Bosznia-Hercegovina (Bosznia) a magyar államalapítás után nagyon hamar a magyar külpolitika érdeklődési körébe került, így a bosnyák-magyar közös térténelem végigkíséri az egész középkort. Ennek ellenére nem sokat tudok Bosznia korai, középkori történelméről. Ezért szeretném ha tájékozottabb fórumozók segítenének minél több részletet megismerni a bosnyák, és a bosnyák-magyar közös történelemről.
1800 év = kb. 70 generáció. Ha az egyes generációk férfi tagjai egyenként csupán csak 2 életképes fiút nemzettek volna, akkor 2 harmincadik hatványa MÁR 1 milliárd felett van ...(ami lett volna Kr. u. 950 körül).
Hát igen, a mitikus Pripjaty-vidék, a szlávságnak a legendák ködébe vesző őshazája. :-)
Az Eupedia még azt is hozzáteszi, hogy a genetikai adatok alapján a dinári szlávok legvalószínűbb őshazája a mai Ukrajna nyugati része volt, tehát valahonnan abból a térségből vándoroltak be a Balkánra, nyilván több egymást követő kisebb-nagyobb hullámban és nem egy mindent elsöprő egyszeri invázióval.
Szerintem teljesen hihető, 1.800 év alatt egy adott ősapától rengeteg fiú utód születhet.
Gondolj csak bele, korábban az emberek általában már 20 - 25 éves korban elkezdték az utódok nemzését és egy egészséges férfinek az élete során akár 4-5-6 olyan fiúgyermeke is születhetett, amely sikerrel megérte a felnőttkort.
A belinkelt cikkrészlet utolsó bekezdése különösen érdekes, amely szerint szinte valamennyi I2a-L621 (más néven I2a-Din, utalva a Dínári-hegységre) csoportba eső dinári szláv közös férfiági őse egy kb. 1.800 évvel ezelőtt élt ősszláv férfi volt, aki valószínűleg a mai Ukrajna területén élt.
Tehát a korábbi feltételezésekkel ellentétben az I2a-Din csoportba tartozó dinári népesség apai ágon mégsem a dinári, nyugat-balkáni őslakosság leszármazottja, hanem a kora középkori szláv bevándorlóké, akik a délszláv nyelvek ősét képező dialektusokat hozták a Balkán-félszigetre.
A délszlávok, azon belül is a dinári szlávok (szlovének, horvátok, szerbek, bosnyákok, crnagorácok) között igen gyakori I2a1b-L621 Y-DNS haplocsoport eredete és szétterjedése a Balkánon.
Ennek a haplocsoportnak a Dinári-hegység területén élő népességben a legmagasabb a frekvenciája, pl. a hercegovinaiak között 70%, a bosnyákok között 50%, a horvátok között 37%, a crnagorácok között 29%, de még a Dinári-hegységtől távol élő, kelet-balkáni bolgárok között is 20%.
Haplogroup I2a1b-L621
"This branch is found overwhelmingly in Slavic countries. Its maximum frequencies are observed among the Dinaric Slavs (Slovenes, Croats, Bosniaks, Serbs, Montenegrins and Macedonians) as well as in Bulgaria, Romania, Moldavia, western Ukraine and Belarus. It is also common to a lower extent in Albania, Greece, Hungary, Slovakia, Poland, and south-western Russia. I2-L621 (L147.2+) is also known as as I2a-Din (for Dinaric).
The high concentration of I2a1b-L621 in north-east Romania, Moldova and central Ukraine reminds of the maximum spread of the Cucuteni-Trypillian culture (4800-3000 BCE). No Y-DNA sample from this culture has been tested to date, but as it evolved as an offshoot from the Starčevo–Kőrös–Criş culture, it is likely that I2a was one of its main paternal lineages, and a founder effectcould have increased considerably its frequency. The Cucuteni-Trypillian culture was the most advanced Neolithic culture in Europe before the Indo-European invasions in the Bronze Age and seems to have had intensive contacts with the Steppe culture before the expansion of Yamna to the Balkans and Central Europe (see histories of R1a and R1b). From 3500 BCE, at the onset of the Yamna period in the Pontic-Caspian Steppe, the Cucuteni-Trypillian people started expanding east into the steppe of what is now western Ukraine, leaving their towns (the largest in the world at the time), and adopting an increasingly nomadic lifestyle like their Yamna neighbours. It can easily be imagined that Cucuteni-Trypillian people became assimilated by the Yamna neighbours and that they spread as a minority lineage alongside haplogroups R1a and R1b as they advanced toward the Baltic with the Corded Ware expansion. Alternatively, I2-L621 lineages could have lived in relative isolation from the mainstream Proto-Indo-European society somewhere around Ukraine, Poland or Belarus, then as the centuries and millennia passed, would have blended with the predominantly R1a populations around them. The resulting amalgam would have become the ancestors of the Proto-Slavs.
Nowadays, I2a1 is five to ten times more common than G2a in Southeast Europe, while during the Neolithic period G2a was approximately four times more common. What can explain this complete reversal? At one point in history, I2a1 lineages seem to have benefited from being on the winning side. Apart from a minor boost from (hypothetically) joining Yamna's westward expansion to Europe, the principal determining event that allowed I2a1b-L621 to become a major Eastern European lineage was probably the Slavic migrations from the 6th to the 9th century CE. Most modern Eastern Europeans belonging to I2a1b fit into the L147.2 (aka CTS10228, CTS2180 or Y3111) subclade, which is thought to have arisen 5,600 years ago (just before the Yamna period and the Trypillian expansion into the steppe), but has a TMRCA of only 2,300 years according to Yfull. The minority of I2a1b-L621 individuals negative for L147.2 are all found around eastern Poland, Belarus and western Ukraine, suggesting that this is where this lineage survived since the Chalcolithic. The I2a1b-L147.2 subclade seems to have expanded very fast from 1900 years ago, which is concordant with the timing of the Slavic ethnogenesis, considering that it takes a few centuries before one man can have enough male descendants to start having an impact at the scale of a population. This I2-L147.2 ancestor would have such an impact on the burgeoning Early Slavic population, still small 2,300 years ago, but booming.
Nowadays northern Slavic countries have between 9% (Poland, Czech republic) and 21% (Ukraine) of I2a-L621, while southern Slavs have between 20% (Bulgaria) and 50% (Bosnia). The higher percentage of I2a-Din in the south is probably just due to another founder effect due to the fact that the South Slavs originated in western Ukraine, where the ratio of I2a to R1a was higher. Virtually all Dinaric I2a falls under the L147.2 branch, and the majority to the S17250 ramification, who descend from a common patrilinear ancestor who lived only 1,800 years ago."
Most látom, hogy véletlenül kihagytam, elnézést. Az úgy hangzik, hogy "Felső Váraljaiak", "Felső Váralja" lakói. Mivel a "Felső" feltételez "Alsót" is (ugye, földrajzilag települések, folyók, magaslatok, de még a falvak belső "kerületeit" is ilyen népszerű módon jelölték) , utánanéztem, onnan nem messze van az is:
"Mária vára, Boszniai Gradiska. Középkori vár. Pavetnjak dombon található, Vrbaske folyó kanyarulata felett. Az építési módszerrel összhangban, az erődítmény létrejötte, egészére nézve, nyilvánvalóan ugyanabban a korszakban zajlott le. A 21 m. nyugati fala jó állapotban őrződött meg. Az erődítmény határain belül két helyen láthatóak megfigyelő (őr)tornyok maradványai. Leletek: piros, barna és fekete kerámia töredékek, fazekaskoronggal készítve. Késő középkor."
Szerintem e szerb térképen helytelenül szerepel Szlavónia ott, ahol fel van tüntetve, mert ekkor e névvel a jóval nyugatabbra fekvő Száva-Dráva közt jelölték, sőt, átnyúlva a Száván is, mélyen be a későbbi Horváto.-ba. No de örüljünk, hogy legalább a Boszniától keletre eső Száván túli vidék nem Szerbia itt, hanem Ugarszka ...
> A zsupák témával én már csak azért is óvatos vagyok, mert a délszláv történszek előszeretettel zsupásítanak magukhoz minden magyar ispánságot, amelyek zsupásítása a mai államhatárok középkorba visszavetítését szolgálja.
És lehet, hogy nem állnak távolabb a valóságtól, mint te, amikor azt írod, hogy „Szlavónia vármegyéinek nem délszláv zsupánságok adták az alapját, hanem a valamikor ott megszervezett magyar várispánságok, és azok központjai”. Mert ebből még nem tudni, miből lettek a várispánságok. És persze a 86-osban hoztad két Orbász vármegye központja sem fedi egymást a többségi magyar értelmezés szerint. Ez is meglehetősen cseppfolyós dolog, amelyet a magyar narratíva alakít, nem törődve a konkurrens horvát interpretációval. Én nem kárhoztatom a horvátokat, ha ők pedig a magyar narratívákra nincsenek tekintettel.
> Az Orbász-Orbászka felvetésedre vonatkozóan azt gondolom, hogy nem vettek névadónak egy két tagból álló földrajzi egységből egy kisebbet, a térséget meghatározandó.
Mint mondtam, nem vagyok történész, de a Google-t nyaggatva nem találtam olyan primernek látszó forrást, ahol az „Orbas / Orbaz” és a „fluvius” szavak egymásra vonatkozóan szerepeltek volna. Az „Orbászka” elnevezést pedig kifejezettek konstrukciónak tartom. Egyáltalán nem látom tehát bizonyítottnak, hogy a magyar vármegye neve közvetlenül a folyóról jött volna [*].
A korai vármegyék a nevüket láthatólag a központi váruk nevéről vették, maga a „vármegye” szó is a szintagma belső határának eltolódásából származik: X vár megyéje > X vármegyéje. A Magyar Nagylexikon és a 86-osban beidézted Györffy-féle (második) meghatározás szerinti is Orbász központja Orbászkő vára, ez maga Orbászvár: ez volt a közvetlen névadó. Ez pedig Gornji Podgradci területén volt a Vrbaška völgyében (a mai horvát autótérképem ezt a területet még ábrázolja, és várromot is mutat ott). Orbászkő nevének pedig két motivációja lehet: ha a Vrbaška folyót hívták Orbásznak, vagy az itt elterülő szláv Vrbas zsupa volt a névadó.
Engel Pál eszmefuttatása is mutatja, hogy inkább Glaž kapcsolható a mai Vrbas folyóhoz.
De én itt kilépek ebből a topikból, mert a magyar „megye nélküli várispánság-szemlélet” ugyanannyira zavaros nekem, mint a délszláv „županija-szemlélet”. Maradok a nyelvészetnél.
-----
[*] Egyébként az, hogy a középkorban mit tartottak kisebbnek és nagyobbnak, vagy mit gondoltak azonosnak mivel, az a mai fogalmakkal nem mindig kompatibilis. Pl. ha igaz, a Szávát és az Al-Dunát tartották egy folyónak, a fel-Dunát egy másiknak; pedig a Száva kisebb, mint a Fel-Duna.
A konzervatív nyelvészet a magyar ispán szót a szláv župan szóból eredezteti. nyelvész létemre nem mernék arról nyilatkozni, hogy a magyar tisztség is a szlávból származik-e, vagy csak az elnevezés. Mégis arra gondolok, hogy atisztség párhuzamosan, szinergiában alakult ki, és a közös minta a nyugati comes-comitatus rendszer volt. A szinergia elején nyilván inkább a szláv hatás volt az erősebb a magyarra, később azonban a magyar feudális állam megerősödésével ez megfordult.
A szláv zsupa mindenesetre nekem kisebbnek tetszik, mint a magyar megye. Bár én nem tudom, milyen lehetett a magyar államszervezés legkezdetén a megye, vagyis egy kiemelt vár határa (vö. megye = mezsgye ’határ’). És hogy viszonyult ehhez a magyar ispán. A Történelmi Világatlasz (Kartográfiai Vállalat, 1991) Magyarország a XI. sz.-ban c. térképlapja pl. igen nagy megyéket ábrázol: a Baranya kiírás a Szávától Pécsváradig tart, és rajta négy ispánsági várat jelöl. Hogy ez négy külön ispánságot jelölt-e nem tudom (de részint lehet, mert a déliből lett később Pozsega vármegye).
"És olyan helyesen is megtalálható volt, amelyeket ez később sem érintett." helyett "És olyan helyeken is megtalálható volt, amelyeket ez [a magyar államszervezet] később sem érintett."
"Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4" - Innentől figyelmen kívül hagyandó: bemásolási hiba miatt microsoftos stíluskódokkal keveredve duplázódik az utolsó két mondat.
> Györffy északabbra teszi Orbászvár lokációját, mint a délszáv (bosnyák???) térkép (Vrbaski Grad), úgy, hogy az még bőven beleesik az 1382 utáni megyehatárokba is.
Ezért hivatkoztam a 85-ösben Klašnice-re és Laktaši-ra, mert ha a nekem meglévő Történelmi Világatlasz (Kartográfiai Vállalat, 1991) Magyarország a XIII. sz.-ban, Magyarország az Anjouk és Zsigmond korában, valamint Magyarország a Hunyadiak és a Jagellók korában c. térképein lévő, hol Orbászvárnak, hol Orbászvásárhelynek jelölt centrumot összevetem egy mai térképpel, akkor szerintem oda esik (ahol a Vrbanja betorkolása után a Vrbas egy enyhe jobb kanyarral ÉK-ibb folyásirányra vált). Persze a rajzoló lehet, hogy némileg ötletszerűen helyezte a térképre a települést (viszont következetesen).
Mindenesetre van egy közkeletű vélemény, amely a régi Orbászvárat a mai (a Vrbas és a Vrbanja összefolyásánál lévő) Banja Lukával azonosítja: így tesz a mai Wikipedia is. Nem ismerem ennek az irodalmát, de a beidézted délszláv térkép is ezt fogadja el: a Vrbaski Grad az Orbászvár tükörfordítása.
> „Székhelye a Szávába ömlő Orbász folyó balpartján épített Orbászvásárhely.” … „Székhelye Orbászkő erős várral.”
Szerintem ez jelzi az erős bizonytalanságot a megye lokalizációjában, mert ez a két idézet ellentmond egymásnak.
Mindenesetre fölvetem azt a lehetőséget, hogy a székhely lokalizálását megnehezíti az, hogy a Szávának két hasonló nevű mellékvize folyik egymás mellett: a keletebbi Vrbas és a nyugatabbi, a (Bosanska) Gradiškánál torkolló Vrbaška. Ha az első idézet szerinti lokalizációban az Orbász folyót nem a mai Vrbasszal, hanem a Vrbaškával azonosítjuk, akkor az ellentmondás eltűnik: Orbászvásárhely és Orbászkő egybeesik.
De mivel nyelvészettel foglalkozom, nem történelemmel, így ennél tovább nem mennék.
> Én azért inkább gondolom azt, hogy egy folyó nevét viselő vármegye inkább uralja a folyó mindkét partját, mint támaszkodik annak csak egyik oldalára, területén a folyóhoz, mint alap-névadóhoz kapcsolódó helynevekkel.
Az előző bekezdésben már jeleztem, hogy a magyar történeti források Orbász folyója elviekben nemcsak a mai Vrbasszal, hanem a Vrbaškával is azonosítható. Ez pedig a nyugatabbra eső lokalizáció esetén is a megye közepén folyna.
A másik felvetésemet a beidézted délszláv térkép adja. Ezen feltűnő, hogy a zsupák a nevüket túlnyomó többségükben arról a vízfolyásról kapták, amelyek védik (határolják) őket. Így a magyar megye nemcsak a folyóról, hanem a zsupáról is veheti a nevét.
> vitatott a későbbi nagycsaládi öröklődés, és egyesek királyi kinevezéseket gyanítanak a zsupák élére
Persze, a feudalizmus elterjedésével ez lesz. A múltkor beidéztem bosnyák Wikipedia-cikk is említi, hogy a zsupák idővel nőttek, és államszervezeti egység lettek. És persze eltér a horvát és a szerb fejlődési út (ez utóbbi területen nem lett belőlük feudális egység; és a horvát is inkább a županija szót használja az új értelemben, nem a župa-t, l. később). De ha a magyar megyefejlődést vesszük, akkor ott is világosan (legalább) három különböző egységről van szó ugyanazon név alatt: a királyi, a nemesi és a polgári (vár)megyéről.
> Az alsó-szlavóniai vármegyékben létező kora-középkori zsupákra milyen adatok léteznek? Én inkább gondolom ezeket a magyar államalapítás után szervezett ispánságoknak, mintsem régebbi szláv zsupáknak
Nem foglalkozom direktben történelemmel, így e téren lehet, hogy nem fogok kielégítő válasszal szolgálni. A szláv župa szó nyelvészeti irodalma mindenesetre (IV.) Dušan törvénykönyvére hivatkozik. Ő olyan környezetben foglalkozik a zsupákkal, amelyet nem érintett a magyar államszervezés.
Ugyanígy a boszniai Donji Kraji esetén is ismertek az eredeti zsupái (a részletek a megfelelő szerb Wikipedia-cikk által hivatkozott könyvben lehetnek), mint Uskoplje, Pliva és Luka. Sőt Pliváról már a Bíborbanszületett Konstantin is megemlékezik a De administrando imperio (DAI) 30. fejezetében, és ráadásul a területi egység nevét is említi görög többes számban, mint „ζουπανίας”, azaz /zupaniasz/. A DAI 86r oldaláról Moravcsik olvasatában: „Διεμερίσθη ούν η χώρα αυτών εις ζουπανίας ια', ήγουν η Χλεβίανα, η Τζένζηνα, τά ’Ημοτα, η Πλέβα, η Πεσέντα, η Παραθαλάσσια, η Βρεβέρη, η Νόνα, η Τνήνα, η Σίδραγα, η Νίνα· και ό βοάνος αύτών κρατεί την Κρίβασαν, την Λίτζαν και την Γουτζησκά.” Azaz „Az országuk valójában 11 zupania-ra van osztva, amelyek Khlebiana [vö. Livno város < ószl. *Hlivьno], Dzenzéna [vö. Cetina folyó < ószl. *Cętina], Émota [vö. Imotsko polje területnév], Pleba [vö. Pliva folyó], Peszenta [vö. Pset város, a mai Bosanski Petrovac < ószl. *Pьsętъ], Parathalassza [a Primorje ’Tengermellék’ tükörfordítása], Breberé [vö. a dél-dalmáciai Bribir város], Nona [vö. Nin város], Tnéna [vö. Knin város, amely olaszul Tenin], Szidraga [a mai Benkovac környéke, vö. itteni Zagrad és Pridraga településnevek], Nina [vö. Nin város]; és a boanosz-uk [bánjuk] uralja Kribasa[n]-t [vö. mai Krbava, Krbavsko polje területnév], Lidza[n]-t [vö. Lika régió és folyó] és Gudziszka-t [vö. Gacka régió és folyó < ószl. *Gadьska].’ Vö. http://hr.wikipedia.org/wiki/Datoteka:Croatia_Counties_10th_century.svg
A DAI erősen arra utal, hogy ez a délszláv szervezeti egység már a magyar államszervezet térségbeli megjelenése előtt kialakult. És olyan helyesen is megtalálható volt, amelyeket ez később sem érintett. Úgy tűnik,, hogy éppen a magyar közigazgatás települt rá ezekre a szláv struktúrákra, és fejlesztette tovább „ispánsággá”, majd megyévé. Ez utóbbira mutatnak az etimológiai adatok is. Ugyanis a župa(nija) szó csak ott jelent nagyobb területi egységet a szlávoknál, ahol magyar vagy német uralom volt: így a szlovákoknál és horvátoknál, illetve a cseheknél és a szlovéneknél. A szerbek még őrzik a szó kisebb területi egységre utaló értelmét: ’háznép, plébánia’, hasonlóképpen a lengyel żupa jelentése ’sóbánya’, és csak a magyar történelemre vonatkozóan ’ispánság’.
NB. A csak horvátok által ismert županija nekem a görögből való visszakölcsönzésnek tűnik, talán azért, hogy megkülönböztessék az újabb politikai egységet a korábbi társadalmitól. Az -ija ugyanis nem szláv képző, így ez görög szóalkotás lehet a szláv župan ’a župa mint társadalmi egység elöljárója, (majd) a župa mint politikai egység vezetője’ szóból.
-------
Miközben a fentiekhez gyűjtöttem anyagot, rátaláltam a szláv Glaž magyar kontextusbeli említésére. IV. Béla 1244-ben „iuxta castrum Galas” (Glaž vára mellett) kötötte meg a békét velencei dózséval; vö. http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0006/386.html. Bánlaki József a Vrbanja mellé helyezi Glaž várát, Engel Pál pedig 1998-ban a mai Banja Lukával azonosítja (az én fordításomban): „Szintén Paksi Leusták szlavóniai bán kezébe kerül 1361-től Glaž (magyarul Galas) régi és fontos erőssége. Lehetséges, hogy ezt az erősséget Tvrtko [boszniai bán, majd király] egy 1357. évi szerződéssel adta át magyar fennhatóság alá. | A kérdéssel, hogy hol volt ez a hely, sok történész foglalkozott. Glažot kétség kívül Bosznia északnyugati részén kell keresni. Azonban, az eddigi javaslatok, amelyek szerint ez az erősség az Ukrina folyócska partján helyezkedett el, nem meggyőzőek. Az látszik, hogy Glaž a kezdeteitől központi hely volt, éppen ezért könnyebben megközelíthető helyen kellett lennie. Ez a kevés számú boszniai erősségek egyike, amelyeket már a XIII. sz. közepén megemlítenek. Már akkor megerősített vár. A lábánál már akkor település volt, amelyen keresztül IV. Béla áthaladt és ott okiratot adott ki. Župaként Glaž 1334-ben a zágrábi püspökség alá tartozott, és az erősség alatt, a XV. sz. közepéig, heti vásárt tartó vásárhely is volt. Attól az időtől Glažnak nincs nyoma, azonban ilyen jelentős hely nehezen tűnhet el egyszerre. Meglepő módon az a megoldás, amelyik adódik mindezen megfontolások után, miszerint, hogy Glaž azonos a későbbi Banja Lukával, amelynek az első említése a XV. sz. 90-es éveiben bukkan fel, sosem merült fel, kétségkívül azért, mert Banja Lukát gyakran akarták Vrbaški graddal [Orbászvárral] azonosítani.” Vö. http://hrcak.srce.hr/file/24121, 63. oldal második fele.
Ez ugyan nem adalék arra, hogy hol volt Orbász megye, de ha Glaž valóban a mai Banja Luka, akkor a névadó központnak a Vrbas folyótól messzebb kellett lennie, mivel egymáshoz ilyen közel ilyen két jelentős centrum nem valószínű. Ezenkívül ez is amellett szól, hogy úgy tűnik, 1244-ben Glažot bírta IV. Béla, de száz évvel később visszakerül magyar fennhatóság alá, vagyis ha Orbász megyében volt, akkor is annak azon részén, amely nem volt tartósan része. Most, hogy ez csak a déli rész-e, ahogy Györffy után rajzoltad, vagy a keleti szegély is ilyen volt-e, azt nem tudom. Így lehet, hogy a szláv Glaž zsupa egyes része beleestek tartósan a megyébe, de úgy tűnik, a centruma csak esetlegesen tartozott Magyarországhoz.
Ezenkívül ez is amellett szól, hogy úgy tűnik, 1244-ben Glažot bírta IV. Béla, de száz évvel később visszakerül magyar fennhatóság alá, vagyis ha Orbász megyében volt, akkor is annak azon részén, amely nem volt tartósan része. Most, hogy ez csak a déli rész-e, ahogy Györffy után rajzoltad, vagy a keleti szegély is ilyen volt-e, azt nem tudom. Így lehet, hogy a szláv Glaž zsupa egyes része beleestek tartósan a megyébe, de úgy tűnik, a centruma csak esetlegesen tartozott Magyarországhoz.
Nem vagyok azon a szinten, hogy Györffyt kritizáljam, de a Magyar Nagylexikon Orbász szócikkében az áll, hogy központja Orbászkő volt a a Vrbaška folyó melletti Gornji Podgradci területén. Ha ez igaz, akkor a központ 30–40 km-rel nyugatabbra volt, mint a Vrbas menti Banja Luka (ill. Klašnice, Laktaši) környékére lokalizált „Orbászvár”(ill. „Orbászvásárhely”). Ez pedig azt is implikálhatja, hogy nemcsak a központ, hanem a keleti határ is nyugatabbra volt.
-----
Kis pontosítás: a középkori boszniai zsupa eredetileg nem közigazgatási egység, hanem egy nemzetség természetes határú szállásterületét (gazdasági és védelmi egységét) jelentette. http://bs.wikipedia.org/wiki/%C5%BDupa_%28srednji_vijek%29 Ezek az zsupák így Hrvoje előtt is léteztek az alsó-szlavóniai magyar vármegyékben is.
> Nekem az a Glaz gyanús, hogy nagyon a magyar Orbász vármegye területére esik
Hát ezt nem tudom: nem vittem ugyan túlzásba, de kicsit kerestem a neten, de úgy tűnik, igencsak tippelgetnek, hogy ez az Orbász megye meddig is terült el ténylegesen. Mindenesetre délszláv szempontból Vrbas zsupa a Vrbas folyótól nyugatra, míg Glaž a keletre eső területet jelölte. Vö. a szerb Wikipedia-cikk végét a Donji Kraji-ról: „Hrvoje Vukčić nagyvajda idejében hozzácsatolták Sana, Glaž, Vrbas és ,rövid időre, Dubica zsupákat is”.
A Glaž területnév egyébként a jelenkorig megmaradt: pl. a II. vh.-beli Független Horvát Államnak volt egy ideig Lašva-Glaž nagymegyéje.
