nekem június 5-én volt egy éve. annyira fura dolgok vannak velem. nehéz leírni, ha nem lenne "törölve" az agyam, tuti szenvednék non.stop, de hálistennek valami fentről " törli" a memót, és nem bírok folyton agyalni :-( de pár napja már annyira hiányzott apukám, szenvedtem magamban non-stop. és tudjátok, mi történt??? eljött álmomban. egész éjjel vele álmodtam. egy szót sem szólt, csak ott volt végig a történésben. mindig beteg, ha róla álmodom/igaz, eddg talán ez a 3. álmom vele/, de mindig mosolyog, és néz rám, és teljesen boldog vagyok, hogy ott van velem. úgy keltem, mosolyogva, mondtam azonnal a férjemnek, hogy olyan jó, itt volt velem apu, és higgyétek el, itt is volt,én tudom. szeretem, örökké ♥
Köszönöm. Egy kedves hölgy ismerős segített. De én voltam aki ápolta, szerette mindvégig. Család nincs. Majd talán egyszer. Most itthon a házban ahol felnőttem..nélküle.. Hát ti tudjátok milyen ez. Gyászoltam előre, de nem hittem,hogy így..csak ennyi..Hát kegyetlen dolog ez. Kitartást és sok erőt mindenkinek!
Nekem is 20 hónapja... És akkor még nem tudtam, hogy még 3 családtagom követi Őt. Hogy lehetnénk? Mi már sosem leszünk jól. Tegnap is nagyon sírtam a temetőben. De itthon, egyedül nagyon gyakran. Mások persze ezt nem tudják-nem is tartozik senkire. Teszem a dolgom, elvégzem a munkám, nem látszik rajtam.
Hát én február óta olvaslak titeket. Május 19 én édesanyám elment. Én ápoltam itthon meló mellett. Férfi vagyok, bár mióta senkim nincs árva érzésem van.
Olyan kis vuk érzés :-( Nem túl biztató amit írsz. Ilyen lassan gyógyul a seb :-(
Nekem sem élénkek már a színek. Még ügy-intézek, óra átíratások stb.. Talán annyival könnyebb, hogy februártól én előgyászoltam, de így is a szívem szakad ketté..
Eltelt már 20 hónap, de még mindig nagyon nehéz nélküle. visszatérő álmom, hogy anyu már nagyon beteg, de talán van egy kis remény..mindig kérdezem álmomban tőle, hogy van... az egész napomra rányomja a bélyegét ez a hangulat :(
Egyszer majd nekem is ásít a hideg anyaföld, S kitátja előttem hatalmas, fekete ajkait. Bekebelez, beszippant engem jó mélyre, Hol megpihent édesanyám majd vár, s nekem megterít. Lesz majd az asztalon jó szó s őszinte szeretet, Melyből majd haraphatok én is egy keveset...
Asztalánál boldogan ülve majd két szemébe nézek, Személyesen, tiszta szívből, húsz éve elmaradt, Saját tollból fakadt anyák napi köszöntővel élek. De addig is, szálljon a hangom a csillagos éteren át, Érjenek el hozzá szavaim szeretet bársonyos szélfuvolán. Köszönöm, hogy életet adtál, szeretettel gondolok rád!
Légy áldott, s nyugodj békében, drága édesanyám...
Szomorúan olvastam a másik topikban, melyből ide jöttünk, hogy Alíz elment. Akik olvastuk, szorítottunk neki. S mi csak sejtjük a hozzátartozók fájdalmát.
Ez a másik, ez a világosabb suhanás nem adatik csak a nádszál-rengetegben s az ingatag erdőn, amikor az ember már madár és lemondott a külön pohárról túl az eszmélkedésen, a levegő tudása nélkül űrbe meríti szárnyait.
Jó zene, mostanában futás közben az Eye of the tigert hallgatom, na az arra az időre teljesen kikap a letargiából és a növeli a futósebességet is, hihetetlen, hogy egy pár perces zene mire képes.
Mostanában megy a hullámvasút nálam. Néha napokig tartom magam, aztán a semmiből padlóra kerülök és csak zokogva tudok elaludni, nagyon nehéz mindig talpraállni, ilyenkor kimegyek futni és úgy futok, mintha minden elől futnék.
Én a lelkem legmélyére eltemettem a legfájdalmasabb napokat, máshogy nem bírnám ki. A mai napon pluszban megviselt Rakaczki Bence tragédiája, sportőrültként nagyon szurkoltam a srácnak, 20 éves volt csak, leukémiában halt meg. Isten nyugosztalja.
Látom többen próbálják szeretetteik elvesztését versben kiírni.Én is próbáloztam,valamivel könnyebb lettem.Feleségem (már írtam)35 év után ment el ebből a világból. Teljesen összetörtem,gondolataimat rímben írtam ki.Ezt most közre adom,talán valakinek tetszik,s ihletet kap Ő is.Lehet,hogy már feltettem ezta videót,amiben feleségemre emlékeztem.