Az utrechti unió a szerződést 1579. január 23-án írták alá a mai Hollandia területén található Utrecht városban a Németalföld északi részén található tartományok képviselői. A területet addig a Habsburg-ház spanyol ágának fennhatósága alá tartozott, de a szerződés aláírásától számítják a Holland Köztársaság (teljes nevén Hét Egyesült Holland Tartomány Köztársasága) megalakulását.
Az általam bemásolt wiki cikk szerzője fogalmazhatott volna pontosabban is,de mentségére legyen szólva,hogy kevesen asszociálnának a Petőfi Rádióra pl.,a rádióvonalak rongálása kapcsán,az 1899-es évben :) .
Ez egy ős telex gép (géptávíró), látszanak a billentyűi és a szalag, amire körmöl. Legalább is nekem ez a véleményem. A rádió az valamikor a XX. század legelején jelent meg. A csuzimai csatában már használták, voltak olyan hajók amiken fölszerelték. De még nem volt általánosan elterjedt. Rombolni csak a hajók elsüllyesztésével lehetett, vagy ráálltak a zavarni kívánt hullámhosszra és belerádióztak az ellenség adásába. Ezek még csak távíró üzemmódban (Morse) voltak használhatók.
Erősen kétlem, hogy abban az időben ott rádió hálózat lett volna. Azt még inkább, hogy ha lett is volna akkor meg tudták volna szakítani. Ami reális az az, hogy a vezetékes távíró hálózatot rombolták.
A nankingi szerződést (más formákban nankingi béke, nanjingi szerződés) az első ópiumháború lezárásaképpen 1842. augusztus 29-énNanjing városában (nevének korabeli formája Nanking volt, hasonlóképpen a Peijing-Peking párhuzamhoz) írták alá az Egyesült Királyság és Kína (a Csing-dinasztia) képviselői.
Ez volt az első olyan szerződés, amelyet a kínai fél szóhasználata nyománegyenlőtlen szerződésként vált ismertté a nemzetközi jogban, különösképpen azért, mert csak Kína számára tartalmazott kötelezettségeket.A szerződést a Nanjing előtt horgonyzó HMS Cornwallis hadihajó fedélzetén „tárgyalták” és írta alá brit részről Sir Henry Pottinger, valamint a kínai császár képviseletében Qiying, Elepoo, és Niujian hivatalnok.
A dokumentum tizenhárom cikkből állt. Kilenc hónappal később ratifikálta azt Viktória brit királynő és Daoguang kínai császár.
A Kraipaani csata (vagy: "Az első lövések") a második búr háború első igazi csatája volt, mely során a búroknak ismét sikerült győzelmet aratniuk a jobb fegyverzetű angol katonák felett. A csata búr vezetői Piet Cronjé, és Koos de la Rey voltak. Az Egyesült Királyság csapatainak vezetője azonban ismeretlen, csakúgy mint a brit katonák létszáma.
A Kraaipani csata tulajdonképpen az első igazi fegyveres megmozdulás volt a második búr háborúban. A csata 1899. október 12-én zajlott, mikor is 800 elszánt búr katona Piet Cronjé, és Koos de la Rey parancsnoksága alatt lerohanták a britek kisebb vasútállomását, és páncélvonatát amely tömve volt lőszerrel és bombákkal.
1899. október 12-én Vyrburg és Mafeking (Mafekingtől 60 kilométerre) között egy brit páncélozott vonat haladt. A korszerűtlen fegyverzetű, szinte tüzérség nélküli búroknak hatalmas előnyt jelentett volna, ha el tudják foglalni az értékes szállítmányt. A búrok vezetője Cronjé a Mafeking körüli rádióvonalakat elvágatta, így a britek nem tudtak segítséget hívni. Október 12-én lerohanták a vonatot, (amelyet valószínűleg 100 brit katonánál több nem védhetett) és több órás öldöklő küzdelem után elérték, hogy az angolok megadják magukat.
Másnap reggel mikor az angolok átadták a hadianyagot a búroknak, igencsak nagy volt az öröm. A búr katonák a kipakolásnál, a páncélvonatban ("Mosquito" volt a neve) 7 zúzó ágyút, puskát, lőszert és egyéb kellékeket találtak. Ezeket mind lefoglalták, és mint hadizsákmányt elvitték. A búr csapatok ezne kívül találtak brit Mark IV-es lőszert, azaz dumdum lövedéket, a vonaton.
A veszteségek ismeretlenek, az viszont tény, hogy a búrok fölényben voltak és megnyerték az ütközetet.
A páncélozott vonat kirablása igencsak felbőszítette az angol parlamentet, és a Dél-Afrikában harcoló angol tábornokokat, akik bosszút esküdtek a búrok ellen. A búrok a rabláson kívül rengeteg foglyot is ejtettek, a búr fogságból (csakúgy mint az angolból) pedig elég nehéz volt szabadulni.
A búrok pedig pozitívumként könyvelték el az esetet, hiszen ők nyerték meg a második búr háború első csatáját, és foglyok ejtése mellett, rengeteg lőszert, fegyvert és hadianyagot szereztek.
A Jaltai konferencia (kódneve Argonauta konferencia) 1945. február 4. és 11. között zajlott le a szövetséges államok vezetői között. Sorrendben ez volt a második találkozó a három nagyhatalom, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió vezetői között a háború folyamán. Országaikat Franklin D. Roosevelt elnök, Winston Churchill miniszterelnök és J.V. Sztálin első titkár képviselte, a konferencia célja a háború befejezése utáni Európa újjászervezésének megvitatása volt. A nyugati hatalmak vezetőinek második háborús találkozója volt Sztálinnal. A konferenciát a Krim félszigeten, a Jalta közelében fekvő Livágyijai palotában tartották. Az ezt megelőző hasonló konferencia színhelye Teheránban, azt ezt követőé Potsdamban volt
Mindhárom vezető arra törekedett, hogy napirendre tűzzék a háború utáni Németország kormányzásának kérdését. Churchill magatartása jelentősen különbözött Rooseveltétől, mivel az előbbi Sztálint egy aljas rendszer élén álló ördögi tirannusnak tartotta. 1942-ben William Christian Bullitt moszkvai amerikai nagykövetnek arra a prófétai jövendölésére, hogy a "vörös amőba ráfolyik Európára" Roosevelt így válaszolt a nagykövetnek összegezve Sztálinnal való kapcsolatának alapelvét a háború folyamán.
Az Iszfaháni kódex egy vitatott magyar őstörténeti forráshivatkozás, aminek az eredetije állítólag 500 körül keletkezett és egy hun szójegyzéket, illetve egy terjedelmes, összefüggő szövegemléket is tartalmaz, ma pedig az iszfahániSzurb Khács kolostor birtokában van az ún. Krétai kódexszel együtt,ami szintén hun szószedetet tartalmaz.
Sárközy Miklós iranista, egyetemi tanár szerint ilyen kolostor nem létezik Iszfahánban, a szöveget pedig „felfedezőjén” kívül nem látta senki semmilyen formában. A szójegyzéket állítólagos felfedezője, Detre Csaba geológus egy gyermekeknek szóló kifestőben publikálta.
A kolostor feltalálási helyéről a pártolók a következő vegyes angol-magyar alakú koordinátákat adják meg: Szurb Khács Jekegetzin, Shahreza, Iszfahán tartomány. Az örménySzurb Khách jelentése „Szent Kereszt”, és állítólag Iszfahán tartományban, Shahreza megyében található. A Jekegetzin esetén nem világos, ez a név része, vagy kolostort jelent.
Egy fizikus által elkészített elemzésbemutatja, hogy ha a lista valódi, akkor a hun nyelv közelebb van a vogul nyelvhez, mint a török nyelvekhez. Ugyanez az elemzés felhívja a figyelmet arra, hogy a lista publikálói nem mutatják be, milyen átírási szabályokat követtek, amikor egy örmény nyelvű szöveget magyar hang- és betűkészletre átírtak. Azaz a tudományos igényű dokumentáció teljesen hiányzik.
Egy forrásnál nagyon fontos a forráskritika, azaz ha egy krónikát megírtak, eleve lehet, hogy téves információk alapján, utána nagyon sokszor csak sokszori átiratban ismerjük, ahol minden átíró tévedhet is, hozzá is írhat. Ezeket mind fel kell tárni és kizárni, mint forrásértékű közlést. Avagy ez forrás az átíró saját korára vonatkozóan.
Nem mindig a kézenfekvő hasonlóság az etimológia alapja. A Géza név a jabgu méltóságnévből ered, és nem a japán gésa szóból. Ha egy 4-5 ezer éves szó egy mai magyar szóval megegyezik vagy hasonló, attól még kizárható a rokonság, mert nem veszi figyelembe azt, hogy a szavak nagy része állandó változásban van.
A hubertusburgi béke, a hétéves háborút lezáró megállapodás, amelyet1763. február 15-én kötött meg Mária Terézia osztrák uralkodó főhercegnő ésII. (Nagy) Frigyes porosz király, továbbá Svédország, Franciaország, Szászország, Oroszország képviselői. A tárgyalás és a békekötés helyszíne a wermsdorfiHubertusburg vadászkastély volt, Északkelet-Szászországban
A felek biztosították egymás birtokait és kereskedőinek kedvezményeit; a megszállt területeket 21 napon belül ki kellett üríteni; a hadifoglyokat kicserélték, a Glatz Grófságból elköltözőket mentesítették az elvándorlási adó fizetése alól
Sziléziában a poroszok biztosították a katolikus vallás szabad gyakorlását.
II. Frigyes, mint Brandenburg választófejedelme ígéretet tett, hogy a császárválasztáson Mária Terézia fiát, József főherceget, (a későbbi II. Józsefet) támogatja.
