>Svájc ugyanis előírná, hogy a Nemzeti bankjuknak az összes eszközéből kötelesek legalább 20%-ot aranyban tartani, azaz tesznek egy lépést az arany fedezetű pénz felé.
- ez a referendum ugyebar nem ment at
- ha az osszes tartalek 20%-a aranyban lenne annak _semmi_ koze nem lenne az aranyfedezetu penzhez. (de meg az 50%-nak, vagy akar a 80%-nak se lenne.) az aranyfedezet azt jelenti, hogy barmikor atvalthato x mennyisegu penz y mennyisegu aranyra. (vagyis egy rogzitett arany arfolyama lenne a penznek.) errol szo se volt ebben a referendumban. maganak az aranytartaleknak semmi koze nincs az aranyfedezethez.
A példában két embert vettem alapul: egy családfenntartót, aki (1) átlagbért keres, két gyermeket tart el, és egy másik aki (2) minimálbért keres, és ugyancsak két gyermeket tart el. Mindkettőnél 21 napot vettem havi munkaidőnek
Ezüstbe átszámolva a nettó bére:
(1) 1262 gr/hó = 60 gr/nap = 2 uncia. Ez 1 USD-nak felel meg 1800-1914-ig, amikor Ford elindította futószalagját 5 USD-t ajánlott minden munkásnak, aki vállalja, ami valamivel több volt, mint a duplája az akkori átlagbérnek, ami 2,34 USD volt. Ez természetesen bruttó, de akkoriban az adók nem voltak magasak.
(2) 733 gr/hó = 34 gr/nap = 1,1 uncia. Ez 55 USD centnek felelt meg ugyanabban az időben.
érdekes visszakövetni, hogy mely korszakokban mennyi volt az átlagkereset, és hogy most hogyan árazzuk. Vannak korok amikor nehéz számolni, ilyen a késő római idő (301), amikor ezüstöt csak nyomokban tartalmazott a Denarius
Kissé mostoha topicomnak egy kis érdekesség: Svájc hamarosan népszavazni fog egy olyan kérdésben, ami Magyarországon igen nehezen lehetne elképzelhető, pedig ha átmegy a referendum, akkor most kellene beállni a sorba. Svájc ugyanis előírná, hogy a Nemzeti bankjuknak az összes eszközéből kötelesek legalább 20%-ot aranyban tartani, azaz tesznek egy lépést az arany fedezetű pénz felé.
azáltal, hogy néhány nagy beszerzési lánc a nagy tömegű beszerzések révén le tudja nyomni a beszerzési árakat, aminek előnyét részben továbbítja a vevői felé, akik ezért inkább őt fogják választani, nem a sarki kisbótot.
A megfejtendő kérdés valójában az, hogy miért nem jönnek létre olyan kereskedelmi formulák, amik ugyanezen vevőkörnek alternatív kedvező ajánlatot tudnak tenni akár árak tekintetében, akár ilyan előnyök kialakításával, ami ezeknél anagy beszerzési láncoknál nem elérhetőek.
A lényeg: a fogyasztó dönt végső soron, és a fogyasztói szokások határozzák meg azt is, hogy a beszállítókkal mennyire tud kibaszni a lánc. Tessék az elfekvő tőkékből olyan alternatív értéket teremteni a kereskedőknek, amik a fogyasztói igények kielégítésével alteratív pacokat teremtenek a beszállítók számára.
A megoldást soha semmi más nem fogja elhozni, mint a piaci szemlélet alkalmazása.
A pénz szerepe behatárolt, egyértelmű - volna… ha a pénzt, pl. a részvénypiacok nem, mint forgóeszközt használnák, aminek értéke pont ezért relatív – minekután (elkerülhetetlenül), a pénz és azzal együtt minden (amit pénzben mérünk), folyamatosan devalválódik. Az tehát, hogy a tegnap lekötött 100 dollár, holnap 173 dollárt ér, önmagában még nem jelentene gondot; amennyiben képesek volnánk arra, hogy attól (jelesül. a Twitter részvények árfolyamától) függetlenül, ma is, abszolút értékén tudnánk kezelni bármit - ami nem Twitter részvény. Mindent tehát, ami tegnap még egyszer vagy többször 100 dollárt ért. De nem. Az a gond egy nap alatt elért (mármint vélelmezett) 73%-os profittal, hogy az (leszámítva a Twitter részvényeket), minden szinten, többszörösen okoz értékcsökkenést. Nem is említve azt az apróságot, hogy a Twitter részvényenkénti (mondjuk kikiáltási) 100 dolláros névértéke, hát... minimum erős túlzás.:-)
Amíg a pénz értéke, hovatovább a mennyisége is relatív, addig fedő sztorinak pont jók lesznek a derivátumok – elvégre, ez még mindig a(z emberi) civilizáció hajnala.
Amíg pl. a Twitter részvény árfolyama 73%-os emelkedést tudott produkálni egy nap alatt; amíg ez efféle téveszmés hisztériákat értékteremtésnek gondoljuk, addig nem jövünk ki ebből a spirálból.
Ezzel nem az a gond, hogy 100 dollár után, másnap 173 dollár üti a markunkat (mert ugye!), hanem; pl. ki fogja kifizetni a részvényenkénti 73 dollár különbözetet? Hiányozni fog az valahonnan? Mert ha másnap senki nem nyúl a zsebébe, és az n*73 dollár egyszerűen csak ki lesz nyomtatva, akkor mennyit is veszít értékéből az a 100 dollár, amiből nem vásároltak Twitter részvényt? Másnap csak a névérték növekszik 73%-al, vagy a nyereségünk reálértéke is kevesebb lesz, mint 73%? Kit érdekel!:-)
Mihez képest relatív a pénz értéke, avagy, minek az értékét fejezi ki a pénz? Mi köze a nemzeti valuták értékének a GDP-hez? A pénz mennyiségi egység? Miért volna szükség egyáltalán nemzeti valutákra - ha maguk az árfolyamok is, ne volnának derivátumok?
Mesekártya.
A népesség 10%-a, életének (minimum) 1/3 részét szabadidős tevékenységként éli meg. A világ boldogabbik (ugyanakkor elenyésző) hányadának az tehát a legfőbb gondja-baja, hogy; egyrészt az 1/3-os arányt miként növelje, másrészt, az ezen időtartam alatt elpocsékolt erőforrásokat hogyan maximalizálja - a saját javára.
A probléma nem a sok hitellel van hanem a sok rossz kihelyezéssel. A bankok felelőtlenek, mivel tudják hogy úgysem hagyják őket bedőlni, mivel az még nagyobb kárt okozna.
Nem barátom, kb itt merűl ki a rövidlátásod!
A problémát a pénzügyi deregulációk okozták (nem véletlen).
Hiszen a lakossági fogyasztási hitelek a kereskedelmi hitelezés meg a nagy befektetői alapok pillanatok alatt összekeveredtek. Ezeknek a keveredésekeknek köszönhetjük hogy kialakúlhattak a derivatívák. Miért? Mert a 90es évek közepén már nagyban gyengűltek a reálbefektetések és elkezdett kialakúlni a pangó tőke. Ennek ágyaztak meg a deregulációk az amúgy is felfújt pénzpiacok területén.
Nem a bankok voltak felelőtlenek, hanem a nagytőke a kapzsi.
A bank semmi mást nem csinált csak befogadta a pangó pénzeket, amit meg ugye valahogy ki kellett helyezni hogy fizethesse a kamatokat.
Így aztán boldog boldogtalan kaphatott hitelt.
A gond az annyi, hogy lehet a holland nyugger alap hitelezte valamely állam hiányát miközben az állam a feljújt növekedés feltételezhető jövőben megjelenő kontójára adott adókedvezményt annak a multinak aki a válság első jeleire elküldte a dolgozót aki a hitelekett. Minden szinten ott van a felelőtlenség, miközben a lényeg hogy a nagytőke aki előbb elszívta a fogyasztását a világnak, majd a megnövekedett profit és a nem fejlődő reál satujába kikényszerítette a deregulációt, hogy ne pangjon a tőkéje.
Bocsánat, hogy belepoff a beszélgetésetekbe, de úgy vélem, hogy A.R. azt írta a "konszolidált hitelekkel" nincs baj, csak éppen ami ma a világban folyik messze nem konszolidált!
(Amúgy tudom, hogy ez az én egyéni problémám, s baxam meg a nyelvtannáci nénikémet, de az egyenlőre szót én másra használom, mint az egyelőre formát.)
Amit leírtál az nem a hitel problémája hanem a bankrendszeré ami nem ugyanaz.
A probléma nem a sok hitellel van hanem a sok rossz kihelyezéssel. A bankok felelőtlenek, mivel tudják hogy úgysem hagyják őket bedőlni, mivel az még nagyobb kárt okozna.
Az USA-val pedig az a baj, hogy a Kongresszusnak tartozáscetlikért (kötvényért cserébe) nyomtat a FED dollárt és ez már egy jó ideje visszafizethetetlen méretet öltött.
Ezzel alapvetően nincsen probléma. Szó nincs arról hogy visszafizethetlen lenne. Az USA_nak bőven van minderre fedezete mind eszközökben mind növekedési potenciálban.
A probléma akkor van ha nem oldják meg práhuzamosan az alapvető bajokat.
Egyenlőre nem látszik hogy megtennék.
A pénzügyi válság fő oka a rengeteg rossz ingatlanfedezetű hitel volt. Ennek pedig egy oka van, az USA elbaszott csődtörvénye. Mivel az adós bármikor relatíve (mert azért nem leányálom) túl könyen és olcsón csődbe menekülhet és nem kell visszafizetnie a tartozást, így a banknak nincs más biztosítéka mint az adós lefoglalható eszközállománya, nevesen az ingatlan.
Viszont az ingatlan nem jó fedezet mert nem elég likvid, és tömeges probléma esetén a befagyó ingatlanpiac megroppantja a bankokat.
Meg kell találni a módját hogy a bankok érezzék a felelősség súlyát, valamint faragni kell a csődtörvényen is.
Az egész valutaárfolyam egy nagy lufi aminek alig alig van már a reálhoz kötött stabilitása.
Az USA úgy nyomtat ahogy csak akar, hiszen a dollcsi/olaj elszámolás majd teríti az infláció nagyrészét. Vagy ott van a német gazdaság, aminek az erőssége legalább 30% erősebb valutát rögzítene. De ellen pld ként itt vannak az Eu s félperifériák, akik ha semmit nem csinálnak ami indokolná a valutájuk hektilus rángatózását, akkor is megtörténik mert a meghatározó valutákhoz kötődnek. Az egész pénzrendszer (piac) már 30 éve alapok nélkül valami ködös jövőbeli tejesítményre szeretne épűlni aminek a világon semmi alapja Ott van Kína! Tömegesen jelenik meg a bankrendszerében a ki nem fizethető egyenleg, ami feszíti a keletkezett buborékokat, még úgy is hogy mesterségesen értékén alul van tartva. Egy rakás összefonódás mára az egész rendszer amit nagyon le kellene a fenntarthatóság miatt bontani, viszont nagy összeomlással járna amit senki nem akar. Már több évtizede a tákolás a foltozás jellemzi a rendszert és nem a stabil váz.
Ugyanis nem erre lett tervezve. Olyan mint egy tető szerkezet, amit folyamatosan megbontottak a deregulácfiókkal nem törődve hogy tartó lábakat távolítanak el, miközben íde oda bedugdosott tartógerendákkal (purcokkal) akarják megoldani hogy ne omoljon össze.
A vége csak is összeomlás lehet. A szomorú hogy a ma hatalmonlévők opportunizmusa miatt nem egy irányított összeomlás lesz, amivel lehetséges a károkat minimaliztálni, hanem egy totális katasztrófa amiben csak a felső 10e kaszál hatalmasat és a többiek mehetnek a levesbe.
"A Renault a Fiatnak, az Auchan a Tesconak, a Raiffeisen az Unicreditnek nem versenytársa?
De, versenytársak.
Csak ma már semmi köze ennek a versenynek a klasszikus értelmű kereslet-kínálat, aki az olcsóbb, stb stb a ma már nem létező szabadpiaci elveknek.
Nyomokban megtalálhatóak, de jórészt a kooperatív és nem kooperatív játékelmélet szabályai is megtalálhatóak. Megjelent a beszállítók megnyomorítása, az adóelkerülés mértéke a versenybe.
Iléletve megjelent a piaci részesedés kartelszerű felosztása is. Az az, ma már a multik esetében nem az egyes termékek versenyébenb kell keresni a lényeget, hanem sokkal inkább a piaci részesedésben. Gyakorlatilag nem egymással versenyeznek, hanem a komparatívként értelmezhető előnyökért. Ki képes egy új piaci területen előbb és kedvezőbb földrajzi helyzetben megjelenni.
Ki képes a logisztikáját minnél hatékonyabban működtetni. Ki képes a bekerülési költségeket jobban leszorítani. Egy felosztott piacon ez jelenti a profit dinamikát. És igen. Ha kell akkor összefogva, kooperatív módon igyaekeznek kizárni a piaci részesedésből "játékosokat" vagy éppen megvesztegetni politikusokat.
Ha nem is volt olyan folyamatos, infláció azért volt. De egyébként is összehasonlíthatatlanul pörgött szerintem a 2. vh után amerikai gazdaság, az az előttihez képest. Bár ez nem jelenti azt, hogy ez jó, mert lehet hogy túlpörögtünk, aztán most ennek a levét isszuk.
Nem-piaci valutaárfolyamra láttunk elég példát a rendszerváltás előtt, meg még a '90-es években is, amikor az MNB kiírta, hogy 1 dollár = 80 Ft, ja de csak 50 dollárt vehetsz egy évben, mert 80 Ft-os árfolyamon nem tudjuk a dollárt kitermelni.
Most meg a pénzváltó kiírja, hogy 226 / 220 Ft, és ezen az árfolyamon annyit váltasz oda-vissza, amennyit akarsz, mert ilyen ár mellett vannak egyensúlyban a venni meg az eladni akarók. Azaz, ez a piac által kialakított árfolyam.
"Alkudni akkor lehet, ha a felek egy súlycsoportban vannak."
Nem. Alkudni csak piaci helyzetben lehet és ennek semmi köze ahhoz hogy 120 kilo tiszta izom akarja ezt Mari nénivel szemben v. csak a hájas és amúgy idős hölgyekkel szemben nagyon kedves és kellemes modorú Alex Raps. ;)
Értsd már meg hogy az nem igazi versenyhelyzet így nem is tekinthető piacinak. A svájci frankos részt olvastad? Annak a devizának piaci a helyzete, ha csak a konverziók 2%-ához tartozik normál pénzváltás és a "maradékot" pedig a spekuláció képezi le? Persze amikor ránézel az árfolyamra akkor azt állítod hogy ez a helyzet "piaci", de valójában köze sincs hozzá mert csak manipuláció eredménye az egész. Nagyon fontos lenne elérni azt hogy a pénz csak fizetőeszköz legyen, vagyis ne lehessen manipulálni az árfolyamát. Ugyanis a pénz alapvető célja szerint nem áru, de mivel ezt a kérdéskört a jog szinte sehol sem szabályozza megfelelő módon, ezért a svájci frank esetéből jól látható hogy elsődlegesen áruvá vált.
Az Neked klasszikus piaci elv, amikor az európában gyártott diesel gépjárművek összességéhez csak a BOSCH fejleszt? Az Neked klasszikus piaci elv érvényesülése amikor összesen kb. 10 autógyártó ural egy sokmilliárdos piacot? A világon bekövetkező általános fogyasztási cikk és szolgáltatás értékesítés összesen 10 nagyvállalat kezében van. Ez piaci helyzet vajon? Szerintem nem. A marketingben minden második mondatba alkalmazásra kerül ugyan a kifejezés, de a valós jelentését már rég nem látjuk.
Az a piaci elv amikor elmegyek szombaton a veresegyházi piacra és megalkuszok Mari nénivel az utolsó 3 tálca sárgabarackjára és elhozom azt a reggeli ár feléért délben zárás előtt. Ezzel mindketten jól jártunk, mert Mari nénire nem rohad rá (ugyanis legközelebb szerdán van piac) az áruja és mi olcsóbban tudunk baracklekvárt befőzni. Ez egy klasszikus piaci elv megnyilvánulás. Ilyet a globalizálódott világban ritkán tudsz. Vagy próbáltad már zárás előtt az Auchan-ban alkudni az azonos termék árát?
Alapvetően ezzel egyet is értek, de csak a konszolidált módon nyújtott hitel jó.
A magyarázata rendkívül egyszerű. A bankok kezét nem kötik eléggé a jogszabályok, ennek okán aztán feladták a konszolidált hitelezést is. Mivel globalizálódott bankrendszerről beszélünk, ezért a spekulatív hitelezés hátán feltalált újabb és újabb "pénzügyi termékek" tömkellege egyformán fosztja le a gazdaságokat. Na persze ez sosem akkor következik be amikor adják a zsét, hanem akkor amikor a spekulációk nyomán keletkezett lufi tervezhetően kidurran. Ezen a módon nyilvánvaló hogy a bankszektor működése társadalmi szempontból mára kontraproduktívvá vált. ... és valóban. Egyik válság éri is a másikat!
Az USA-val pedig az a baj, hogy a Kongresszusnak tartozáscetlikért (kötvényért cserébe) nyomtat a FED dollárt és ez már egy jó ideje visszafizethetetlen méretet öltött. Mindezek ellenére még is exponenciális módon növekszik az adósság. Ez persze továbbra sem lenne baj, ha a FED elégetné a birtokában lévő tartozáscetliket. De persze nem fogja. Eddig sem cselekedte, ezután miért cselekedné?
A világ összes költségvetése bevásárolt az USA államkötvényekből, így ha 2,5 hónap múlva az a többség győz a Kongresszusban, amely azért lobbyzik hogy ne vegyenek fel több hitelt akkor bedől a dollár és vele együtt be fog dőlni a világgazdaság is. Ez az a rettenetes méretű lufi amely fától eddig nem láttad az erdőt (gondolom érted mire gondolok). :)
