Könnyűzenei színjáték, ami tele van aktualitással.
Az eredetiben is éppen elég aktualitást talál az, aki gondolkodik is...
Másrészről jó kérdés, hogy mennyire herélhető ki a darabból az a mondanivaló, amiről szól, azért, hogy aktualizálhassunk?
Különösen egy olyan darab esetén, ami mégiscsak egy nemzeti ünnepen előadott, nemzeti ünnepről szóló alkotás?
A mai világban nem "divat" sem a hősiesség, sem az elvhűség, nincsenek, mert talán nem is kellenek "dicső tettek", de azért ilyesmik voltak akkortájt, és talán nem ártana, ha legalább egy-egy ünnepen közele engednénk magunkhoz ilyesféle érzéseket, gondolatokat.
Az Alföldi által megjelenített nyavajgós István, sírással küszködő Koppány, bedrogozott Táltos és közönsége meg a keresztekkel gyilkolászó papok jól illeszkednek a mainstream művészvilág kissé kiégett életfelfogásába, de ettől -szerencsére- még nem ilyen az élet ma sem. És akkor sem volt ilyen....
Ertem en, nem is fikazom erte. Csak tul melyen el meg bennem amikor beultem egy Shakespeare Vihar c eloadasra, es voltak benne drogosok, meg ferfisegg meg minden egyeb.
Sőt, még olyan is van, hogy az egyiknek elsőre tetszik, aztán később szólnak neki, hogy jól gondolja meg még egyszer, és aztán már nem is tetszik neki. Mint például az egyik szerzőnek. Ilyen az, amikor a politika belecsinál, és a puha gerinc meg nem bírja..
Egyiknek tetszik, másiknak nem. A művészet már csak ilyen, legyen az könyv, dal, mozi, színház.
Elég értelmetlen, amikor a fenti alapon egymásnak feszül az egyik meg a másik. Mégis mit gondoltok, mi lesz az eredmény? Az egyik végül meggondolja magát? Vagy a másik?
Szerintem meg pont az a Robiban a zseinális, hogy egy ilyen lerágott csontnak tekinthető szorit és ilyen zsépen fel tudott ismét építeni és újragondolni.
En meg pont ezert nem vagyok Alfoldi fan. Nem mostaban nem lettem az, mar a Vigszinhazban is nemszerettem a rendezeseit.
Megertem ha valaki valamit alkotni akar, ami a mahoz szol, a marol szol, a mai problemakat feszegeti. Akkor alkosson! Mint a Szorenyi-Brodi tettek 1983-ban. De ehhez alapanyagnak hasznalni egy klasszikust, az kicsit olyan mint terminator 8-at forgatni. Nincs energia uj tortenetet kitalalni, uj karaktereket nullarol kitalalni, hat fogjunk valamit, es alakitsuk azt tovabb. Vajon festok szoktam ujraertelmezett mona lisakat festeni? Marmint nem poenbol?
Ki a fene szerepeljen egy rockoperaban, hanem Fero? O egy rocker, erzed a hasonlo szavakat?
Inkabb az a kerdes, hogy miert o volt az egyetlen rocker. Az ember azt hinne, hogy egy operaban enekesek szerepelnek. Nem enekelni tudo komuvesek, biologiatanarok, szineszek.
Politika ide vagy oda, egy rockoperában énekelni tudni kell. Alap. Innentől nincs miről beszélni. Hallgathatatlan volt mindenki. Még a fintorogva éneklő Kátya is csak halvány utánzata Sebestyén Mártának.
