Keresés

Részletes keresés

samo1 Creative Commons License 2013.11.16 0 0 387

Köszönöm a részvétet,a tragédia kedden történt,tényleg nagyon friss.

Törölt nick Creative Commons License 2013.11.16 0 0 386

sajnos mi hozzátartozók nem tudjuk meggyógyítani a szeretteinket ha betegek, sokszor még az orvosok se.

csak segíteni tudunk nekik, ápolni őket, tartani bennük a lelket.

emiatt ne legyen bűntudatod, biztos megtettél mindent amit lehetett.

annak is biztos megvolt az oka, hogy nem bírtál vele az utolsó napon ott lenni, bár én azt nem bírtam volna ki,

ha nem lehetek anyukámmal az utolsó pillanatig és még így is sokszor gyötör a lelkiismeretfurdalás, megtettem-e mindent?

ezt biztos nagyon sokan így érzik.

ha jól gondolom nemrég történt ez a tragédia, megértem, hogy most nagyon el vagy keseredve, de szerencsére ott a fiad,

aki támaszt nyújt.

őszinte részvétem.

 

Előzmény: samo1 (385)
samo1 Creative Commons License 2013.11.16 0 0 385

Sajnos én is ide kerültem.Drága feleségem 35 évnyi boldog házasság után hagyott itt örökre 54 évesen.A facebookon nyitottunk egy emlék oldalt neki, mivel egy méltatlanul kigúnyolt csengő hangú, közvetlen énekesnő rajongói táborához tartozott. A rajongók táborából sokan ismerték szerették.Megdöbbentette a rossz hír őket. Folyamatosan jönnek az oldalra és hozzám a bátorító,erőt adó üzenetek.Ezek talán segítenek feldolgozni kibírhatatlan,  önmarcangoló fájdalmam.

De a kérdésem kétségbe ejt:

 

Olvasom az üzeneteket,melyek könnyeket csalnak a szemembe.Azon gondolkodom, igazából jó férje voltam e Drágámnak.Megtettem e mindent a gyógyulása érdekében.Az utóbbi időkben minden délutánom minden szabad időm vele töltöttem.Sokszor este negyed tízkor jöttem el tőle.Nem kellett volna tovább vele maradni?Vasárnap csak egy percre ugrottam be hozzá,megláttam sírva fakadtam,s nővérével azt üzentem nem tudom végig csinálni.Minden kommunikációt megszakítottam ,magamba zárkóztam.Kedd reggel valami belső hang azt súgta,kapcsold be a telefont.Reggel fél kilenckor az orvos hívott,rossz hírt kell közölnie.Összeomlottam, rázott a sírás.A fiam jött értem a munkahelyemre.Kérdem én újra ,tényleg jó férj voltam?Nem kellett volna mégis ott lennem az utolsó percben is?Párnáját szorongatom,amiben elment,s járkálok céltalan az üres lakásban,s újra jönnek a könnyek.

Szomorú fájó szívű üdvözlettel Oláh Katalin emlékoldalról a férje Tamás

Törölt nick Creative Commons License 2013.11.15 0 0 384

szia,

nekem is vannak hullámvölgyeim, nem is kevésszer. én ezt az időt (halottak napja) úgy éltem túl, hogy nem mentem a temetőbe.

én nem tudom anyukámat a temetőhöz kötni és ez jó. sírhelye sincs, mert tudom, hogy viszolygott tőle, én sem szeretnék.

feketében sem járok, és tudom, hogy ő se örülne ennek. mi ilyenek vagyunk:)

itthon gyújtok mindennap mécsest, és zavarna ha ez kimaradna.

viszont tiszteletben tartom bárkinek az eltérő szokásait.

remélem már jobban vagy, gondolj arra, hogy nem vagy egyedül, itt mindig válaszol neked valaki (még ha pár nap múlva is:)

 

 

Előzmény: macyyyyy (383)
macyyyyy Creative Commons License 2013.11.14 0 0 383

Üdvözletem mindenkinek!

 

Néha olvasom a topikot.

A Halottak napja körül "sikerült" teljesen megzuhannom. A vonalas telefont kihúztam de a mobilt is kikapcsoltam 3 napra (aminek a számát pár barát tudja csak, mert új számom van), vittem virágot a rokonok sírjára is (más településeken is) de egyetlen élő hozzátartozómat fel nem kerestem.

Végül 7-én jutottam el odáig, hogy már felvettem a mobilomat...

 

 

Törölt nick Creative Commons License 2013.11.14 0 0 382

A magadból " kibeszélés ", " kiírás " sokat segít bármilyen probléma esetén, sajnos ezt tudom, saját tapasztalatból...

Előzmény: Andris8 (381)
Andris8 Creative Commons License 2013.11.13 0 0 381

Köszönjük, és nekem tényleg sokat segít, ha ide írhatok és más tanácsait meghallgathatom. Akárhogy is, íz írás segít elcsatornázni a fájdalmat.

Előzmény: Jolimama (380)
Jolimama Creative Commons License 2013.11.13 0 0 380

Bocsánat, félreértettem:-) Semmi gond, tényleg segíteni akarás volt bennem és van is. Sokszor gondolok Rád - Rátok.

Előzmény: Andris8 (379)
Andris8 Creative Commons License 2013.11.13 0 0 379

Pedig nagyon bölcsen írsz, itt valami félreértés van. Én solemare elnyűtt ruhás hasonlata és a filmbéli mondat között láttam párhuzamot, csak erről van szó. És szerintem a filmbéli mondat nem jó, mert nem szabad elfojtani a bánatot, ki kell adni, én is teszem ezt nap, mint nap, különösen, ha ide írok.

Előzmény: Jolimama (377)
Andris8 Creative Commons License 2013.11.13 0 0 378

Megteszem, amint alkalmam lesz rá.

Előzmény: Jolimama (376)
Jolimama Creative Commons License 2013.11.13 0 0 377

Ez pedig így nem igaz.  Ha ez jött le abból, amit írtam, kár volt megtennem. Csak segíteni szerettem volna - tapasztalatból....

Előzmény: Andris8 (374)
Jolimama Creative Commons License 2013.11.13 0 0 376

Tedd azt!!

Előzmény: Andris8 (372)
solemare Creative Commons License 2013.11.13 0 0 375

http://youtu.be/dUHTabF56z8

 

 

Ha van időtök, hallgassátok meg. A gyerekem hallotta őt, a Parlamentben volt, egy nem mindennapi ember beszéde a szenvedésről.

 

Andris8 Creative Commons License 2013.11.13 0 0 374

Erről a ruhás hasonlatról jut eszembe egy film mondata, ami megragadt a fülemben: "meg kell tanulni elfojtani a bánatot és a megbánást, míg egy unalmas, állandó kín nem lesz belőle."

 

 

Előzmény: solemare (367)
Andris8 Creative Commons License 2013.11.13 0 0 373

magaból = magamból

Előzmény: Andris8 (372)
Andris8 Creative Commons License 2013.11.13 0 0 372

Köszönöm, majd rákeresek a neten. Nem tudom, hogy mi van most velem, de a hétköznapi apró bosszantó dolgok annyira felgyülemlettek, hogy legszívesebben elsírnám magam, de közben ilyen apróságok miatt nem tudok sírni, közben meg úgy érzem, mintha egy kanóc befelé égne. Legszívesebben keresnék egy kietlen helyet és kiüvölteném magaból ezt a sok rosszat.

Előzmény: solemare (367)
Törölt nick Creative Commons License 2013.11.12 0 0 371

köszönöm, hogy írtál, talán egyszer nekem és itt többünknek is sikerül így elfogadni a helyzetet, a megmásithatatlant:(

Előzmény: Jolimama (369)
Törölt nick Creative Commons License 2013.11.12 0 0 370

nekem biztos nem lenne ennyi lelkierőm, így tartani magam, hogy ne okozzak a családtagjaimnak

még több lelki terhet és csöndben viselni a testi szenvedést:(

a sorozatot én is sokszor megnéztem, próbáltam elhinni, hogy tényleg van ilyen.

Előzmény: solemare (368)
Jolimama Creative Commons License 2013.11.12 0 0 369

Minden nap olvaslak Benneteket, azért nem írok, mert ugyanazokat tudnám Nektek mondani, mint eddig.

Mindenki másképp éli meg és dolgozza fel a veszteség miatti bánatot.

Mindennek, ennek is két oldala van. Az egyik, hogy belemerülünk a hiányba, nem tudjuk feldolgozni, nem tudunk kilépni belőle.

DE!! Ott a másik oldala is. A legtöbben úgy veszítették el a szerettüket, hogy sokat szenvedett. Mindig úgy éreztem, hogy ez önzés, ha mindenáron itt szeretnénk tartani. El kell jutni odáig - ahogy még a kisfiamnál is eljutottam - hogy azt tudjuk mondani, menj, ha menned kell....

 

Itt vannak Ők velünk továbbra is, ezt hisszük, érezzük. Gondoljatok bele, akkor hogy élik meg, ha azt látják, hogy szenvedtek, hogy nem engeditek el. Ezt kellene tudni elfogadni - ha nem megy egyedül, segítséggel, hogy Miattuk is élni kell az életet tovább, soha el nem felejtve Őket.  Hogy nyugodjanak békében.

Nagy erőt tud adni egy jó barát, egy jó társ és a gyerekek. Nekik is sokat mesélve, "életben" tarthatjátok az eltávozott szülőket.

 

Igen, és sírni is kell, megkönnyebbül a lélek.

Ha elfogadjátok a megváltozhatatlant, Rájuk gondolva a szépre, a jóra gondoltok, álmaitokban is az örömteli dolgok jönnek elő.

 

A fekete ruha: Sosem szerettem a feketét, amikor meghalt a kisfiam, az volt nehéz, hogy felvegyem. Sokáig nem tudtam levetni, a gyerekeim noszogatására úgy másfél év után, kezdtem valami más színnel kombinálni. De a mai napig is mindig van rajtam valami fekete.

Pedig tudjuk, hogy az nem jelent semmit, hogy milyen színűben vagyunk, de számunkra mégis jelent valamit.

 

El kell jutnunk odáig, hogy ha Róluk beszélünk, már a vidám történéseket is felemlegessük és tudjunk nevetni - akkor  megnyugodva lesznek tovább is mellettünk, akik már "csak" lélekben lehetnek ott.

 

Nem akartam ennyit írni, bocsássátok meg, de ahogy írtam, jöttek a gondolatok....

 

Sokat gondolok macyyyy-ra, aki nyitotta ezt a topikot, régen járt erre.......

solemare Creative Commons License 2013.11.12 0 0 368

Annyit gondolkoztam ezen az erő dolgon.

Anyu erős volt, mint ahogy a tiéd is, biztos vagyok benne.

Sőt. El tudod képzelni, mennyi erő kell ahhoz, hogy az ember ne beszéljen arról, hogy igen, itt a vége, tudom hogy menni kell, hanem célokat tűzzön ki maga elé, dacolva a fekete köpenyessel, ne nézzen rá, kerülje a tekintetét, mert ha egyszer ránézel, beszippant.

Szerintem ehhez kell a lelkierő. Ahhoz, hogy tudatosan tartsa a lelket a családjában is a beteg. Amikor ő a főszereplő, mégis a többit védi. Mert tudják, mennyire fáj nekünk. Miattunk terveznek.

Amikor tudod, hogy vége, mert mindőjük tudta hogy mi a helyzet. Az elefánt is elvonul a csordától meghalni, akkor mi emberek ne tudnánk az igazat?

És még valamit.

Az orvosok nem istenek. Sokan kapnak 2 hónapot és 10 év után is élnek, mások jó prognózissal elmennek rövid időn belül. Akkor mire kell ez az "őszintén a szemedbe"?

Elég lenne talán, hogy nem a legjobb a szitu, de belehúzunk.

Virtuálisan ölellek.

 

 

 

Előzmény: Törölt nick (361)
solemare Creative Commons License 2013.11.12 0 0 367

Nagyon sajnálom, nálam is közeledik az évforduló, éjjel 2-3 órákat alszom, tökéletesen megértelek.

Tegnap hívott egy barátnőm, nyár óta nem látott és megkérdezte: még mindig feketében vagy?

Igen. Még mindig.

Lassan megszokod majd ezt az állandó rossz érzést, együtt fogsz vele élni, mint egy ócska ruhával.

Akertam neked írni, de már nem aktuális. A Lifenetwork-ön volt esténként a Visszatérés a halálból c. sorozat. Ha van rá módod, nézd vissza.

Segít, magamnál tapasztaltam.

Vigyázz magadra.

 

Előzmény: Andris8 (365)
Andris8 Creative Commons License 2013.11.11 0 0 366

Égjen e kis virtuális mécses anyukámért és minden topiktársam elhunyt szeretteiért is:

 

 

 

 

Andris8 Creative Commons License 2013.11.11 0 0 365

Ma van anyukám születésnapja. Ez a nap az egyik legfontosabb ünnep volt nekem minden évben egész életében. Sajnos már nem tudok egyik ünnepen se ünnepelni, kiégett az ünnepi érzés a szívemből, nagyon rossz, így, hogy se karácsony, se semmi, borzalmas, csak minden nap Bear Grylls túlélési program van. Ahogy Solemare tökéketesen megfogalmazta: a színek halványabbak lettek. Sajnos ezek az évfordulók nagyon megviselik az embert, ez nem depresszió, ez természetes, ha életünk egyik legfontosabb szereplőjével már nem tudjuk tartani a kapcsolatot, ami eddig természetes volt, annak az eltűnését nem lehet megszokni egyik napról  a másikra.

Törölt nick Creative Commons License 2013.11.11 0 0 364

köszönöm, igen tudom, de annyira sajnálom őt.

Előzmény: syssy48 (363)
syssy48 Creative Commons License 2013.11.11 0 0 363

Igen, ez az amit szeretnék elkerülni, amíg lehet. Nagyon sajnálom, de ne bánkódj emiatt, te jót akartál, nem te tehetsz róla.

Előzmény: Törölt nick (362)
Törölt nick Creative Commons License 2013.11.11 0 0 362

ehhez még azért hozzá kell tennem, hogy anyukám nagyon erős volt addig,

sosem panaszkodott, nem keseredett el igazán, pozitivan állt mindig a betegségéhez is,

és a kezelésekhez is, bátran vállalt mindent.

de itt láttam először sírni:(

Előzmény: Törölt nick (361)
Törölt nick Creative Commons License 2013.11.11 0 0 361

igen, nem mindenki olyan erős, hogy szembenézzen az igazsággal.

édesanyámban szerintem akkor tört meg valami végérvényesen, amikor a génvizsgálókhoz

elvittem és nem tudtak semmivel segiteni neki, a szemébe mondták, hogy nincs mit tenni.

ezt én azért nem tudom megemészteni (a másik topikba már írtam, elnézést érte), mert

előtte a telefonban elmondtam a dokinak részletesen a helyzetet, mire nem azt mondta, hogy

sajnos nem tudnak mit tenni, hanem kecsegtetett, hogy még erre is lesz megoldás, mert

ha nem kecsegtet, el se vittem volna anyut, max. a leleteivel megyek el, de azt akartam,

hogy ő is hallja, hogy van remény, még ha egészen kicsi is, de nem ez történt, hanem

elolvasták a leletet és elküldtek minket (miután legombolták a 20 ezret)

ezután adta fel végleg anyukám, szerintem.

Előzmény: syssy48 (355)
Törölt nick Creative Commons License 2013.11.11 0 0 360

egyébként szoktál álmodni? apukámmal is nagyon sokszor álmodtam régebben,

de amióta anyu meghalt, talán 1x sem, csak anyuról, teljesen átvette a helyét a fejemben,

pedig ő is nagyon hiányzik még mindig.

a legrosszabb az az álom, amikor a valóságot álmodom, hogy meghalt és hiányzik, ez a hiányérzet

álmomban talán még erősebb, annyira fojtogató, hogy felébredve végigkíséri az egész napomat.

 

Előzmény: solemare (357)
AliceCsodaországban01 Creative Commons License 2013.11.11 0 0 359

Nekem áttételes utolsó fázisban lévő (4) tüdőrákom van, némi nyirokmirigy rákkal és mellhártya rákkal megspékelve, ja és tüdőtágulásom van, tudod az a négybetüs, most nem jut eszembe a röviditése. Pár hetet, hónapot kaptam két éve, azóta a negyedik fajta kemoterápiát kapom, a legujabb egy régi korszerűtlen, sok melléhatással járó, de érdekes módon ez használ, úgy néz ki. (Feltéve ha bele nem halok mire befejezik. Mert 3 hét kényszerpihenő után - ct időpont - kifejezetten egészségesnek éreztem magam, de most, hogy ujra kezdik  (ill. folytatják) , megint gyengülök rendesen és ez csak fokozódik, ahogy halad  előre a kezelés, nem adok 3 hetet és megint ki kell nyitni a kerekesszéket. ). A gyógyszert a doktornő javasolta, táplálékkiegészitőket nem javasolt, azt monmdta gyakorlatilag kidobott pénz, van amelyik tényleg használ valamit a kezelések alatti mellékhatások ellen, de sok kifejezetten árt a betegségnek.  Már több refluxelleni gyógyszert kipróbáltunk, Qamateltől elkezdve valami F-el kezdődőig, ez a Dipankin az, ahol észre is veszem, hogy enyhült. De  nekem nagyon lelkiismeretes orvosaim vannak, akik komolyan veszik a mellékhatsokat, és MINDEN óvitézkedést megkapok, csak hogy minél kevesebb  legyen belőlük.

 

Míg nincsenek fájdalmaim, velem azt csinálnak amit akarnak, gondolkodni akkor fogok, ha ébren lenni már nem jó.

Előzmény: nemtudomkakia (358)
nemtudomkakia Creative Commons License 2013.11.10 0 0 358

Közben észrevettem, hogy nem jó helxre írtam, köszönöm a választ, kifogja próbálni, csak  a helyzet az, hogy semmiféle gyógyszert nem engednek, amit szed, gondolok itt immunerősitőkre azt sem tudják. Valóban a negyedik kemo után van de, mint írtam a további kettőt nem veszi  fel már! Elég volt a pusztitásból! Kegyetlen dolog de egy orvos ismerős azt mondta addig adják az embereknek amig birja, hát mi ez? nép pusztitás? Magam részéről fel vagyok háborodva, ahogy bánnak a betegekkel, mint egy "odadobott hús!" Ha meg szabad kérdezni Te, hogy vagy? és milyen típusú a betegséged?

Előzmény: AliceCsodaországban01 (350)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!