A fasizmus gazdaságilag a korporációs-, a finánctőke és az államhatalom összefonódása, melyben az államhatalom a munkásosztály ellenére van és a tőketulajdonosokat védi akár rendfenntartó erővel is.
Fasizmus: 1. tekintélyelvű, hierarchikus államot támogató politikai elképzelés; a demokrácia és a liberalizmus ellentéte.
2. tekintélyelvű kormányrendszer, egy darab diktátorral az élen. Nem tűri az ellenzéket, erőszakkal elnyomja az eltérő véleményeket, és szigorúan ellenőrzi az ipari és gazdasági életet. A hatalmat leggyakrabban nacionalista és rasszista érzésekre hatva próbálja megtartani/megragadni.
Remélem az EU-ban is felismerték már sokan, hogy a Jobbik hatalomra kerülése kínos helyzetet teremtene, és remélem, hogy már el is döntötték - melyik másik hazai pártba pumpáljanak sok-sok pénzt titokban.
• a faji eredetre, a nemzeti, nemzetiségi és etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más meggyőződésre, • az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre, a szexuális életre, valamint a büntetett előéletre vonatkozó személyes adatok
'Azt mondod, az ország szellemi roncstelep, és hogy az lett, abban neked is megvolt a részed. Miért, mit tettél? Mit tettünk?
Nemcsak szellemi. Lelki is. Hogy mit tettünk? Hát főleg semmit. Lenézzük egymást. Gőgösek és arrogánsak vagyunk egymással vagy huszonöt éve. Hagytuk a kilenvenes években, hogy a tahóság divat legyen, sőt mérce. Kivégzésnek neveztük, ha valaki lemészárolt egy családot. Átvettünk egy szót – lúzer – mert szükség volt rá, de nem vettük észre, hogy a “győztes”-re nincs új, menő szavunk, mert azt alig használjuk. Rettegtünk a vesztességtől, de a győzelem eszünkbe se jutott. Humor helyett mindig csak kiröhögtünk. Bátran kiröhögtük a hagyományt, mert akár hagyománytisztelők voltunk, akár nem, az úgyis bennünk volt. De akiket neveltünk, azt láthatták, hogy a hagyomány az valami alapvetően röhejes dolog. Sőt, jobbos. Ami ugye már szélsőjobbos. Ami ugye már fasiszta. És ami fasiszta, ahhoz nincs több kérdésünk… Mindez tíz-tizenöt éve elkezdett beérni. A szellemi elit addig leckéztette a tisztes átlagszínvonalat, amíg az most eltorzulva, középszerként vág vissza. Minden fronton. És ebből a politika csak egy.'
Babarczy kíváncsi rá, hogy vajon mit csináltak a mi elődeink a holokauszt alatt. Az a Babarczy, aki barátaival-harcostársaival egyetemben őrjöngve ugrott neki az első lusztrációs törvénytervezetnek, a híres Zétényi-Takács-féle javaslatnak. Aki a ballib megmondó falkával együtt ordított Csurka István híres „Apák ás fúk” című cikkére, dühödten fasisztázva és maróan gúnyos cikkekben kifigurázva azt az ókori gondolkodásmódot, miszerint a gyermekeknek bűnhődnie kéne a szülők bűneiért. Pedig valójában pusztán annyiról lett volna szó, hogy a kommunista főbűnösök ne örökíthessék már hatalmukat direkt módon a gyermekeikre.
Most viszont más a nóta: egy 19 éves srác legyen szíves hivatalos dokumentumokkal bizonyítani, hogy valószínűleg sosem látott dédnagyapja mit csinált 70 évvel ezelőtt. Ha nem tudja, akkor nyilván náci volt, eo ipso a dédunokája is az, tehát legyen szíves befogni a pofáját.
Ez már nem kettős mérce, ez nem aránytévesztés, itt valami patologikus mentális deficitről van szó. Most szépen jegyezzük fel magunknak azt, hogy mindig van lejjebb, majd lépjünk tovább nevetve.
Történészként , kutatóként, valamiből akkor is meg kellett élnie, nemde? Nekem természettudományos kutatóként nem volt szükségem ilyen kompromisszumokra, de a történészeknek s hasonlóképpen ideológiailag kötött szakmabeleiknek muszáj volt alkalmazkodni. Pláne az első harminc évben.
Én azt tanultam szüleimtől, hogy bolygónk mindenkié (minden élőlényé).
Amikor viszont 6 éves koromban iskolába kellett járnom - észrevettem, hogy a másodikosok az iskolaépület birtokosainak képzelik magukat - arra "hivatkozván", hogy ők már korábban jártak be oda, mint pl. mi elsősök. Előjogokat követeltek, ill éreztettek.
Arra is emlékszem, hogy az I/a és I/b osztály között is voltak összetűzések (
mert ezt egyesek direkt szították).
Ma úgy vélem, hogy a folyosói verekedéseket ösztönlények provokálták ki.
"megmagyaráznád, hogy a másik esetben ez miért nem érvényes: joguk van az ellenkezőjét mondani, ahogy Szakálynak is! Miért csak egyesek lelki ilyen fene érzékeny, másoké miért nem lehet az?"
Légy szíves írj valami konkrétumot (fogalmam sincs miféle alternatív állításra céloztál).
megmagyaráznád, hogy a másik esetben ez miért nem érvényes: joguk van az ellenkezőjét mondani, ahogy Szakálynak is! Miért csak egyesek lelki ilyen fene érzékeny, másoké miért nem lehet az?
"- miért lehet az egész magyar nemzetre, az akkor még meg sem születettekre az antiszemitizmus és holokauszt vádját rámondani?"
Minthogy nincs tiltva, szabad ilyesmit mondani.
E vélemények szerintem benyomások, és abból fakadnak, hogy elhanyagolható mértékűek az antiszemitizmus elleni lakossági megmozdulások.
Ám hogy alig vannak ilyenek - az utalhat akár arra is, hogy a lakosság az antiszemitizmust csupán viszonylag csekély számú paranoiás ócska "szórakozásának" tekinti.
Elmebetegek ellen pedig nem jó szokás kimenni tüntetni. Fékezze meg őket az államhatalom - már ha nem ütközik jogszabályba a bekasztlizásuk.
