Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2013.10.14 0 0 301

nekem olyan érzésem van, mintha andrisnak CSAK az anyukája lenne a világ. ha élne, akkor is,  ha megnősült volna, akkor is , mindig hazaszaladgált volna minden gonddal, és sose tudott volna érzelmileg úgy leszakadni róla, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül élvezte volna a családi életét a feleségével. vannak ilyen férfiak. lehet, már hamarabb is pszichológushoz kellett volna járnia... de persze nem biztos, hiszen nem ismerjük igazán egymást itt. minden esetre én az apukámat rettenetesen imádtam, elvitte a fele szivem, szenvedek sokat, de élek, nevetek, élvezem az életet, mert tudom, hogy a fájdalom is vele jár a léttel. andris talán nem tanulta soha fokozatosan megszokni a fájdalmat, az elválásokat, szakításokat, elmúlást, és ez volt neki az első nagy trauma. nem tudom, mi lesz vele.

Előzmény: Order of Hermes (300)
Order of Hermes Creative Commons License 2013.10.14 0 0 300

Figyelj, tobbszor mondtuk mar neked, hogy szakemberre lenne szukseged. Az allapot amiben vagy nem normalis, a szuleit elobb utobb mindenki elveszti, ez az elet termeszetes resze, ezen tul kell tudni lepni.

A legtobb esetben ezt ugy tudjak megtenni, hogy van az eletuknek egy csomo olyan pontja, ami kapaszkodot nyujt. Feleseg, gyerekek, baratok, hobbik hadd ne soroljam. Ugy latom, nalad ezek a tenyezok hianyoznak, de ami meg sulyosabb, hogy annyira beleburkolozol a fajdalmadba, hogy eselyed sincs meg csak kiepiteni se a sajat kapaszkodoidat.

 

A depresszio klasszikus tuneteit mutatod, magadban ezt nem fogod tudni megoldani. Menj el orvoshoz, komolyan, mert kulonben nagyobb baj is lehet.

Előzmény: Andris8 (295)
solemare Creative Commons License 2013.10.14 0 0 299

miért nem írod le?

üres vagyok, rossz gondolatok járnak bennem

 

Előzmény: Törölt nick (297)
Törölt nick Creative Commons License 2013.10.11 0 0 297

próbáltam valami vígasztalót írni, de semmi normális gondolat nem jut az eszembe.

saját magamat se tudom gatyábarázni:)

nagyon sokminden bennem van, de még itt se merem ezeket leírni.

nehéz beletörődni, hogy anyukám mindent elveszitett amit szeretett, amihez ragaszkodott,

vagy szeretett csinálni, és végül a reményt is, hogy meggyógyulhat.

rettenetesen sajnálom őt.

sokszor eszembejut az az érzés, amikor már tudtam, hogy meg fog halni és napról napra éreztem,

hogy csúszik ki a kezeim közül...:(((

apukám is meghalt pár éve, az is nagyon megviselt, pedig ő nem állt annyira közel hozzám,

mint anyu.

sok erőt neked is

 

Előzmény: Andris8 (295)
Andris8 Creative Commons License 2013.10.07 0 0 296

Valami hiba van a fórummal, nem küldi el, vagy többször küldi el az írást.

Andris8 Creative Commons License 2013.10.07 0 0 295

Ugyanígy vagyok ezzel én is.  Én mostanában azért nem írok gyakrabban, mert olyan szakaszban vagyok, hogy menekülök magam elől, a valóság elől.

 

Arra most rájöttem, hogy az idő múlása semmit nem segít. Minél több nap telik el annál jobban hiányzik anyukám. Az az igazság, hogy ebben a rossz őszi időben még mélyebben, még erősebben mardos a fájdalom, hiszen tökéletesen emlékezem, hogy 2 éve, 3 éve, 4 éve és így tovább milyen jó volt hazajönni az otthon melegébe, ahol anyukám várt és beszámoltam neki mindenről. A tavalyi őszt éber kómában töltöttem, a fájdalomtól annyira megrogytam, hogy fel sem fogtam a történéseket igazán, a mostani ősz azért nagyon kemény, mert most fogja át a tudatom, hogy mindent elveszettem anyukám halálával. Egy esős őszi napon ilyenkor felkelni és csinálni akármit is felér egy kínszenvedéssel. Annyira bennem van, hogy milyen jó volt a körülményekhez képest a 2011 es év: jó ct eredmények, kiváló erőállapot, jókedv........ és aztán jött a 2012., a világvége.. szó szerint....

 

Úgy érzem magam, mint a Mad Max filmekben a világégés túlélői: nincs más csak a túlélés, a tartalmát vesztette az életem, mostanában már a kedvenc időtöltéseim se tudnak úgy kikapcsolni, mert az agyam mindig jelez: a háborút elveszetettem, mit sem ér a pár csatagyőzelem. Ennek ellenére van bennem egy nagyon erős tudati szint (engem is meglep, hogy mennyire erős tudok lenni néha), ami képes előre tolni és célokat adni, csak borzasztóan nehéz, hogy szinte egész nap túlélő üzemmódban kell lenni. Futásban is egyre brutálisabb mennyiségeket teljesítek, követeli a szervezetem, hogy minél többet és többet teljesítsek, ha ez sikerül, akkor aznapra ki kapcsolok és másnap újra kezdődik a küzdelem. Annyira hiányzik az otthon melege, amit anyukám teremtett meg, hogy majd belereccsenek.

 

Amikor kicsit sikerül összekaparnom magam pont sikerül valahogy olyan TV műsorra kapcsolni, ahol azt látom, hogy nálam 2* idősebb embereknek is természetes, hogy megy meglátogatni az anyukáját. Ilyenkor annyira fáj, hogy nekem sosem adatik meg, hogy 50 + éves koromban meglátogassam anyukámat és a lehető legjobban segítsek neki. Sokan irigylik a világ leggazdagabb embereit a vagyonuk, az életmódjuk miatt, holott nem tudják, hogy mekkora kincsük van, csak nem veszik észre, mert nem becsülik meg eléggé a családjukat.

 

Mindemellett megemlékezem arról a soroksári kisfiúról is, akinek ma van a 11. szülinapja és az anyukája nélkül kell ezt a napot átélnie, mert valami mocsokos, embernek se nevezhető lény megölte kocogás közben. Hálát adok Istennek, hogy legalább nekem az megadatott, hogy felneveljen az anyukám és olyan életre szóló útravalót kaptam tőle, amit soha, de soha nem felejtek el. Nagyon sajnálom ezt a kisfiút, irtózatosan szenvedhet szegény, sok erőt kívánok neki.

Előzmény: Törölt nick (290)
Törölt nick Creative Commons License 2013.09.30 0 0 294

szerencsés anyukád, hogy nem volt sokáig fekvőbeteg.

szerintem annál rosszabb dolog nincs.

Előzmény: tabátos (293)
tabátos Creative Commons License 2013.09.29 0 0 293

Anyukám okt. 26-odika óta nincs velem testi valójában. Ő nem daganatos beteg volt. Gyakorlatilag 1 hét alatt történt, 3 napot volt ágyban fekvő. Veseelégtelnség volt a halál oka. Végig mellette voltam, voltunk. 1 napot volt  kórházban, de éjszakára is bent maradtam vele. Másnap délben hazahoztuk, úgy örült neki!! Csodát nem ígért az orvos, de azt sem, hogy ilyen gyorsan fog megtörténni.

Előzmény: Törölt nick (292)
Törölt nick Creative Commons License 2013.09.29 0 0 292

anyukád mikor halt meg? azt hiszem még nem írtad. daganatos beteg volt?

érdekes, de én bizonyos dolgokra nem emlékszem még tisztán, talán a tudatalattim védekezik így.

pl. az utolsó napok elmosódtak. persze vannak bizonyos képek, amiket tisztán látok, néha bele is őrülök, ha nagyon belegondolok..

anyunál is voltak olyan dolgok, hogy ha azt kezelik, könnyebb lett volna az élete:( (étvágytalanság, szájnyálkahártya gyulladás, depresszió), nagyon oda kell figyelni sajnos.

nézz utána mindennek, mert sokmindent nem mondanak maguktól.

 

Előzmény: tabátos (291)
tabátos Creative Commons License 2013.09.29 0 0 291

Én is nagyon féltem anyukám első születésnapjától, de itt volt velem, ugyanúgy köszöntöttem reggel, mint mindig. (De ezt már talán meg is írtam:)

1 hónapon belül vagyunk a halála évfordulójától. Már minden napra kristálytisztán emlékszem, őrjítő.

És itt van a bátyám, akivel egy nagyon nehéz héten vagyunk túl. Most jobban van (na nem az idegsebész és az onkológusa jóvoltáből, akik "elfelejtettek" a sugár mellékhatásaként kialakuló ödémával foglalkozni). Erre a családnak kellett rájönni és gyógyszerezni. Pedig a két legnagyobb fővárosi intézményben történt a műtét és a sugárterápia, gondolhatjátok, melyekben.

Sok erőt, egy kicsit könnyebb holnapot mindenkinek, mint a tegnapi nap volt.

Előzmény: Törölt nick (290)
Törölt nick Creative Commons License 2013.09.29 0 0 290

ez biztos így van, de én néha úgyérzem beleőrülök.

főleg mostanában. holnap lesz a szülinapja, nagyon szomorú vagyok:(

ti hogy vagytok? mindenkitől kérdezem...senki nem ír régóta.

 

Előzmény: Banyaci (289)
Banyaci Creative Commons License 2013.09.20 0 0 289

Az édesanya az édesanya. Anyuval én is félig velehaltam.  Idővel kevésbé őrjítő.  Időnként eszembe jut, hogy mennyire jó nagymamája volt a testvéremék gyerekeinek. Az én gyerkőceim nem is ismerhették. Pedig az én gyerekeim sem vennék zokon, ha egy emberrel több szeretné őket és ők rajonganának érte.

Előzmény: Törölt nick (285)
Banyaci Creative Commons License 2013.09.20 0 0 288

Meglepő, hogy az ember mennyit kibír. Mert bírni kell, mert muszáj. Persze ettől még nem jobb, nem könnyebb. Erőt kívánok nekeds, sokat.

Előzmény: tabátos (284)
tabátos Creative Commons License 2013.09.19 0 0 287

Köszönöm, most egy hajszálnyit megnyugodtam a bátyámat illetően estére. Viszont megint meggyőződtünk az egészségügy állapotáról. Most nincs erőm részletezni, de egy  csöppnyi odafigyeléssel megkímélhettek volna bennünket több napos rettegéstől.

Előzmény: Törölt nick (286)
Törölt nick Creative Commons License 2013.09.19 0 0 286

jav: vele ébredek, vele fekszem:)

Előzmény: Törölt nick (285)
Törölt nick Creative Commons License 2013.09.19 0 0 285

nekem is szerencsére van olyan ember, aki vígaszt nyújt és számíthatok rá maximálisan és anyukám is nagyon szerette, 

és csak az enyém:), de ettől függetlenül nekem belül lelkileg ugyanolyan rossz, és rettenetesen hiányzik édesanyám és

minden gondolatom ő, hiába csinálunk programokat, vagy dolgozom, vele ébredek, vele kelek, nagyon sajnálom őt, nem tudom

feldolgozni ami vele történt. gyerekem nincs, de szerintem ugyanez lenne a helyzet.

gyógyulást kívánok a bátyádnak.

Előzmény: tabátos (284)
tabátos Creative Commons License 2013.09.19 0 0 284

Tényleg örülök, hogy neked így könnyebb, félre ne érts!

De mikor SENKI nincs, aki csak a Tiéd, mikor olyan csaaládtagjaid, hozzátartozóid vannak, akik önmaguk is iszonyú sebekkel élnek(özvegy nővéred, daganatos bátyád, anyukájukat szintén elvesztett unokatastvérek), akkor a rettenetes aggodalom, fájdalom csak megsokszorozódik. Nemhogy enyhíthetné valaki, de még mindig nekem kell talpon maradnom. Meddig bírom????

Előzmény: Banyaci (283)
Banyaci Creative Commons License 2013.09.19 0 0 283

Anyu halála után kapta a férjem ajándékba. Nekem ő segített. A létezése. Most már készen van, itt van. Mint írtam, így könnyű.

Előzmény: Törölt nick (277)
Banyaci Creative Commons License 2013.09.19 0 0 282

Nem vagyok erős, csak Isten elküldte nekem a férjemet, hogy legyen egy biztos pont az életemben. Könnyű nekem vele jól viselni a nehézségeket.

Előzmény: Andris8 (280)
Banyaci Creative Commons License 2013.09.19 0 0 281

Ma a férjem reggel azzal kelt, hogy apuval álmodott. Azt mondta, hogy visszajött. Az ő álmában is derűs volt. Tudatta, hogy jól van, minden rendben, vigyáz ránk.

Andris8 Creative Commons License 2013.09.19 0 0 280

Nagyon jó az életszemléleted, bárcsak egy 10 ed ennyire lennék erős, mint te.

Előzmény: Banyaci (276)
Andris8 Creative Commons License 2013.09.19 0 0 279

Annak is eljön az ideje, de most annyira sérült vagyok lelkileg, hogy keresem önmagamat is.

Előzmény: Törölt nick (278)
Törölt nick Creative Commons License 2013.09.18 0 0 278

sürgősen keress egy barátnőt. nagy vigasz lesz, hidd el

Előzmény: Andris8 (275)
Törölt nick Creative Commons License 2013.09.18 0 0 277

nekem sajnos nem sikerül ilyen pozitivan elfogadni, valószinüleg soha nem is fogom tudni, max elviselni valahogy.

Előzmény: Banyaci (276)
Banyaci Creative Commons License 2013.09.17 0 0 276

Igen a Tehetetlenség és a bizonytalanság a legrosszabb. Ráadásul anyu kiment az erdőbe meghalni. Az eltűnése után tíz nappal találták meg. Akkor megéltem a poklot. Ehhez képest apumat nagyon szépen el tudtam engedni.

Itthon halhatott meg, kapott szeretetet. A maximum, amit adhatunk, adhattunk. A gyerekeim viszont visznek tovább. Most meg, hogy elkezdődött az iskola, még annyi időm sincs gondolkodni.  Néha boltból hazafelé tarva bevillan a pillanat, amikor már nem lélegzett. Akkor visszejön a búcsú,  az utolsó puszi. S ez valahogy jó. Olyankor mosolyog a lelkem. Szeretetben elengedni és menni tovább. Az ő útjuk véget ért, de nekünk még menni kell tovább. Átélni, megélni az új dolgokat és a mindennapokat.

Előzmény: Törölt nick (274)
Andris8 Creative Commons License 2013.09.17 0 0 275

A mostani állapotomat úgy jellemezném, hogy bármi történik velem, sajog a lelkem. Mintha egy álomvilágban élnék, de már nem érdekel semmi, csak a futás és a hegyi munka tud kikapcsolni, semmi más. Úgy érzem, mintha egy teljesen idegen világban élnék, egyszerűen csak túlélek.

Törölt nick Creative Commons License 2013.09.15 0 0 274

és még valami, amit nem tudok feldolgozni, és amikor csak belegondolok egyszerűen még mindig nem hiszem el,

hogy rákos lett, hogy a fenébe történhetett ez és mitől:(

és látom a lelki szemeim előtt mozdulatlanul, hát az valami felfoghatatlan, nem tudok túljutni rajta.

de mindezek mellett örülök, hogy megadhattam neki, hogy otthon halt meg.

Előzmény: Törölt nick (273)
Törölt nick Creative Commons License 2013.09.15 0 0 273

szörnyű tehetetlen érzés lehet megélni, hogy anyukád öngyilkos lett, bele se merek gondolni.

nekem is mostanában szinte minden álmomban előbukkan anyukám, mostanában betegen,

de sokszor csak a hiányát álmodom és szinte sokkal erősebben érzem, mint ébren, nagyon rossz érzés,

az egész napom hangulatát meghatározza.

nemsokára itt az 1 éves fordulópont, hihetetlen, hogy már ennyi idő eltelt, pedig a hiánya pótolhatatlan

a mai napig, néha úgy érzem megőrülök.

kitartást mindenkinek:):(

Előzmény: Banyaci (272)
Banyaci Creative Commons License 2013.09.15 0 0 272

Érdekesek az álmok. Anyuval halála után regeteget álmodtam. Mivel hirtelen, öbszántából ment el közülünk az álmaimban előjött a düh a tehetetlenség és a kétségbe esés. Nagyon gyakran álmodtam azt, hogy nyílik az ajtó, bejön én meg nekiugrok dühösen, hogy most már tűnjön el. Minek jött haza, már menjen el, tűnjön el, ha elment maradjon is ott ahol van. Na és persze mindig sírva ébredtem. Apuval most éjjel álmodtam először. Nyugodt volt. Hazajött (nála is tudtam, hogy nem lehet itt mert meghalt) szépen tudott járni (egy agyvérzés miatt évek óta húzta a jobb lábát). Rám mosolygott. Én meg néztem a bolti listát, hogy akkor egy kicsit több kell ebből, meg abből, mert itt van ő is. Nagyon kisimultak voltak a vonásai és természetes volt, hogy itt van. Bár furcsáltam, de mégsem volt "nagy ügy". Olyan akár itt van akár nem az élet megy tovább.

F.Á.S. Creative Commons License 2013.09.12 0 0 271

Gina, van miért/kikért vigyázni magadra! Vezetés közben ne sírj....

Előzmény: Törölt nick (270)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!