviselni, ez tényleg olyan regény, ami teljesen mintha a valóság lenne. És még még az is, hogy ahogy Nellinek és Sanyinak is rettenetes a problémamegoldóm képessége, illeteve meg sem probálják megoldani azokat, úgy az életben is ez van.
Egyébként Takaró SAnyi engem is idegesítene férjként, azon például konkréten teljesen kiakadnék, hogyha a férjem a kocsmában mindenki előtt előadná, hogy neki "mennyi nővel volt dolga, de eggyel sem esett olyan jól, mint a feleségével" , csak nem látom T.Sándor olyan szörnyetegnek.
Nem hiszem, hogy a rólam két mondat után alkotod benyomásod a topik témája lenne, illetve olyan lenne, ami érdekes egy átlag topikolvasónak. Sajnálom, ha terád az általad elképzelt jelleme ilyen nagy hatást tett, hogy nem bírod ki hogy meg ne oszd a külvilággal ezt az érdektelen információt.
Lehet hogy neked Takaro Sanyi nem szornyu de nekem igen! Vagyis mi ketten mi is maskeppen latjuk, akkor kepzeld el hogy Nelli meg megint maskeppen. Engem is kilelt volna a hideg egy ilyen ferjtol, viszont nekem ebben a korban megvolt a valasztasom hogy dolgozhatok, megallok a magam laban, / akkoriban a lanyoknak nem volt mas ut/,nekem nem kellenek ilyen alakok meg udvarlonak sem, en talaltam egy csendes, kellemes, igazi szeretnivalo hozzam illo pasast akivel 41 eve elek boldog hazassagban, egy Takaro Sanyi felevel egy evet sem huztam volna ki, bar a pasast is meg lehetett erteni, ez meg ilyennek szuletett, egy hasonlo kis parasztmenyecskefelenek nagyonis megfelelt volna, neki az volt a tragediaja hogy felnezett a komolyabb nokre akikrol a lelke melyen pontosan tudta hogy kulonbek nala. De azt nem fogta fel hogy ket ilyen kulonbozo ember hazassaga egy tragedia lesz.
Ha nem koltoznek az anyoshoz akinek a jelenletetol batorsagra kapott a ferj akkor talan nem is lett volna ilyen vege a dolognak, egymashoz torodtek volna.
Nem is hiszed hogy milyen sok hasonlo hazassag van most is, hogy a ferj vagy a feleseg keptelen elviselni a masikat.
Nemreg valaki leirta az elete tortenetet sajat hibas szemszogebol, elkuldte nekem anelkul hogy kertem volna, nahat az Sanyi-Nelli hazassag volt, egymast gyotorve, gyulolve...Jaj Istenem, meg olvasni is borzaszto volt!
Takaró SAnyi annyira nem szörnyű. Azért látjuk annak, mert ez a regény egy teljesen szubjektív mű, Nelli szemszögéből látunk mindenkit. Hogy a másik mit gondol vagy mit érez, azt nem tudjuk, csak azt tudjuk, hogy Nelli mit gondol. Tele van a regény azzal, hogy Nelli szerint ki mit gondol, mit érez, de ezek egy önző nő teljesen szubjektív meglátásai. Nelli azt hiszi, hogy a világ körülötte forog (pl. amikor Saniy megkapja a kölcsöt a traktorhoz, akkor teljesen meg van róla győződve, hogy a férje csak azért kapott kölcsönt, mert a bankigazgató oda van érte és bár rá sem nézett, ő akkor is biztos, hogy nem Sándorhoz beszélt, hanem hozzá.), hogy ő mindenkit teljesen ismer, mindig tudja, hogy ki mit gondol, érez, neki kérdeznie sem kell. Emiatt nekem Nelli sokkal önhittebbnek tűnik, mint Sándor.
Találkoztam-e Nellivel hasonló nőkkel? Igen, találkoztam hasonló jellemvonású nőkkel, mindegyiknek nagyon boldogtalan volt a férje.
Hogy TAkaró Sándor megértettem volna, hogy mi a baja Nellinek, arról fogalmam sincsen, mert Nelli egyszer sem próbálta megmagyarázni neki, igazából esélyt sem adott, mert ő úgy gondolta, hogy tudja előre a választ. (Hogy Nellinek igaza volt-e azt nem tudni, mert a regényben ő soha senkinek nem mond el semmit sem, csak duzzog és sóhajtozik.)
Nagyon szomorú lenne a világ, ha minden anya, akinek problémai vannak a gyereke apjával úgy viselkedne a gyerekkel, ahogy Nelli tette a saját lányával. Nelli a könyv vége felé is iszonyatosan viselkedik a saját lányával. "Bármennyire is szeretem Zsuszikát mostanában, ha látnám, hogy egy nemesebb természet- férje vagy szeretője- jelentéktelen, fekete dorombólónak tartja nem sértődnék meg." Most mindenki gondoljon bele, hogy mit szólna hozzá, ha az édesanyja így nyilatkozna róla. Nagyon kegyetlen ez a szöveg, illek egy teljesen érzéketlen nő szájába.
Én Nellit abszult nem érzem kultúráltnak. Kultúrált, érzékeny nő nem veszekszik a gyerek mellett és nem flörtöl nős férfiakkal. (Slenkai, Dányi, meg amikor Imre érkezett hozzájuk vendégségbe, akkor már előre tervezgette, hogy majd melyik ruhát veszi fel, mert abba szép a karja és hogy fog majd nevetni, hogy Imre szellemes nőnek tartsa. És nem olvastam, hogy megkérdezte volna magától, hogy: "Nelli! Te tulajdonképpen mit akarsz a férjed nős öccsétől?" )
Én ebben a könyvben anyát és lányát teljesen ugyanolyannak látom, mindkettő a mártír feleség, aki önzésével tökreteszi a környezetét.
Szerintem a ket no, anya es lanya egyaltalan nem hasonlit egymasra! Talalkoztatok egy "Nellivel" es eletben egyaltalan? Mert en igen, kettovel is! Sot ha ugy nezem meg magamban is felfedezek egy -ket Nelli fele vonast, en is iszonyodom attol a ferfitipustol amit Takaro Sandor kepvisel. Nagyhangu, onhitt, parasztos viselkedesu, a modor tenyleg csak ugy ra van kenve kis mazkent, nem veleszuletett, erzeketlen modortalan, a noket egyaltalan meg nem erto, es hiaba is magyaraznad neki, ez a tipus el sem tudja kepzelni masnak a lelkivilagat. Es soha a budos eletben el nem tudod neki magyarazni hogy mi a baj vele, nem tudja felfogni. Nelli tulerzekenynek szuletett, erre meg ratett az otthoni legkor, nem az volt a baj hogy o nem szuletett felesegnek hanem hogy nem talalta meg a hozzavalo ferfit aki megertette volna es aki mellett mas lett volna. Egyszeruen nem kerult olyan helyzetbe hogy valaszthatott volna! Az anyja egy kis butuska no volt, szinten kis erzekeny de masfajta. O szeretett volna kozelkerulni a lanyahoz de az hidegen mindig es minden helyzetben elutasitotta, lenezte, Nelli nem a gyereket nem szerette hanem a gyerekbol kinnovo apai hasonlosagot! Ha akkor nem koltozik az anyoshoz es maga neveli a kislanyt akkor nagyon szepen le tudta volna tompitani benne az orokolt stilust. Hiszen a regeny vegen mar maga is tobb szeretettel, megertessel viselkedett a gyerek irant amikor mar nem letezett a ferj. Sok volt benne a szeretet ahogy en latom, imadta az apjat, annak a csendes, kulturalt, okos viselkedeset, orommel vetette magat bele hogy ellassa az anyjat, a nagynenjet, kesobb a korhazban a beteg gyerekeket. Nem az emberiseggel volt baja, csak egy fajta emberrel, foleg eggyel akitol iszonyodott.
Rendkivul jo konyv volt, nem is tudom hogy az iro hogy tudta magat beleerezni egy no testi es lelkivilagaba, de Nemeth Laszlo tudta, mas konyveiben is....
Igen, miután elküldtem, én is rájöttem, de nem javítottam ki, mert egy igénytelen barom vagyok, amire nagy, fensőbbséges kegyelmedben rámutattál. De nem akarom az idődet rabolni, gondolom még rengeteg topikot kell átnézed, hogy érdemi hozzászólás nélkül beszólják a topiknyitónak, ezzel bizonyítva saját nagyszerűségedet.
Mind a kettő nő jó emberhez ment férjhez, aki rengeteget megtennének a feleségükért, csak nem veszik észre, hogy az asszonynak mi kell. De sem Nelli sem az anyja sem közli egyenesen, hogy neki mi kellene, (Mert eleve abból indulnak ki, hogy a férjük hülye és úgysem érti meg őket.) hanem felvesz egy mártírszerepet, a szenvedő feleség szerepét, akit bánt a férje. Mind a kettő meg van róla győződve, hogy különbb, "nemesebb" a környezetnél. Az egyik azért, mert az a mániája, hogy ő az egyetlen igazi hívő, a többiek meg mind pogányként viselkednek, a másik meg hogy neki "nemes természete" van, amit a póri környezete nem érthet. Mindkettő gyereke az apához hasonlít, ami miatt lenézik a gyereküket és vagy szekálják vagy semmibe veszik, de normális anyai érzés egyikben sem van. Ja, és mindkettő valami fergeteges módon sunyi. Summa summárum: mindkettő egy sunyi, önző, idegesítő, hideg hisztérika, akik jól vannak egy fedél alatt, legalább nem a környezetüket készítik ki, csak szegény Zsuzsikát sajnálom.
