Mi, az emberiség vagy az a valami, nevezhetjük azt is MI-nek ami az emberiség után megmarad, egyszer biztosan olyan tudás birtokában lesz, amit jelenleg elképzelni sem tudunk.
Naprendszerbeli, többnyire felszín alatti(kivéve Föld és a Titán, ahol felszíni) óceán nyomaira jó pár helyen rábukkantunk már. Ezekhez csatlakozott nem régiben a Szaturnusz Mimas holdja(népszerűbben szólva Death Star:))
" Óriási mennyiségű port észlelt a NASA New Horizons nevű űrszondája a Naprendszer peremén található Kuiper-övnél. Ez váratlan felfedezés, ugyanis nem számítottak törmelékre ebben a régióban, vagyis az öv messzebbre nyúlhat a Naptól, mint gondolták. "
Az űrszonda még 2018-ban a Jovian Infrared Auroral Mapper (JIRAM) infravörös tartományban dolgozó kamerájával készített egy képet a Jupiter északi sarkáról
Még május közepén született egy hazai szakcikk is a Sky & Telescope nyomán az Uránusz holdak esetleges felszín alatti óceánjaival kapcsolatban. Csakhogy magyarul is teljesen tisztába tegyük a Voyager 2 adatokkal kapcsolatos újra értelmezést.
Kétségtelen nem kellene saját tükörképünk keresésére szorítkoznunk.
Csak igen nehéz elszakadni attól az egyetlen életformától, amit már legalább valamennyire ismerni vélünk.
De amúgy az elméletileg elképzelt egyéb alapú életformákkal kapcsolatos elképzeléseket probálják a jelenleg valószínűsített exobolygók már ismerni vélt körülményeivel üköztetni. Ugyanakkor jelenleg egyértelmű, hogy naprendszerünkön belül leginkább a vizes közegek azok amelyek felé a kutatások súlypontja eltolódott. Pedig ugye annak idején még Carl Sagan-ék még elméletileg levezettek pl a Jupiter légkörének bizonyos rétegeiben lebegő esetleges életformákat. Sőt nemrégiben a Vénusz légkörében talált foszfin okozott izgalmakat. A Vénusz légkör döntően kénsav cseppekből álló közege amúgy is egy elég érdekes közeg, mert nyomokban oxigént illetve ammóniát is találtak itt már kisebb koncentrátumokban és ezek jelenléte azért meglehetősen próbára teszi az elmélet gyártók kapacitásait.
