Földünk légkörének negatív irányú elváltozásáért elsősorban mi, emberek vagyunk a felelősek. Tehát hibáinkat is nekünk kell kijavítanunk, vagy legalább is meg kell próbálnunk azt.
Az emberek éveik számának növekedésével egyre nagyobb mértékben felelősek az atmoszféra átalakításáért.
Ezért „ÜLTESS EL ANNYI FÁT, AHÁNY ÉVES VAGY!”, hogy oxigénnel, ózonnal dúsíthassuk környezetünket.
Egy olyan felkérést szeretnék elindítani, amelyben környezetünk jövőjéért aggódó és a javulásért tenni hajlandó felnőttek és gyerekek vennének részt.
Az akcióban életkortól függetlenül bárki részt vehet, hiszen légkörünket is közösen szennyezzük, igaz hogy kisebb, vagy nagyobb mértékben.
A részvétel önkéntes, az Életpontok számolását mindenki bizalmi alapon saját maga végzi, és az eredményeket senki sem kérdőjelezheti meg. A cél az, hogy mindenki legalább annyi pontot szerezzen, ahány éves.
Életpontot szerezni a következőképpen lehet:
- Faültetéshez facsemete ajándékozása (darabonként 1 Életpont)
- Faültetéskor:
- a csemetének való gödör kiásásában és a visszatemetésben való aktív részvétel
- a csemete beállítása a gödörbe
- a csemete ültetése közbeni és közvetlen utána való meglocsolása
- Az ültetendő facsemetének az ültetés helyszínére való szállítása (szállításonként 1 Életpont)
Egy facsemeténél személyenként maximum 1 pont szerezhető, függetlenül attól, hogy mennyit és miben segítettünk. Viszont minden faültetésben aktívan résztvevő megkapná a maga Életpontját. Így egyetlen facsemeténél több ember is pontot szerezhet.
Akár pici gyerekek is aktív résztvevőivé válhatnak az ültetésnek, ha pl. meglocsolják a fát, vagy segítenek a föld visszalapátolásában. Ugyanígy idős emberek is szerezhetnek Életpontot, ha pl. facsemetéket ajánlanak fel ültetésre.
A csemetéket végleges, megfelelő helyére kell ültetni, ahol lombkoronája maximálisan kiterebélyesedhet.
A Fórumon megoszthatnánk egymással észrevételeinket, javaslatainkat, sikereinket és esetleges kudarcainkat is.
Az lenne az igazán nagy eredmény, ha nemcsak magánszemélyek, családok, hanem iskolák, óvodák, önkormányzatok, intézmények, vállalatok is csatlakoznának ehhez az ötlethez, ami akár mozgalommá is szélesedhetne. Pl. egy iskolai osztály vállalhatná, hogy annyi fát ültet el, ahány tanuló van náluk, vagy egy vállalat támogathatná, hogy dolgozói számával megegyező csemete kerüljön elültetésre.
Nem feltétlenül pénzért kell vásárolni a kis fákat, akár otthon is lehetne magról nevelni őket, vagy olyan helyről kiásni, ahol bőségesen el vannak szaporodva a csemeték, és sorsuk a kivágás lenne.
Az akció a mai naptól indul (2013 augusztus 22), tehát már elültetett csemeték nem számítanak bele. Így magam is 0 ponttal kezdek.
Bízom benne, hogy sikeres lesz a felkérés és minél többen csatlakozni fognak hozzá.
Azózon (O3) egy három oxigénatomból álló instabil molekula. Az ózon szúrós szagú, mérgező gáz. Rendkívül mérgező. Az egyik legerősebb oxidálószer. Toxikus hatását elsősorban a telítetlen zsírsavak oxidatív bontása okozza. A földi légkör legalsó rétegében, a troposzférában az ózon az egészségre káros anyag, a szmog egyik összetevője, mely leginkább a nagy forgalmú városokat sújtja. A felszínközeli ózon számos egészségi problémát okoz.
Különösen veszélyesek és rákkeltők az ózon másodlagos reakciótermékei, részben igen reakcióképes szabad gyökök, melyek szintén erősen oxidatívak, illetve mérgezők (peroxi-acetil-nitrát, aldehidek, nitrát gyök stb.). Maró hatásuk révén izgatják a szemet és a nyálkahártyát. Tüdőbe kerülve már kis koncentráció mellett is légúti gyulladást okozhatnak. Emellett a tüdő kapacitásának valamint a fertőzésekkel szemben való ellenálló képesség csökkenéséért is felelősek.
Növények esetében a magas ózonszint a levelek károsodásához vezethet, a sejtfalak roncsolásán keresztül. Ezen felül gátolja a fotoszintézist és a gyökérlégzést is. Mindezek együttesen közrejátszhatnak a növények károsodásában, szélső esetekben pusztulásában.
A topic céljaival teljesen egyetértek, de a topicindító nagyon naívra sikeredett.
Kicsit szkeptikus vagyok a globális felmelegedéssel kapcsolatban, szerintem ez sokkal inkább egy jól szervezett namzetközi pénzlenyúlás (CO2-kvóta) ideológiai megtámogatásáról szól, mint valódi környezetvédelemről.
Ez igazán szép, ennyi diófát felnevelni. Jó pár évbe telhetett, amíg kialakítottad ezt a diófa erdőt. Biztosan nagyon sok munkád volt vele és valóban örülhet az új gazda egy ilyen értéknek.
Egy újabb óvodába is ellátogattam előadást tartani, ahol még kisebb gyerekekkel találkoztam, mint előző alkalommal. Nem is tudtam, hogy hogyan fogok velük szót érteni és beszélgetni velük a növények fontosságáról. De azt hiszem sikerült egy kicsit megértetnem a lényeget sok érdekes példával. Amikor úgy láttam, hogy nem tudnak már annyira figyelni, elmentünk elültetni egy szelídgesztenye fát. A legtöbben már hozták is magukkal a kis lapátjukat és vödrüket a faültetéshez. Olyan aranyosak voltak, ahogyan kis lapátkájukkal egymással versenyezve hányták be a gödörbe állított facsemete mellé a földet. A gyökerét belocsoltuk, majd betemetés után végül felülről is meglocsolták. Ezután néhányukra még maradt idő, hogy kipróbálják, hogyan tudják ők is megmérni egy fa magasságát.
Az óvodával szomszédos gyermekotthonnak is felajánlottam két kis szelídgesztenyefát elültetésre, mert láttam, hogy a kertjükben van még elég hely.
Nagyon szépen köszönöm a szép történetet. Azt hiszem jó pár évnek el kell telnie az ember életében ahhoz, hogy rájöjjön mik is az igazán fontosak. Sokáig elmegyünk apró dolgok mellett, amik nem jelentenek számunkra semmit és egyszercsak hirtelen rádöbbenünk arra, hogy micsoda értékeket nem vettünk eddig észre. Olyan, mint a mikor a távolban keresünk valamit, amiről kiderül, hogy tulajdonképpen végig itt volt mellettünk, csak eddig figyelemre sem méltattuk.
"Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:
-- Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról. Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában...
Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül maradtam és hazaköltöztem a szülőfalvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a diót és télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokban nagyon hamar el tudom adni, két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha nem ez a kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak tűzifát tudtam venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És most ha ezt a maradékot sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis facsemetét. Tudja van egy aranyos unokám, nemsokára hazajön, el fogjuk ültetni a kis fákat és ha majd ő is megöregszik, diótörés közben biztos majd el fog mondani érettem egy-egy imádságot....
Az autó halad a tavaszi verőfényben... a néni elhallgatott, én is hallgatok, némán vezetek. Nemsokára a piacnál fékeztem, megálltam és utasom a reszkető kezével egy fél kiló zacskó dióbelet csúsztatott az ülésre. Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott: vegye csak el, nekem is a jó Isten adta a drága nagyapámat ki a diófákat ültette....
Szó nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél szemmel a dióbelet nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági krízisre. Kezembe vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam és elkezdtem ropogtatni a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken áthajló munka gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama anyagi gondjaira.
Járható út... Megyek és én is veszek tíz facsemetét!"
Ma egy óvodában jártam és előadást tartottam a gyerekeknek a növények fontosságáról. Megvallom, hogy izgultam, mert még sohasem csináltam ilyet. Először őket kérdeztem, hogy felmérjem milyen dolgokat tudnak ezzel kapcsolatban és utána arra a témakörre ugrottunk át egy kicsit. Amikor később láttam, hogy már nem tudnak annyira figyelni, kimentünk fát ültetni. 5 fát, almákat, kajszit, körtét és fűzfát ültettünk el közösen. A nagy lyukat először kiástam, majd mellé állítottam az ültetendő fát. Megkérdeztem hogy ki ismeri, majd a kis lapátjukkal betemették a gyökerét. Utána vízzel beiszapoltuk, rákapartuk a maradék földet, majd akik lapátolás helyett inkább locsoltak volna, azok még kis locsolóval megöntözték.
Ezután famagasság mérése következett. Akik választottak maguknak fát, azoknak adtam egy vesszőt, ami olyan hosszú volt, mint az ökölbe szorított kezükből kilógó pálca és a szemük (kicsiknél szájuk széle) közötti távolság. Ezután lemértem a lépéstávolságukat, amivel majd számolni tudunk. Segítettem nekik olyan távolságra állni a fától, ahonnan a kinyújtott kezükben függőlegesen tartott bot teteje a fa csúcsával, az alja pedig a fa aljával volt egy vonalban. Ekkor kilépte a távolságot a fa törzséig, az óvónéni pedig összeszorozta a lépéstávolságot a lépések számával és így méterben meg tudta mondani a fa magasságát. De az óvodásoknak elég volt az is, hogy lépésben kimérték a távolságot.
Készítettem két rajzot, ami bemutatja, hogy hogyan lehet mindössze egy pálca vagy bot segítségével megmérni a fák magasságát.
Ma egy óvodában jártam és előadást tartottam a gyerekeknek a növények fontosságáról. Megvallom, hogy izgultam, mert még sohasem csináltam ilyet. Először őket kérdeztem, hogy felmérjem milyen dolgokat tudnak ezzel kapcsolatban és utána arra a témakörre ugrottunk át egy kicsit. Amikor később láttam, hogy már nem tudnak annyira figyelni, kimentünk fát ültetni. 5 fát, almákat, kajszit, körtét és fűzfát ültettünk el közösen. A nagy lyukat először kiástam, majd mellé állítottam az ültetendő fát. Megkérdeztem hogy ki ismeri, majd a kis lapátjukkal betemették a gyökerét. Utána vízzel beiszapoltuk, rákapartuk a maradék földet, majd akik lapátolás helyett inkább locsoltak volna, azok még kis locsolóval megöntözték.
Ezután famagasság mérése következett. Akik választottak maguknak fát, azoknak adtam egy vesszőt, ami olyan hosszú volt, mint az ökölbe szorított kezükből kilógó pálca és a szemük (kicsiknél szájuk széle) közötti távolság. Ezután lemértem a lépéstávolságukat, amivel majd számolni tudunk. Segítettem nekik olyan távolságra állni a fától, ahonnan a kinyújtott kezükben függőlegesen tartott bot teteje a fa csúcsával, az alja pedig a fa aljával volt egy vonalban. Ekkor kilépte a távolságot a fa törzséig, az óvónéni pedig összeszorozta a lépéstávolságot a lépések számával és így méterben meg tudta mondani a fa magasságát. De az óvodásoknak elég volt az is, hogy lépésben kimérték a távolságot.
Készítettem két rajzot, ami bemutatja, hogy hogyan lehet mindössze egy pálca vagy bot segítségével megmérni a fák magasságát.
A hétvégén gyüjtöttem különböző fafajokról leveleket és terméseket, amelyeket műanyag átlátszó zacskóba rakva és feliratozva elajándékoztam két óvodának. Úgy gondolom, hogy a természet szeretetére már kicsi korban hozzá kell szoktatni a gyerekeket és erre az óvodáskorúak a legmegfelelőbbek. Nyitottak, érdeklődőek, még nincsenek nagyon elrontva rossz dolgokkal és könnyű jó irányba terelni őket.
A következő csomagokat készítettem nekik: ezüstfa, dió, nyárfa, feketefenyő, akác, lucfenyő, nyírfa, platán, kőris, juhar, eperfa, szivarfa, ecetfa, hárs, ostorfa, ezüstfenyő, csörgőfa, szomorúfűz, tölgy, vadgesztenye, szilfa, berkenye, spirálfűz. Van ahol nem adtam meg pontos fajnevet (pl. tölgy, hárs, juhar), mert sokféle van belőlük. Szerintem éppen elég, ha egyelőre a csoportra jellemző bélyegeket meg tudják jegyezni.
A következő hétre előadást is fogok tartani náluk: "Miért fontosak a növények?"- címmel. Az előadás után kimegyünk egy kicsit a parkba ismerkedni a fákkal és megmutatom nekik majd azt is, hogy mindössze egy bot vagy vessző segítségével hogyan tudják meghatározni egy fa magasságát. Készítek majd rajzot is róla, amit hamarosan felteszek ide. És lesz még faültetés is.
Köszönöm, hogy válaszoltál. Jó látni, hogy néha nem csak magammal beszélem meg itt a dolgokat a "közös" topikon. A gépszíj egyébként tavaly tavasszal kapott el az oltással és szemzéssel és azóta egyre tágul az érdeklődési köröm. Sajnos a faültetésnél egy kis időnek el kell telnie ahhoz, míg az elültetett magjaimból csemeték lesznek, hogy képekkel is illusztrálni és bizonyítani tudjam az egész lényegét. Szerencsére azért tavalyi ültetésű gyümölcsmagokból már vannak kiültethető csemetéim, így lombhulláskor már tudok belőlük elültetni közterületre, óvodába és ismerősöknek ajándékozni. Jövőre viszont ha minden jól megy már erdőalkotó fákkal is gyarapodik a csemeteállományom és egyre többfélét és többet tudok majd felajánlani és elültetni belőlük.
Csak egyelőre hiányolom azokat, akik hasonlóképpen gondolkodnak. Vagy én vagyok a környéken az egyetlen, aki ilyen "furán" gondolkodik? Remélem, hogy nem.
Ültessünk el minél több fát! De együtt azért könnyebb lenne...
Téged igencsak elkapott a gépszíj. Olvasgatom az írásaidat, sokszor mosolygok is rajtuk, de tény hogy nagy elszántsággal és beleéléssel csinálod. Ne fogyj ki a lendületből :)
Ma egy hatalmas juharfáról is szedtem szárnyas magvakat és ültettem el belőlük. Egyre gyarapodik a földben az elültetett famagok mennyisége és változatossága. Pár év múlva már egy kis "erdő" lesz a kertemben. :) Jelenleg több mint 10 erdőalkotó hazai és külföldön honos fafaj magjai szunnyadnak a mélyben, hogy "remélem" sikeres csírázás után 2-3 év múlva kiültetésre kerüljenek.
Akit érdekel a tölgyfa szaporítása, annak érdekességként elmondanám, hogy a múlt hétvégén egy kocsányostölgy óriásról szedett makkok egy része, amiket egy neylonzacskóba téve a pincébe tettem le elültetésig, kicsírázott.
A hétvégén többféle fa szaporításába is belefogtam. Kis tölgymagoncokat ültettem, többféle helyről szedett makkokat ültettem el. Valamint földbe kerültek még bükk-, kőris-, hárs-, és platánfáról származó magok is. Két év múlva így már komoly csemeték várhatóak és várnak majd a kiültetésre.
Köszönjük szépen! Látható hogy azért olyan sok hiány nincs, inkább csak jelzés értéke van a csemetéknek, hogy fontos nekünk a fasor. Közterületen az időjárásra vannak bízva a növények, nem lehet mindenhol öntözni.
Vissszatérve a nálatok található hiányos platánsorra, ültettem platán magokat is a talált famatuzsálemről. Pár év múlva tudok adni csemetéket kiegészíteni a fasort, ha szükség lesz rá.
Első alkalommal csak a kezemmel, arasszal mértem le a fák kerületét. Második alkalommal már vittem mérőszalagot is. Tényleg ilyen hatalmasak a fák és gyönyörűek. A 110 makk csak a kezdet. Még van kétszer annyi, amit szintén el szeretnék ültetni.
A munkahelyemen elmondtam az ötletemet, most várom a választ (Ültessenek el annyi fát, ahány munkatársuk van). Ha mellém állnak az elképzelésemben, akkor több mint 100 fát kellene jövőre majd elültetni. Igaz, hogy még csak tavasszal fognak a pici makkok jó esetben kikelni, de vannak más magoncaim is, amik már 1-másfél évesek. Azért kell folyamatosan ültetni magokat minden évben, hogy ha alkalom adódik és akad egy hely, ahol szívesen elfogadják a facsemetéket, ne legyek majd zavarban. Szeretném ha mindig sok és sokféle csemete nőne a kertünkben, hogy az "igényeket" ki tudjam majd elégíteni.
Nagyon szerettem volna begyűjteni hársfa termést, magot továbbszaporításra. Sok és szép hársfát találtam kisvárosunkban, de valahogy egyik sem hasonlított virágillatban ahhoz, mint amit akkor éreztem, ha a nagypapám hársfa fájáról szedtem le virágokat teába. Ott meg lehetett részegedni a hársfa illattól, a méhek ezrei nyüzsögtek a virágok között. A mostani hársfa fáknál alig lehetett érezni az "igazi" hársfa illatot. Tehát továbbra is keresem az én hársfa fámat, amit tovább szaporíthatnék, hogy egyszer majd mások is ihassanak a róla szedett virágból készült teából.
Igazán szép fák! Mikor írtad hogy 85 cm a platánfa átmérője már gyanús volt hogy te mérőszalaggal... és tényleg! :) Kíváncsi vagyok mit fogsz csinálni 110 makkmagonccal?
Tölgyfák az előttünk lévő téren is vannak, díszfa fajta, keskeny és hosszú, van rajta szép termés. A tér túlfelén ültettek hársfát, eddig még észre sem vettem olyan kicsi volt, de majd lehet róla teának valót gyűjteni, örülök neki.
Ma ismét ellátogattam Hatvanba a volt kastélykertbe, ahol készítettem fotókat.
A lakótelep mögötti kis erdőben találtam egy nagy kocsányos tölgyet 290 centiméteres törzskerülettel. A teteje le van vágva, valószínűleg valamilyen betegség támadhatta meg és így próbálták megmenteni. Az alján több magoncot is találtam, amikből ültettem el néhányat.
A lakótelepi parkolóban lévő másik kocsányos tölgy matuzsálemről szedtem makkot, már 110-et ellültettem közülük. Törzs kerülete 310 centiméter.
Szintén a lakótelep mögött találtam egy nagyon nagy platánfát is. Törzskerület 281 centiméter. 150 centi magasan mértem a fatörzseket.
tervei szerint. Az építkezéshez felhasználták a hatvani vár romjait is.
Későbbi birtokosai a Hatvany-Deutsch család tagjai voltak. Ők helyeztették fel a kocsiáthajtóban, a lépcsőházban és az emeleti díszteremben látható, neobarokk stukkódíszeket.
Mai alakját többszöri felújítás és átépítés eredményeként nyerte el. A második világháborúban a katonák, majd az utána következő évtizedekben a környék lakosai a berendezést széthordták, illetve tönkretették, az épület állaga végzetesen leromlott. A díszfákat és -cserjéket területrendezés ürügyén vágták ki; az egykori park helyén kollégiumot, kórházat, rendelőintézetet, nővérszállást építettek, majd még egy lakótelepet is — a parkból mára csak pár száz négyzetméter zöldterület maradt. Az épületet 1979-ben életveszélyessé nyilvánították.
A kastély húsz holdas parkját a második világháború előtt értékes növényritkaságok díszítették, főként a Deutsch-Hatvany család jóvoltából. A park középső része franciás jellegű volt, a két szélén angol parkerdővel. A parkban hajdanán 35 szobor, 13 faragott kőpad és egy Olaszországból hozatott, díszes szökőkút állt. Ezekből mára csak néhány szobortöredék mellett az erősen lepusztult szökőkút maradványai láthatók. A park maradéka a déli, a Kossuth tér felé néző oldalon a falazott pilléres, vasráccsal kerített előkert és az északi oldalon az egykor hatalmas park csonkja.
Tehát az általam látott fák, amikről a terméseket szedtem kb. 250 évesek lehetnek, mivel egykor a terület a kastélyparkhoz tartozott. Ma lakótelep van ott és mellette a kórház.
Nagyon szép a platánsor. Nálunk kőrisfából van hasonló és ez is közrejátszott abban, hogy ideköltöztünk. Megtetszett az óriási fák végtelen sora, amik árnyat adnak a sétálóknak.
Ma Hatvanban jártam egy fórumos javaslatra, ahol óriási kocsányos tölgyfákról szedtem ültetni való makkokat. Egy részüket már földbe is tettem. Ez az idő nem a legjobb a számunkra, viszont a makkok ültetésére kiváló. Annak a fának az átmérője, amelyikről termést szedtem, 95 centi körül volt. Egy 85 centi átmérőjű platán alól is szedtem érett, maggal teli gömböket. Majd utána nézek, hogy mikor építették a Grassalkovich kastélyt, mert valószínűleg akkor ültethették ezeket a famatuzsálemeket. Sajnos fényképezőgép nem volt nálam, de legközelebb majd lefényképezem ezeket a gyönyörű és hatalmas fákat.
Ma egy szép kertben jártam, ahonnan több gyönyörű és különleges fa terméséből is sikerült ültetésre szánt darabokat elhoznom. A hétvégén földbe fognak kerülni és jövőre remélem már nagyszámú és sokféle kis magoncom lesz, amik fává tudnak cseperedni.
Kinek van nagyobb tapasztalata tölgyfa, platán, bükk, dió, hikoridió, kőris, hárs, lotus magok, termések elültetésével kapcsolatban? Mikor, hogyan, mibe és milyen körülmények között érdemes őket elültetni?
Köszönöm szépen a 12 gyönyörű fát és a hozzájuk kapcsolódó szép történetet. Biztos, hogy mindenki környezetében léteznek meseszép fák, még ha nem is olyan hatalmasak, mint az itt jelöltek. Csak nyitott szemmel kell járni és akkor észre vesszük őket.
Készítettem egy képet a szomszéd gyönyörű, óriásira megnőtt és különleges gyümölcsű, nagyszemű, fehérbelű diófájáról, amit tovább szeretnék szaporítani. Kérem, hogy akinek a környezetében valamilyen fantasztikus fa van, tegye fel ide a képet, színesítse vele az oldalt. Köszönöm.
pótolták a hiányokat csemetékkel.
