Egyes keresztény egyházak tanítása szerint aki beteg vagy szegény stb, az nem imádkozott eleget. És emiatt nem szánalmat, hanem megvetést éreznek az ilyen "testvérek" felé. (Azért írom idézőjelben, mert néha nem is tartják testvérnek őket.) Hatalmas istentelenség ez!
Nagyszerű gondolatokat osztottál meg velünk, igazán kellemes meglepetés volt benézni ebbe a topicba! Nagy örömmel olvastam a hozzászólásodat, és egészen az utolsó bekezdésig egyetértettem veled! Amit nem értek, hogy miként gondolod a szenvedésed felajánlását, és azt hogyan teszed?
Kiegészítésképpen az általad írottakhoz csak annyit tennék, hogy szerintem a szenvedéseink úgy lehetnek mások hasznára, ha azok képessé tettek minket, hogy embertársunk helyzetébe pontosabban beleképzelhessük magunkat, így jobban együtt tudjunk érezni vele, és így talán jobban tudunk is vigasztalni. Hiszen, ha mi már átmentünk hasonló betegségen, nyomorúságon, és Jézus Krisztusban volt vigasztalásunk és reménységünk, akkor ezzel a vigasztalással és reménységgel tudunk bíztatni és bátorítani másokat. Másrészt pedig, mivel tudjuk, ez a bűntől megromlott földi sátorházunk nagyon is sérülékeny és törékeny, ezért nem lepődünk meg, ha emiatt betegségeket és mindenféle nyomorúságokat kell elviseljünk. Boldogok lehetünk, ha alázatban tartanak a nyavalyáink, mert ezek arra emlékeztetnek, hogy elég nekünk Krisztus kegyelme, és Isten kezében vagyunk!
Azt gondolom, Isten számára nem közömbös, mi van velünk, és gondot visel rólunk testi bajunkban is. Talán ezzel is formál és tanít minket. Meg aztán, egy-egy betegség megállásra, addigi életünk átgondolására, értékrendünk felülvizsgálatára késztet minket. És az sem utolsó dolog, hogy kórházba kerülve olyan helyen is bizonyságok lehetünk, ahová egyébként nem tudnánk elvinni az evangélium örömüzenetét! Szóval minden helyzetben lehetünk Isten alkalmas eszközei, ha Krisztusban békességünk van, és nem csak a jót akarjuk elvenni Istentől, de a rosszat is alázattal fogadjuk, tudva, ezáltal is munkálkodhat az Úr!
Mindeközben persze nem törődünk bele a betegségbe, hiszen nem fatalisták vagyunk, nem egy erőtlen Istent szolgálunk, aki ne tudna segíteni, nem egy gonosz büntető Isten az Urunk, aki ne akarna segíteni, hanem Isten szeretett gyermekei vagyunk, ezért kérhetjük a gyógyulást, kiálthatunk Mennyei Atyánkhoz! Jobban belegondolva, nem is értem, miért nem vesszük komolyan, hogy a betegeket látogassuk, imádkozzunk velük és értük... Köszönöm a gondolatébresztő hozzászólásodat, hasznos és építő volt számomra!
Az emberiség Isten-keresése egyidejű magával az emberiség létezésével. Amióta ember az ember, keresi Istent.
A különböző korokban más-más Isten-képe volt az embereknek. Volt, amikor egységes, az egész társadalom egyféle Isten-képpel élt, volt, amikor többfélével.
Mára elmondható az, hogy szinte megszámlálhatatlan Isten-kép létezik. Az azonban elmondható, h. az emberiség folyamatosan keresi a választ a transzcendens kérdéseire, mert érzi-tudja, h. van Valaki, aki mindent irányít.
Olyan zavaros világban élünk, amely egyre inkább kiüresedett értékeit tekintve és egyre többen érzik azt, h. nem jó felé halad a világ úgy globálisan. Nem jó felé halad az emberiség.
A kérdőjelekre a választ Istentől is várják, a baj csak az, h. sajnos nagyon fals Isten-képek alakultak ki az emberekben és még az eredeti Egyház tagjai ( a katolikus) sem bírnak sokszor helyes Isten-képpel.
Még ők is olyan tualjdonságokkal ruházzák fel Istent, amelyek nincsenek meg Benne.
Ilyen a "büntető Isten" fogalma is. Vannak sajnos sokan, akik azt hiszik, h. mindaz a rossz, ami velük megtörténik azért van, mert Istennek nem tetsző dolgot tettek és Isten megbüntette őket, pl. betegséggel.
Nagyon sok embernek azért van fals Isten-képe, mert nem volt jó kapcsolata soha az édesapjával és a vele való kapcsolata minőségét és tartalmát vetíti át az Atyára. Amilyen volt az apám, bizonyára olyan Isten, az Atya is. Ha az apám vert engem, az Isten is bizonyára sújt engem mindenféle büntetéssel, tragédia, betegség...
Pedig, ha a szerető apa-képből indulnának ki az emberek, akkor meg tudnák érteni, h. milyen a mennyei Atyánk, az Isten: mindig szeret, szeretete nem múlik al akkor sem, ha valami bűnt követünk el, a fenyít, azt a javunkra teszi, mindig a javunkat szolgálja, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy nem.
Az Isten gondolatai nem a mi gogndolataink, vagyis sokszor az életünkben nem tudjuk felmérni azt, h. mi szolgál a javunkra, de Isten tudja. Sokszor évek múlva jövünk rá arra, h. valamilyen intézkedése a javunkat szolgálta, amit nagyon fájdalmasan éltünk meg akkor és azt hittük, h. Isten büntetése. Volt már olyan, aki azon bosszankodott, h. miért engedte meg az Isten, h. elkéssen a munkahelyéről és kirúgjá emiatt, miért engedte meg, h. munkába menetelkor elromoljon az autója, közben este a tv-ben hallotta, hogy azon az úton, ahol haladt volna, ha időben megy a munkába tömegszerencsétlenség volt, leszakadt egy híd és sokan meghaltak.
Lehetne még számtalan példát hozni arra, h. az Isten gondoskodása mennyivel többet jelent, mint az, amikor az ember maga akarja az életét irányítani és azt hiszi, h. jobban tudja minezt tenni. Ha meg valami nem úgy jön be, ahogyan szeretné, akkor rögtön szidni kezdi az Isten, h. ezt meg azt miért engedte meg, v. rosszabb esetben, miért okozta.
A betegségeket az emberek nem egyformán élik meg. Az Istent nem érdeklik a testtel összefüggő átmeneti nehézségek és ha beszélni tudnánk olyan volt embertársainkkal , akik már nem élnek, lehet, h. elmondanák, h. már őket sem érdekli, h. mennyit szenvedtek a földön, mert mindaz egy töredék pillanat volt csak és megérte az örök élet boldogságához.
Csak az istentelen ember gondolja azt, h. a földi élet az örök, itt, a max 100 év alatt kell kiélvezni mindent ezért aztán önző, hedonista, önpusztító életet él, aztán meg csodálkozik, h. megbetegszik.
De ha nem e miatt betegszik is meg, a betegséget úgy éli meg, h. feleslegesen veszi el az élete fontos pillanatait, értéktelen életrövidítő momentum és még szenvedéssel is jár.
Pedig a betegség alatt eszünkbe kellene jutni, h. a szenvedéseinket felajánlhatjuk olyan embertársaink lelkének megmentéséért, akik hit nélkül haltak meg, akik hit nélkül élnek, vagy valamilyen szent cél érdekében. Így a szenvedésünk nem vész kárba. Vannak olyan emberek és nem szentek, (ilyen az édesanyám), aki ha szenved mindezt a felajánlást megteszi és értékesnek tekinti a szenvedését. Szokta mondani, h. annyi szenvedést ad csak a jó Isten, amennyit elviselek és amennyi embertársaim javát szolgálja. Isten pedig meg is fogja jutalmazni áldozataiért.
Minél vallásosabb az illető,annál lúzerebb és minél jobban lesz@rja a spirituális témát annál jobban megy a szekér.Kivéve a szekta-vezéreket,nekik jól megy a lehúzott idióták pénzéből.
A templomba futkozók zöme zakkant,nekem ez a tapasztalatom.
A vallás megfosztja az embert az önálló gondolkodástól és egyfajta birka-tudatot alakít ki.Dawkins szerint ez összefügg az IQ-val.A materialista gondolkodás felette áll a babonás vallási "mágikus" gondolkodásnak.A materialista gondolkodó azért nem hisz a dajkamesékben,mert az intelligenciája által értelmezi a valóságot és tudja:sárkányok,angyalok,boszorkányok,démonok,istenek és ördögök nincsenek,soha nem is voltak-ezek az archaikus emberiség babonás képzeletvilágából maradtak ránk.
Tulajdonképpen a "materialista" megjelölést is a vallásosak találták ki azokra az emberekre , akik reálisan és tényszerűen gondolkodnak.
A betegségeket a fizika törvényei vagy mikro-élőlények okozzák-nincs semmiféle spirituális háttere.:)
Egyáltalán nem akarom ezt fokozni, de ezeket meg tőled olvasom, a te véleményed az, hogy ki mit írhatott le vagy mit nem írhatott, sőt valószinű, hogy te is olvastad vagy hallottad valakitől, aki szintén ... stb. Ezek vélemények. De tulajdonképpen ne is mennyünk ebbe az irányba, mert egyrészt semmi ellenvetésem, hogy ezt gondold (milliók gondolják problémamentesen), másrészt ha valaki az ellenkezőjét állítaná akkor nem tudnám ellenőrizni, hogy melyik vélemény "igaz", harmadrészt a topiknak az irányvonala éppen az, hogy bizonyos emberek (endi gyülekezete?) mit gondol istenről és emberről meg a betegségről. Amit pedig írtam azt én gondolom úgy, azon meg nem lehet vitázni, hogy én mit gondolok, mert azt én tudom a legjobban - hivatalból :-)
Azoknak az embereknek, akikkel lejegyeztette mondanivalóját, nem engedte meg, hogy azt írják le amit ők akarnak, hanem amit ő helyesnek és fontosnak tartott. Ha olvasod azokat a kijelentéseket, amiket egyes szám első személyben írtattatott le, azokból egyértelművé válik, hogy nem emberek gondolatait jegyezték le az Írásszövegekben. Gondosan választotta ki azokat a hozzá lojális személyeket, akiket erre a célra, feladatra felhasznált. Kétséget kizáróan bebizonyosodott már eddig is, mivel a próféciák jó része már történelem - és az a kevés esemény ami még hátravan, az is folyamatosan teljesedik. Isten szavainak lejegyzői úgy működtek közre, mint ahogyan mostanában a főnök lediktálja üzleti vagy egyéb leveleit a titkárnőjével. A titkárnő írja, de nem az ő gondolatai vannak a levélben. Ilyen zseniálisan megírt könyvet, amit mintegy 1600 év alatt 39 különböző korban élt ember jegyzett le, úgy hogy a belső összhangja sehol sem szenvedett csorbát, lehetetlen embereknek lejegyezni, hacsak nem egyetlen személy, vagyis Isten az ihletője, egy olyan személye, aki képes előre látni a jövőben bekövetkező történéseket.
A Biblia az már a másvalaki véleménye - azt tudhatom meg belőle, hogy az írója miként gondolta milyen az isten. Természetesen nincs ellene semmi kifogásom, de mégiscsak másodkézből való értesülés, nem fogadhatom el úgy, hogy már ismerem az istent - csak ismerem azt, hogy mit írnak róla. Ráadásul még ezt is egy tucatnyi módon értelmezik és magyarázzák.
Hogy érted azt, hogy nem gyakorlatias megközelítés az, hogy milyen valójában aZ Isten.
Éppen ellenkezőleg! - a lehető leggyakorlatiasabb!
A Bibliában Isten részletekbe menően bemutatkozik!
Megadja magáról a leghitelesebb, legpontosabb és legfontosabb tudnivalókat.
Kétséget kizáróan és egyértelműen beazonosítja magát, a tulajdonságait, megtudhatjuk róla, hogyan bánt az ókori népével és azt is, hogy miként bánik és fog bánni a mostani népével is. Senkit sem hagy tudatlanságban, aki meg akarja ismerni Őt.
Az imával kapcsolatos összes tudnivaló is le van írva a Bibliában. El kell olvasni. Isten nagyon is szeretné, hogy az emberek akarják Őt megismerni. Leíratta, hogy miként lehet közeledni hozzá. A Biblia lapjain szinte könyörög nekünk, hogy változatassuk meg az útjainkat és cselekedjünk helyesen.
Isten most még nem avatkozik be a földi ügyekbe, (alapos oka van erre) még nem szünteti meg a betegségeket, katasztrófákat és egyéb nehézségeket, de az arra méltóknak tud erőt adni a hitük megerősítéséhez és a próbák elviseléséhez, hogy mindvégig ki tudjanak tartani. Ez az, amiért mi emberek sokat tehetünk, mármint hogy erre méltó személyeknek bizonyuljunk. (Feltételek szintén a Bibliában találhatók.)
Az nem gyakorlatias megközelítés, hogy milyen valójában az isten, hanem csak az, hogy ki mit gondol az istenről. Az első egy empírikusan nem ellenőrizhető valami, a másodikat viszont csak meg kell kérdezni vagy elolvasni ha írásban van. Endi - nagyon helyesen - nem is azt firtatja, hogy isten valóban megtorolja-e a kevés imádkozást, hanem azt, hogy bizonyos emberek mit gondolnak erről a témáról, istenről, emberről.
A tételben minden stimmel, csak a felfogásod hézagos, mint nagyanyád fogsora:-)
Viccet félre, Isten igazságosságát nézd!
Az ember Isten legkedvesebb teremtménye. Szereti őket.
Viszont aki nem kér Istenből az nem is fog kapni, nem fogaj isten ráerőszakolni magát senkire.
Az ilyen a pokolba megy, ahol nem lehet érezni Isten jelenlétét. Itt lesz jajgatás és fogcsikorgatás örökkön örökké. Isten éppen ezért ezeknek a földi életükben megengedi a jót. Lehet vagyona, élhet luxusban.
Nem lenne igazságos, ha az ember földi életében is nélkülözne, szenvedne, majd a pokolban is. Ezért neki jár legalább egy kis jó a földi életben.
Aki viszont itt szenved, nélkülöz, az a Mennyben lesz megvigasztalva.....
Én még nem találkoztam ilyen tantétellel a Bibliában. Tudsz olyan keresztény egyházakat mondani, ahol ilyet tanítanak, mert én még ilyenekről sem hallottam. Tudomásom szerint minden keresztény vallásnak a Biblia az alapja. A kettő együtt pedig nem stimmel, vagyis ellentmondásban van. Vagy rosszul tudom?
Abban a tételben, hogy aki szegény vagy beteg az nem imádkozik eleget.
Vagy ha kérdés akkor azt irom nem igaz hogy aki beteg azért az mert nem imádkozik eleget. A fordítottja meg pláne nem igaz, hogy az az egészséges és gazdag, aki sokat imádkozik.
Egyébként azt hiszem ez egy nyílt vitafórum és mindenkinek lehet véleménye.
Mennyire nem értetted meg a szemléltetésem lényegét. Csak fújod a magadét, de ilyen egyszerű szöveget sem tudtál pontosan értelmezni. Azt viszont valamelyest érzékelted, ha nem is kérdeztél rá, hogy mi az, ami még szükséges a Bibliai tanítások helyes értelmezéséhez. Erre próbáltalak valamiképpen rávezetni, de a hsz-emnek ez a része cseppet sem érdekel sem téged, sem senki mást sem. És magamtól én sem mondom meg nektek. Maradjatok meg abban, amiben vagytok. Ti nem tesztek különbséget Isten és a vallások között, pedig az két külön világ. Az egyik az igazság, míg a másik a részigazség, ill. HAMISSÁG!
A hit az egyik legjobb módszer arra hogy embereket irányítsunk, nem véletlenül volt hosszú évszázadokig fontosabb az egyház, mint bármilyen más hatalmi ág.
Ez ma is így van, csak most fű alatt csinálják ugyanazt. Ha nem nyiltan csinálják, attól még az egyháznak ma is jelentős behatása van az élet minden területére. Most hallottam, hogy a gyerek pornós lebukásban pap is van a lajstromban. Az de gáz nem?
