Az emberi kultúra tele van gyanús szexuális orientációjú figurákkal. Ha mindezeket kirostálnánk, nem sok maradna. A színház és film világában különösen felülreprezentáltak.
Speciel számomra ez közömbös, rám nem hatnak szexuálisan, ezért nem foglalkozom vele.
Szerintem Kolozsvár elfogadná ezt is. Habár az utóbbi időben mi is kezdünk érzékenyek lenni a széthúzás témára. És aztán mi patetikusak is vagyunk. Habár már nem annyira, mint valaha...
Aztán....Székely Himnusz? Egy István-Koppány konfliktus témánál? Le vele! Anakronizmus! Persze, viccelek... Végülis, Sarolt egy erdélyi gyula lánya volt...
Igen, szvsz az újraértelmezés gáz. Az más kérdés, hogy az alapgondolatok a változó helyzetben is aktualitásként jeleníthetőek meg.
szerinted Alföldi kiherélte a mondanivalót?
Szerintem kissé ezt tette...
Az a fajta nihilizmusba hajló élet és világfelfogás, amit ő (is) képvisel, meglehetősen távol esik annak a kornak a szellemétől. (mondjuk az ismert történelmi korok legtöbbjének szellemétől távol esik)
Ezért lett a két főszereplő "koridegen", nem a jelemzek miatt. Ezért hibádzott a darabból az egység, mert a mellékszereplők is kissé a történettől függetlenítve jelenítették meg a rendezői koncepció elemeit.
Ennek a rendezésnek is megvannak a maga értékei, Alföldi vitathatatlanul nagy tehetséggel tette most is a dolgát, csak szerintem ez a darab nem erre alkalmas.
Azzal mindig lyukrafutnak az emberek, ha a maguk "rögeszméjének" akarnak mindent megfeleltetni.
szerintem felesleges Andy Warhollal dobálóznod, egyrészt azért mert az ő neve valszeg túléli ezt a nickedet. és hogy neked nem tetszik, amit csinált, az egy dolog, leginkábbis magánvélemény. valószínűleg Alföldi boldog lenne, ha együtt emlegetnék Warhollal. ennek ellenére abban az emberben van spiritusz és abban a szakmában ez az, ami számít.
mondanivalódat nagyban csökkenti, hogy alpári módon fejezed ki magad. speciel, te egy társalgás asztalára szarsz éppen és így semmivel sem vagy különb, mint ami ellen tiltakozol.
azért érdekes, amit írsz, mert a színházi szakma nem egészen ilyen véleménnyel van róla, pedig ők ismerik. itt van egy korai rendezése. nézzed meg a szereplőgárdát. csak aki számít.
ebben az István a király rendezésben is inkább a drámai színházi emberek dominálnak.
Mindig megmosolyogtat, amikor a "liberálisok" örömködnek, elképesztő tiszteletben törnek ki, respektelnek egy félkegylműt, aki a seggébe színes-vízes beöntést csinál a színpadon, és ráfingik a kifeszített lepedőre.
Ez - szerintük - performansz.
Elföldi is ezt tette.
A sok sületlen meg őrjöngve respektel, és mindenki náci, homofób, de minimum tanulatlan bunkó, akinek nem tetszik.
Szerintem ezek nem is liberálisok.....csak ostoba kultúrsznobok...elnézést az igazi liberálisoktól! (fent ezért van aposztrófban)
Alföldinek megint sikerült belerúgnia a jobboldali emberekbe. Egyszerre járatta le mindkét oldalt, az erőszakos idióta keresztényeket-István párt és a szintén idióta pogányokat-Koppány párt. Gyakorlatilag minden korabeli magyar erőt - a mai jobboldaliak szellemi elődeit lejárat. Szörényinek sikerült bedobnia egész életművét a kukába, azzal hogy Alföldit bízta meg a rendezéssel, jobboldalon ezután közutálatnak fog örvendeni.
Tudja valaki, hogy Alföldi miért nem ír saját darabot, saját zenével? Azzal azt tehet majd, amit csak.... Eddig pusztán annyit tudunk, hogy számos zseniális műbe belerondított a saját feje , izlése szerint.
És még egy: Hát ki a jófene osztja meg ezt az országot, ha nem az ilyen Alföldi-féle
liberósok? És ez nem politika? Mi van????????????????????????????????
Könnyűzenei színjáték, ami tele van aktualitással.
Az eredetiben is éppen elég aktualitást talál az, aki gondolkodik is...
Másrészről jó kérdés, hogy mennyire herélhető ki a darabból az a mondanivaló, amiről szól, azért, hogy aktualizálhassunk?
Különösen egy olyan darab esetén, ami mégiscsak egy nemzeti ünnepen előadott, nemzeti ünnepről szóló alkotás?
A mai világban nem "divat" sem a hősiesség, sem az elvhűség, nincsenek, mert talán nem is kellenek "dicső tettek", de azért ilyesmik voltak akkortájt, és talán nem ártana, ha legalább egy-egy ünnepen közele engednénk magunkhoz ilyesféle érzéseket, gondolatokat.
Az Alföldi által megjelenített nyavajgós István, sírással küszködő Koppány, bedrogozott Táltos és közönsége meg a keresztekkel gyilkolászó papok jól illeszkednek a mainstream művészvilág kissé kiégett életfelfogásába, de ettől -szerencsére- még nem ilyen az élet ma sem. És akkor sem volt ilyen....
Ertem en, nem is fikazom erte. Csak tul melyen el meg bennem amikor beultem egy Shakespeare Vihar c eloadasra, es voltak benne drogosok, meg ferfisegg meg minden egyeb.
Sőt, még olyan is van, hogy az egyiknek elsőre tetszik, aztán később szólnak neki, hogy jól gondolja meg még egyszer, és aztán már nem is tetszik neki. Mint például az egyik szerzőnek. Ilyen az, amikor a politika belecsinál, és a puha gerinc meg nem bírja..
Egyiknek tetszik, másiknak nem. A művészet már csak ilyen, legyen az könyv, dal, mozi, színház.
Elég értelmetlen, amikor a fenti alapon egymásnak feszül az egyik meg a másik. Mégis mit gondoltok, mi lesz az eredmény? Az egyik végül meggondolja magát? Vagy a másik?
