Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2014.07.08 0 0 488

én is örülök amikor ír valaki, mert néha annyira egyedül vagyok ezzel az érzéssel. sőt, nem néha.

nem tudok igazán senkivel beszélgetni erről.

ezért szoktam azon is csodálkozni, hogy ahhoz képest, hogy mennyi rákos beteg van, ahhoz képest

döglődnek az ezzel kapcsolatos topikok, vagy ha kérdez valaki valamit a topikokban, senki nem válaszol rá, szóval furcsa.

gyászolós topikkal se nagyon lehet találkozni, itt is rákerestem anno és csak bedöglött vagy használhatatlan topik van ezzel kapcsolatban.

úgy látszik még mindig tabu ez a téma.

na, ez egy kicsit off volt.

 

a ma reggelem is elég nehezen indult és még rátettem egy lapáttal mert elkezdtem anyukám csecsebecséi között

kotorászni és olyan aranyos dolgokat találtam, hogy egészen elkeseredtem:):(.

 

 

Előzmény: tabátos1 (485)
neo777 Creative Commons License 2014.07.07 0 0 487

Hát igen. Kínomban kezdtem olvasni a fórumot,amikor a doki néni mondta, hogy készüljek fel.. Azt hittem van még időnk. Mondjuk kb 5 hónap így is megadatott. De neki biztos nagyon gáz volt, hogy a fia pelenkázza, stb Bár viccesen megoldottuk. Én sem, ő sem hitte volna hogy meg tudjuk oldani, de kaptunk erőt föntről biztos. Hitem van, de alapjában véve nem könnyíti a fájdalmat. Ja én végig dolgoztam mellette. Most minden nem együtt töltött percért szenvedek. Ha nő, ha férfi vagy, ha igazán szerettél nagyon mély lesz a seb, az tuti.

 

Nem tudom mikor lesz picit könnyebb...Alig másfél hónapja..

Akkor is szép napot nekünk! :-)

Előzmény: tabátos1 (486)
tabátos1 Creative Commons License 2014.07.07 0 0 486

Bocs'  ....mennyi, Olyan   (könnyes szemmel írtam)

tabátos1 Creative Commons License 2014.07.07 0 0 485

Drága neo és kék nyúl!

Nekünk annyira egyformák az érzéseink, álmaink, gondolataink, hogy csak ismételni tudnám soraitokat.

Biztos azért, mert a fájdalmunk, gyászunk is ugyanaz. Ugye, hogy ez nem lehet véletlen? Én is TUDOM, hogy Anyukám sokszor itt van velem. Szól hozzám, és én válaszolok, vagy ugyanúgy mondok Neki valamit, és ez olyan természetes.

Mindegy, hány évesen halt meg a testük, mindegy, menyi idő telt el azóta, a lényeg nem változik.

Ölyan jó, ha néha olvashatlak Benneteket!

neo777 Creative Commons License 2014.07.07 0 0 484

Teljesen megértelek :-)  Jó, akkor ez normális úgy látom :-)

Előzmény: Törölt nick (483)
Törölt nick Creative Commons License 2014.07.06 0 0 483

egyáltalán nem bizarr, én is megtartottam a kispárnáját :), sőt több kispárnát és takarót.

és az összes bizsut, ékszert, csecsebecsét is, van olyan, amit ő csinált a saját kis kezével:)

én is reménykedtem, hátha találok valami üzenetet, eldugott levelet vagy akármit.

találtam is, bár nem konkrétan nekem szólt, hogy hogy éljem túl az életet nélküle, de azért örültem

ezeknek is: jegyzetek, receptek, naptárak bejegyzésekkel, szótár:), ezek is most sokat érnek.

 

 

 

Előzmény: neo777 (482)
neo777 Creative Commons License 2014.07.06 0 0 482

Ok. Meg gondolom. Van ami kedves nekem, azt megtartom. Pl a kispárna, vagy a gyapjú takaró ami rajta volt. Lehet bizarr de nekem ezek kedvesek. Apró dolgok, csecsebecsék, stb..

Muszáj megtennem, mert annyi mindent gyűjtött a Drága :-) Igazi Nő!

Meg reménykedem, hátha találok vmit amit eldugott, írt és nekem szól. Buta dolog de ez van.

:-)

 

Anya elvesztésnél nincs " szép kort megért" szerintem :-( De valóban, örülök, hogy eddig itt volt.

Előzmény: Törölt nick (481)
Törölt nick Creative Commons License 2014.07.06 0 0 481

most irigyellek téged is, hogy ilyen szép kort élt meg anyukád, de közben tudom,

hogy egy anya nem élhet elég ideig, főleg ha cinkostársad is volt:)..mint az enyém nekem.

sajnos én nem gondoltam meg elég alaposan, mit dobok ki és mit tartok meg, és utólag volt

olyan tárgy, amit megbántam, hogy kidobtam illetve odaadtam valakinek. 

és ez is olyan bánatot tud okozni, mert anyutól már nem kaphatok semmit és semmilyen új emlékem

nem lesz már tőle:(

szóval jól gondold meg, ne járj úgy mint én.

szép estét :)

 

Előzmény: neo777 (480)
neo777 Creative Commons License 2014.07.06 0 0 480

Talán az én Édesanyám sem hitte el, hogy ez a vég.. Élni akart nagyon. 20 éve küzdöttünk a kórral. 83 volt most mikor elment. Áldom a sorsot, hogy ilyen anyám volt. Várom, hogy újra lássam. Még mindig a ruháit pakolom..viszem ki a konténerekhez a tesco hoz. Nehéz..kegyetlenül nehéz.

Nem tudom fogok e még így szeretni emberi lényt.. Nemcsak anyám volt, haverom, cinkostársam :-) Kamaszkoromban biztos nehéz volt neki. De így a végére támasza voltam mindenben. Ez vigasztal. Hatalmas karma oldás volt a miénk, azt hiszem. De ez sem vigasztal.

Derűs napot mindenkinek!

Neo

Előzmény: Törölt nick (478)
Törölt nick Creative Commons License 2014.07.06 0 0 479

Popper Péter könyvében olvastam, hogy a test betegségével változik a lélek állapota is,

vagyis egy haldokló másképp éli meg az élete végét, mint egy egészséges ember vagy mint azt egy kivülálló képzeli.

Ebbe próbálok kapaszkodni.( bár kevés sikerrel :)

Előzmény: Törölt nick (478)
Törölt nick Creative Commons License 2014.07.06 0 0 478

de jó, hogy írtál...pontosan ezek maradtak ki nekem is, de én abszolút megértem anyukámat, hogy nem beszélt

halállal kapcsolatos dolgokról nekem, szerintem fel sem fogta és el sem hitte, vagy csak nem akarta elhinni, hogy nem fog meggyógyulni.

én meg nyilván nem kezdtem el tőle búcsúzkodni úgy, hogy nem láttam tőle jeleket, mindig próbáltam pozitiv maradni.

Nagyon sokat voltam vele, de utólag úgy érzem, ide kellett volna hozzá költöznöm az utolsó 2 hónapban, és nem csak az utolsó 2 hétben,

mert bár mindennap eljöttem hozzá, folyton kapcsolatban voltunk, én ápoltam és hoztam neki mindent, most sajnálom, hogy nem voltam vele többet. 

engem az bánt a legjobban, hogy bőven élhetett volna még, 71 éves volt.

 

Előzmény: neo777 (477)
neo777 Creative Commons License 2014.07.06 0 0 477

Egyetértek veled. Annyira hozzászoktam az ápoláshoz, hogy az utolsó 3 napban mindenki tudta, hogy ez a finish, rajtam kívül. Én nem tudtam hogy most jön, a jelek ellenére sem. Anyu nem panaszkodott soha, hősiesen példa értékűen viselte a dolgot. Ami hiányzik, hogy nem beszélgettünk a félelmeiről, az elmúlásról, az én félelmeimről, stb.. Ő nem akarta. A legvégén talán igen, de akkor már nem tudott kommunikálni. Én is otthon lakom, a szülői házban. Hát nem egyszerű. Nem tudom mikor leszek képes elfogadni a tényt. Valami eltűnt, fakó minden. Végzem a dolgom. Már nem nagyon akarok semmit megváltoztatni, értetlenül szemlélődöm csak. Így, egyedül nagyon rossz. Nem mintha tett volna hozzá valamit az utolsó időkben, de a tudat, hogy még itt van jó volt nagyon. Az ápolása alatt még közelebb kerültünk egymáshoz, ami jó, de így még fájóbb.

Lelki ismeret furdalásom nincs, nem is lehet, csupán a pótolhatatlan hiány ami éget legbelül, ami értelmetlenné teszi a napokat. De tudom, hogy így kellett lennie, csak hát még élhetett volna. Gondolom mindannyian így vagyunk ezzel.

 

Szép napot mindenkinek!

Neo

Előzmény: Törölt nick (476)
Törölt nick Creative Commons License 2014.07.06 0 0 476

ez az előregyászolás érdekes, és tudom is miről beszélsz, hogy lassan tudatosul az emberben,

hogy nemsokára elveszti a hozzátartozóját és valamennyire elfogadja, vagy hozzászokik a gondolathoz,

és amikor tényleg meghal, akkor könnyebben viseli el - (ezt persze mások mondják, annyira nem egyszerű ez)

én valahogy úgy vagyok ezzel, hogy anyukám beteg énjét elengedtem már, de a régi, egészséges,

vidám énjét képtelen vagyok. azt nem kívánnám neki, hogy olyan betegen éljen tovább:(

hát nem könnyű..és itt a nyár, eszembejut mennyi jó dolgot csináltunk együtt.

Előzmény: neo777 (473)
Törölt nick Creative Commons License 2014.07.06 0 0 475

nekem is volt már párszor ilyen nagyon furcsa álmom, annyira valóságos volt, hogy döbbenten ébredtem:)

nem tudom, hogy ez a bennem zajló érzésektől volt, vagy más volt...

én is abban a lakásban lakom megint, ahol felnőttem, minden máshogy van, átrendeztük, felújitottuk kicsit,

de mégis minden szegletről anyukám jut eszembe, borzasztóan hiányzik. én sajnos sokat agyalok még a dolgokon,

nem tudok kikapcsolni, folyamatosan dühös vagyok, hogy ez megtörténhetett és hogy miért pont vele:(

Előzmény: Törölt nick (474)
Törölt nick Creative Commons License 2014.07.05 0 0 474

nekem június 5-én volt egy éve.  annyira fura dolgok vannak velem. nehéz leírni, ha nem lenne "törölve" az agyam, tuti szenvednék non.stop, de hálistennek valami fentről " törli" a memót, és nem bírok folyton agyalni :-( de pár napja már annyira hiányzott apukám, szenvedtem magamban non-stop. és tudjátok, mi történt??? eljött álmomban. egész éjjel vele álmodtam. egy szót sem szólt, csak ott volt végig a történésben. mindig beteg, ha róla álmodom/igaz, eddg talán ez a 3. álmom vele/, de mindig mosolyog, és néz rám, és teljesen boldog vagyok, hogy ott van velem. úgy keltem, mosolyogva, mondtam azonnal a férjemnek, hogy olyan jó, itt volt velem apu, és higgyétek el, itt is volt,én tudom. szeretem, örökké ♥

neo777 Creative Commons License 2014.07.02 0 0 473

Köszönöm. Egy kedves hölgy ismerős segített. De én voltam aki ápolta, szerette mindvégig. Család nincs. Majd talán egyszer. Most itthon a házban ahol felnőttem..nélküle.. Hát ti tudjátok milyen ez. Gyászoltam előre, de nem hittem,hogy így..csak ennyi..Hát kegyetlen dolog ez. Kitartást és sok erőt mindenkinek!

Előzmény: Törölt nick (470)
Törölt nick Creative Commons License 2014.07.02 0 0 472

nagyon sajnálom:(, ez tényleg nehéz lehet.

rajtam sem látszik semmi, dolgozom, sportolni járok, nevetek is, de igazából nincs kedvem semmihez, egésznap anyukám jár a fejemben.

irigylem azokat, akiknek még élnek a szülei.

mit nem adnék ezért..

Előzmény: tabátos1 (471)
tabátos1 Creative Commons License 2014.07.02 0 0 471

Nekem is 20 hónapja... És akkor még nem tudtam, hogy még 3 családtagom követi Őt. Hogy lehetnénk? Mi már sosem leszünk jól. Tegnap is nagyon sírtam a temetőben. De itthon, egyedül nagyon gyakran. Mások persze ezt nem tudják-nem is tartozik senkire. Teszem a dolgom, elvégzem a munkám, nem látszik rajtam.

Előzmény: Törölt nick (468)
Törölt nick Creative Commons License 2014.07.02 0 0 470

nyilván mindenkinél máshogy zajlik a gyász feldolgozása és más idő alatt. mi nagyon "össze voltunk nőve",

ezért képtelen vagyok elengedni. Rossz visszagondolni arra, hogy amikor kiújult a betegsége, a statisztikák szerint

volt még 1 éve, pedig látszólag semmi baja nem volt. Borzasztó volt a tudat, hogy elveszítem, és ezt az érzést álmodom még mindig.

Nem tudom magam túltenni ezen, mindig eszembejut valami. Nagyon jó, hogy meg tudtam oldani, hogy ne kelljen kórházban

meghalnia, de nem bírom feldolgozni azt, ahogy ott fekszik mozdulatlanul...meg még annyi mindent...

ismerős ez az árva érzés, mindig ezt érzem, senki nem fog már úgy hívni és úgy szeretni, mint ő.

Olyan sok mindent kéne még megbeszélnünk..

Neked kitartást kívánok, és hogy legyen veled valaki, akire mindig számíthatsz, én nem is bírtam volna ki enélkül.

Előzmény: neo777 (469)
neo777 Creative Commons License 2014.07.02 0 0 469

Hát én február óta olvaslak titeket. Május 19 én édesanyám elment. Én ápoltam itthon meló mellett. Férfi vagyok, bár mióta senkim nincs árva érzésem van.

Olyan kis vuk érzés :-( Nem túl biztató amit írsz. Ilyen lassan gyógyul a seb :-(

Nekem sem élénkek már a színek.
Még ügy-intézek, óra átíratások stb..
Talán annyival könnyebb, hogy februártól én előgyászoltam, de így is a szívem szakad ketté..

Előzmény: Törölt nick (468)
Törölt nick Creative Commons License 2014.07.02 0 0 468

Eltelt már 20 hónap, de még mindig nagyon nehéz nélküle. visszatérő álmom, hogy anyu már nagyon beteg, de talán van egy kis remény..mindig kérdezem álmomban tőle, hogy van... az egész napomra rányomja a bélyegét ez a hangulat :(

Kár, hogy már senki nem ír, hogy vagytok?

Törölt nick Creative Commons License 2014.05.16 0 0 467

Bocsánat, hogy írok ide, de van egy másik Ratkó vers, amit nagyon szeretek:

 

Anyám a föld alatt van;
vigyázok, rá ne lépjek.
Nem tudom, mily alakban
költi föl őt az élet.

Könnyű, soványka teste
nem tudom, hogy mivé lett
bogárka, búza lett-e -;
vigyázok, rá ne lépjek.

Előzmény: Törölt nick (464)
Törölt nick Creative Commons License 2014.05.04 0 0 466

nagyon szép és nagyon szomorú vers.

remélem én is, hogy egyszer még találkozunk velük.

Előzmény: Banyaci (465)
Banyaci Creative Commons License 2014.05.04 0 0 465

Éteri üzenet

Botos Ildikó

Édesanyámnak

 

Egyszer majd nekem is ásít a hideg anyaföld,
S kitátja előttem hatalmas, fekete ajkait.
Bekebelez, beszippant engem jó mélyre,
Hol megpihent édesanyám majd vár, s nekem megterít.
Lesz majd az asztalon jó szó s őszinte szeretet,
Melyből majd haraphatok én is egy keveset...

Asztalánál boldogan ülve majd két szemébe nézek,
Személyesen, tiszta szívből, húsz éve elmaradt,
Saját tollból fakadt anyák napi köszöntővel élek.
De addig is, szálljon a hangom a csillagos éteren át,
Érjenek el hozzá szavaim szeretet bársonyos szélfuvolán.
Köszönöm, hogy életet adtál, szeretettel gondolok rád!

Légy áldott, s nyugodj békében, drága édesanyám...

Törölt nick Creative Commons License 2014.05.04 0 0 464

Az anyák halhatatlanok. 

Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok, 
mint az idő.

(Ratkó József)

Banyaci Creative Commons License 2014.04.28 0 0 463

Hát igen. Közeledik az anyák napja. Ráadásul apunak május 6.-án van a születésnapja.

Törölt nick Creative Commons License 2014.04.15 0 0 462

:( akkor nincs jó napod...

nekem tavaly anyu névnapján volt anyáknapja is, borzasztó volt.

Előzmény: zsákbacickom (461)
zsákbacickom Creative Commons License 2014.04.15 0 0 461

Ma van a lányunk születésnapja...

zsákbacickom Creative Commons License 2014.04.07 0 0 460

Borzasztó, ez is folyton az eszemben van: ez a szörnyűség jön, lecsap és visz mindent, mint a forgószél...

Mire észhez térünk, elvesztettünk mindent.

Előzmény: Törölt nick (459)
Törölt nick Creative Commons License 2014.04.06 0 0 459

a volt általános iskolámban volt a szavazás, a falon egy tabló, anyukám mosolyog rajta az 50 éves osztálytalálkozójukon..

hát ettől nagyon szomorú lettem, 8 éve még a betegségéről se tudtunk...

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!