Az idő az emberi gondolkodás terméke. Az ember alkotta meg az idő fogalmát, annak érdekében, hogy az eseményeket rendszerezni tudja.
"Ha a Föld nem forogna a tengelye körül és nem keringene a Nap körül, akkor az ember sose találta volna ki az időt!"
Ha a Föld nem forogna a tengelye körül és nem keringene a Nap körül, akkor valószínűleg nem is létezne élet a Földön, így nem létezne az ember sem.
De ha mégis létezne az ember, akkor is kitalálta volna az idő fogalmát, de akkor egy másik periodikus jelenséget választott volna mértéknek.
"Amikor az időt használod például egy fizikai test szögsebességének (radián/secundum) a meghatározására, akkor semmi mást nem teszel, mint a test forgását a Föld tengely körüli forgásához viszonyítod, mivel a számításodban használt másodperc az a Föld egyszeri körülfordulásának az 1/86400-ad része. Sem az atomóra, sem bármilyen más "időmérő" eszköz nem mér semmilyen időt, mivel ezek a szerkezetek csak azonos rezgésfázisokat számlálnak."
Bocs, elkapkodtam a küldést. Korrigálva így néz ki.
- Idő nincs!
- A tér pusztán egy fogalom.
- A kettő összerakása egy nesze semmi fogd meg jól katyvasz.
- Az idő egy emberi találmány.
Ha a Föld nem forogna a tengelye körül és nem keringene a Nap körül, akkor az ember sose találta volna ki az időt! Amikor az időt használod például egy fizikai test szögsebességének (radián/secundum) a meghatározására, akkor semmi mást nem teszel, mint a test forgását a Föld tengely körüli forgásához viszonyítod, mivel a számításodban használt másodperc az a Föld egyszeri körülfordulásának az 1/86400-ad része. Sem az atomóra, sem bármilyen más "időmérő" eszköz nem mér semmilyen időt, mivel ezek a szerkezetek csak azonos rezgésfázisokat számlálnak. Ezért van az, hogy a gyorsabban rezgő óra több azonos rezgésfázist számlál, mint a lassabban rezgő óra, így több nem létező időt mutat annak, aki az előzőekben leírtakat nem tudja felfogni. Mindig csak a jelen van! A múlt virtuális, a jövő pedig intuitív, illetve egy elkövetkezendő jelen lesz. Másodsorban ezért sem múlik a nem létező idő.
- A kettő összerakása egy nesze semmi fogd meg jól katyvasz.
- Az idő egy emberi találmány.
Ha a Föld nem forogna a tengelye körül és nem keringene a Nap körül, akkor az ember sose találta volna ki az időt! Amikor az időt használod például egy fizikai test szögsebességének (radián/secundum) a meghatározására, akkor semmi mást nem teszel, mint a test forgását a Föld tengely körüli forgásához viszonyítod, mivel a számításodban használ másodperc másodperc az a Föld egyszeri körülfordulásának az 1/86400-ad része. Sem az atomóra, sem bármilyen más "időmérő" eszköz nem mér semmilyen időt, mivel ezek a szerkezetek csak azonos rezgésfázisokat. Ezért van az, hogy a gyorsabban rezgő óra több azonos rezgésfázist számlál, mint a lassabban rezgő óra, így több nem létező időt mutat annak, aki az előzőekben leírtakat nem tudja felfogni. Mindig csak a jelen van! A múlt virtuális, a jövő pedig intuitív, illetve egy elkövetkezendő jelen lesz.
Amennyiben létezik pozitív és negatív energiaforma, akkor a kettő egyensúlyi állapota lenne a nulla energia?
Avagy a nullponti energia, amely a helyzeti és mozgási energiák közös potenciája, alaprezgésű fluktuációja, aminek a téridő-kvantumok nem egyidejű, de folytonosan megújuló létezése ad végtelenséget, (energia megmaradást).
Tegyük fel, hogy az „üres” téridő végtelen, nyílt halmaz. Ebben található az anyaghalmaz, ami véges és zárt halmaz. Az energiabank a végtelen téridő-halmaz, ami kölcsönadja az energiát az anyaghalmaznak. A Nagy bummal megkezdődik a kölcsön (kamatmentes) visszafizetése, majd amikor a kölcsön lejár, az anyaghalmaz energiája visszakerült a bankba. (a banknak sosincs vesztesége) :-)
Szerintem az energia megmaradása, az univerzumot/univerzumokat befogadó diszkrét elemekből álló végtelen téridőre vonatkozik. Az univerzumok energiája belőle ered és abba tér vissza.
Vajon létezik-e az idő, vagy csak egy számítási segédeszköz?
A válaszom igen és megint igen. Az idő egyrészről azért létezik, mert dinamikus, a mozgást, a változást mutatja fel, érzékelteti velünk. Másrészről segédeszköz minden változás adagokra, kvantumokra osztottságának méréséhez. Szerintem van az időnek abszolút értékű formája, mégpedig a térrel karöltve, a téridő-kvantum alakjában. A téridő-kvantum, a legrövidebb sajátidőben létező térfogat, a mozgás helye.
A magam részéről a Semmi egy elméleti kategória, szemben a VAN és Létezik kategóriákkal, amelyeket a mozdulatlanság és a mozgás állapot különböztet meg. A semmi akkor „lenne”, ha ami van és létezik, semmivé válhatna. De mivel ami van és létezik nem a semmiből, hanem a végtelen nagy potenciából (áll), a diszkrét téridő-kvantumok fluktuációjából (mozog), azokból az együttműködő, kölcsönható „halmazokból” egzisztál, amit anyagnak nevezünk.
A tudományos megfogalmazás szerint, nincs értelme a Planck távolság és Planck idő alatti, nullához tartó értékekkel foglalkozni, mivel azok meghatározhatatlanok, érzékelhetetlenek. A lehetőségi létezők közé tartoznak oda, ahová a szellemi létezők is, mint az Isten. Viszont arra jó okot adnak, hogy a semmit helyettesítsék a valamiből való keletkezés számára.
Amikor a tudomány elérkezik egy általa átléphetetlen határhoz, akkor az elme nem képes belenyugodni a megtorpanásba. Ebből születnek azok az „elszabadult” elméletek, amikből rengeteg használhatatlan, de ötleteket adhat a megtorpanóknak. Lényeg az, hogy a vak tyúk is találjon szemet.
A természetben minden izeg-mozog, rezeg-forog. Még azok a létezők is, amikről nem is tudunk. Magam részéről abban látom Isten mindenhatóságát, hogy a legapróbb rezgésekkel is befolyásolni képes a valóságot, amit azért nem ismerhetünk meg a teljességében, mert nem kaptunk rá szenzort. Azt csak az Isten birtokolja.:)
A fantáziánkat ki kell önteni valahová, ahol elpárologhat. A tapasztalatok szerint, a dolgok kitágulnak, majd összezsugorodnak. Maga az univerzum is kitágulási fázisban van, amiből arra is következtethetünk, hogy majd zsugorodni fog. Ha gondolatban lemegyünk a Plank méretek alá, és azzal a feltevéssel élünk, hogy a téridő kvantumos, ami szintén kitágul majd összezsugorodik pontszerűvé mielőtt elérné a számunkra érzékelhető mérethatárt, ami 10−33 centiméter. Az időtartam, ami ezalatt eltelik szintén jóval kisebb, mint az elvileg érzékelhető. Azonban megszámlálhatatlanul végtelen sok ilyen kvantum egzisztál a saját idejét nem egyigejűleg letöltve. Ebben a halmazban lehetséges, talán szükségszerű is, hogy legyen olyan részhalmaz, amelyben a kvantumok azonos időben születnek és halnak el. Amennyiben az, az energia nem veszhet el amitől a kvantumok létezésben vannak, mini-szingularitásokba „tömörülnek”. átalakul a halmaz energiája elemi anyagi részecskékké, amelyeknek a sajátideje már meghaladja a téridő kvantumokét. A kiterjedtsége azonban már eléri az érzékelhető hatáskeresztmetszetet. A diszkrét elemekből álló téridő halmazból, inherens módon bukkan elő az anyag. A kvantumvákuum kölcsönadja energiáját az anyagnak, ami aztán lebomlik téridő kvantumokra, potenciapontokra (mini-szingularitásokra). Majd kezdődik minden előröl.
A holisztikus szemlélet szerint, az agyunk kapcsolatban van az úgynevezett Pszi mezővel, (kvantum vákuum) amit egyesek az Istennel való találkozási helynek neveznek.
Az egész EMBERISÉG eddigi tudása, nem fér bele a legokosabb ember fejébe sem. Az ember ilyenformán mindig alulmarad, egy nála magasabb rendű „képződménnyel” szemben. Az „istenszektor”, olyan területe az agyunknak, amit a tudomány igazolt. Ennélfogva az istenképzet evolúciós öröksége az embernek. (lehet, hogy a miheztartás végett?)
