rásaiban hadat üzen a liberális jogvédőknek és „megélhetési" cigánypolitikusoknak, s szól arról, miként lett a Soros Alapítvány jól fizetett munkatársából tabudöntő publicista. Megkérdi, mitől hiteles az a jogvédő, aki még életében nem járt cigánytelepen, s felvillantja, hogy miként juthatnánk közelebb a hőn állított célhoz, cigányok és gázsók megbékéléséhez. Közben szociológiai látleletnek is beillő életképekben ábrázolja a csatkai cigánybúcsút és a „hagyományos" lányszöktetést, beszámol arról, hogy a tekintélyes vajda mennyire látott jó lehetőséget a romák imázsának ápolására a „cigányellnesben", vagy éppen miként éli hétköznapjait Jamie, minden New York-i romák ura és parancsolója.
Mindenesetre a (bibliai értelemben vett) kovászhoz nálad jobban ért. Ami nem is csoda, mivel hosszú időn keresztül vezetett vallási közösséget és publikált is a témában.
A maga területén ő is legalább olyan hatékonyan működött, mint Forgács a magáén.
Miért baj az, ha nem olyan nagyon jött be egy hasonlat?
"Tulajdonképpen a Szentírásban csak egyetlen esetben szerepel pozitív értelemben a kovász akkor, amikor Jézus a mennyek országa növekedéséhez hasonlítja (vö. Mt13,33) azt. Minden más esetben az erjedés, a megposhasztás értelmében használja az Isten igéje a kovász jelképét, mert az tökéletesen szemlélteti azt a bomlasztó folyamatot, amit a bűn ereje az egyén, a közösség vagy a társadalom életében végbevisz."
Kb. úgy nézhetnek rá a romák, mint a magyarok azokra, akik azt mondogatják, hogy ne legyünk már ilyen múltbarévedős, nagymagyarországos, szabadságharcolós örökké sértődött társaság.
Számukra az lenne a legnagyobb istencsapása, ha valami csoda folytán integrálódnának, kiemelkednének a cigányok a mostani siralmas állapotokból.
Mert akkor oda lenne a megélhetésük... Nem lehetne százmilliókért tanulmányokat írogatni, meg távoli országokba utazgatni, az irreleváns népek kultúráját "tanulmányozni". Bezárulnának a feneketlen zsákok, amiből bőven kivesznek, de nem a népük sorsának jobbítására fordítják. :-(
Amikor két éve olvastam róla, akkor volt egy film a szüleivel. Ott kiderült, hogy nem ő az elsőgenerációs kitörekvő, hanem a szülei. Neki sokkal könnyebb dolga volt, mint annak, aki most szeretné vinni valamire és még családi támogatást sem kap hozzá. Azoknak tud-e valami hiteleset mondani?
Mi történt....? Többek között az, hogy a megélhetési cigányok (horvátháládár-fflóri-setétjenő, meg a többi - féllábbal a börtönben lévő - sittes dörgölőzős cigány) lerasszistázták, meg ellenségnek kiáltották ki. :-((((
Ocsú és búza Forgács István, itthon@hetivalasz.hu 9. évfolyam 9. szám, 2009.02.26
Ocsúdni kellene. Ocsúdni, hogy ez nem mehet így tovább, és az ocsút bizony el kell választani a búzától. Cigányban, nem cigányban egyaránt.
Én az előbbiek közé tartozom. És a jelek szerint mostanság utóbbiak fogékonyabbak a szavamra, és nem azok, akik közül magam is jöttem. Ők - a "népem" - nem értik, hogy a cigányságom miért nem kizárólag a kirekesztettségről, munkanélküliségről, nyomorról, aluliskolázottságról, sok gyerekről szól. És nekik is csak az tudom mondani: azért, mert én nem akarom, hogy arról szóljon.
Az én cigányságom nem a segély mértékében, az elutasított állásajánlatokban, az indokolatlan rendőri igazoltatásokban, a feleségnek kiosztott pofonokban mutatkozik meg, és nem is abban, hogy a véremben volna a zene, az erotika és a szabadságvágy. Az én cigányságom arról szól, hogy enyém a nyelv, az őseim, a közösségem, a város, ahonnan jövök. Sőt a gádzsóim is, akikkel együtt élek, azok gyerekei, akikkel együtt nőttem fel. És lehetséges, hogy ez teljesen más, mint amilyennek ma a cigányokat sokan gondolni vélik.
Ocsú és búza. Mostantól nem szabad egybemosnunk semmit és senkit. Nem igaz, hogy minden cigány bűnöző. És az sem igaz, hogy minden gádzsó rasszista, cigánygyűlölő.
Nincs kollektív bűnösség. De van kollektív felelősség. Ezt leginkább azoknak üzenem, akik mindenáron bele akarják adni mások szájába a kollektív bűnösségre utaló mondatokat. Akár a Népszavában jelennek meg, akár az Indexen. Cigányként mondom, még a véresszájúnak tartott Bayer Zsolt sem mondja sehol, hogy minden cigány bűnöző. Csak vannak, akik ezt nagyon szeretnék hallani végre, hogy aztán majd azonnal megvédhessenek minket. A cigányokat. Nem, nem a magyar társadalmat, hanem a cigányokat.
Nos, én nem kérek belőle. Védelmeztek eddig minket húsz éven keresztül, aminek az lett a vége, hogy pár liberálisnak mondott gondolkodó, esztéta, projektvezető és "értelmiségi" jól megélt belőlünk. A cigányügyből. Meg az, hogy számos, alig néhány osztályt végzett cigány "vezető" elhitette a rangos iskolákban végzett, magukat dörzsöltnek tartó többségi politikusokkal, hogy ők, az örökös roma elnökök megkerülhetetlenek, és szolgáltatták is serényen a szavazatokat. Amikor meg kellett, csendben maradtak, és jól tették, hiszen van annyi vaj sokuk fején, hogy jobb, ha csak visszafogottan bírálják a hatalmat.
Új gondolatok kellenek. Új, az eddigieknél határozottabb, őszintébb és objektívabb mondatok. Legfőképpen ahhoz, hogy új dimenziók nyíljanak, és merjünk beszélni arról, hogyan is mentek félre a dolgok cigányügyben. Hogy mindenki számára egyértelmű legyen: ma azért nincsenek a hatalomnak/ellenzéknek romaügyben tárgyalóképes, cselekedni és új utakat nyitni kész, felkészült roma partnerei, mert a fiatal, tehetséges romákat nem engedik megszólalni, cselekedni. Nem engedik, hogy gondolkodásra késztessék közösségeiket. Nem engedik rádöbbenni a legfőbb döntéshozókat, hogy mekkora a baj. Nem engedi senki felvetni a roma vezetők alkalmasságát. Nem lehet számon kérni a legnagyobb pártoktól, hogy miért tesznek magasról a cigányügyre. Nem lehet megkérdezni, hogy milyen stratégiája van a kormánynak (bárkinek) arra, hogy a cigányok közelebb kerülhessenek a többségi társadalomhoz. Helyette lepisszegik az embert, és azt mondják, nyugi, majd lesz valahogy...
Talán nem egyedül én vagyok, aki nem csak valahogy szeretné. Én úgy szeretném, ahogy eddig soha nem volt még. Hogy egy barátomat idézzem: azt nem tudom, hogy merre menjünk. Még nem tudom. De azt már igen, hogy merre ne.
A cigányügy mint fontos társadalmi téma mostantól mindenki felelőssége. A legtöbbet egy olyan kormány tehetne érte, amely súlyosan szankcionálja a diszkriminációt (messze súlyosabban, mint a mostani!), de szép szóval, tűzzel-vassal rákényszeríti azokat, akik nem követik a normákat, hogy változzanak végre, és a cigányokat a társadalom részévé teszi. Kinevel agysebészt, származását büszkén vállaló színészt és modellt, elkötelezett rendőröket, tanárokat, munkát adni képes vállalkozókat, hidat/metrót építő mérnököket, olimpikont. Családapákat, családanyákat és olyan gyerekeket, akik maguk döntik majd el, hogy a származásuk mitől is cigány valójában.
És akkor a cigányokon belül is elválik az ocsú és a búza. Látni fogjuk, hogy ki az, aki tesz az előítéletek feloldásáért, és ki az, aki csak igazolja azokat.
Amerikában a feketéknek sikerült. Pár hónapja elnököt választottak. Nekünk csak a következő néhány évet kellene túlélnünk. Szeretném, ha a következő hónapokban beszélhetnénk arról, hogy miért rossz a kisebbségi törvény. Hogy van-e cigánybűnözés. Hogy mi lesz az ösztöndíjak révén egyetemre jutott roma fiatalokkal. Hogy miért élnek a cigányok 10-15 évvel kevesebbet. Hogy a cigány gyerekek miért vannak nagy százalékban lelencházakban. Hogy mit jelent a putrikataszter. Hogy mi lesz a börtönből szabadult cigány emberekkel. Hogy miként zajlik egy választási kampány a cigánysoron. Hogy mennyien vannak és mennyien lesznek a cigány emberek az országban. Hogy milyen tabuk miatt lesz sok helyen 15-20 év lemaradás a cigány és nem cigány életvitelében, gondolkodásmódjában. Hogy az uzsorát elsősorban miért a cigány adja, és miért a cigány fogadja el. Hogy kik azok a cigányok, akik érdemtelenül keveset vannak jelen a társadalom tudatában, holott jó példák lehetnének. Hogy kik azok a nem cigányok, akik cigányprogramoknak köszönhetően sok pénzt kerestek. Hogy miért nincs valódi cigánypárt. Hogy kik azok a celebek, akiket egy ország szeret úgy, hogy nem tudja cigány származásukat.
És ezekben a párbeszédekben megértő fülekre lesz szükség. Ha ugyanis ezeket sikerül megismerni, kibeszélni, akkor biztos vagyok benne, hogy a társadalom sok mindent megérthet. És ha ez párosul azzal, hogy a cigányközösségek maguk is tenni akarnak azért, hogy egyértelmű legyen, ki az ocsú és ki a búza, akkor biztos vagyok abban is, hogy azt a többségi társadalom értékelni fogja.
De ehhez az kell, hogy még száz cigány ember mondja ki: azt szeretnénk, ha kevesebb cigány prostituált lenne az utak mentén. Ha kevesebb lenne (sőt, egyáltalán ne legyen) a cigányok által elkövetett idős emberek elleni gyilkosság, tanárverés és kocsmai verekedés. Ha kevesebb lenne a cigány uzsorás. Ha kevesebb lenne a szotyit köpködő és hangosan üvöltő cigány tizenéves a 4-es/6-os villamoson.
Ezek a kívánalmak nem a többségi, rasszistának gondolt társadalmon múlnak, hanem elsősorban rajtunk, cigányokon. Mi tehetünk azért, hogy kevesebb ilyennel szembesüljön a társadalom. Meg persze a döntéshozókon, jogszabályalkotókon, akik érdemben tehetnek azért, hogy hatásosabb intézkedések szülessenek. Hogy legyen pénz óvodára, iskolára, romatelep-felszámolásra.
De a kutyát a cigányemberek helyett ők sem tudják megkötni. A szemetet ők sem tudják összeszedni. A gyereket nem tudják erőszakkal iskolába vinni. A segélyt nem tudják a kocsmai játékgép elől elrejteni. Ez mind a mi feladatunk lenne.
Az előítéletek sokak szerint nem egészséges dolgok. Én úgy vélem, az emberi gyarlóságból adódóan mindannyiunk sajátjai. Igazából az a fájó, amikor beigazolódnak. És minél többször beigazolódnak, annál inkább hajlamosak vagyunk természetesnek venni, hogy a cigány lop. Kötekedik. Verekszik. Gyilkol. Konzervért szavaz. Választásokat dönt el.
Ma ott tartunk, hogy ezt sikerült szinte mindenkiben mélyen elültetnünk. Holnap azt kell bebizonyítanunk, ez nem igaz mindannyiunkra.
A cigányokon belül is vannak dolgosak és kevésbé dolgosak. Ocsú és búza. Rajtunk múlik, hogy a nagy egészből hova válogatnak ki minket. Egyenként.
