A játék lényege, hogy a feladvány kiötlője körülír egy találmányt, mely lehet egy szerkezet, eljárás, technológia, elmélet, rendszer, tudományos törvény, stb. és a megfejtőnek ezt a valamit, valamint annak feltalálóját, kigondolóját, megalkotóját kell kitalálnia és megneveznie.
Ha az a valami olyan jellegű, hogy képileg megjeleníthető és persze rendelkezésre is áll megfelelő kép (fotó, rajz, táblázat, stb.), akkor a megfejtő ezt is beillesztheti, ugyanígy a megnevezett személy képét is. Ez azonban nem kötelező.
Viszont kötelező a visszaigazolás megvárása az új kérdés feladásához - persze ésszerű időhatárok között.
Jó játékot és játszva okulást!
A Hold mozgását vizsgálva kimutatta, hogy a Föld forgásának szögsebessége nem állandó. Az égi vonatkoztatási rendszer megalkotását egy másfél ezer csillag pontos koordinátáit tartalmazó katalógussal segítette.
Mestere azzal a feladattal bízta meg, hogy tanulmányozza a Kínai-alföld nagy folyóinak deltavidékét, derítse fel a Sárga-folyó és a Jangce meder változásainak okait és körülményeit.
Fibonacci (Pisa, kb. 1170 – kb. 1250) itáliai matematikus Leginkább arról nevezetes, hogy ő terjesztette el a hindu-arab számírást Európában, a Liber Abaci című könyvével. A róla elnevezett Fibonacci számokat nem ő fedezte fel, de példaként használta ugyanebben a művében.
A Fibonacci-számok a matematikában az egyik legismertebb másodrendben rekurzív sorozat elemei. A nulladik eleme 0, az első eleme 1, a további elemeket az előző kettő összegeként kapjuk. Képletben:
F n = { 0 , ha n = 0 ; 1 , ha n = 1 ; F n − 1 + F n − 2 , ha n ≥ 2. {displaystyle F_{n}={begin{cases}0,&{mbox{ha }}n=0;\1,&{mbox{ha }}n=1;\F_{n-1}+F_{n-2},&{mbox{ha }}ngeq 2.end{cases}}} A Fibonacci-számok végtelen, növekvő sorozatot alkotnak; ennek első néhány eleme a nulladiktól kezdve: 0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34 és így tovább
Orvos, néprajzkutató, botanikus és filológus volt. Sok mindenhez értett, de az igazi szenvedélye az anyanyelve volt.
Hosszan tartó népi gyűjtőmunkájára alapozva megírta nemzete hősi eposzát, mely nemcsak hazája irodalmára, hanem az egész világirodalomra igen nagy hatással volt.
Johann Philipp Reis ((1834–1874) német fizikus és feltaláló.
Ő volt az első, aki elektromos vezetéken keresztül hangokat közvetíteni tudó és használható szerkezetet alkotott, így a telefon feltalálásában kulcsszerepe volt. Eközben kifejlesztette a kontaktmikrofont is, és a szerkezetének 1861-ben a telefon nevet adta, mely elnevezés a későbbiek során általánosan meghonosodott. Reis egy másik találmánya az egysoros görkorcsolya volt, melyet azonban már korábban is ismertek.
feltaláló : Spencer Silver amerikai vegyész és feltaláló, ragasztókra szakosodott. A 3M elismeri, hogy kitalálta azt a ragasztót, amelyet Art Fry használt a Post-it Notes készítéséhez
1968-ban a 3M egyik tudósa azon dolgozott, hogy létrehozzon egy szupererős ragasztót. Ezt az anyagot a légijármű-iparban szerették volna használni, de ehhez képest valami egészen más dolog született meg. Egy olyan ragasztó, amely
olyan gyenge, hogy szinte semmit sem képes megtartani.
Azonban a 3M egy másik mérnöke, a St. Paul-i templom kórusában énekelt, és egy nap elhagyta könyvjelzőjét. Ekkor pattant ki a szikra agyából, hogy a ragasztót lehetne könyvjelzőként is használni.
Kiderült, hogy a ragasztónak véletlenül van két nagyon fontos tulajdonsága, amelynek későbbi sikerét köszönhette.
A ragasztóval bevont réteg ugyanis egyáltalán nem hagyott nyomot azon a felületen, amelyre ráragasztották, másfelől újrahasznosítható volt. Attól, hogy valahol használták már egyszer, különösebb hatékonyságvesztés nélkül át tudták helyezni A pontról B pontra.
Mi volt ez a találmány, amely mára a világ 150 országában elterjedt, és ki volt a két mérnök, aki kitalálta?
A szemafornak két karja volt (ún. jelzők), melyeket egy keresztrúd (ún. szabályozó) kötött össze. Az ellensúllyal felszerelt, rácsos szerkezetű, feketére festett karok 4-10 méter hosszúak voltak, melyeket az őrházból két fogantyú segítségével mozgattak. A közvetítő állomásokat egymástól 12-25 kilométerre építették fel, és tetejükről távcsővel figyelték a szomszéd állomások jelzéseit.
Az illető kifejlesztett egy eljárást a fémcsíkok cigarettapapírokra helyezésére, és úgy vélte, hogy hasonlóan bevonhat egy mágnescsíkot is. Különféle anyagokkal való kísérletezés után, nagyon vékony papírt használt, amelyet vas-oxidporral vont be lakként, ragasztóként.
1906-ban egy centrifugális kompresszort tervezett, amely hasonló volt a vízszivattyú centrifugális esztergapengéihez. Az eredmény egy biztonságosabb és hatékonyabb hűtő lett.
Willis Carrier és további hat mérnök 1915-ben megalapította a Carrier Engineering Corporation-t 35 000 dolláros kezdőtőkével.
A Carrier 1921-ben szabadalmaztatta a centrifugális hűtőgépet. Ez a "centrifugális hűtő" volt az első gyakorlati módszer a nagy terek légkondicionálására.
A korábbi hűtőgépek dugattyús hajtású kompresszorokat használtak a hűtőközeg szivattyúzására a rendszeren keresztül, amely gyakran mérgező és gyúlékony ammónia volt
